dr. Radnai György bejegyzései

„Ha én DEMOKRATIKUS magyar politikai párt volnék…”


1. Belül is az lennék.
2. Nem hülyíteném se a tagjaimat, se a szavazóimat, hogy ma, Magyarországon, csak akkor nyerhetünk, ha összefogunk, összehangolunk, egyeztetjük, amink van, listázunk, kompromisszumot kötünk, találunk “egy igaz embert”, hazudunk, hogy kapnak még egy havi… stb.
3. Őszintén kimondanám: ennek a választási törvénynek a keretei között nincs esélyem nyerni.
4. Mindent megtennék azért, hogy ezt a törvényt megváltoztassam: ezért, a Jobbik kivételével mindenkivel összefognék.
5. Annak az ismeretében fognék össze a többekkel, hogy tudnám: a hatalom nem vesz majd tudomást a javaslatainkról!
6. Ha mégis, akkor örülnék és demokratikus pártként megmérettetném magam a választáson.
7. De nem lennék naiv, mert „mégse” lesz, mint eddig mindig a „velem van az erő” és élek is vele Orbán-korszakban, ezért részt vennék és szervezném, hogy érvényt szerezzünk a törvény demokratikus elfogadására!
8. Ezért fölkészülné(n)k a polgári engedetlenség megszervezésére!
2017. 09. 24.

Javaslatok Nemzeti Konzultációs Kérdéseknek (NKK)…


1. Tud Ön olvasni?
2. És szeret is?
3. A Nemzeti Konzultációs Kérdések -et (NKK-t) beépítsük a „Pokémon”-játékba, mint a legerősebb, mindenkit ütő Pokémont?
4. Ugye kezdődjék minden Nemzeti Konzultációs Kérdés (NKK) egy Orbán Viktor idézettel?
5. Ugye legyen benne a Nemzeti Konzultációs Kérdések-ben (NKK-ban) a válasz is?
6. Egyébként, a választásokhoz közeledve, elégségesnek tartja Ön a negyedévente történő Nemzeti Konzultációs Kérdezősködést (NKKt-t)?
7. Hét kérdést tegyünk most föl, vagy elég lesz egy is?
8. Egyetért Ön azzal, hogy Orbán Viktor vezesse az Európai Uniót, a V4-eket, az MLSZ-t, a Nemzetközi Judo (Vigyázz! Nem Júdea) Szövetséget?
9. Küldjük-e ki egyáltalán a Nemzeti Konzultációs Kérdéseket (NKK), vagy hirdessük ki rögtön az eredményt?
A válaszokat várja a Pesti Srácok, a 888.hu, a Riposzt, a Faktor , a Magyar Idők és Bayer Zsolt.
Magyar Távnyírbálási Iroda (MtI) embargó ma 11 óra 11-ig
2017. 09. 24.

Tőled nem mindenki boldog, érted ezt, Boldog?!

(talán igaz se vót, vagy mégis: történet Magyarországról)

Az Országgyűlés Költségvetési bizottságának legutóbbi ülésén Boldog István (50 éves) magyar mezőgazdasági gépszerelő politikus, nős, két gyermek (István és Vajk Nimród) édesapja, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselője, 2014.05.06-tól 2014.07.03-ig a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség frakcióvezető helyettese, a Költségvetési bizottság tagja (odahajolva fideszes szomszédjához) hallhatóan jólérthetően és magyarul azt mondta: „elmegy ez a Szabó Tímea a jó qur@a anyjába”!
Világos, bár nehezen emészthető, mégis szókimondó megszólalás volt. Kétpó község polgármestere, Boldog István (50) ritkán nyilvánul meg országos ügyekben, viszont amikor hallatja hangját, akkor annak van becsapódása! A 13 éves kora óta igazolt játékos labdarúgó, aki egyúttal a Magyar Polgármesterek Válogatottjának is a tagja, és rendelkezik a belügyminisztertő kapott dísztőrrel is, „bonmot”-ja (bon mot) után, bár csak Ő érezte megszólalását annak, kaján vigyorral nézett az Országgyűlés Költségvetési bizottság tagjaira, a meghívott szakértőkre, a jelenlévő újságírókra, sunyi oldalpillantással Szabó Tímeára, viszont két karját feje fölé emelve megropogtatta elfáradt és elgémberedett izmait. A fideszes képviselő-szomszéd nem bírta röhögését abbahagyni, az asztalt csapkodta jókedvében, mint aki berúgott, majd odafordult a vele szemben ülő, szintén fideszes képviselőtársához: hallottad, ezt telibe kapta!
Boldog István (50), aki, mint kiderült, a Magyar Önazonosság védelmezője cím boldog tulajdonosa, és legalább kétszer megkapta a Szebb Jövőt Érdemérem bronz fokozatát is, egyúttal az Alföldi Betyárétel Főző Fesztivál alapítója és végrehajtotta a ravatalozó beruházást a községben, elégedetten bezsebelte a párttársaitól érkező támogató vigyorokat és jólesően vette tudomásul Szabó Tímea képviselő-asszony zavarát. Megint nyertem – gondolta magában és elindult hazafelé.
Hazaérve megpaskolta mezőtúri felesége hátsóját, komótosan letört egy darabot az asszonya által sütött, általa legfinomabbnak ítélt kovászos házikenyérből, majd elfintorította arcát és fölkiáltott: mi a lóf@szt sütöttél, ezt nevezed te kovászos házikenyérnek – és dühösen vágta a kutyához a felig rágott kenyeret, amit az állat élénk farokcsóválással és nyálcsurgatással azonnal fölfalt. A pedagógus asszony, Boldog István (50) felesége csöndesen összeseperte a széthullott morzsákat. A szobából – élénk karikás ostor pattogtatással – éppen kifutott kisebbik fia és helló édesapám, de jó, hogy megjöttél – kiáltással köszöntötte, ugye hoztál nekem új íjat? Másik fia az ostorpattogásra lerakta könyveit és „mi ez a kiba@@ott zaj” ordítással nézett képviselő és polgármester apjára. Az apa, Boldog István (50) bizsergető jóérzéssel zöttyent le a hokedlijára és „mért nem hoztad már be a sörömet az anyádat” kérdéssel, azaz inkább rosszalló fölszólítással mordult a Mezőtúrról származó pedagógus feleségére. Az asszony megint nem szólt semmit, hanem némán, enyhén nedves szemekkel, gyorsan és az urára sem nézve lerakta elé a félliteres, oldalt már kicsit a habtól megnedvesedett söröskriglit.
Hát megjöttél végre, újra együtt a család – suttogta inkább maga elé.
2017. 09. 23.

Azok a csúnya patások…

(fogalmazás)
„Hȧdlȧvá holtát terömtevé Istentűl,
gye feledevé. Engedé ürdüng intetüinek,
ës ëvék az tilvot gyimilcstűl.
Ës az gyimilcsben hȧlálut evék.
Ës az gyimilcsnek úl keseröü valá vizë,
hugy turkokȧt migé szakasztja valá.”
Halotti beszéd és könyörgés

Most tanuljuk az isiben a fogalmazást és azt a feladatot kaptuk, hogy írjunk egy fogalmazást, ami „három fő részből áll: bevezetés, tárgyalás, befejezés. A bevezetés és a befejezés általában egy-egy bekezdés kell, hogy legyen, míg a tárgyalás bekezdései a szöveg tartalmától függenek.”
Bevezetés
Az úgy kezdődött, hogy Orbán Viktor bácsi sok évvel ezelőtt tartott egy nagy beszédet, amit Ő mindig is szokott tartani, de ez most sokkal nagyobb beszéd volt, mert a világ is fölkapta a fejét, illetve nem a világ, hanem sok vezető bácsi és néni ott Brüsszelben, mert Orbán Viktor bácsi, a mi első miniszterelnöki bácsink, akit nagyon szeretünk és szoktunk Neki énekelni is, azt mondta, hogy Európát nagyon nagy veszedelem fenyegeti, nagyobb, mint a Szigeti Veszedelem (Obsidio Szigetiana, most mondja itt mellettem a Kati, aki a legokosabb lány az iskolában és az apukája pedig értelmiségi újságíró az és-nél, ezért biztosan jól tudja) is, pedig az sem volt egy babapiskóta, ami délről és keletről jön és mindjárt ideér. Ez a veszedelem pedig a sok idegen lesz, a muszlimok, meg migránsok meg gazdaságiak, akik kulturálisan is betelepülnek majd közénk és attól kezdve mi egészen mások leszünk, mert a lányoknak is félni kell már most is tőlük, pedig még ide se értek.
Tárgyalás
És úgy is történtek a dolgok, ahogyan azt a Viktor bácsi mondta és olyannyira helyes, amikor beszél, mert olyankor mindig előre hajtja egy kicsit a fejét és egy ércesen megbicsakolja a torkát, de ezt csak úgy írtam, mert személyessé akartam tenni a fogalmazásomat plusz pontokért, szóval mert azok jöttek, mint a sáskák, akik fölzabálnak mindent és hozták magukkal a pereputtyukat is meg a gyerekeiket meg az öreg nagyszülöiket, pedig ők már járni se meg fürdeni se tudtak akkor. Láttam is a tévében, hogy jönnek hegyen-völgyön át, csak nem zakatoltak, mint a vonat, és mutatták azt is a híradóban, hogy csónakáztak is egy nagy tengeren és a csónak néha fölborult, mert sokan voltak a csónakban, mert mindenkinek annyi pénze volt, hogy tudtak fizetni a csempészőknek, akiknek nagy busás hasznuk lett belőlük, meg okostelefonjuk is volt azoknak, akik jöttek. Egy ideig csak a tévében láttam őket, személyemben nem, még a Kati sem látott közülük senkit sem, pedig a Kati apukája … de ezt már az előbb megírtam szépen. Azt mondta egy bácsi az egyik tévében, már nem tudom melyikben, mert apuék hol az egyes gombot nyomják meg, hol pedig a tizenegyest, az pedig egy hárombetűs tévé, amire apu azt mondja, hogy eszembe ne jusson nézni! Azt hiszem, hogy akkor apuék éppen azt nézték, és ott egy néni egy bácsival beszélgetett egyenesen, és a bácsi azt mondta, hogy a menekültek nem akarnak itt maradni nálunk, hanem tovább akarnak menni máshová és hagyjuk őket elmenni és segítsük, hogy minél hamarabb odaérjenek.
Azt hiszem akkoriban történt, hogy egyszer csak sok idegen ember lett a Keletiben, akik lefeküdtek a hideg kőre is aludni, meg szőnyeget is leterítettek és sok kisgyerek sírt mellettük, volt, aki szopott az anyukája cicijéből is. És akkor elindult egy vonat, amire fölszálltak, de az a vonat útközben, még Magyarországon megállt, és akkor volt ott egy bácsi, aki lerángatta a feleségét meg a kisgyerekét, hogy inkább meghalnak a síneken, ha nem mehetnek tovább, és ezt akkor nem értettem: ha azok el akarnak menni, nem akarnak itt maradni, akkor miért nem mennek?
De mi akkor hirtelen lezártuk a határt Röszkénél (ezt megint a Kati mondta, akinek az apukája…), jól elagyabugyálták a hős rendőrbácsik páncélosan és vízágyukkal meg nagyokat ütő botokkal azokat, akik nem értettek magyarul, és a fő-kolompálót elfogtuk, mert rokkant-kocsiban ült és nem gurult el gyorsan és bíróságra lecitáltuk, hogy terrorista, amit én megint nem egészen értettem, mert ilyen terroristát (másmilyent se) még nem láttam a tévében.
De akkor szerencsére Viktor bácsi kitalálta a magyar védelmet (nem a kör-köröset, mert azt már kitalálták egyszer, hanem a kerítés-építőset és gyorsan nagy kerítésépítésbe fogott és megvédtük az Európát, pedig az nem is kérte, hogy védjük meg, de mi hősiesen védtük. Na most azóta is hősiesek vagyunk, igaz már régóta nem láttam a tévében, pedig mindig az egyest nézzük, hogy sokan jönnének, csak mindig fölolvassa egy néni, hogy jönnek azok még dögivel.
Aztán a Viktor bácsi azt mondta, hogy van egy Soros-nevű nagyon gazdag bácsi, aki még a Viktor bácsinak is adott egyszer pénzt, de mára fő-gonosz bácsi lett, aki olyan okos, mert már nagyon öreg, és aki kezébe vette a szálakat meg a civileket és a tenyeréből eteti őket és ő szervezi, hogy bejöjjenek ezek a patások!
Azok a rohadt „patások”! De azok csak nem jönnek. Pedig mindent milyen szépen elgondolt a Viktor bácsi meg elrendezett: annyi plakátot ragasztott ki a falra azzal a ronda bácsi-képpel, hogy csak na (így volt ez Joseph Goebbelsnél is állítólag, csak akkor a zsidokról volt szó, ezt megint a Kati súgta, akinek az apukája…). Most lesz megint egy nagy kikérdezősdi, ami már többszőr is volt, és az majd megint segíteni fog, bár azt nem tudom, hogy min, mert attól a patások nem fognak jönni hozzánk, mert nem is tudnak magyarul.
Befejezés
Ma olvastam az újságban a Semjén bácsitól, hogy „ha egyszer ide bejönnek, többet nem tudunk megszabadulni tőlük”, és hogy „senkinek ne legyen illúziója, ha ezt most elrontjuk, többé nem lehet jóvátenni”, mert „ahol muzulmánok vannak, ott előbb-utóbb a sáríát be kell vezetni”.
Kovács Sára iskolás tanuló
2017. 09. 22.

Sunyi válasz, sunyi és házi sport-főszerkesztőtől…


Kovács Attilát, korábban sikeres vállalkozót, rövid ideig MLSZ elnököt, ma inkább foglalkozás-, vállalkozás- és munkanélkülit, „megtalálta” az Index (az NSO-nak ez nem sikerült, na, ja, vannak jobb és gyengébb újságírók) és Ő hosszú interjút adott Bohus Péternek.
A beszélgetésből nem derül ki semmi új, nem látjuk új színben a történteket, viszont újfent elgondolkodhatunk azon, hogy már az első Orbánlás idején is milyen módszerekkel, eszközökkel élt a hatalom a nem behódoló, gyorsan el nem slattyogó ellenfeleivel szemben. (Csak emlékeztetésképpen: Kovácsot 1998. február 21-én megválasztották az MLSZ elnökének, majd nemsokkal később Deutsch Tamás – akkor még nem twitterező, nem annyira mocskos-szájú, de már „levizsgázott” titán – fölfüggesztő határozatot hozott, kormánybiztost nevezett ki a helyére, és vizsgálatot rendelt el. A parlament albizottságot rendelt ki az ügy kivizsgálására, a FIFA elnöke szerint „az elmozdítás és a kormánybiztos kinevezése sérti a labdarúgó-szövetség önállóságát, és ők nem ismerik el a magyar sportkormányzat egyoldalú lépését”. De az „erő” és az APEH Deutsch Tamással volt, úgyhogy a helyzet gyors megoldással, Kovács leváltásával és többéves meghurcolásával, tönkremenésével végződött.)
Talán az interjúnak, hírnek az az aktualitása, hogy a magyar labdarúgás már megint a béka segge alá tornázta, akarom mondani focizta magát, de lehet, hogy csak éppen hírszegény napra ébredtünk. Mindenesetre a Kováccsal történt beszélgetés kiverhette a biztosítékot a nagy stadionépítőnél, de az is lehet, hogy nem, csak a lakájkinevezett főszerkesztő akart megint bizonyítani a se@@nyalás műfajában, ezért az NSO oldalán (kommentelést, vélemény-nyilvánítási lehetőséget kizárva) írt „Szétcsúszva” címmel egy förtelmet. „Hadd ne kezdjünk e helyütt részletes felsorolásba…” félmondattal Szöllősi György lakáj-főszerkesztő el is intézte az érvelést, a többi leírt mocskolódást pedig jobb gyorsan elfelejteni.
A stílus maga az ember, a hatalomgyakorlás módja maga a hatalom – mormogom magamnak.
2017. 09. 22.

Budapest, 2014. május 25.
Deutsch Tamás, Fidesz-KDNP megválasztott európai parlamenti képviselője a pártszövetség eredményváróján Budapesten, a Millenárison az európai parlamenti választás napján, 2014. május 25-én.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Soros (87) testesítése…


Schmidt Mária (Széchenyi-díjas professzor) nagyon fél! Retteg, mert „Soros György testileg is itt van, és nem csak Orbán Viktort akarja megbuktatni”. A nemzet ügyeletes történelem- felügyelője és újra-írója, aki bankárok döntési kompetenciáját meghaladó mennyiségű (köz)pénz felett rendelkezik; akinek a nevéhez számos történelmi tény „újtényesítése” (magyarul: ténytelenítés révén átértelmezése) tapad; aki mindezek mellett egy Desmond dal újrahasznosított és történelmivé „nemesülő” sláger-létrehozó is; nem elfelejtve Nagy Lajos-tanító; most éppen a 87 éves Soros György „testesítésének” dicső feladatát vállalta. A föladat teljesítése annyira jól sikerült, hogy a milliárdos asszony (aki volt idő, hogy Orbán tekintetes miniszterelnök úr menesztésén is elábrándozott kissé) most nagyon aggódik: annyira jólsikerült a fent megnevezett liberális gazszemély testesítése, hogy már tényleges veszélyt érez miatta. Az ’56 méltó megünneplése, a Sorsok Háza-projekt köznépesítése, és a többi, most nem részletezendő szobor megépíttetése ehhez képest kismiska! Mert a Soros (87) él és virul és beszél és terve van; nem utolsó sorban hat a magyar fogyasztóra; a mindent beszopó választóra. Schmidt asszony esténként lefekvés előtt nem is mer kinézni az ablakon, mert még mindig látja lelki szemei előtt az óriás-plakátot a szemközti ház falán, pedig már régen levették onnan és átvitték a Nemzeti és Magyar és Szobor Park raktárjába. De most sokkal nagyobb a baj! Soros (87) itt van a saját testiségébe bújva! Itt van minden kilométerkőnél, belebújt a civilek bőrébe is, sőt: képes Európába utazni és találkozni mindenféle jöttment emberrel is! Hány magyar ember (87) tudna – csak úgy – utazgatni, ha akarna? De szerencsére van nekünk egy Orbán Viktorunk (meg Szijjártó Péterünk stb.), úgyhogy a nagyobb bajt elhárítottuk. De a harc csak most kezdődik, mert a kommenisták és a Soros (87) meg a libcsik stb. összefogtak a nagy magyar nép eltiprására, de mi nem hagyjuk!

Tudósítóinktól, Magyar Távnyírbálási Iroda (MtI), embargó ma 13 óra 40-ig
2017. 09. 21.

A Kósa…

Azt mondta: Szél Bertalan. Aztán a biztonság kedvéért megint azt mondta: Szél Bertalan. Nagy nyilvánosság előtt. Meg persze ismeri. Aztán azzal védekezett, hogy emlékezet- és névzavarai vannak. Mert óvodában így hívták a csoporttársát.
Ezek bizony jelek. Betegség jelei.
Közben elfogadta a tárca-nélküli miniszteri posztra a miniszterelnök fölkérését.
Majd a kormánypárti képviselők egyhangúan és egyhangúlag egyetértettek a jelöléssel és támogatóan megszavazták: legyen miniszter!
Magyarország ezt érdemli!
2017. 09. 21.

Parancsra tettem…

(Császy Zsolt börtönbe vonulása ürügyén, képzelgés)

„Valóban. Őrült parancs. Vagy embertelen. Vagy erkölcstelen. És az ember szívében azért valójában valamilyen belső mérlegre teszi a parancsokat, amelyeknek engedelmeskedik. Kérdésem tehát a következő: miért engedelmeskedett…”

Hisz’ Parancsra teszem – mentegette magát a kisrendőr, amikor hajnali 7-kor becsöngetett a gyanúsítotthoz és bilincsben elvitte.
Hisz’ Parancsra teszem – igazolta magában a nyomozó, amikor 3 hónapig feléje sem nézett az előzetesben lévőnek.
Hisz’ Parancsra teszem – exkuzálta magát a börtönőr, amikor sokadszor cserélte az előzetesben lévő cellatársait.
Hisz’ Parancsra teszem – mondta a tördelőnek az újságíró, aki tudta, hogy hazugságot ír az előzetesről.
Hisz’ Parancsra teszem – nyugtatgatta magát az ügyész, miközben kereste a jogszabályi szakaszt az előzetesben tartáshoz.
Hisz’ Parancsra teszem – szívta meg pipáját a bíró és elrendelte az előzetes meghosszabbítását.
Hisz’ Parancsra teszem – nézett párttársára és szavazott arról, amit el se olvasott.
Hisz’ Parancsra teszem – de ez milyen jól jövedelmez, pályázott tovább a gázszerelő, már maga sem tudta mire.
Hisz’ Parancsra teszem – nézett a feleségére, és megírta következő „anyázó” Twitter bejegyzését káromkodva.
Hisz’ Parancsra teszem – gondolta és megpályázta a színházigazgatói állást vidéken.
Hisz’ Parancsra teszem – mondta befelé, magának és vállalta, hogy Alkotmánybíróvá válasszák.
Hisz’ Parancsra teszem – súgta otthon a tanító és tanította tovább az új-történelmet.
Hisz’ Parancsra teszem – és röhögve leírta: a Népszabadság gazdasági, veszteségességi okokból szűnt meg.
Hisz’ Parancsra teszem – szóltak egyszerre az elnökség tagjai és megtapsolták az örökös elnök minden javaslatát.
Hisz’ Parancsra teszem – mondta a legfőbb ügyész, az első bíró, a belügyminiszter, a fő-miniszter, és ment minden tovább a maga útján.
Parancsra tettem – sikították mindannyian a végén, de ezt már valahonnan ismerjük…
2017. 09. 19.

A megromlott Pomázi cseresznye, „csak” pálinka lehet belőle …

(mese)

Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz se volt, de mégis: egy kisvárosban, az igen nagyra becsült és magát nagyra tartó önkormányzati testület hozott egy komoly határozatot:
161/2017.(IX.VI.) sz. Ök. Határozat (Pomáz)
„Pomáz Város Önkormányzat Képviselő -testülete 6 igen, 2 nem szavazattal és 1 tartózkodás mellett úgy határozott, hogy Nagy Attila képviselő javaslatára a Pomázi Értéktárból a Pomázi cseresznye / Pomázi hosszúszárú cseresznye, mint érték törlésre kerüljön, tekintettel arra, hogy többszöri felhívás ellenére is- politikai célokra került felhasználásra a név.
Abban az esetben, ha megszűnik a politikai felhasználás, a Képviselő-testület napirendre tűzi a Pomázi hosszúszárú cseresznye ismételt felvételét.
Felelős: Vicsi László polgármester
Határidő: azonnal”

Az úgy történt, hogy a testület – annak rendje és módja szerint – azon a szép, koraőszi napon, az előre bejelentett időpontban összegyűlt a Nagy-Tanácsteremben, a polgármester szigorú tekintettel és ahogyan azt szokta átnézett az egybegyűlteken – képviselőkön és érdeklődőkön egyaránt –, a Pomázi Polgár felelős főszerkesztője és a pomázi tévé operatőre felé biccentett fejével, utóbbi azonnal megértette és elindította a kamerát, ezt a vitát hallhatja-láthatja ország és világ, de legfőképp a kisváros népe, már, akinek bejön a csatorna. Te jó isten, megint 14 napirendi pont és az egyebek – gondolta közben a polgármester, mégis vidám arcot vágva hozzákezdett a napirend fölolvasásához.
A többi – ahogyan az a mesében illik – már ment is, mint a karikacsapás. Ugyan az ellenzéki képviselők próbálkoztak ezzel-azzal, de azokat a csetlő-botló kezdeményezéseket csípősen-sértő-alázó megjegyzésekkel, a riposztoknak még a lehetőségét is kizárva, a fideszes polgármester rutinból elrendezte. A testületi ülés fölött hirtelen elszállt egy lepkeszárnyú angyal, mintegy jelet adva arra, hogy most már lehet szavazni! A jegyzőasszony alázatosan mosolyogva intett a polgármesternek, aki gyorsan meg is szavaztatta az „cseresznyés” határozatot, és már mentek haza a középkorú meg fiatal lyányok meg legények. Ez férfimunka volt megint – morogta maga elé a polgármester, miközben bedugta a slusszkulcsot és elindította a terepjárót. És ha a cseresznyéből megint ügyet csinálnak – rémlett föl neki még elalvás előtt, nem érdekes, le vannak ők…, úgy, ahogy vannak, és már horkolva aludt is.
Teltek- múltak az órák és a napok, és lássatok csodát abban a kisvárosban is, bizony mégis országos hír lett belőle, a Pomázi Cseresznye országos ismertségre tett szert! Ahogyan a pomázi kerítés is. Meg az a környezet-szennyeződést okozó vállalkozási engedélyezési izé is. Meg a franc emlékszik már mi még. Mert azok, azok a gaz ellenkezési tagok „csak” ahhoz értenek „csak”, verni a huppot, mert azoknak semmi sem jó. Mert nem értenek a szóból! Hát mért nincs az úgy jól, hogy a városnak van egy újságja, egy tévéje és abban csak a hivatalos emberek szerepelnek, csak ők szólalhatnak meg, csak róluk jelenhet meg érdekes, színes, „csupajó-szép-pozitív” hír, meg főleg rólam, hiszen én vezetem a várost – dühöngött magában a polgármester, amikor egyik reggel éppen fogyasztotta a kávéját! Meg különben is, így megy ez az egész országban mostanában, hát akkor ezek mit ugrálnak itt, miért csináltak egy Pomázi Cseresznye független újságot, politizál az a cseresznye, akkor meg persze, hogy ki vele az Értéktárból – morfondírozott tovább és már hívta is kedvenc „trollját”, újságíróját.
Azér’ ugrálnak, polgármester úr, mert a „nemzeti érték – a magyar alkotótevékenységhez, termelési kultúrához, tudáshoz, hagyományokhoz, tájhoz és élővilághoz kapcsolódó, szellemi és anyagi, természeti, közösségi érték vagy termék”; azér’ pörölnek, mert „hungarikum – kiemelésre méltó olyan nemzeti érték, amely jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítményét jelenti”, érti már – olvasták volna neki a törvény szövegét, ha nemcsak a házi-barátait hívta volna, hanem hozzáértő és okos és független szakértőket is tanácsért. De persze őket nem hívta! Mert úgy kellett a polgármester” úrnak” ez az „Értéktár”-izé, mint az ablakos tótnak a hanyatt esés, de bizony ezt még magának sem vallotta be, nemhogy a megjelent trolljainak. Mit csináljunk most már – kérdezte csöppet sem örömmel, ezek verik tovább majd a huppot, lovagolnak ezen az „Értéktár”-izén, nehogymá’ legyen valami ebben a ciklusban, amit végig visznek. A szakértő troll és újságíró bölcsen hallgatott, mert tudták, megadja magától is a polgármester úr a választ, csak türelmesen kell várni. Néhány rövid krákogás után mondta is a polgármester: a következő ülésre legyen egy előterjesztés, hogy a pomázi cseresznye-pálinka az „Értéktár”-izébe fölvéttetik!
Úgy is történt biza’, nem is volt abban semmi hiba, gyorsan megszavazták 6 igen, 2 nem szavazattal és 1 tartózkodás mellett a javaslatot, majd a rövid taps után ittak is egy jót a pálinkából, nyilatkoztak a helyi tévének, majd az újságnak is és már mentek is haza.
Így vót-e, vagy nem így, erre már senki nem emlékszik. Az öregek ugyan csak hümmögnek, hogy hol az a pomázi pálinka, de aztán „megszíjják” pipájukat, rámordulnak a kutyára és minden megy tovább a maga útján.

2017. 09. 19.

„– Térj magadhoz, Tevje, képtelenségeket beszélsz – mondja a feleségem. – Biztosan álmodtál. Gyorsan köpj hármat, hogy jóra forduljon az álom!” (Sólem Áléchem)
És ha nem álom…
Most egész nap köpködhetek…