dr. Radnai György bejegyzései

Csak nézek, nézek magam elé…

Nézem a plakát-képet.
A magyar kormány plakátját a villamos megállóban.
A hírhedtté vált Nigel Farage plakát reinkarnációját.
A bevándorlókról készített náci propaganda-felvétel újjáéledését.

Nézem a plakát-képet.
A magyar kormány plakátját a villamos megállóban.
Apámra gondolok. Meg szeretett testvéreire. Meg nagynénikémre, nagybácsikámra.
Ezek nem nácik – súgom magamnak. Hiszen kikérik maguknak. Ők mindent az isten, a család és a haza nevében cselekednek.

Nézem a plakát-képet.
A magyar kormány plakátját a villamos megállóban.
Ez csak véletlen lehet – súgom megint magamnak. Nem vették észre. Rosszak a tanácsadóik. Én vagyok a rossz, aki rosszra gondolok.
Aztán hallom Orbánt „elégtételt” kiáltani, Bayert „patkányozni”, látom ahogyan „a rétek szélein megülve némán/riadt pórok pipáznak” és rendőrt hívnak az idegenekre…

Nézem a plakát-képet.
A magyar kormány plakátját a villamos megállóban.

2018. 03. 28. szerda

„Egyáltalán nem bujkál Kósa, csak háttérmunkát végez” …

(Kitaláció)
• Jónapot kívánok!
• Jónapot.
• Kósa Lajos vagyok.
• Mi járatban?
• Jöttem a hirdetésre.
• Melyik hirdetésre?
• Hát, izé, amit a tévé is lehozott.
• Ne zagyváljon, melyiket hozta le?
• Hát ahol háttér munkára keresnek munkatársakat!
• Jó helyen jár, neve?
• Kósa Lajos.
• Kos Alajos?
• Nem kérem, betűzöm: Ká, mint király, Ó, mint Olga, csak hosszú óval, ha lehet…
• Értem, maga Kósa. Érettségije van?
• Természetesen.
• Nyelveket tud?
• Fontos ez most, kérem?
• Nem fontos, de itt van a kérdőíven, átugorhatjuk. Számolni tud?
• Húszig, kérem húszig, meg a százalékot is ismerem!
• Vagyona van?
• Fontos ez most, kérem szépen?
• Nem fontos, de úgyis kiderül majd. Mit csinált eddig?
• Nem értem a kérdést.
• Jóember! Honnan szalajtották magát? Úgy áll itt és úgy válaszol, ahogyan a debreceni volt polgármester szokott a kamerák előtt…
• Én vagyok az, kérem, nem igazán értek én semmihez, legfeljebb a közjegyzői okiratokhoz, abban igazán profi vagyok.
• Mi háttérmunkásokat keresünk!
• Vegyen föl, kérem, a legfőbb erényem, hogy lojális vagyok a mindenkori kenyéradó gazdám iránt, vegyen föl, kérem, nagyon fontos: életbevágó!
• Aztán miért olyan zaklatott, miért életbevágó?
• Nem olvas Maga újságot, nem néz tévét: menekülnöm kell, és most nincs olimpia Rióban, téli olimpia Phjongcshangban, nem bírom már tovább!
• Na rendben, jöhet, 20 százalékot kérek, hogy fölvettem…
2018. 03. 28. szerda

Maradj higgadt, amikor az elképzelhetetlen megtörténik…

(Tizennyolcadik lecke – Timothy Snyder)
„A modern zsarnokság a félelem kiaknázására épül.
Amikor a terrortámadás bekövetkezik, ne feledd,
hogy az autoriter rezsimek ezeket az eseményeket
hatalmuk megszilárdítására használják fel.
A hirtelen végveszély, amely a fékek
és ellensúlyok lebontását, az ellenzéki pártok feloszlatását,
a szólásszabadság és a tisztességes bírósági eljáráshoz
való jog felfüggesztését kívánja,
a hitleri forgatókönyv legősibb trükkje. Ne dőlj be neki.”

Demokratikusan megválasztották. Aztán föllángolt a tűz, kigyulladt a Reichstag, és egy hónappal később a parlament elfogadta a „felhatalmazási törvényt” lehetővé téve a rendeleti szabályozást, és innentől 12 évig, a második világháború végéig fennmaradt a rendkívüli állapot Németországban.
A „Nagy Keleti Testvér” mai teljhatalmú ura megválasztásakor ismeretlen „KGB-és kiskatona” volt. De hatalomra jutása után elkezdődtek(?) az orosz városok elleni csecsen támadások, robbantások, és Putyin bejelentette: a tetteseket megtaláljuk és „még a budin levadásszuk őket”! És az ismétlődő terrortámadások kitervelői, végrehajtói ellen a vadászat, a kíméletlen megtorlás autoriter rendszert követelt, amit a „rettegő” nép szó nélkül tudomásul vett és azóta is támogat.
Mindkét rendszer kialakítása a kreált, végletekig gerjesztett félelemre alapozott, a félelem-kiváltotta érzelmekre épített!
A hajdan felcsúti diák demokratikusan nyert választásokat, majd rögvest fülke-forradalmat hirdetett és a „centrális erőtér”(?) nevében megváltoztatta az alkotmányos rendet: lebontotta a fékek és ellensúlyok rendszerét. Már ez a folyamat is alkotmányosan megkérdőjelezhető, több esetben is a joggal való visszaélésnek minősíthető. Ezután erőteljes kampányba kezdett a belső ellenségek, majd a menekültek ürügyén a menekültek, a civil szervezetek, a másként gondolkodók ellen: indulatokat korbácsolt fel, gyűlöletet gerjesztett, ellenséget kiáltott, félelmet keltett a megriadt emberekben. Emlékezzünk csak a menekült-hisztériára: átverve az Európába igyekvőket Budapestre terelte őket, látványos propaganda-filmeket készített róluk, majd – az addig inkább támogató – lakosság többségét ellenük hergelte; majd a „migráns-helyzetre” hivatkozva, 2015. óta kihirdette és folyamatosan megújítja a rendkívüli állapotot Magyarországon!
Közben menekülteknek se híre, se hamva!
Orbán rendszere is a generált, fölfokozott, állandósított félelemre épül!
Mindegyik rendszer kialakulásban van egy közös elem: a valós vagy kreált sokk következtében előálló pillanatnyi bénultság, megrökönyödés, elbizonytalanodás és az a zsarnok számára kedvező pillanat a tartós leigázásod intézményeinek a megteremtésére! Amikor félsz, védelemért esedezel, veszélyérzeted csak a konkrét félelmed elhárítására ösztökél Persze, hogy az „erős” államhoz fordulsz és tőle vársz védelmet: bármi áron! Azt se bánod, azt se veszed észre ilyenkor, hogy vakká, süketté, kiszolgáltatottá váltál, kisgyerekké, és ugyanúgy elfogadod a segítséget is, meg a segítség ürügyén kapott büntetést, korlátozást, tiltást is! Mert gondold meg: mennyire véd meg Téged félelmeidtől a sajtó szabadság sárba tiprása; az önkormányzatiság szétverése; a civil szervezetek és kezdeményezések vegzálása; diákok maximális pénzbírsággal sújtása; az igazságszolgáltatás politika célokra történő fölhasználása és még hosszan lehetne folytatni a „védelmi intézkedések”-et.
A zsarnokság „valamilyen kedvező vészhelyzetből” (James Madison) születik! Hát még ha a zsarnok maga teremti, alkotja, manipulálja a helyzetet „vészhelyzetté”!
És innentől kezdve, amikor erre rádöbbensz, már nem maradhatsz puszta szemlélődő!
2018. 03. 27. kedd

Választás előtt…

„Legyünk már túl ezen a “választáson”.” – írja valaki a Facebookon.
És: akkor jobb lesz?

Akkor is, ha így lesz? Vagy, ha úgy? És ha sehogy se lesz, mert az ózonvédő pecás nem hirdeti ki? Mit tudom én, miért nem. Csak, ahogy mondta annak idején a kiflicsücsköt lopó, szőke-csoda nyugdíjszakértő. Mert kikaptunk a Kazahoktól. Mert a Gyurcsány, mert az „elmútnyócév”, mert a zemberek, mert a szadesz, mert a szocik, mert a Soros!

„Legyünk már túl ezen a “választáson”.” – írja valaki a Facebookon.
És akkor mi lesz?

Megy majd minden tovább, ahogyan eddig? Folytatódik majd tovább a városi a nagy közvilágítási projekt; minden városba eljut majd az alulról fűthető füves pályák gründolása, a nyerő vállalkozások einstandolása; hát a diákok vegzálása is sokasodik majd; nem beszélve a közjegyzői okiratok magyarázgatásáról? Hát a külföldre menekülők áradatával mi lesz? És az emberek magas ívben való le@arása?

„Legyünk már túl ezen a “választáson”.” – írja valaki a Facebookon.
És: akkor jobb lesz?

Káosz lesz? Mert csak kis-győzelem lesz vagy kis-vereség? Mert a kicsit győzők, kicsit vesztők nem tudnak majd megegyezni? Mert kimennek az utcára a vesztesek? Mert kimennek a győztesek is? Megint lesz Békemenet, hídfoglalás, taxisblokád?

„Legyünk már túl ezen a “választáson”.” – írja valaki a Facebookon.
És: akkor jobb lesz?

Akkor is kell majd választani! Akkor is kell majd dönteni! Ahogyan most is, meg holnap is, meg április 8-án is!
Akkor mire fogjuk mondani: „Legyünk már túl ezen …”

2018. 03. 25. vasárnap

„Na ugye” …

„Na ugye”, írta ki ’eccer’ a miniszterelnök a Facebook oldalára.
Na ugye – írjuk ki már sokadszorra a Facebook oldalunkra!
És ez most így megy már egy jó ideje, így fog ez menni még egy jó ideig (április 9-ig biztosan):
Pedig milyen egyszerű lenne:
• „Na ugye”, mert nem mennek már ki orvosok, ápolók, megélni nem tudók Londonba, Bécsbe, Madridba;
• „Na ugye”, mert minden kórházi mosdóban van szappan, de nem csak néhány percig, mert a Kétfarkúak bevitték;
• „Na ugye”, mert ehető az ebéd az óvodákban, iskolákban, kórházakban, szociális otthonokban
• „Na ugye”, mert minden ember le és fel tud jutni a metrókból az akadálymentesítés miatt;
• „Na ugye”, mert a foglalkoztatási statisztika nem a rabszolga-közmunka irreális bővülése miatt „szépül”;
• „Na ugye”, mert a közmédia nem csak a hazugságokat fröcsögi nap mint nap;
• „Na ugye”, mert a nyugdíjasok nemcsak csirkelábat rágcsálhatnak ünnepkor;
• „Na ugye”, mert az ovisoknak nem kell énekelniük a „hatalmasságnak”: “A szívünkben hála ragyog, a szívünkben szeretet, felépült az új óvodánk, örüljetek, gyerekek. Hatalmas, szép ablakokon a nap fénye beragyog, körülnézünk, és minden fala átölel és mosolyog”;
• „Na ugye”, mert nem hallatszik több „patkányozás”, „sorosozás”;
• „Na ugye”, mert az előzetes letartóztatás „korlátlan” intézménye nem politikai célokat szolgál;
• „Na ugye”, mert Ady, József Attila, Radnóti megbecsült költők lettek, nemcsak Wass Albert, Bayer Zsolti;
• „Na ugye”, mert nemcsak papíron rövidülnek a várólisták;
• „Na ugye”, mert Budapest, Pécs, Debrecen ugyanolyan élhető város lett, mint Bécs, Brüsszel;
• „Na ugye”, mert már nem kell „Na ugye”!
Igaz, akkor nem jutna a zsebekbe, az offshore cégekbe, a stadionokra, a kastélyokra, a vadászatokra; nem lehetne „annyit” lopni, megvesztegetni, korrumpálni; a lámpa-biznisz is veszteséges lenne; nem hevernének annyian az árokpartján szándékosan ott felejtve!
Kedden megint lesz egy „Na ugye”, mert a skótokkal játszik a magyar „válogatott”.
Aztán április 8-án is lesz egy „Na ugye”, mert …

2018. 03. 24. szombat

Kihallgatáson…

Kihallgatáson (talán mese)
• Magukat rögzítette a kamera a tüntetésen
• Milyen tüntetésen?
• A február 23-ai diákon.
• Nem is tüntettünk!
• Ott voltak, a kamera mutatta magukat!
• A barátnőmmel sétáltunk, szeretem Őt!
• Ez nem indok.
• Akkor is szeretem Őt, ott lakik az Arany János utcában, arra kísértem haza!
• Nem érdekes: a kamerák látták magát, és igazoltatták is magát!
• Igen, a kedvesemet is, nem értettük: miért!
• Mert ott voltak.
• Szeretem Őt!
• Nem hallották a kiabálást: „VÁLTSUNK RENDSZERT AZ OKTATÁSBAN”, „MINDENKI MENJEN EL SZAVAZNI!”, „JELENLEG ELVESZIK A GYEREKEKTŐL AZ ÖNISMERET KIFEJLESZTÉSÉHEZ SZÜKSÉGES IDŐT!”, „SZELLEMISÉGÍRTÓK!”, „SZABADSÁG!”!
• Ilyeneket kiabáltak? Mi csókolóztunk!
• Nem érdekel, ott voltak: van számítógépe?
• Van.
• Akkor lefoglalom a NER nevében, szabálysértés fennforgásának az alapos gyanúját tételezve!
• Értem, illetve nem értem!
• Nem baj, ha érti, ha nem érti: lefoglalom!
• Meddig?
• Amíg a nyomozás tart!
• Meddig tart?
• Amíg a szükségállapot úgy kívánja!
2018. 03. 22. csütörtök

A kesztyű…

A kesztyű

Cudar hideg volt aznap reggel.
Egy kicsit fújt a szél is, a felhők szürkesége is borongóssá, barátságtalanná tette a nap indulását. A fák oldalán megjelent újra a dér, az ágaikon föltünő rügydudorok mind elfeketedtek, még a macskák is csak az ablakon belülről figyelték a kinti mozgást. Az utcán az emberek fázósan összehúzták magukon a kabátot, még szájuk elé is sálat tekertek, nem néztek se jobbra, se balra, sietősen rohantak a HÉV állomás felé.
Minden fázott.
A földön heverő, üres burgonya-szirmos zacskó zizegve fordult egyik oldaláról a másikra, aztán még egyet pördült. De a szélben nem tudott megnyugodni.
A járdán már sietős gyerekek állig begombolkozva, füles sapkában, téli kesztyűt húzva – meggörnyedve a hátukat nyomó, súlyos tehertől, az iskolatáskába szorult könyvektől, füzetektől – rohantak az iskola felé, alig várták már, hogy odaérjenek a jó melegbe.
Csak egy kisgyerek bandukolt lassan, nem nézett Ő sem semerre, csak a lába elé pillantott le néha. Az orrából kifújt levegő nedve odaderesedett szája szélére, fülei vörösen kandikáltak ki svájcisapkája alól, táskáját a földet súrolva húzta maga mellett.
A kezén nem viselt kesztyűt.
Ekkor megpillantotta a földön heverő, üres burgonya-szirmos zacskót, amely szinte hívogatóan forgolódott most is. Megállt, letette a földre táskáját, lassan lenyúlt a földön heverő, üres burgonya-szirmos zacskóért, fölemelte és beledugta táskát húzó kezét.
Már neki is lett kesztyűje…

2018. március 20., kedd

Költői-levél(féle) volt kollégáimhoz…

(Ha „csak” lojális maradsz, Te is tettes leszel…)

Tisztelt volt kollégák, munkatársak, vezetőtársak, közszolgálati tisztviselők!
Azt gondoltam, írok Nektek egy nyílt levelet. Arról, hogy milyen sok múlik Rajtatok.
Hogy most minden Rajtatok múlik, azon: lojálisok lesztek vagy eskütökhöz hűek?! Mert úgy tűnik, ma nem az „és”, hanem a „vagy” szócska illik a kettő közé. Hogyan is mondta a miniszterelnök március 15-én, ott a Kossuth téren, a Békemenete előtt: „Európa és benne a magyarok világtörténelmi fordulóponthoz érkezett”, vagy „ők, vagy MI” dörögte.
Aztán azt is gondoltam: hagyom az egészet a francban, kell nekem, hogy aláírják megint kommentben, „húzz a pi@ába te büdös zsidó, gázba veletek … rohadt komcsi … szem-kilövető államtitkár … buzi migránspárti ellenzéki”! Mert végül is „ŐK vagy mi”.
Akkor inkább elmegyek a kutyával egyet sétálni. A kutyám legalább rögtön ad „elégtételt”, nem várakoztat, nem fenyeget, azonnal csóválja a farkát, azonnal hálás, ahogy kezembe kapom a pórázt. Vagy olvasok, annyi restanciám van, alig győzöm pótolni: Zizek, Száraz Miklós György, Papp Sándor. A zene is megnyugtatna. De csak zakatol a fejemben a „világtörténeti fordulópont”. Ez az Ők vagy mi duma.
Ezért aztán mégis maradok a gépem előtt: lemondott Fico, 65 ezres tömeg mégis előrehozott választásokat követel; megöltek egy orosz titkosügynököt Angliában, az orosz kormányt vádolják, kiutasítottak orosz diplomatákat, válaszul Putyin is hazazavart briteket; újabb robbantás Kabulban; megint menekültek fulladtak a tengerbe, gyerekek is meghaltak; hazajött Svédországból a magyar nő, mert fél a migránsoktól; több ember fagyott meg idén, mint tavaly Magyarországon. Megint csak Ők vagy mi, ott is, itt is.
Szóval azt gondoltam, írok Nektek tisztelt volt kollégák, munkatársak, vezetőtársak, közszolgálati tisztviselők. Mert a magyar miniszterelnök megfenyegette népét, hogy „a választások után természetesen elégtételt” fog venni: erkölcsit, politikait és jogit is egyaránt. Vajon úgy, ahogy előtte is? Ahogyan azt már sokszor megtette a választások közeledtekor, és a hatalom megragadása után? is Simonnal, Császyval, Tátraival, Czeglédyvel? A Népszabadsággal? A sok megalázott, meghurcolt, elüldözött, tönkretett „névtelen” vállalkozóval? (Vissza)Élve az igazságszolgáltatással, a rendvédelemmel, a törvényváltoztatás jogával? Mert „Mi vagy ők”?
És hogy tehette, teheti meg mindezt? Nézem a videót a Békemenetről, nézem az eltorzult, elvörösödő arcokat, hallgatom a menetelők válaszait: „minek ide demokrácia … csak a Viktor tudja … 8 évig loptatok ti is, börtönben a helyetek, ne pofázzatok … meglátjuk, amikor az ő lányaikat erőszakolják meg … csak a magyar, nem kell ide migráns …Soros …”. Olvasom az NVB döntését: egymilliós(?!) bírság az MTV-nek, mert hetek óta nem hívtak meg ellenzéki képviselőt, nem tudósítottak ellenzéki rendezvényről, nem adtak információt a „más” véleményekről. Mert „Mi és ők”!
Azt gondoltam, írok Nektek egy nyílt levelet. Arról, hogy milyen sok múlik Rajtatok.
„Az erős, de az indokoltnál nem nagyobb, a változásokhoz gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni képes – a nemzeti érdekeket előtérbe helyező – állam olyan közszolgálatra alapozható, amely élvezi a társadalom közmegbecsülését, hatékony és költségtakarékos, demokratikus, pártsemleges, törvényesen működik, tagjai korszerű szakmai ismeretekkel rendelkeznek, Magyarország érdekeit és a közjót pártatlanul és hazaszeretettel szolgálják.” – tartalmazza a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény a preambulumában.
Ugye így gondoljátok? Így cselekedtetek eddig is?! Ugye a jövőben így fogtok cselekedni?!
Úgy látom, ma nem övezi közmegbecsülés a munkátokat. vajon miért nem? Mit gondoltok erről, érdekel Benneteket ez a kérdés?
Úgy látom: még nem érzitek a felelősségeteket. Végrehajtjátok, megírjátok, megcsináljátok, amit kell. Mint az egyszerű közmunkások.
Úgy látom: a lojalitás mindenek előtt vezérel Benneteket.
Úgy látszik: idegesek vagytok kissé, talán féltek is. Mit gondoltok: vajon miért?
Azt gondoltam, írok Nektek egy nyílt levelet. Arról, hogy milyen sok múlik Rajtatok.
Ugye tudjátok!
2018. március 18., vasárnap

“Mi szelíd és derűs emberek vagyunk. De nem vagyunk se vakok, se balekok. A választás után természetesen elégtételt fogunk venni erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is.”

(Orbán Viktor, 2018. március 15.)

Kitálalt, dehogy: kitalált történet a ‘ner’ országából …

Kósa sertéstenyésztő néni, a strómama otthon kötögetett éppen, mert az Echo tévében már lement a híradó és kikapcsolta a készüléket, és aznapra már az üzleti ügyeit is elrendezte.
Te Lajos, nem hallod, hogy csörög a vezetékes telefon, vedd már föl az istenért is – kiáltott rá mérgesen fiára, aki soha nem szólt bele mamája üzleti ügyeibe, hát még sertéstenyésztési szokásaiba. Rohanok Mama, már veszem is, halló – szólt bele lihegve a nagy rohanástól, mert akkoriban már nem korizott (igaz, korábban se) a rövidpályán, és a hosszútáv úszásban sem próbálta teljesíteni – legalább a női – olimpiai kvótát. Én csak lassan töröm matyar nyelv, Kos úrral beszélek? Kósa – válaszolta ingerülten a telefonba és Lajos; érteni fogom a magával beszélést, a sógora ajánlását tolmácsolom, keresem magával a beszéd – szólt egy hang a telefonból.
Lajos izgatottabb lett egy kissé, a pulzusa gyorsabban kezdett verni, néhány izzadságcsepp indult el az orra mellett, szervezete megérezte a pénzszagot. Ez a tulajdonsága nemcsak a családjában, de szűkebb környezetében is csodálatot váltott ki, mindamellett tekintélyt is biztosított neki. Ez persze Pesten, a nagykutyák között mit sem ért: azok orra mindent előbb és pontosabban jelzett.
Igen, hallgatom – szólt bele a készülékbe és már nyúlt is a papír és a ceruza után. Németországból hívom, örökség ért el engemetet, benne fagyunk a Forbes magazinban valhol az elején, kéne befektetést eszközölni, natyon de natyon naty pénzről szól a harang, aszt montta a sógor, maga biztos érdekli egy üszlet, és nem is kér sokat érte – állt meg hirtelen a hang a telefonban. Várjon egy kicsit – válaszolta Lajos, megbeszélem a mamával, mert én mindent megbeszélek a mamával – és befogta a mikrofont a kezével és átkiáltott strómamához: nagy pénz jön a házhoz, bővítjük a sertéstelepet, alulról fűtjük majd a disznókat, rendben, mama? – de meg sem várta a választ, már nyúlt is a telefonhoz, akkor rendben, mindent a sógor információi szerint, a szokásos jutalék az ár, a lebonyolítást a titkárom intézi. Étettem, a nevem nem érdekes, akkor viszlát.
A strómama tovább kötögetett, Lajos leült a tévé elé, benyomta az M4 csatornát, éppen a Lokit verték, de Lajos már békésen szundikált.
2018. március 13., kedd