2017. augusztus hónap bejegyzései

Építkeznek…


Minden nap kétszer, kora reggel és késő délután megyek el a kutyáinkkal az általános iskola mellett. Ilyenkor nyáron – legalább is az elmúlt években mindig így volt – zsivajmentes, halkabb, „gyerekmentes” napokat tapasztaltunk, ennek szeptember elejére mindig vége lett. A kutyák addig a kerítésen kívül vidáman szaglásztak, hol előre szaladtak, hol lemaradtak egy kicsit, mert megálltak egy izgalmas „olvasni-való” kiélvezése miatt, élvezték a hosszú-pórázon élés lehetőségét.
Idén azonban más volt a helyzet. Alig ment el az évzáróról az utolsó diák, szülő, köszöntek el egymástól a tanárok, azonnal megjelentek a dugig tömött kamionok és a munkások elkezdték kipakolni a hungarocell szigetelő bálákat, a ragasztóval tömött zsákokat, más építőanyagokat, körbe-állványozták az iskolát: itt felújítanak – súgtam magamnak. Elismerően csettintettem, mire kezdődik az iskola, már minden kész lesz, ragyogni fog, és a sok diák már „új” iskolát vehet majd szeptemberben birtokba.
Jó ez a KLIKK, mégis lehet benne valami, hogy megalakultak, csak így tovább – summáztam befelé, bár a kutya is meghallhatott valamit a dünnyögésemből, mert egy pillanatra megállt és fölkapta a fejét. Mehetsz – mormogtam neki és ő vigyorogva szaladt előre.
Megindult a sürgés-forgás, már mindenütt álltak az állványok, az egész udvar telelett anyaggal, hangzavarral. Ez igen, halad minden – mondtam befelé reggelente vagy késő délután, így kell ezt!
Aztán csendesebb napok jöttek, már jócskán benne voltunk a nyárban, az anyag meg csak nem fogyott, bár a szemét egyre nagyobb lett az udvaron, nemcsak a konténerbe jutott már, hanem mellé is, aztán még távolabbra. Biztos belül dolgoznak – mondtam egyik nap Kyrának, aki bíztatásnak vette szavaimat és kaparni kezdte az árok szélét. Aztán megjelentek újra a szállítók, a teherautók és megint a munkások, akik izzadtan, hangosan szuszogva-nyögve cipelték be az iskolába a szépnek ugyan nem mondható, de felújított ajtókat, ablakokat. Halad ez, minden rendben – gondoltam.
De augusztusra sem látszott kívülről semmi. Néha megálltunk, nézelődtünk. Építkeztek, nem ettek; aztán ettek, nem építkeztek; később megint építkeztek, nem beszéltek; aztán beszélgettek, nem építkeztek. De valahogy a munka mégsem haladt előre. Ugyan az iskola külső falát már majdnem beborította a hungarocell, de semmi nem utalt arra, hogy mindjárt végeznek. Hétvégen persze mindig csönd volt, csak mi bóklásztunk arra, igaz – ahogyan azt már korábban is írtam – mindig csak a kerítésen kívül.
Holnap évnyitó lesz. Nemzeti évnyitó. Ahogy hallom, nem az iskolában. A művelődési Házban rendezik. Ott lesz mindenki, akinek ott kell lennie: a polgármester úr, az iskolaigazgató úr, a KLIKK igen tisztelt képviselője is. Ja, hogy el ne felejtsem: ott lesznek a gyerekek is. Akik most ősszel nem mehetnek majd ki az udvarra a szünetekben. Meg több osztályt egy tanterembe vonnak össze egy darabig. A tornaórák megtartása utcai futással lesz elrendezve.
Mindenki alig várja már az iskola indulását!
Talán egy tábla is kerül az iskola elé: az építkezés alatt a tanítás zavartalan…
Ha a táblára az van írva …
2017.08.31.

„Apa, ébredj föl, mindenütt így kezdődött” …


• Félek.
• Mindenki fél!
• De nemcsak én, a lányom is. Már bele is betegedett.
• Miért: nem harcolt a félelme ellen?
• Viccelsz, egy lány, odakint, egyedül?
• Akkor fogja menekülőre.
• Hová meneküljön: már itthonról is elmenekült, azért él németben.
• És mitől féltek?
• Én a lányomat féltem és miatta félek, hogy baja lesz. Ő meg azt mondja: teljesen megváltozott a világ, a feje tetején áll minden, már sehol sincs biztonságban.
• Történt valami?
• Már nem mer egyedül kimenni az utcára esténként, fél a metrón, pedig dolgozni csak kell mennie, a kocsi meg neki drága, már a biciklijét is levitte a pincébe, mert biciklizni se mozdul ki, még a többiekkel sem.
• Ne mondj már ilyeneket, engem is megijesztesz. De mégis: mi történt?
• Hát azok a migráns arabok, muszlimok, úgy elszaporodtak, megjegyzéseket tesznek rá, „ciccegnek” utána, úgy nézik, hogy nem mer visszanézni se, mintha …
• Azon a környéken, ahol éppen Ő él? Nem hiszem el!
• De igaz! Már a helyi zsidók is félnek.
• A zsidók mindig félnek.
• De ez most már más: megint rombolják a zsinagógáikat, megkergetik őket; mondják, írják is, védelmet is kértek már ott.
• Olvastam: de azok az ottani neonácik!
• Nem mindegy?
• Egyáltalán nem!
• Szerintem meg mindegy.
• Csodálkozom rajtad, mintha más ember lennél.
• Miért csodálkozol? Azok mind ilyenek, mindenhol ilyenek: neonáci, muszlim egykutya!
• Gondolod?
• Hát persze, igaza van az Orbánnak: kell a kerítés, kell a határzár, zárjuk csak magunkra az országot, talán az majd segít.
• És az segít a „mi” nácijaink ellen? Hozzánk nem is jöttek se muszlimok, se menekültek, se bevándorlók.
• Persze: mert van a kerítés, meg a kormány a belügyminiszter javaslatára, hála istennek most is úgy döntött, hogy a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet további félévvel, 2018. március 7-ig meghosszabbítja!
• Tényleg így gondolod? Már a Híradó sem tud filmet készíteni a déli határunkon a menekültekről, mert már a kutya se jár arra!
• De …
• Gondolkozz! Szólj a lányodnak, ha fél, jöjjön haza.
• Már mondtam én is neki, kértem, hogy jöjjön….
• És?
• Nem jön. Azt mondta: ide? Hová? Itt még rosszabb a helyzet!
• De hát az előbb már mondtam: nincsenek is nálunk muszlim letelepülni akarók!
• Én is mondtam neki, de erre azt mondta: olvasta meg hallotta a kinti hírekben, hogy itthon mégis nagyobb a gyűlölködés, veszélyben vannak a másként élők, másként beszélők, másként gondolkodók, a kormányzati propaganda már ijesztő!
• Ilyesmit mondott a holland nagykövet is, búcsúzóul; s Te mit feleltél?
• Hogy hazugság, nálunk soha nem fajulhat odáig a helyzet, hogy félni kelljen a kormány miatt, mert a mi kormányunk… á, nem érdekes.
• És erre Ő, mondott valamit?
• Apa, ébredj föl, mindenütt így kezdődött…

2017.08.30.

Két patkány beszélget

Két patkány beszélget• Hát te ki vagy?
• Makesz, a pszichiátriáról, hát te?
• Mázli, a csatornából.
• Ne bomolj, Te még ott élsz?
• Persze, tök jó, annyi szar van itt, meg minden.
• Az itt is van, meg hulla is a folyosón.
• Az jó lehet: aztán hol van az a pszichiátria?
• Hát, egy tavaly fölújított kórházban.
• Érdekes, anyám Nózi, a híres patkány-anya arra tanított, hogy kerüljem el a kórházakat, mert ott tisztaság van, meg rendszeres irtás.
• Az régen így lehetett, de az az „átkos” volt, amikor még volt mobilitás, tudod: akkor még kimehetett a Soros ösztöndíjával a Viktor is Angliába, még jóval a Brexit előtt.
• A „kivételes” múlt században?
• Nem kivételes: átkos! Nem láttad tegnap a híradókat, akkor még úgy hívták az utcákat, hogy Lenin meg Élmunkás meg Majakovszkij, a teret meg Marxnak.
• Ez most, hogyan jön ide?
• Azt én nem tudom, a Momentumosok hozták ide, mert jött a Putyin.
• És a Putyin szereti Majakovszkijt?
• Azt se tudom, nem hiszem, de a Momentumosokról se hiszem, hogy tudják, ki volt Majakovszkij, tudod Ő írta azt is, hogy „Nézegetem szívesen, mint haldokolnak a gyermekek…”, meg hogy az „ikonról Krisztus elmenekült, /köntöse szélfútta szegélyét /a sár ölelgeti sírva, áldva./ Kiáltva szólok a téglarakásnak, /eszeveszett szavaim tőrét döföm a hevült, /felpuffadt égbolt vékonyába.”, mintha ma írta volna. De nem értem pontosan, mit jelentenek ezek a sorok.
• Persze, mert Te csak egy patkány vagy a pszichiátriáról.
• Onnan. Nem jössz át hozzánk?
• Minek.
• Hát, lehet ijesztgetni az ápolókat, meg a betegeket.
• Az jó.
• Nem jó, de szórakoztató: tegnap is az egyik fejére estem, mert rosszul rakták föl az álmennyezetet.
• A felújításkor?
• Akkor, persze, a fővállalkozó egy csókos volt, összegányolta gyorsan az egészet, letejelt, akinek kellett, aztán már el is fogadták, hogy minden rendben. De félek, hogy megint leszakad.
• És még itt vagy?
• Látod. Az aládúcolásban meg tudom húzni magam.
• Akkor minden jót!
• Neked is…
2017.08.29.

 

Fóbia-képzés…


Működik.
Az utóbbi napokban többször is beleakadtam, megsértettem magam, mint ahogyan a tüskés ágakban szoktam: személyesen vidéken, közeli rokonságnál, a Facebookon bejegyzésekben, „négyszemközti” Messenger-üzenetekben.
Most a holland nagykövet nyilatkozata, majd a magyar külügyminiszter reakciója volt a mérgezett tüske: mert a nagykövetről folyó vita nem az általa elmondottakról szól igazából, dehogy, a gerjesztett iszlámfóbiáról, a bennünk lévő idegen-gyűlöletről, a fölpiszkált félelmeinkről.
Mintha kimondva-kimondatlanul a félelmeink közösek lennének, ugyanarról a tőről fakadnának, ugyanaz lenne a génjeinkben örökölt történelmi emlékezet, mintha legalább ebben a kérdésben lenne társadalmi közmegegyezés. Mintha itt és most működne a társadalmi minimum intézménye: konzervatívok, liberálisok, hívők és ateisták, keresztények és zsidók, fiatalok és öregek, mindenki, ugyanazt gondolná: csak „ezeket” ne.
Mert működik.
Mert jött valaki Hollandiából (pontosabban megy vissza Hollandiába) és udvariatlankodik, beleordított a pofánkba. Azt mondta a feketére, hogy fekete; a gyűlöletkeltésre – az bizony gyűlöletkeltés; az ellenség-képzésre, hogy az bizony ellenségképzés: és bizony ugyanarról a tőről fakad, mint az övék is! Menjen az ilyen a pi@ába! Mert az „úriember” nem hívja kur@ának a kur@át, csak úgy viselkedik vele, aztán bemegy a kupiba és kielégítteti magát, igénybe veszi a szolgáltatásait.
Nem kérdés: működik.
Ilyenkor a józan érv nem számít; adatokat minek is írni, mondani; a bizonyítékok lepattannak; a tények nem tények: ez már kémia, a „a 2×2 józansága” nem is hull ránk! Itt már csak az indulatok, a félelmek késztetnek akciózásra; a sztereotípiákhoz menekülés inspirál gondolkodásnélküli cselekvésre, a végletekig leegyszerűsítés vezet ösztönéletre.
Hiszen éppen ez a szándék!
Kit érdekel, hogy egy halott ember órákig fekszik a kórházi folyosó hideg, kék-fehér kockás, kopott lapokkal borított folyosóján; hogy még mindig naponta kerülnek utcára emberek százai a devizahitelezés otromba nyereséghajszolása miatt; hogy börtönbe kényszerülnek emberek, csak mert kezet fogtak Gyurcsánnyal; hogy a nemzet strómanjává lett gázszerelő néhány év alatt, főleg állami megrendelésekből, uniós forrásból Európa egyik leggazdagabb tőkése(?) lett; hogy a legfőbb bíró bugyiveselettel foglalkozik és a saját tisztessége sem érdekli; hogy a legfőbb ügyész együtt ebédel a Nemzeti Bank elnökével, miközben azt följelentették; hogy a Nemzeti Bank elnökének a pereputtya milliókért ott dolgozik alatta; hogy a teljesítmény nem számít, csak a törvénybe iktatott lojalitás, a „seggnyalás”.
Hát ez a szándék!
Szóval a félelem. Mert terrorveszély van! Mert beengedtük őket, a barbárokat, az öngyilkos ázsiaiakat! Az elvakult gyilkosokat! Ezek mind azok! Még a gyerekeik is, az unokáik is! Ezeknél nincs kegyelem! Hogy az elmúlt húsz évben Európában évente legfeljebb 600 ember (az is borzalmas és megbocsájthatatlan) esett áldozatul terrortámadásnak, miközben csak egy évben Belgiumban közel 2000 ember halt meg autóbalesetben; hogy Magyarországon minden héten meghal egy nő a családon belüli erőszak miatt; hogy közúti balesetben Magyarországon 12 óránként hal meg valaki, miközben még csak a letelepedési kötvényt-vásárló „migráns” kapott magyar igazolványt. Bezzeg már néztek és jelentettek föl magyar kisiskolásokat, hogy azok „migráncsosok”, vertek meg évtizedek óta itt élő, arabnak kinézőket…
Működik.
A holland nagykövet mindjárt elmegy. A holland külügyminiszter már mobilon beszélt is a legendás magyar futsálossal. Már „közmegisegyezett”, aki akart: nem kellett volna így beszélnie. Már a nemzet kerítésépítő nemzetbiztonsági főkuttykuruttyja mondja: a ravaszon van az ujja, akinek kell…
Működik.
Csak nehogy túl jól sikerüljön …

2017.08.28.

Egy nagykövet megszólalt …

Tegnap robbant a hír, pedig már egy napja az utcán, az újságárusoknál hevert. Mégis kellett még egy nap a hivatalosságoknak meg a Fidesznek a cikkben leírtak értelmezéséhez, a nyilatkozó nagykövet múltjában való kutakodáshoz, a média-offenzíva megszervezéséhez, meg persze a Főnökkel való egyeztetéshez.
Ugyanúgy, ugyanazokkal a módszerekkel, technikákkal, csak semmi eltérés, csakis az eredeti, hét éve jólbevált irányelvek szerint – szólt megint a fő-guru. Hogy is van az: 1) vádold meg, hogy a magyar emberekkel ezt nem lehet csinálni; 2) idézd a szavait, de ne vitatkozz azokkal; 3) mutass rá, hogy milyen ember is a nyilatkozó (buzi, zsidó, Soros ügynöke, drogos, nem szereti az Újházi tyúkhúslevest stb.); 4) helyezd el a térképen (brüsszelista, soha nem szerette a magyarokat, a felesége román stb.); 5) mutass rá, hogy Ő egy műveletlen tahó paraszt. Persze a legfontosabb az: nehogy foglalkozz az állításaival, a megállapításaival; isten mentsen attól, hogy vitatkozz vele! Szó se lehet róla!
Akkor nézzük:
1. „Különbséget kell tenni menekült és bevándorló között; a magyar kormány tudatosan összekeveri a kettőt; a magyar kormány világnézete és erkölcse hasonló az iszlamista terroristákéhoz: gyűlöletkeltő, kirekesztő; a letelepedési kötvény több bevándorlót hozott hazánkba, mint amennyi menekült befogadását az EU kéri; a civil szervezetek nem Soros bérencei, hanem a holland adófizetők pénzét költik. Ez nem belügye Magyarországnak; nincs sajtószabadság: megszűnt minden független újság, miközben az adófizetőktől elvett pénzzel kitömött lakájsajtó színvonala nulla; Hollandia és az EU nem pénzelheti tovább az állami korrupciót Magyarországon. Haladéktalanul fel kell lépni ez ellen.”
2. Reméljük gyorsan hazamegy – mondta SzP, nem látjuk szívesen a külügyminisztériumban, volt az első válasz.
3. Konzultációra hazarendeltük a Hollandiába akkreditált magyar nagykövetet – folytatta SzP, határozatlan időre megszakítottuk a nagyköveti szintű kapcsolatot Hollandiával, ez a diplomáciában az egyik legradikálisabb lépés, fejezte be aztán.
4. Ez egy diplomáciai botrány – szól az újabb hír.
5. „A holland nagykövet meghatározhatatlan identitású bárokból üzenget” – rondít bele a hangzavarba TI is, hogy mindenkiben újra tudatosulhasson, hova is tartozik a „független” főpolgármester.
6. Tehát SzP szerint „… a nagykövet a diplomáciai szokásokat semmibe vevő, Magyarországot méltóságában és szuverenitásában sértő nyilatkozatot tett” – még jó, hogy hazahívták.
Minden az ukáz szerint: sehol egy érv, sehol egy konkrétum, csak ellenség, aki… Pedig milyen „egyszerű” lett volna azt mondani: Magyarország eddig befogadott … számú menekültet; a magyar kormány nem gyűlöletkeltő, mert …; a letelepedési kötvénnyel bejöttek tisztességes, becsületes iszlám vallásúak; a civil szervezeteket a magyar állam tévedésből vegzálta eddig és már be is fejezi azt; a Népszabadság újra indulhat, a Klubrádió is kap országos frekvenciát, a királyi tévében az ellenzék is …; a korrupció ellen PP leváltásával fogunk harcolni!
De nem ez volt a válasz.
Folytatódik a háborús retorika, pedig még el sem kezdődött a választási küzdelem.
Mi lesz itt még?
2017.08.26.

SzP tévén nézte a meccset, már az első percektől kezdve élénken jegyzetelt, majd rögtön a meccs lefújása után beütötte a „némbörvan” számot, Berci rögtön beleszólt, hogy most nem jó, mindjárt visszahívunk Petya, ebből tudta, jól gondolta: itt most óriási tűzijáték lesz, ránézett a jegyzeteire, mindig csak egy szót írt, az elég volt neki, abból már tudta is, mit akar mondani, most rengeteg szó volt a papíron, aztán megrezgett az okos-telefonja, adom is, hallotta a jól-ismert hangot, mi van, mondjad, Péterem; kiadok egy kommünikét, hogy ilyen bíráskodást nem engedhet magának a magyar emberekkel, a négy magyar játékossal is felálló, a szeretett vezérünk kedvenc csapatával szemben, ezért nem fogadom soha többé a Marrinert, sőt Stojkovicot sem, mert 40 évesen is védett, mint állat és örülünk, hogy végre hazamennek, benne lesz a nyilatkozatomban, hogy jó úton járunk, és Hajdú B. Istvánnal együtt büszkék vagyunk a fiainkra, hogy nyílt sisakkal támadtak és megszámlálhatatlanul hozták létre a helyzeteket Dzsudzsák Balász és a szeretett és lebarnultan is szurkoló, hazánkért mindent, hangsúlyozom mindent megtevő vezérlő tábornokunk előtt, csak így tovább és akkor még jobb lesz, tovább építünk stadionokat, fizetjük a milliókat az aranylábúaknak, meg támogatjuk a papíros alapú utánpótlás bázisok kialakítását a sok károgó ellenség röhögése ellenére!
ui: a tárgyszerű és cseppet sem ironikus tájékoztatásér’ köszönet az Origó, az NSO, az M4 munkatársainak…
2017.08.25.

Különben „szép” temetés volt…

 

 

(Az ötödik hadoszlop működik)

Már több mint három éve nem találkoztunk velük. Korábban sokkal gyakrabban jöttünk össze: volt, hogy évente többször is meglátogattuk őket: ott, a faluban, nem messze a Berettyótól. Mindig mi utaztunk, ők csak akkor látogattak, ha meghalt valaki, akkor mindig jöttek a temetésre. Mi mentünk karácsonyra, disznó-vágásra, meg néha-néha nyáron is, csak úgy, beszélgetni.
Mi voltunk a PESTIEK, a Pestről, a messziről jöttek, az „öltönyös emberek”, akik közel(ebb) vannak a tűzhöz, akik „tudják”.
Olyankor valamelyiküknél összegyűltünk, akkor mindenki eljött, még az „öregek”, meg a gyerekek, aztán az unokák is. Friss pogácsa, pálinka, sör, aztán nagy ebéd: volt mindig, leves, hús (többféle is), disznótoros meg házi sütemények. Aztán beültünk a tiszta szobába, megkaptuk a kávét, bejött mindenki. Már a leülési rend is jelezte: a vendég, a „föntről jött” emberek – azaz mi – ültünk a fotelekbe, a főhelyekre, Ők meg körénk. És hallgatták, kipirultan figyelték a „mesét”, belemerültek a nagyvárosi történetek izgalmába. Néha-néha közbekérdeztek, de az sohasem volt közbeszólás, inkább csak rácsodálkozás, kérdés, értelmezés. Mélyen leszívták a hallott csodát, az „ópiumot”. Később a „férfiak” kimentek cigarettázni a kertbe, körbe isteníteni az autót, rákérdezni mennyivel megy, ülésfűtés is van, a „tempomat” tényleg nulláig lemegy, és a kamera is van …
Aztán délután elbúcsúztunk, beültünk az autóba, mikor jöttök, igyekszünk, és már vége is volt a napnak.
De valahogy elmúltak azok az évek: az öregek szép lassan, egymás után „elmentek”, már csak a temetések hozták össze a fiatalabb rokonságot: bennünket.
Most is így történt.
Aztán a Motelben összegyűltünk. A ház előtt a közmunkások – Mészáros & Tsa pólóban – egykedvűen, szemükben tompa érdektelenséggel söpörték a szemetet, tépkedték a gazt, gereblyézték az árkot, támasztották a lapátot. Csak nem – kérdeztem óvatosan, dehogy, ez nem az a Mészáros, ez egy helyi vállalkozó, neki fizet az önkormányzat, ő meg szervezi a „köziseket”, jött rögtön a válasz, aha, válaszoltam, és mért jó ez így, miért-miért, mert akkor lehet „visszatejelni” – és már fordult is el és lépett be a RESTAURANT-ba. Mentem én is utána, leültünk a megterített asztalokhoz, rögtön jött a fölszolgáló: italt, fogyasszanak pogit, mindjárt hozzák a húsokat is; és már fordult is, hozta a pálinkát, a sört, a rövidet, meg az üdítőket. Elkezdtünk iddogálni, komótosan harapdáltunk a pogiból, lassan-lassan, óvatosan beszélgetni kezdtünk. Mi van veletek, hogy vagytok; semmi különös, a gyerek meg az unoka, tudjátok, hát nálatok, ugyanaz, lefogytál, tudod, a cukrom, de nem veszélyes. Voltunk Brüsszelben néhány napig, tényleg – vágok közbe, és milyen volt? Érdekes, a nyolcadikon laktunk, valaki odaadta a lakást, mert nyaralni ment, alattunk volt a város, szinte minden házon fák, bokrok – dőlt belőle a szó, egyszer taxival mentünk, a taxis török volt, mondta is, hogy ő mindig is török lesz, akkor féltünk egy kicsit – vett egy nagy levegőt. Tudod, hogy Nyugat-Európában, 1970 és 2015 között hányan haltak meg terrortámadás miatt – szólok közbe, de nem várom meg a választ, évente legfeljebb négyszázötvenen, és hányan haltak meg, csak Belgiumban közlekedési balesetben: átlagosan ezren – hadarom el gyorsan, magam se tudom miért. Aztán elvettük a svédasztalról a rizst, a krumplit, a rántott sajtot, szalonnát, oldalast és csönd lett. Elővettem a pipámat, megtömködtem, kimentem a bejárat elé, ott lehetett rágyújtani. Kijött Ő is, nem vagy földobva – kezdte, van valami baj? Mi lenne, semmi nem változik. Babrálni kezdtem az okos-telefonommal, mert megrezgett egy mail üzenettől. Annyi telefon van már a világon, hogy mind a 7 és fél milliárd embernek jutna egy – vágok bele, de még sincs mindenkinek. Mert nem is akarnak dolgozni, csak jönnek és jönnek hozzánk is, a segélyért, meg el akarják venni a kultúránkat, meg robbantanak, minek jönnek ide, el vagyunk mi magunk is – hadarja el gyorsan, magán is csodálkozva egy kicsit. Talán Istvánról, az intelmeiről meg Koppányról, meg a betelepített német lovagokról kezdtem mondani valamit, talán arról is beszéltem, hogy sokadik generáció óta „azok” élnek sátorban, mert az otthonukat lebombázták, meg a gyerekeik sem tanulhatnak, csak a port rugdalhatják, semmi esélyük semmire, meg sok ilyen „marhaságot” hordhattam össze. Én is éreztem, hogy …, abbahagytam, mennem kell, hívott a főnök – köszönt el hirtelen Ő is meg a felesége is, úgyhogy mi is szedelőzködni kezdtünk és beültünk a kocsiba és már nyomtam is a gázt.
Különben „szép” temetés volt…
2017.08.24.

„Választás előtt állunk: Szent István Magyarországa és a Soros-terv között”

Ünnepi beszéd (1001-dik tervezet, jóváhagyásra vár)
2017. augusztus 20.

Magyarok!
Tavaly úgy kezdtem az ünnepi beszédemet: „Mélyen tisztelt Elnök őr, Excellenciás Urak, tisztelt Hölgyeim és Uraim. Tisztelettel köszöntöm mindannyiukat!”
De most másképpen kell kezdnem, most másképpen kell szólanom hozzátok, mert most, mint annyiszor már ezeréves történelmünk alatt megint vészterhes időket élünk: újfent a fennmaradásunk a tét!
Honfitársaim, akik magyarok vagytok „itthon, a Kárpát-medencében és szerte a világon”, hallgassatok és figyeljetek rám!
Híveim!
Most hozzátok szólok, csak hozzátok, igaz magyarokhoz! Mert ti tudjátok, sőt: hiszitek is, hogy én csakis értetek, pontosabban csak értetek élek, miattatok kelek minden reggel; miattatok vagyok egyre jobb erőben; miattatok áll a saját lábán, akinek kell; miattatok beszélek Lőrinccel a vásárlásairól, a befektetéseiről, a disznóhizlalásáról, a felcsúti arany-lábúakról; hogy értetek tehessek meg mindent! Értetek duzzasztottam föl az államapparátust, hoztam létre a TEK-et, einstandoltam a médiákat, szüntettem meg a Népszabadságot, száműztem Bödőcsöt és sok százezer társát (ne is nevezzük őket magyaroknak) Londonba! Mert ti vagytok a haza, híveim, akik föltétlenül hisztek bennem, a megváltótokban, a többi nem számít! Sőt! És ezt ti tudjátok és ezért követtek engem tűzön-vízen át, kerítésen innen és túl, a stadionokon kívül és belül!
Követőim, akik érzitek a Velem lévő erőt!
Ma megint „geostratégiai” helyzetben vagyunk! De Én ezt tudom és Én látom, hova vezetlek benneteket! Eltelt ezer év, mi mégis itt vagyunk, a V4-ek kellős közepén; a sehova sem tartó Európa egyetlen parittyás harcosai; a Forma 1 világában is a nyereg alatt húst-puhító vad lovasok; a mindent behálózó digitális internetes világban is az igaz rovásírók, akik tudjuk mit köll tennünk az árokpartjára szorultakkal, az tüzelőt kereső gallyazókkal! Mert kezünkben az kifeszített íj, a ma is hatásos fegyver: csak Én és mi magyarok értjük az idő szavát, és cselekedjük meg, amit köll; csak hozzánk nem tud begyűrűzni akármilyen holland tojásvírus, mert még mindig állnak a kerítéseink.
Halljátok hát meg szavam: most Istvánként szólok Én hozzátok!
Sokáig rejtőzködtem, fedtem el orcámat: voltam liberális, Európa-hívő, demokrata, még a Györgyöt is keblemre öleltem, amikor köllött, mert bevezetett a mai nemesi világba! Tűrtem, hogy – ideig-óráig – vezethessem a hanyatló Uniót; paroláztam, kávézgattam, pezsgőzgettem, barátkoztam volna vezetőivel: de ennek most már vége lesz! Eljött végre az igazság mindent elöntő, soha véget nem érő pillanata, most már láthatjátok: ki vagyok Én! Most engem övez föl a történelem a „a nagyfejedelmi karddal”, ma nem „Hont, Pázmány, Orci és Vecellin sváb lovag” áll mellettem, hanem Áder, Kövér, Polt, Lázár, Kósa, Rogán, Németh, Harrach, Habony, Semjén, Bayer és nem is tudom fölsorolni a nemes urakat, akik – veletek együtt – lesik szavaimat! Ma Én kérem „Szent Márton hitvalló közbenjárása által az isteni irgalmasság segítségét” harcomhoz, a ma Koppánya ellen, aki nem más, mint György vezér, aki ugyan nem Szár Zerind fia, de mégis vezeti a háttérhatalmakat, a brüsszeli bürokratákat, a senki által meg nem választottakat; aki függőségben tartja és madzagon rángatja honunk civil szervezeteit, aki megint idegenekkel akarja benépesíteni áldott földünket. Én le fogom győzni György vezért, és bár nem tudom köztetek szétosztani jószágait, birtokait, még részvényeit, sőt hedge fund tulajdonát sem, de busásan meg foglak jutalmazni benneteket, csak benneteket a köz javaiból, az uniótól jogosan lejmolt milliókból!
Nem csüggedhetünk, nem engedhetünk, nem pihenhetünk meg egy pillanatig sem!
Mert a mai kor keresztes vitézei, az iszlám harcosok itt robbantanak, gázolnak a közelinkben! És igaz, hogy védtelen jogászlányokat gázolnak neonácik, de Én Seres Lacival és Donald Trumppal értek egyet: a gaz baloldaliak, meg kommenisták: minek mentek oda?!
Híveim!
Ne habozzatok, ne morfondírozzatok, a gondolkodásról nem is beszélve: válasszatok: Szent István vagy György!
Hajrá magyarok!
2017. 08. 19.

Trolloké az egész világ, avagy az ötödik hadoszlop …


• Anti, gyertek be hozzám az Árpival.
• Itt is vagyunk, Főnök. Milyen volt az Adrián, kapott hideg Csiki sört a vendéglőben?
• Értem én a viccet, de nem szeretem: komolyabb ügyről lesz most szó!
• Figyelünk, Főnök!
• Az ötödik hadoszlop, hogy áll?
• Sokan vannak, de még mindig nem elegen.
• Szervezzétek nélkülük nem menne! És ők hogyan dolgoznak?
• Több csapat van: van egy, amelyik nézi az internetet, ha valamilyen bejegyzés, blog, cikk, kép meghaladja az ezres olvasottságot, akkor jeleznek.
• És akkor, mi történik?
• Átadják az elemzőknek, értékelőknek, követőknek: ők rögtön rámennek a szerzők, írók Facebook oldalára, megnézik, kikről is van szó, milyen múltjuk van, van-e feleségük, szeretőjük, gyerekeik, megtalálják a zsarolási pontokat, kigyűjtik és már indul is az akció. Aztán megkapják az egész szart a szövegezők, akiket a hamarosan a legnagyobb magyar írók közé is bekerülő mocskos-száj irányít, ő meg továbbítja a bűzölgő katyvaszt a háromnyolcasoknak meg a ripostosoknak és a Mráz Ágostonokék rögtön rémérnek a szokott módon a beavatottaknál, amit a független magyar távírdászok irodája azonnal lehoz.
• Eddig jól hangzik.
• A Zsolti közben kitalálja a, hogy mit kell felelni, hogyan kell bezavarni: hogy mennyi ötlete van neki, tényleg megérdemelte a legnagyobb vasrendet és a szlovák rendszámot az autójára. El se tudja képzelni, Főnök.
• Pedig ÉN jövőbe-látó is vagyok!
• Tudjuk, nagyon is tudjuk! De a Zsolti mégis más: a fantáziája korlátozhatatlan, és mint a Főnök, képes az egyik percről a másikra pont az ellenkezőjét is megfogalmazni. Na, ő megírja a poént, azt mailon kiküldjük a trolljainknak, akik aztán saját mocskos-szájuk íze szerint hozzászólásokba formálják.
• Trolljaink vannak, hogyan fizetjük őket?
• Kapnak két képet is a Főnökről, előre megmondjuk nekik, hol lesznek az ellenzéki tüntetéses, ott aztán kiélhetik magukat, kedvükre.
• És: hogyan állunk a hírgyártókkal?
• Nagyon jók, egyre jobbak! A múltkor is bedobták a Tóthot a Botka ellen a mélyvízbe, alig bírt kiúszni onnan.
• Az tényleg jó volt.
• Meg aztán segítenek a médiák is.
• A mieink?
• Dehooogy, azok most egy kicsit hátrébb húzódtak: az a néhány „független” hasbeszélő meg elemző-beszélgetős TV: azok a nézettségre mennek, konfliktus, hír kell nekik, ezért mindig összeugrasztják a demokratákat, ballosokat, libcsiket, nincs olyan ember, akit ne lennének képesek hírré pofozni, vagy így, vagy úgy. Ők aztán tényleg értik a dörgést!
• Nem kéne elébe menni néhány dolognak? Mintha leült volna a migráncs offenzíva.
• Hát, alig jönnek, már nem találunk statisztának valót se. De legalább mindig robbantanak valahol, van, amikor a Klu-Klux-Klán is besegít, de őket is rájuk fogjuk!
• Akkor visszamehetek a Lőrinczhez hajókázni, vagy csak a saját lábán állót küldjem?
• Most jönnek az ünnepek, meg a Putyin is, maradjon, Főnök!
2017. 08. 18.

Vállalj felelősséget a világ arcáért

(Negyedik lecke – Timothy Snyder)

„A ma jelképeiből lesz a holnap valósága.
Figyelj fel a horogkeresztre és
a gyűlölet más szimbólumaira.
Ne nézz félre, és ne szokd meg őket.
Távolítsd el őket, és ebben
légy példa mások számára.”

Nem akarunk politizálni.
Hogyan is mondta az olimpiai ezüstérmes magyar úszónő: „én gyerekorvos vagyok, az egészségügyi ellátás egészére, a többi orvos, beteg helyzetére nincsen ráhatásom, azzal tehát nem foglalkozom, nem vagyok én politikus”. Melletted ütnek meg egy lányt, rúgnak le egy kutyát a villamosról, és Te elfordítod a fejed, tovább babrálod az okostelefonod, mert ez se a Te ügyed. Meghal egy ember egy közúti ellenőrzés során, bilincsben visznek el újságírót, etikus hackert, (csak) ellenzéki politikust: ez se a Te ügyed: majd kivizsgálják a „hivatalosságok”, majd nyilvánosságra hozzák megállapításaikat és úgy lesz jól. Tényleg úgy lesz jól? A hatalom rámutat menekültekre, zsidókra, cigányokra, másként gondolkodókra; baloldaliakat neveznek patkányoknak; és Te néma maradsz: hiszen nem Rád mutattak! Azt gondolod tényleg, tényleg ez a fő szempontod, azt hiszed: Rád nem mutathatnak?
Pedig mindez Rólad szól, pedig mindez nem „távoli” politika: mert mindez Veled történik, a Te életedet alakítja, teszi tönkre, amikor nem foglalkozol vele. Nem menekülhetsz, nem térhetsz ki előle; nem vehetsz – csak úgy – búcsút a fegyverektől!
Sztálin idejében „disznóként ábrázoltak módos parasztokat”; Hitler elterjesztette a gyakorlatot: az egyik bolt „zsidó”, a másik „árja” és felmenőid hagyták, és ezzel már el is dőlt a végső kérdés. Ma „Sorost vigyorogtatják” le Rád a plakátról, most megint (Heineken) vöröscsillaggal riogatnak és Csiki sört akarnak vedeltetni Veled, mert az a magyar. S Te visszamosolyogsz, de mert drága, mégsem a Csiki sört vedeled legalább. Megint a magyar a legnagyobb, a legjobb szervező, az egyetlen, aki a világ tudója, aki ismeri a dörgést, tudja a helyes irányt, s aki visszakanyarodik a rovásírásához.
Melletted forr az ország és szemed láttára az ítélet már előre megszületik: aki TV székházat gyújt föl, aki népszavazási kérdés beadását erőszakosan akadályozza meg, aki gyurcsányozik és a családját fenyegeti, aki Lendvai Ildikót akarja a liftben fölrobbantani, aki Bajnai, Mesterházi gyűlését fütyüli széjjel az az igazi magyar, arra a törvény nem vonatkozik! De Te, nem akarsz véleményt mondani: mert ez politika!
Megint jelkép az egész világ! Emlékszel: aki kokárdát visel, az Fideszes és magyar; akinek nem tetszik, hogy stadion meg sport meg vizes vb, az már nem is magyar, az gaz illiberális, „sorosügynök”, hazaáruló! Aki nem sikert lát mindenben, még ha a számok ellent is mondanak, a tények mást mutatnak: „tövit töröm s a gallya jut…” és börtönbe zárják, aki fázik. De Te néma vagy, mert ez politika!
Ma megint csoportokba kényszerítenek, megosztanak, besorolnak a rosszak, a gyöngék közé, mert Te is csak annyit érsz, amennyid nincs, hiába gürcölsz, robotolsz, köszönsz el külföldre menekülő gyermekedtől, barátodtól. Néma vagy, mert ez csak politika!
Hol lehetnél altiszt, azt kutatod; a megint cicázó szép csendőrtollakra fittyet hánysz; csak legyintsez a hírekre a sportcsatornán: mert ez nem a Te ügyed, ez politika!
Szenvedsz, és közömbösen elfogadod a fölkínált magyarázatot: azok a rohadt bevándorlók, civilek, Brüsszel stb, stb, stb: ez se a Te ügyed, mert ez is politika!
Vedd már észre: a látszatot tekinted valóságnak, „elfogadod a játékszabályokat”; „szabad véleménynyilvánítás lehetőségének hiányát a legteljesebb szabadságnak; a választási komédiát a demokrácia legszélesebbkörű megnyilvánulásának; az önálló gondolkodás tilalmát a legtudományosabb világnézetnek…”!
Vállalj végre felelősséget, amíg vállalhatsz, mert késő lesz!

2017.0817.