dr. Radnai György bejegyzései

TELEFON

TELEFON
• Donald
• Igenis tekintetes Trump úr, ÉN meg a magyarok istene, a VIKTOR vagyok.
• Nem kell a rizsa: ki a szabód?
• Kicsoda?
• Azt mondták, tudsz angolul, mert a Gyuri kitaníttatott, mégsem érted a kérdést: ki a szabód?
• Értem, de miért kérdi Őfőméltósága?
• Csak Én kérdezek: ki a szabód?
• Récsöl tudja, ő a divatdiktátorom, mindjárt megkérdezem tőle.
• Kérdezzed.
• Récsöl, ki a szabónk, … ja, hogy mondod, értem. Igen tekintetes Trump úr, nem mondhatom meg: államtitok 44 évre!
• Hogy lehet az?
• Most hozattam egy törvényt erről (is), tudja: a migránsok meg a brüsszeli divatszabók miatt.
• Oldjad föl, azonnal.
• Ahhoz idő kell: nálunk a gránitszilárdságú zalaptörvényt tudjuk egy-két nap alatt módosítani, de ezt a törvényt az ellenzék biztos nem engedi majd át ilyen rövid idő alatt. Különben is: a déli határainkat védem.
• Ne dumálj: azt hallottam: kétharmadod van, és azzal (is) azt csinálsz, amit akarsz.
• Ez így van, de a szabóm az ÉN szabóm!
• Kár, mert Melania azt mondta, hogy milyen cukin néz ki rajtad minden gatya.
• Megtisztelő.
• De lehet, hogy gúnyolódott csak, ezt nála soha nem tudom. A jövő héten küldöm az új nagykövetet.
• Én is mennék Önhöz, Donald…
• Trump vagyok, ne Donaldozz engem: inkább foglalkozz a focival, bár ahhoz se értesz…
2018. 06. 17. vasárnap

ELLENZÉKI KÉPVISELŐKHÖZ

Beültetek az ülésterem számotokra kijelölt székébe.
Azt mondtátok azért, hogy így képviseljétek a Benneteket megválasztókat.
Folyik a zalaptörvény megszavazásának a tragikus komédiája.
Néha megszólaltok, mondotok valami felejthetőt.
Sőt: egyetértetek is.
Szavatok kínos röhögcsélésbe fullad.
Még kussolásnak sem fogható föl.
Mindjárt itt van a megszavazás.
Utána mi lesz?
Ja: megint bementek az ülésterembe és beültök a számotokra kijelölt székbe.
A választóitok meg le vannak…
2018. 06. 15. péntek

FEGYELMI

A hír így szól: „Fegyelmi eljárásokat kezdeményeznek ellenzékinek gondolt bírák ellen” – a történet meg „csak” annyi, hogy Handó Tünde kinevezett főbíró (másodállásban Ipados-Szájerfeleség) törvényi kötelezettsége ellenére – titkárnője (asszisztense) közreműködésével, azaz nem személyesen – nem adott át iratokat betekintésre három OBT (Országos Bírói Tanács) tag bírónak. A bírák jegyzőkönyvet vettek föl az elutasításról, a titkárnő (asszisztens) meg egyoldalú nyilatkozatot bocsájtott ki: márpedig őt fenyegették, zsarolták az OBT tag bírók. Az OBH (Országos Bírói Hivatal, amelyet Handó Tünde kinevezett főbíró (másodállásban Ipados-Szájerfeleség) vezet fegyelmi eljárást kezdeményezett a nevezett bírák ellen.
• Főbíró asszony, itt vannak azok a bírák.
• És mit akarnak?
• Az iratokat.
• Nem adom, még fölhasználják.
• Értem. És mit mondjak nekik?
• Semmit.
• Azt is értem. És mi lesz azután?
• Mi lenne, fegyelmit adatok nekik.
• Persze, ezt is értem, azaz, hogy most én mit csináljak?
• Semmit, mondtam már: kimegy, azt mondja nekik, hogy nem adom, oszt jó napot!
• De azok jegyzőkönyvet vesznek majd föl, hogy nem kapták meg az írtaokat és aláíratják velem majd a jegyzőkönyvet is.
• Aláírja.
• Nem lesz ebből bajom?
• Ebből nem, viszont addig ÉN megfogalmazom a beadványt, hogy fenyegettek, meg zsaroltak, meg keresünk még ilyen szavakat, maga szépen ezt is aláírja és akkor lesz majd „ne mulass!”.
• Nem lesz abból bajom?
• Amíg Engem lát itt ülni, meg a FŐNÖKÖT a stadionjában, addig legyen csak egészen nyugodt.
• És azután?
• Hol van az még…
2018. 06. 15. péntek

BESZÉLGETÉS

• Árpád! Mérges vagyok.
• Jaj, Főnök, mi a baj?
• Hívja be a Hollikot meg a Tisóczkit, az ifjú keresztyén titánlányt!
• Itt is vannak!
• Laposodik, enyhül, oda a lelkesedés, semmi harci dobpergés. Valami olyat akarok, ami nagyot szól, az se baj, ha bántóan nagyot.
• De Főnök, most esik az eső.
• Ne szórakozzatok, ez nem vicc!
• Mit csináljunk?
• Amit a történelemben eddig is csináltak, csak van érettségiük?
• Ez most, hogy jön ide? Nem értjük.
• Látvány!
• Értjük, illetve, khm, nem értjük.
• Az ellenség megvan. Meg is kell most már JELÖLNI azokat!
• A migránsokat?
• De hülye vagy, Árpád, nem ismerek rád. A belső ellenséget!
• Aha…
• Látom, most sem érted: ahogyan már azt elődeink is csinálták, de most nem kell se sárgának, se csillag-formájúnak lennie: Hollik és Tisóczki ragasztanak.
• Ja, nagyon jó lesz.
• De ugyanazt jelenti majd, értik?!
• Értjük!
• Remélem mindenki érteni fogja.
2018. 06. 14. csütörtök

„AMIT BELEÍRNAK AZ ALAPTÖRVÉNYBE, AZ ÚGY IS VAN?!”

„AMIT BELEÍRNAK AZ ALAPTÖRVÉNYBE, AZ ÚGY IS VAN?!”

kérdezte tőlem a szomszéd kisfiú.

Hát, nem is tudom – próbáltam húzni a választ, miért kérdezed?

Mert azt hallottam a tévében, hogy a Bajkai bácsi az „Alaptörvényben tiltaná meg, hogy bárki hajléktalan legyen” – jött a gyors válasz.

És ha így lenne? – kérdeztem vissza; és ki írhat bele abba az Alaptörvénybe, akár én is? – jött pörölyként az újabb kérdés.

És ha Te is beleírhatnál? – replikáztam megint, mit írnál bele?

Hogy az apu egész nap maradjon otthon velem játszani; spenótot csak egy évben egyszer főzhet az anyu; soha ne legyek beteg, de ha mégis, szűrit akkor se kapjak; apu meg anyu soha ne veszekedjenek; az Ildi is hozzon az oviba csokit, hogy adhasson nekem is, ne mindig nekem kelljen neki adnom, mert látom, hogy szeretné megenni; és legyen mindenkinek labdája – mondta el egy szuszra.

Megsimogattam a fejét és arra gondoltam: talán tényleg jobb lenne, ha Ő írná az alaptörvényt.

2018. 06. 13. szerda

OLYAN ORSZÁGBAN SZERETNÉK …

Olyan országban szeretnék élni,
• ahol reggel a saját ágyából kelhet föl mindenki;
• ahol nem kell a végrehajtótól rettegnie senkinek, hogy estére már nemhogy ágya, lakása sem lesz;
• ahol a gyermekáldás két ember magánügye;
• ahol a gyerekek a reggelijüket elfogyasztva, apjuk nyakában boldogan ügetve mehetnek az óvodába, iskolába;
• ahol a romáknak nem külön iskolába kell járniuk;
• ahol a tanítók, tanárok szeretik a gyerekeket és nem a pálca, a pofon a meggyőzés eszköze;
• ahol a vallás nem kötelező tantárgy, hanem mindenkinek a magánügye;
• ahol a Balaton „nem” a Riviéra, ahová csak a kiválasztottak mehetnek pihenni;
• ahol a kórházi vécében van papír, szappan és törülköző; az intenzív osztályon nem hullik a vakolat; nem a betegnek kell a gyógyszert bevinnie;
• ahol a munka nem közmunka-rabszolgaságot jelent;
• ahol, aki akar, felsőbb osztályba léphet, tovább tanulhat;
• ahol a színház, a mozi, a könyv „éhe a Szónak, /Éhe a Szépnek”;
• ahol a nép nem „szavazó-baromnak” tekintett állat;
• ahol a sportközvetítés nem lehetőség hülyítő hírek sugárzására;
• ahol a város peremén vagy közepén, aki másként ejti a szót, akinek a fején másként tapad a haj, az nem hazaáruló, bitang ember;
• ahol a szegénység, a más bőrszín, a más vallás nem megvetendő bűn, rendészeti, „idegenrendészeti” föladat;
• ahol a politika nem a korrupció, a meggazdagodás, a mások eltiprásának az eszköze;
• ahol a népnek nem a lábával kell szavaznia;
• ahol, ha más láncot hord, éhezik, fedél nélkül marad, élesedik a kard;
• ahol a kételkedés, a vita, nem ok „libsizésre”, zsidózásra, kirekesztésre;
• ahol a hatalom nem cél, hanem eszköz, szolgáló leány;
• ahol nem tartják számon: „mit telefonoztam/ s mikor, miért, kinek”, nem írják aktába „miről álmodoztam/ s azt is, ki érti meg”;
• ahol idegen először vendég;
• ahol …
Nos, az ország, ahol élek nem ilyen
• lomb-ágyból kelnek sokan, s egyre többen;
• a végrehajtó karhatalommal megerősített, „megbecsült” vállalkozás;
• megint vezényszóra kell ágyba bújni és gyermeket nemzeni;
• éhes gyerekek sokasága érkezik az iskolákba;
• a cigány-gyerek nem is gyerek;
• a „tanítóság” luxus;
• a vallási oktatási intézmények tejjel-mézzel, bezzeg az államiak pusztulóban;
• a pihenés, a nyaralás – nem a Balatonon, hanem egyáltalán – kevesek privilégiuma;
• a kórház nem gyógyító, hanem elfekvő, kerülendő intézmény;
• a közmunka lealacsonyító rabszolgaság;
• már nem a tudás, a pénz tesz tanulóvá;
• a kultúra megvetendő, üldözendő látványosság;
• most is „szép csendőrtollak” cicáznak szavazáskor;
• a sport a cirkusz része;
• mindenki ellenség, aki nem velük van;
• a hetedik krajcár megint éppen, hogy kitelik;
• a politikus és a korrupt szinonima már;
• aki teheti, aki nem: kitántorog;
• a szolidaritás ismeretlen idegen-eredetű szó csupán;
• nincs vita, kétkedés sem, csak a kirekesztés;
• már az előzetes is a büntetés része;
• idegen mindenki, aki jönne;
• és még mennyi minden …

2018. 06. 11. hétfő

KIEGYEZÉS: VAJON KI-KIVEL ÉS MIRŐL?!

KIEGYEZÉS: VAJON KI-KIVEL ÉS MIRŐL?!

1867. június 8-án, a kiegyezés folyamatát befejező aktusként megkoronázzák I. Ferenc József királyt és Erzsébet királynét a Budavári Nagyboldogasszony templomban (Mátyás-templomban).
A kiegyezés – amelynek megtárgyalásában a magyar delegációt Deák Ferenc, az 1865-ös választásokon győztes párt vezetője irányított – sikernek mondható, hiszen a ’48-as 12 pontból 10 pontot megvalósított; Magyarországot kiemelte a gyakorlatilag osztrák félgyarmati státuszából; az ország a közös külügyeket és közös hadügyeket (és a kapcsolódó pénzügyeket, valamint a perszonáluniót) leszámítva újra önálló állam lett, saját választott parlamenttel, kormánnyal és kormányfővel, a belügyeiben korlátlan, pénzügyeiben részleges önkormányzatisággal.
A teljes függetlenség nem valósult meg, viszont az elkövetkező harminc évben Magyarország hatalmas fejlődésnek indult: míg 1867-ben 2010 km, addig 1890-re már 11246 km vasúti hálózatunk lett; megépült a Margit híd; megerősödtek a hitelszervezetek; beindult a gyáripar; hatalmas léptekkel növekedett a mezőgazdaság is.
A kiegyezést azonban a társadalomnak csak elenyészően kis része élte meg sikerként (választó-joggal a lakosság alig 8%-a bírt), azt a ’48-as forradalom elárulásának tartotta: mindez törésvonalat képzett.
A kiegyezés (megegyezés) értelmében az osztrák császár I. Ferenc József néven Magyarország királyává koronázták 1867. június 8-án Budán, a Mátyás-templomban. A tárgyalások végleges lezárulta után pedig, július 28-án a király szentesítette a kiegyezés magyar törvényeit, amivel megszületett az Osztrák–Magyar Monarchia.
A kiegyezés egyértelmű következménye a viszonylagos belpolitikai önállóság mellett egy viszonylag békés 50 év, mely alatt Magyarország jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül.
Ma is jó lenne egy újkori kiegyezés, hogy Magyarország megint 50 évre nyugodt fejlődésen mehessen keresztül.
Csak az nem látható: kinek kellene megegyezni kivel és legfőképp miről?!

2018. 06. 08. péntek
forrás: Wikipédia

HAZUDNI CSAK SZÉPEN, AHOGY A CSILLAG…

(„Abszolút nem vagyok csalódott” – Leekens)

Tegnap megint játszott(?) egy meccset a MAGYAR LABDARÚGÓ(?) VÁLOGATOTT. Az ellenfél tök utolsó lett a VB selejtező csoportjában, ahogyan nálunk Andorra, igaz, tőlük kikaptunk.
Tegnap nem kaptunk ki.
Döntetlent értünk el.
A sehol nem jegyzett csapat ellen.
Minden úgy zajlott, ahogyan korábban is, ahogyan azt várni lehetett: a meccs előtt a szakértők mondták a magukét, hogy 4-4-2; meg 4-5-1 és hasonlókat. Ja, meg azt is, hogy most van egy olyan érzésük, hogy most nyerünk. Mert az összeállításban a rutin látszik, meg a játékosok is…
Aztán jött a meccs. Szerencsére a tv távirányítója a kezemben volt, kapcsolgathattam. Kapcsolgattam is. De valahogy mindig visszaugrott a kép a meccsre. Ha akkor a hülyeség tényleg fájt volna, talán üvöltöztem volna is. No nem az izgalmamban.
Aztán vége lett. Az öltözőbe indultak a legények.
Jöttek a nyilatkozatok.
A szövetségi kapitány is elégedett volt: már a repülőtéren érezte a csapat összetartozását (nem tűnt el egy csomag sem?), meg erős volt az ellenfél(?), meg jó a kapusunk, meg „egyensúly” (?) is van, meg előrelépés. Még nincs meg a teljes összhang, de majd meg lesz – így az egyik játékos. A többire nem emlékezem.
Minek.
Nem itt dőlenek el az ügyek.
Mert, hogy van egy lobbista! A Nagy Magyar Focilobbista! Aki éppen miniszterelnök, s akinek a foci a hobbija. Ezért nem sajnál semmi közpénzt a hobbijára. A határ a csillagos ég! Ja, nem az eredményekben, a közpénzherdálásban. „Mecsoda különbség”!
És a szakértők, újságírók, riporterek továbbra sem kiabálnak, nem mondják, hogy úgy szar az egész, ahogy van; hogy a király meztelen és még csak pöcse sincs, hogy semmi értelme így. Köztudott, hogy csak papíron léteznek a vidéki kis „foci-sulik”: odalopják a gyerekek neveit, mert annyi elég a „lóvéhoz”. Mint a kis-pártok a választási induláskor: lejmolják az ajánlásokat, megkapják a zsozsót, „oszt” tűni van!
Megy tovább a hazudozás.
Ha csak itt menne, az is sok lenne!
De nemcsak itt megy…

2018. 06. 07. csütörtök

CSAK EGY NAP …

1944. június 6-a a normandiai partraszállási hadművelet első napja, a „D-day”.
Ezen a napon az U.S. 82. légi szállítású hadosztály (Detroit hadművelet), a 101. légi szállítású hadosztály (Chicago hadművelet) és a 6. Brit légi szállítású hadosztály (Tonga hadművelet) éjfél után 15 perccel földet érnek Normandiában. Öt óra 20 perckor amerikai és brit gépek bombázzák a part menti német állásokat. Öt óra 50-kor az inváziós flotta hajóágyúi megkezdik a tüzérségi előkészítést. Hat óra 20-kor partra száll a szárazföldi erők első hulláma, elindul a partraszállás: megkezdődött a náci megszállás alatt álló Európa felszabadítására irányuló szövetséges invázió. Az első napon (D-day) 50 000 szövetséges katona szállt partra Normandiában.
1875-ben ezen a napon született Thomas Mann német író, aki „az észhez folyamodó” beszédét olvasta föl 1930. október 17-én a berlini Beethoven-teremben, s ami „Német Felszólamlás”-ként vonult be a történelembe. A döntően szociáldemokrata és republikánus közönség soraiban ült néhány tucat nemzetiszocialista is, akik közbe-kiabálásokkal igyekezték az előadást megzavarni. Nem sikerült nekik. Thomas Mann a nemzetiszocializmust kertelés nélkül „az excentrikus barbárság és a primitív-tömegdemokratikus vásári durvaság óriáshullámának” nevezte: „tömeges görcsbeesés, bódécsörgettyűzés, hallelúja és monoton slágerszavak dervisszerű ismétlése, míg mindenkinek habzani nem kezd a szája.” Feltette azt a kérdést is, vajon német dolog-e és „tényleg megvalósítandó-e egy primitív, tisztavérű, egyszerű szívű és értelmű, sarokösszecsapó, kékszeműen engedelmeskedő és stramm naivság eszménye, ezen teljes nemzeti szimplicitás, egy olyan érett, sokat tapasztalt kultúrnép esetében, mint a német”. Mikor aztán a Porosz Művészeti Akadémia Irodalmi Szekciójának minden egyes tagját felszólították, fogadja el az új hatalmi viszonyokat, és nyilvánítsa ki hűségét a nemzetiszocialista kormány iránt, Mann önként visszalépett hivatalától, később elítélően beszélt a holokauszt eseményeiről. feleségével már korábban eldöntötték: emigrálnak, nem térnek vissza Németországba. (Forrás: Wikipédia)
Néhány napja „Alexander Gauland, a németországi szélsőjobboldali „sikerpárt”, az AfD vezetője, a Bundestag képviselője köztudomásúlag azt nyilatkozta, hogy – noha a Harmadik Birodalom tizenkét esztendeje azért „nem volt rendben” – az ezeréves német történelem egészéhez képest csupán „madárpiszok” (Vogelschiss), nem több. Björn Höcke, a párt egyik vezetője, türingiai pártelnök a berlini holokauszt-emlékjelet „a szégyen emlékművének” nevezte (Denkmal der Schande), ebben az értelemben: szégyen, hogy ott van. Ugyanez a Björn Höcke legutóbb azt javasolta, hogy az esedékes nyugdíjemelésből rekesszék ki a nem német eredetűeket.
Mi régebbről ismerjük az effélét. Még az Antall-kormány idején nevezte jobboldali magyar politikus „epizód”-nak az európai zsidóság kiirtását, aztán jött a „nem értek a focihoz”, az „idegenrendészeti eljárás”, a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő, mert zsidó eredetű országgyűlési képviselők listája és a többi – no és több honfitársunk, hm, „írói munkássága”. (Emlékeznek Antall finom megjegyzésére Csurka „írói munkásságáról”? Úgy értve: Csurka – aki ekkoriban Antall pártjának alelnöke és országgyűlési képviselője volt – antiszemitizmusa nem politika, hanem merőben művészi szeszély.)” (TGM: Madárpiszok)
Ma több, mint 60 millió menekült ember él világszerte: minden 122 emberből egy menekült (az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) jelentése szerint)! 2014-ben naponta 45 ezer ember lett menekült, menedékkérő vagy ugyan hazájában maradt, de otthonának elhagyására kényszerült.
A világ keresi a választ! A megtalálást azonban zavarja, nehezíti az „idegenektől” való félelem, a politikai célokat szolgáló „gerjesztett gyűlölet”. A „fáradt” emberek jobban, „megértően” reagálnak a végletekig leegyszerűsített képekre, jelszavakra, hívó-szavakra. (Lásd a legutóbbi európai választások eredményeit, a magyar „SS” törvény-javaslatok hazai fogadtatását.)
Félő, hogy a XXI. század holokausztja lesz a világ rossz válasza ember-milliók otthonelhagyására, a migrációra!
Hol van már az a „D-day”?
2018. 06. 06. szerda

KÖVÉR „ELVTÁRS” …

 

„A lopott pénz visszajár, ugye?” – hangzott el tegnap az interpelláció a magyar parlamentben. a felszólalás “még soha nem beszéltem ennyi bűnöző előtt” egyszerű felütéssel kezdődött, majd a házelnök, Kövér László (megszokott) indulatos reagálás következett: nem a “jobbikos haverjai között van a kocsmában”, fejezze be. Nem maradhatott el a replika sem: “köszönöm a kioktatást Kövér elvtársnak”.

Ízlelgetem, csócsálgatom: Kövér „elvtárs”, „Virág elvtárs”…

Elv-társ: ugyanazon elvekkel bíró, azok szerint cselekvő egyének, olvasom. Talán Lenintől ered, a tovariscs szóból (török eredetű, „amely a tavar, ’szarvasmarha, vagyon, áru’ és az iš ’barát’ jelentésből, elemekből áll, eredeti jelentése tehát ’kereskedőtárs’, ’kereskedelmi partner’ lehetett (BARHUDAROV 1971)”, idézi Osváth Gábor. Kossuth „elvbarátim”-at használt, Nagy Imrét kifütyülték miatta.

Kövér László „elvtárs” lett: megfelel(t) a követelményeknek: a hatalom-gyakorlás módjában, technikáiban; a hozzákapcsolódó pénzek megszerzésében, lenyúlásában (lásd a testőrségét, a Kövér Ház-at) bizonyított. Semmi túlzás!

Kövér László az új parlamenti évadot is úgy kezdte, ahogyan az előzőt abbahagyta: jogszerűtlenül, erőszakosan, durva retorikával, elfogultan, ahogyan azt „elvtársai” is teszik a mindennapi életben, politizálásuk során.

Bástya elvtárs az üres medencében úszkált, piros stráf nélkül: Pelikán elvtárs nem is ismerte meg. Kövér elvtársnak mérges-nagy bajusza van, viszont a nagy haját már levágatta. Mindenki megismeri: stílusáról, szavajárásairól: „örökre kitiltom, elveszem a szót, megbüntetem, kizárom”. Mindig egyes szám első személyben, megfellebbezhetetlenül, kinyilatkoztatva. Ahogyan „elvtársai” is teszik: nem a joghoz igazítva cselekvéseiket, hanem a jogot igazítva a cselekedeteikhez! Az a jogszerű, amit Ő cselekszik, pontosabban csak az: „… megválasztott országgyűlési képviselő így egy hétig még biztosan nem képviselheti a választókat”, az „elmúlt 28 évben ilyenre még nem volt példa” – állítólag „kényelmi okokból…

Kövér László „elvtárs” lett.

Újra értelmet adott az „elvtárs” szónak.

„Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló” – hangzik el a Tanú című filmben.

Tényleg ott hangzott el, nem tegnap …

2018. 06. 05. kedd