Vélemény kategória bejegyzései

Rendkívüli hírek …

(a Magyar Távnyilatkozási Iroda hírei alapján)

1. A kormány a miniszterelnök javaslatára megtárgyalta a Nemzeti Szóügyi Tárcanélküli Minisztérium létrehozását: kijelölte a minisztérium helyszínét (Felcsút, Panchó Aréna mellett, közel az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottsága által ellenőrizni akart, de a kormány által akadályozott kisvasúthoz); a terület és az ingatlan megvásárlásárét felelőst, Varga Mihályt; a pénzügyi fedezetet, amit a fel nem használt, mert oda nem adott kórházi támogatások, szociális segélyek, oktatási-kulturális támogatások sorairól kell biztosítani. Közben a miniszterelnök Kósa Lajost kinevezte rendkívüli és meghatalmazott, három-motoros tárcanélküli miniszterré (megpaskolta Kósa széles, a 20%-ban sem csappant vállait, miközben nem kérte arra, hogy fejezze be egyetemi tanulmányait), egyúttal viszont kérte Lajos-nevű barátját, hogy azonnal és azzal kezdjen hozzá a munkájához, hogy kitalálja: hogyan lehet egy jelszóvá összegyúrni és a magyar nyelvben elterjeszteni a Soros-migráns-ellenség-liberális-zsidó-ellenzék-Gyurcsány-(„beba@ott”)Juncker-Merkel-kommunista szavakat! A kormányülésről – a szokásoknak megfelelően – nem készült jegyzőkönyv, magnófölvétel, viszont GFG, a 888 helyszínen lévő beépültje – Facebook bejegyzésében – szöveghűen, időző jelek között adott tájékoztatást a jelenlévők hangos tetszésnyilvánításáról, szűnni nem akaró, magnóról generált tapsorkánjáról.
2. Kósa Lajos megtartotta (utolsó) első sajtó-kioktató tájékoztatóját, ahol elmondta: Soros! Majd – többszöri nekirugaszkodás („ugye ezt most nem veszik, nagyon zavarnak a jelenlétükkel”) és újrakezdés után – rátért további lényeges elemek ismertetésére is. Zavarosan ugyan, de azért vannak az újságírók, hogy megfejtsék, elmondta: Nagy és Nemzeti és Népi és Újra-hasznosítási Konzultációs Kérdőív összeállításába kezdtek, de tanulva az előző „kérdőív-izélés” tagadhatatlan és óriási, valamint ellenőrizhetetlen és semmire nem kötelező sikeréből, most nem fogják kinyomtatni és kiküldeni a konzultációs kérdéseket, hanem rögtön ismertetik az eredményeket a széles néptömegek előre is elvárható örömére. A költségvetésben erre a célra elkülönített milliárdokat a kormány belső határozatával a pályázó „M” betűvel kezdődő és „észáros” betűkkel folytatódó, valamint más un. „Csókosok” között osztja szét. A kormány elfogadja a hajléktalanok, rokkantak, betegek, elmaradott térségben élők, cigányok, menekültek, a „szerencsétlen, világtalan, tehetetlen balfácán” -ok stb. adományait is, amit Matolcsy György második felesége fog kezelni másodállásban, az ellenőrzést Polt Péter felesége és Handó Tünde meg nem nevezett közeli rokona végzi majd.
3. Gulyás Gergely frissen kinevezett-megválasztott frakciós-vezető történelmi beszéddel lépett be az ajtón: Göncz Árpád mondjon le, ha már nem tud, akkor is, mert … és innentől a hangszórók recsegése, a jelenlévő kormánypárti újságírók krágosása, Bienert Gusztáv „Én akarom vezetni a sajtótájékoztatót” bekiabálása miatt a nyilatkozatot már nem lehetett hallani. Mindenki Bayer Zsolthoz fordult, aki élénken bólogatott, miközben „ba@@a meg, kur@a anyád, rohadt tszi@ány” szavakat mormolt fogai között, amit a Kerényi-nevű könyvkötő kiscserkész csillogó szemekkel jegyzett föl füzetébe, de a lényeget nem sikerült meghallani. Az újságírók kisétáltak Göncz Árpád sírjához, de most nem találkoztak ott, a fülükből kilógó zsinórral, dudorodó zsebbel álldogáló, szigorú tekintetű szekrényekkel sem, ahogyan a miniszterelnök felesége sem járt arra felé. „Hiszen Ő is ellene volt, akkor Ő is mondjon le” – suttogta, vagyis inkább képzelte az egyikük, de azonnal elhessegette magától még csak a gondolatot is, mert a közelben föltűnt néhány gondolat-rendőrnek tűnő segédrendőr. Közben Gulyás Gergely átöltözött és alelnöki és másik alelnöki pozíciójából kezdte magyarázni azalaptörvény és a NER előnyeit.
4. Nagyot robbant a Debreceni Televízió riportja, amiben Szilvássy Zoltán, a Debreceni Egyetem rektora szólalt meg és nem nagyon válogatott a jelzők között, amikor a Vlagyimir Putyin díszpolgári címe miatt tiltakozókról beszélt, mint „Néhány szerencsétlen, világtalan, tehetetlen balfácán” -ról, akik legalább sárga lapot érdemelnek, mert a családi perpatvart kivitték az utcára. Pedig az utca nem erre van, sem a nyilvánosság, a demokráciáról nem is beszélve, bár arról már senki sem beszél.
5. Az Esztergályhorváti Község Önkormányzata Képviselő-testülete a 8/2016.(VII.04.) önkormányzati rendeletét /továbbiakban: Ör/ módosította. A módosítás szerint a rendelet hatálybalépése után migráns csak érvényes és hiteles magyar oltási bizonyítvánnyal pihenhet a községben. Mivel a rendeletet már kihirdették, hatályba is lépett. A faluba önkéntes orvos-vállalkozók települtek Romániából, mert még orvosi ügyelet sincs a faluban, hogy beoltsák az érintett tömegeket. A község elnyerte „a legjobb rendeletszerző falu” kitüntetést, miközben Stumpf István kétségbeesetten vakargatta állát, de ennél tovább nem jutott.
6. A Pomázi Cseresznyét ellenzéki magatartása miatt törölték a Pomáz Értéke tárházból. A Cseresznye később hiába kért bocsánatot Vicsi László polgármestertől, az mérgesen kiköpte szájából a nemes magját.
2017.09.14.

„Ennek a három Juszufnak nem Brüsszelben, hanem Budapesten kellene élni”…


Reggeli vagy esti meséket mondtak mindenütt a tévékben, nem emlékszem pontosan, de arra jól emlékszem, hogy akkor már minden csatornán csak a központból sugárzott mesék mehettek, és valamilyen hiba folytán mindenütt elakadtak a mesék a mesék elején, ilyenképpen a puhára süppedő foteljükben, hallgatagon, bambán és csüggedten maguk elé meredve ülő nézők a következőket hallhatták (láthatták):
1. „Régen volt ez nagyon, abban az időben, amikor az ember, ha követ látott, kőembernek vélte, ha medvét látott, tajgait embernek hitte, ha hal úszott feléje, vízi embert látott benne, ha fa akadt útjába, úgy gondolta, faemberrel találkozik. Akkoriban sok minden történt az emberekkel. Olyan dolgok is megestek, amelyek manapság csak ritkán történnek…” Akkoriban mondta, vagy talán mostanában, már nem is tudom egy magyar miniszterelnök: “Azért az mégiscsak egy abszurd helyzet, képzelje el életszerűen, hogy van ez, mi itt élünk Magyarországon, üldögélnek Brüsszelben ezek a derék bürokraták, és úgy gondolják, hogy ennek a három Juszufnak talán nem is Brüsszelben vagy Görögországban, hanem Budapesten kellene élni“, de erről a Juszufok mit se tudtak, mert ők csak menekültek, menekültek, menekültek, hogy végre fedelet találjanak a fejük fölé…
2. „Így mesélik a vének, nekik pedig hinni kell. Élt valamikor…” egy Felcsúton született magyar miniszterelnök, aki akkoriban már a XII. kerületben, a külvilágtól védett, azonfelül elzárt Cinege utcában élt; és éppen a Rádióban hirdette az igét, azt találta mondani: „Azért az mégiscsak egy abszurd helyzet, képzelje el életszerűen, hogy van ez, mi itt élünk Magyarországon, üldögélnek Brüsszelben ezek a derék bürokraták, és úgy gondolják, hogy ennek a három Juszufnak talán nem is Brüsszelben vagy Görögországban, hanem Budapesten kellene élni“, de akkor éppen a Juszufok mással voltak elfoglalva: gyerekeiket mentették a nagy tengerből, mert csónakjuk a hullámzásban hirtelen fölborult…
3. „Mindőtöket csitítsalak, mesécskével vidítsalak? Csuda egy mese lesz, titkok titkáról, csodák csodájáról…” arról, hogy élt a nagy Európában, annak is egy kis országában, a Dunának és a Tiszának a közében egy rebellis miniszterelnök, aki szózatot intézett minden áldott pénteken (nagy sírás-rívás volt olyankor, amikor nem), és a mesében elhangzó szózata emígyen hangzék: „Azért az mégiscsak egy abszurd helyzet, képzelje el életszerűen, hogy van ez, mi itt élünk Magyarországon, üldögélnek Brüsszelben ezek a derék bürokraták, és úgy gondolják, hogy ennek a három Juszufnak talán nem is Brüsszelben vagy Görögországban, hanem Budapesten kellene élni”! A három Juszuf ugyan nem hallotta a miniszterelnököt, mégis nagy ívben elkerülték kis országát, mert egyikük sem akart ottan élleni…
4. „Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a világon egy irtózatos kicsi kert, abban a kicsi kertben volt egy rettenetes nagy kert. Abban a nagy kertben volt egy óriási nagy istálló, abban kilencezer kilencszázkilencvenkilenc jászolkarika volt, amihez a meséket kötötték. Minden egyes karikához kilencezer kilencszázkilencvenkilenc mese volt kötve. Hogy a sorsom arra hajtott engem, bekerültem abba az istállóba, megláttam azt a sok szép mesét kikötözve, kiválasztottam belőle egyet, mégpedig ezt: …”: volt egyszer egy magyar király, akit éppen miniszterelnöknek hívtak, és aki úgy kikerekedett, mint Döbrögi uraságom, tudjátok, akit háromszor vert el Lúdas Matyi, akitől az uraság einstandolta a libáit, ami akkoriban igen nagy bajnak számított a szegény embereknél, no de, hogy szavaim ki ne bicsakoljanak, szóval a stadion-építő azt találta mondani a népének: „Azért az mégiscsak egy abszurd helyzet, képzelje el életszerűen, hogy van ez, mi itt élünk Magyarországon, üldögélnek Brüsszelben ezek a derék bürokraták, és úgy gondolják, hogy ennek a három Juszufnak talán nem is Brüsszelben vagy Görögországban, hanem Budapesten kellene élni“! De akkor éppen a három Juszuf nem tudott mesét nézni, még csak tévét sem, mert éppen a magyar lágerben voltak elzárva, ahol se tévé, se orvos, de még csak egy tolmács se volt, mert már kitiltottak minden sorosista civil szervezetet Magyarországról…
5. „Igen régen történt ez, még akkor, amikor az állatok az emberi nyelvet értették”, talán akkor történhetett, ma már ilyen skandalum be nem következhet, hogy …
De a mesének itt nem volt vége bizony …

2017.09.09.

A magyar külügyminiszter néz …


Mindjárt kezdődik a „sajtáj”, a meghívott újságírók csöndes beletörődéssel, közömbös rutinnal várják a külügyminisztert. Semmi „bombára”, semmi meglepőre nem számítanak, hiszen már a kezükben van a hivatalos közlemény is, ami még egy órát embargós. Már mindenki fölszerelt, elhelyezkedett (persze elől, középen a „királyi”, mellettük sorban a „Magyar Termék Nagydíjas”, majd a másik uszító és kétoldalt a szélére jutnak a megvetettek. Már kör-svenk is készült meg néhány mosolygós arcú közeli-vágókép (szigorúan a baráti munkatársakról, akik arra a néhány pillanatra ragyogó ábrázatot sminkelnek arcukra) a déli és az esti híradáshoz. A riporterek és az operatőrök most már egykedvűen néznek maguk elé, van, aki körmeit piszkálja, mások az előre kiadott és magukra hangszerelt, leírt kérdéseiket olvasgatják, magolják.
„E pillanatban nesztelenül belép a miniszter. Mély csend. A szőnyeg felfogja lépteinek neszét, s lágyan suttogja: »őexcellenciája reggelizni jött«”, azaz dehogy is, megmondani a tutit, eligazítani a talpasokat, ledorongolni a „sorosistásokat”, újra és sokkal hangosabban megfújni a harci kürtöt. Vele van a Nagy & Trócsányi Társa Ügyvédi Iroda egyik tulajdonosa is, együtt odalépnek az egyszerű, faburkolású „szószékhez”, a külügyminiszter megkocogtatja a mikrofont, oldalra pillant a hangosításért felelősre, aki bólintással jelzi, minden rendben és akkor végre a miniszter belevág.
„Fölháborító … felelőtlen … veszélyezteti … ellentétes … magyar nemzet … megerőszakolták … Magyarország kormánya továbbra is megvédi a magyar embereket …” – hallatszik – kicsit torzan, mégis határozottan és ércesen – a hangszórókból és közvetlenül is. „A jövőben is harcolni fogunk … csata … a magyarok feje … megvédjük Ausztriát és Németországot … illegális … kerítés” – harsogja tovább folyamatosan és magabiztosan. Aztán a Nagy & Trócsányi Társa Ügyvédi Iroda egyik tulajdonosa – rezzenéstelen és kifejezéstelen arccal – olvassa föl, amit leírtak neki.
Mint a karikacsapás, úgy zajlik a „sajtáj”, minden a legnagyobb rendben zajlik. Jönnek az alákérdezők középről, majd néhány „ugye így kell ezt értenünk?” ál-kérdező és végül sor kerülhet egy szélről jött kérdésre is: „… mit szól ahhoz, hogy az azeri korrupciós botránynak magyarországi szála is van?”.
A miniszter először megnyalja a szájaszélét; majd izzadó, magas homlokáról félresöpör egy előrebukott hajszálat; fejét egy kissé előre biccenti; modern, méregdrága, egyedileg neki gyártott szemüvegét följebb-tolja orrnyergén; így szemével egy kissé balra és fölfelé kell néznie az ellenséges kérdezőre, ez még kifejezőbbé teszi rosszallását. Határozottan mérgessé válik hirtelen, miközben a „sajtáj” hangulata érezhetően feszültté válik: középről mocorgás, morgás, néhány „ez nem ide való … milyen kérdés ez … már megint csináljátok a balhét … vedd egész közeliben a kérdezőt, egy kicsit torzítva, hogy az orrában a szőr is látszódjék …” mondat hallatszik.
“Visszautasítok minden olyan sejtetést, sumák találgatást, ami kapcsolatot feltételez bűnügyek és a magyar kormány között!” – morogja, kissé akadozva a mikrofonba. „Hallatlan … alaptalan rágalom … vizsgálat is lesz … elfogadhatatlan … bár a magyar külügyet még nem keresték ez-ügyben” – fejezi be kissé hosszúra nyúlt válaszát.
Megvan az arca, a szeme, amikor válaszolt – kérdi valaki a szélről, az mindent elárul. Meg – jön a válasz, az tényleg mindent elárul.
Aztán vége lett.
2017.09.07.

Itt Szijjártó Péter beszél!

„Itt Szijjártó Péter diplomata, a Magyar Köztársaság külügyminisztere beszél. Ma hajnalban nem a szovjet csapatok indítottak támadást fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt, hanem az Európai Unió Soros Bírósága mondta ki délelőtt, hogy jogszerű az egyetlen kvótadöntés, ami Magyarországra is vonatkozik. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével. A harcot maga OV, a legendás zöldinges Felcsútról irányítja, haladéktalanul jöjjenek Pancho Arénához Kósa, Semjén, Lázár, Rogán, Pintér, Simicska, bocsi Simicskó, Habony és Mészáros urak a feleségükkel és gyermekeikkel! Kérek mindenkit, hogy rádióját tegye ki az ablakba, mert további fontos bejelentések következnek! Nyergelj, fordulj! Hajdu úr is jöjjön, hozza magával a Jugoszlávia (Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Koszovó) követségeinek a telefonszámait!”

Magyar Távdiktálási Iroda
2017.09.06.

Kötcsei mese …


Két csülökpörkölt, harcsapaprikás és 45%-os Gönci Barackpálinka (19950 Ft/liter) között – még a malacsült előtt – beszédet mondott hívei előtt a legendás zöldinges „einstandoló”, no nem a legkisebb fiú, hanem a Felcsúti stadionépítő legény.
Miközben a világot hidrogénbomba rengeti, a messzi „Ámerikát” tájfunok pusztítják és már a hollandok is a kiesés szélére jutottak a labdarúgó VB selejtezőkön, aközben „… Trianon óta soha nem volt olyan erős az ország, mint most…” – szólott emígyen indulásképp az egybegyült, sportosnak nem mondható, viszont elegáns-mentesen és melltartó nélkül megjelent szavait-szomjazókhoz. Bár ismerte az alapszabályt, hogy nem szabad a magas „C” -vel kezdeni egy beszédet, mert akkor nem lehet fokozni a mondandót, meg aztán már az induláskor könnyen berekedhet az emberfia, de ez Őt nem érdekelte: Ő rekedten is tudja, legfeljebb egy kicsit többet gesztikulál majd. Levegővétel nélkül rögtön folytatta is: „… 2020-ig 60 millió migráns kelhet útra Afrikából …” – ahogyan azt valahol az egyik szövegírója olvasta. Aztán a nyerési esélyeket harsogta, hogy a Portugálokat is meg tudjuk verni, hacsak a holland játékvezető nem akarja másképp, de hát mit várhatunk a hollandoktól, akiknek olyan nagykövete ment most haza, amilyen. Aztán meg itt vannak „… a magyar kormányt Washingtonból, Berlinből és Brüsszelből …” megbuktatni akarók is, de mi velük is elbánunk, legalább is hazai fogyasztásra kommunikálva, mert a média mostanra velünk van! Közben Szilárd klottgatyában bőszen kavargatta tovább a kondérban a levest, Kovács Kokó éppen eloltotta a tüzet a malac alatt, Deutsch Tomi pedig bőszen vakargatta izzadt trikóját dudorodó „csöcsei” alatt.
Aztán leültek ultizni, sörözni egyet, Cecília izgatottan kereste Tóniját, hogy ne hagyja őt egyedül a gyerekkel, mert még jönnek az újságírók és akkor neki azt kell mondania, hogy “Feleség, anya és dolgozó nő vagyok”, pedig ezen még neki is röhögnie kell.
Aztán mindenki hazament.
2017.09.04.

A szolidáris Rogán …


Rogán Antal megszólalt és nyíltan vállalta a véleményét.
Persze az Echo tévében. Bayer uszító műsorában, a Mélymagyarban.
Tudjátok, a szolidaritásról.
Arról, hogy aki az árokpartjára szorult, annak ott is van a helye.
Arról, hogy mindenki annyit ér, amennyije van.
Arról, hogy legelőször a csókos komák devizahitel-bedőlését kell megmenteni, nekik elég volt kevesebbet is visszafizetniük. A többiek szívhatnak tovább, meg „kilakoltatódhatnak”.
Arról, hogy a közösbe elég kevesebbet betetetni, a gazdagabbaktól kevesebbet elvenni, mert a közszolgáltatásokat úgyis inkább az „olyanok” veszik csak igénybe. Nekik meg jó vécépapír nélkül is, meg úgy patkányosan.
Arról, hogy a közmunka félévre is elég, éljen meg annyiból.
Arról, hogy legyünk a drága aranylábúakkal szolidárisak, mert akkora teljesítményt nyújtanak, hogy mindent, a havi többmillás fizetést is megérdemlik.
Arról, hogy az európai szolidaritás akkor szolidaritás, ha Orbán kéri, egyébként lejárt lemez.
Arról, hogy segély nem kell, a fölzárkóztatás nem érték, aki nem dolgozik, az ne is egyék, az alapjövedelem munkavállalás-ellenes, ezért eszébe ne jusson senkinek!
Arról, hogy a csókosoknak, a Mészáros-komáknak, a Garancsiknak mindent, a többieknek coki!
Arról, hogy ide be ne tegye a lábát egy menekült se, húzzanak innen azok is, akik ide születtek, mert valamilyen megmagyarázhatatlan okból a szüleik idejöttek valaha, a Brüsszel is nyalja ki a menekültjeivel együtt; de fizessen az orbáni kerítésekért, mert azzal védjük Európát!
Rogán Antal megszólalt és nyíltan vállalta a véleményét.
Persze az Echo tévében. Bayer uszító műsorában, a Mélymagyarban.
Tudjátok, a szolidaritásról.
Te érted?!
2017.09.02.

Építkeznek…


Minden nap kétszer, kora reggel és késő délután megyek el a kutyáinkkal az általános iskola mellett. Ilyenkor nyáron – legalább is az elmúlt években mindig így volt – zsivajmentes, halkabb, „gyerekmentes” napokat tapasztaltunk, ennek szeptember elejére mindig vége lett. A kutyák addig a kerítésen kívül vidáman szaglásztak, hol előre szaladtak, hol lemaradtak egy kicsit, mert megálltak egy izgalmas „olvasni-való” kiélvezése miatt, élvezték a hosszú-pórázon élés lehetőségét.
Idén azonban más volt a helyzet. Alig ment el az évzáróról az utolsó diák, szülő, köszöntek el egymástól a tanárok, azonnal megjelentek a dugig tömött kamionok és a munkások elkezdték kipakolni a hungarocell szigetelő bálákat, a ragasztóval tömött zsákokat, más építőanyagokat, körbe-állványozták az iskolát: itt felújítanak – súgtam magamnak. Elismerően csettintettem, mire kezdődik az iskola, már minden kész lesz, ragyogni fog, és a sok diák már „új” iskolát vehet majd szeptemberben birtokba.
Jó ez a KLIKK, mégis lehet benne valami, hogy megalakultak, csak így tovább – summáztam befelé, bár a kutya is meghallhatott valamit a dünnyögésemből, mert egy pillanatra megállt és fölkapta a fejét. Mehetsz – mormogtam neki és ő vigyorogva szaladt előre.
Megindult a sürgés-forgás, már mindenütt álltak az állványok, az egész udvar telelett anyaggal, hangzavarral. Ez igen, halad minden – mondtam befelé reggelente vagy késő délután, így kell ezt!
Aztán csendesebb napok jöttek, már jócskán benne voltunk a nyárban, az anyag meg csak nem fogyott, bár a szemét egyre nagyobb lett az udvaron, nemcsak a konténerbe jutott már, hanem mellé is, aztán még távolabbra. Biztos belül dolgoznak – mondtam egyik nap Kyrának, aki bíztatásnak vette szavaimat és kaparni kezdte az árok szélét. Aztán megjelentek újra a szállítók, a teherautók és megint a munkások, akik izzadtan, hangosan szuszogva-nyögve cipelték be az iskolába a szépnek ugyan nem mondható, de felújított ajtókat, ablakokat. Halad ez, minden rendben – gondoltam.
De augusztusra sem látszott kívülről semmi. Néha megálltunk, nézelődtünk. Építkeztek, nem ettek; aztán ettek, nem építkeztek; később megint építkeztek, nem beszéltek; aztán beszélgettek, nem építkeztek. De valahogy a munka mégsem haladt előre. Ugyan az iskola külső falát már majdnem beborította a hungarocell, de semmi nem utalt arra, hogy mindjárt végeznek. Hétvégen persze mindig csönd volt, csak mi bóklásztunk arra, igaz – ahogyan azt már korábban is írtam – mindig csak a kerítésen kívül.
Holnap évnyitó lesz. Nemzeti évnyitó. Ahogy hallom, nem az iskolában. A művelődési Házban rendezik. Ott lesz mindenki, akinek ott kell lennie: a polgármester úr, az iskolaigazgató úr, a KLIKK igen tisztelt képviselője is. Ja, hogy el ne felejtsem: ott lesznek a gyerekek is. Akik most ősszel nem mehetnek majd ki az udvarra a szünetekben. Meg több osztályt egy tanterembe vonnak össze egy darabig. A tornaórák megtartása utcai futással lesz elrendezve.
Mindenki alig várja már az iskola indulását!
Talán egy tábla is kerül az iskola elé: az építkezés alatt a tanítás zavartalan…
Ha a táblára az van írva …
2017.08.31.

„Apa, ébredj föl, mindenütt így kezdődött” …


• Félek.
• Mindenki fél!
• De nemcsak én, a lányom is. Már bele is betegedett.
• Miért: nem harcolt a félelme ellen?
• Viccelsz, egy lány, odakint, egyedül?
• Akkor fogja menekülőre.
• Hová meneküljön: már itthonról is elmenekült, azért él németben.
• És mitől féltek?
• Én a lányomat féltem és miatta félek, hogy baja lesz. Ő meg azt mondja: teljesen megváltozott a világ, a feje tetején áll minden, már sehol sincs biztonságban.
• Történt valami?
• Már nem mer egyedül kimenni az utcára esténként, fél a metrón, pedig dolgozni csak kell mennie, a kocsi meg neki drága, már a biciklijét is levitte a pincébe, mert biciklizni se mozdul ki, még a többiekkel sem.
• Ne mondj már ilyeneket, engem is megijesztesz. De mégis: mi történt?
• Hát azok a migráns arabok, muszlimok, úgy elszaporodtak, megjegyzéseket tesznek rá, „ciccegnek” utána, úgy nézik, hogy nem mer visszanézni se, mintha …
• Azon a környéken, ahol éppen Ő él? Nem hiszem el!
• De igaz! Már a helyi zsidók is félnek.
• A zsidók mindig félnek.
• De ez most már más: megint rombolják a zsinagógáikat, megkergetik őket; mondják, írják is, védelmet is kértek már ott.
• Olvastam: de azok az ottani neonácik!
• Nem mindegy?
• Egyáltalán nem!
• Szerintem meg mindegy.
• Csodálkozom rajtad, mintha más ember lennél.
• Miért csodálkozol? Azok mind ilyenek, mindenhol ilyenek: neonáci, muszlim egykutya!
• Gondolod?
• Hát persze, igaza van az Orbánnak: kell a kerítés, kell a határzár, zárjuk csak magunkra az országot, talán az majd segít.
• És az segít a „mi” nácijaink ellen? Hozzánk nem is jöttek se muszlimok, se menekültek, se bevándorlók.
• Persze: mert van a kerítés, meg a kormány a belügyminiszter javaslatára, hála istennek most is úgy döntött, hogy a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet további félévvel, 2018. március 7-ig meghosszabbítja!
• Tényleg így gondolod? Már a Híradó sem tud filmet készíteni a déli határunkon a menekültekről, mert már a kutya se jár arra!
• De …
• Gondolkozz! Szólj a lányodnak, ha fél, jöjjön haza.
• Már mondtam én is neki, kértem, hogy jöjjön….
• És?
• Nem jön. Azt mondta: ide? Hová? Itt még rosszabb a helyzet!
• De hát az előbb már mondtam: nincsenek is nálunk muszlim letelepülni akarók!
• Én is mondtam neki, de erre azt mondta: olvasta meg hallotta a kinti hírekben, hogy itthon mégis nagyobb a gyűlölködés, veszélyben vannak a másként élők, másként beszélők, másként gondolkodók, a kormányzati propaganda már ijesztő!
• Ilyesmit mondott a holland nagykövet is, búcsúzóul; s Te mit feleltél?
• Hogy hazugság, nálunk soha nem fajulhat odáig a helyzet, hogy félni kelljen a kormány miatt, mert a mi kormányunk… á, nem érdekes.
• És erre Ő, mondott valamit?
• Apa, ébredj föl, mindenütt így kezdődött…

2017.08.30.

Két patkány beszélget

Két patkány beszélget• Hát te ki vagy?
• Makesz, a pszichiátriáról, hát te?
• Mázli, a csatornából.
• Ne bomolj, Te még ott élsz?
• Persze, tök jó, annyi szar van itt, meg minden.
• Az itt is van, meg hulla is a folyosón.
• Az jó lehet: aztán hol van az a pszichiátria?
• Hát, egy tavaly fölújított kórházban.
• Érdekes, anyám Nózi, a híres patkány-anya arra tanított, hogy kerüljem el a kórházakat, mert ott tisztaság van, meg rendszeres irtás.
• Az régen így lehetett, de az az „átkos” volt, amikor még volt mobilitás, tudod: akkor még kimehetett a Soros ösztöndíjával a Viktor is Angliába, még jóval a Brexit előtt.
• A „kivételes” múlt században?
• Nem kivételes: átkos! Nem láttad tegnap a híradókat, akkor még úgy hívták az utcákat, hogy Lenin meg Élmunkás meg Majakovszkij, a teret meg Marxnak.
• Ez most, hogyan jön ide?
• Azt én nem tudom, a Momentumosok hozták ide, mert jött a Putyin.
• És a Putyin szereti Majakovszkijt?
• Azt se tudom, nem hiszem, de a Momentumosokról se hiszem, hogy tudják, ki volt Majakovszkij, tudod Ő írta azt is, hogy „Nézegetem szívesen, mint haldokolnak a gyermekek…”, meg hogy az „ikonról Krisztus elmenekült, /köntöse szélfútta szegélyét /a sár ölelgeti sírva, áldva./ Kiáltva szólok a téglarakásnak, /eszeveszett szavaim tőrét döföm a hevült, /felpuffadt égbolt vékonyába.”, mintha ma írta volna. De nem értem pontosan, mit jelentenek ezek a sorok.
• Persze, mert Te csak egy patkány vagy a pszichiátriáról.
• Onnan. Nem jössz át hozzánk?
• Minek.
• Hát, lehet ijesztgetni az ápolókat, meg a betegeket.
• Az jó.
• Nem jó, de szórakoztató: tegnap is az egyik fejére estem, mert rosszul rakták föl az álmennyezetet.
• A felújításkor?
• Akkor, persze, a fővállalkozó egy csókos volt, összegányolta gyorsan az egészet, letejelt, akinek kellett, aztán már el is fogadták, hogy minden rendben. De félek, hogy megint leszakad.
• És még itt vagy?
• Látod. Az aládúcolásban meg tudom húzni magam.
• Akkor minden jót!
• Neked is…
2017.08.29.

 

Fóbia-képzés…


Működik.
Az utóbbi napokban többször is beleakadtam, megsértettem magam, mint ahogyan a tüskés ágakban szoktam: személyesen vidéken, közeli rokonságnál, a Facebookon bejegyzésekben, „négyszemközti” Messenger-üzenetekben.
Most a holland nagykövet nyilatkozata, majd a magyar külügyminiszter reakciója volt a mérgezett tüske: mert a nagykövetről folyó vita nem az általa elmondottakról szól igazából, dehogy, a gerjesztett iszlámfóbiáról, a bennünk lévő idegen-gyűlöletről, a fölpiszkált félelmeinkről.
Mintha kimondva-kimondatlanul a félelmeink közösek lennének, ugyanarról a tőről fakadnának, ugyanaz lenne a génjeinkben örökölt történelmi emlékezet, mintha legalább ebben a kérdésben lenne társadalmi közmegegyezés. Mintha itt és most működne a társadalmi minimum intézménye: konzervatívok, liberálisok, hívők és ateisták, keresztények és zsidók, fiatalok és öregek, mindenki, ugyanazt gondolná: csak „ezeket” ne.
Mert működik.
Mert jött valaki Hollandiából (pontosabban megy vissza Hollandiába) és udvariatlankodik, beleordított a pofánkba. Azt mondta a feketére, hogy fekete; a gyűlöletkeltésre – az bizony gyűlöletkeltés; az ellenség-képzésre, hogy az bizony ellenségképzés: és bizony ugyanarról a tőről fakad, mint az övék is! Menjen az ilyen a pi@ába! Mert az „úriember” nem hívja kur@ának a kur@át, csak úgy viselkedik vele, aztán bemegy a kupiba és kielégítteti magát, igénybe veszi a szolgáltatásait.
Nem kérdés: működik.
Ilyenkor a józan érv nem számít; adatokat minek is írni, mondani; a bizonyítékok lepattannak; a tények nem tények: ez már kémia, a „a 2×2 józansága” nem is hull ránk! Itt már csak az indulatok, a félelmek késztetnek akciózásra; a sztereotípiákhoz menekülés inspirál gondolkodásnélküli cselekvésre, a végletekig leegyszerűsítés vezet ösztönéletre.
Hiszen éppen ez a szándék!
Kit érdekel, hogy egy halott ember órákig fekszik a kórházi folyosó hideg, kék-fehér kockás, kopott lapokkal borított folyosóján; hogy még mindig naponta kerülnek utcára emberek százai a devizahitelezés otromba nyereséghajszolása miatt; hogy börtönbe kényszerülnek emberek, csak mert kezet fogtak Gyurcsánnyal; hogy a nemzet strómanjává lett gázszerelő néhány év alatt, főleg állami megrendelésekből, uniós forrásból Európa egyik leggazdagabb tőkése(?) lett; hogy a legfőbb bíró bugyiveselettel foglalkozik és a saját tisztessége sem érdekli; hogy a legfőbb ügyész együtt ebédel a Nemzeti Bank elnökével, miközben azt följelentették; hogy a Nemzeti Bank elnökének a pereputtya milliókért ott dolgozik alatta; hogy a teljesítmény nem számít, csak a törvénybe iktatott lojalitás, a „seggnyalás”.
Hát ez a szándék!
Szóval a félelem. Mert terrorveszély van! Mert beengedtük őket, a barbárokat, az öngyilkos ázsiaiakat! Az elvakult gyilkosokat! Ezek mind azok! Még a gyerekeik is, az unokáik is! Ezeknél nincs kegyelem! Hogy az elmúlt húsz évben Európában évente legfeljebb 600 ember (az is borzalmas és megbocsájthatatlan) esett áldozatul terrortámadásnak, miközben csak egy évben Belgiumban közel 2000 ember halt meg autóbalesetben; hogy Magyarországon minden héten meghal egy nő a családon belüli erőszak miatt; hogy közúti balesetben Magyarországon 12 óránként hal meg valaki, miközben még csak a letelepedési kötvényt-vásárló „migráns” kapott magyar igazolványt. Bezzeg már néztek és jelentettek föl magyar kisiskolásokat, hogy azok „migráncsosok”, vertek meg évtizedek óta itt élő, arabnak kinézőket…
Működik.
A holland nagykövet mindjárt elmegy. A holland külügyminiszter már mobilon beszélt is a legendás magyar futsálossal. Már „közmegisegyezett”, aki akart: nem kellett volna így beszélnie. Már a nemzet kerítésépítő nemzetbiztonsági főkuttykuruttyja mondja: a ravaszon van az ujja, akinek kell…
Működik.
Csak nehogy túl jól sikerüljön …

2017.08.28.