2017. július 17. nap bejegyzései

Nézz a másik szemébe, és beszélgess vele.

(Tizenkettedik lecke – Timothy Snyder)

Nemcsak az udvariasság miatt.
Hanem mert így lehetsz polgár
és a társadalom felelősségteljes tagja.
Így maradhatsz kapcsolatban a környezeteddel,
így léphetsz át a társadalmi korlátokon,
és így mérheted fel, kiben bízhatsz és kiben nem.
Ha a feljelentés kultúrája általánossá válik,
ismerned kell a mindennapi élet pszichológiáját.”

Ne fényképezz, ne takard el az arcodat, ne politizálj, ne használd a WIFI-t – áll a Vizes VB fő helyszíne körül, az út menti táblákon bejáratoknál: és még további 23 tiltás! Elrettentésül, félelem keltően ott van a TEK harckocsija is! Egyenruhás és civil őrző-védő emberek sokasága vigyázza a REND-et, a BIZTONSÁG-ot, a ZAVARGÁS-mentességet. Figyeld a másikat, mi van a kezében, a ruhája alatt, (a fejében), nem hagyja-e ott, „véletlenül” a táskáját, a sapkáját, a mondanivalóját vagy valamilyen gyanús csomagját?! Még be sem léptél és már mennyi izgalom; vagy talán nem is az, hanem szorongás, aggály, mert hoztad a gyereket, az unokát is? Haladjon, ne álljon meg, nyissa ki a táskáját, vegye le a szemüvegét, mi van a zsebében, mért nem megy már tovább – hallik minden „kapunál”. Jó, hogy egy órával hamarabb kijöttünk, jó, ha időben bejutunk. Hát Te is elkezded figyelni az előtted állót, a melléd kerülőt, azt a szemüvegest ott, a másik sorban. Ő is figyel téged. Meg a másik sorban állót is. Figyelem lett az egész világ, itt a bejáratoknál. Persze nem nézel a szemébe, persze sunyítasz, persze ott se vagy, csak a gyerekkel, az unokával bíbelődsz, hogy bejussatok, be: a „paradicsomba”. Már itt is, ott is fölsír egy gyerek, mélyeket sóhajt egy-egy idősebb ember, de senkisem morog, mindenki csoszog csak tovább. Így van ez rendjén, most ez a REND, önként jöttél, önként vállaltad, még örülsz is neki: hiszen „vigyáznak rád”!
Hova jöttünk, hol vagyunk?
Hol lennénk, itthon vagyunk, „nevét és virágát” is tudjuk.
Akkor: kitől félt bennünket, miért félt bennünket a hatalom; mire ez a nagy rend-biztosítás, ez a látványos erődemonstráció?! Hisz sehol egy migráns, sehol egy Soros, még csak egy tüntetés, tiltakozás sem látszik. Fenyegetés, riogatás az van, az persze mindennapossá vált; lehet, hogy nem is bennünket féltenek? De benne vagyunk mi is, már régen partnerekké váltunk: nem állunk meg beszélgetni, még a sorban araszolgatva sem, még a fontolva haladás közben sem. Nem köszönünk, nem nézünk, nem mosolygunk egymásra, nem tartozunk együvé, nincs új kapcsolat, barát: csak magunk elé meredve bámuljuk a frissen aszfaltozott járdát, fogjuk a gyerek, az unoka kezét egyre szorosabban, hogy már „fáj nagypapi” hallatszik mindenfelől.
Végre bejutunk.
Végre.
Ide igyekeztünk?
Megette a fene az egészet…

2017.07.17.