2017. augusztus 3. nap bejegyzései

„Elgondolkodni?”


Hogy mik vannak?!
Hogy kik vannak?!
Tegnap megint nagy nap volt: benne volt a tévében a Mráz Ágoston Samu nevezetű seggnyaló, a többmilliárd forint közpénzzel kitömött Nézőpont csoport vezetője. Namármost, amikor a Mráz Ágoston Samu benne van a tévében, még ha csak a leggusztustalanabb, a leggyűlölködőbb hazudozóban is, amit persze papíron a Vezér táskahordozója tulajdonol, és hangját, mondanivalóját olyanná formálja, ami az „elvárás”, akkor mindig történik valami.
Most például fölszólította a nézőket, hogy gondolkodjanak el egy kicsit. Mert azok a hülye nézők, akik azt a leggusztustalanabb, a leggyűlölködőbb hazudozó tévét nézik, nem szoktak gondolkodni, csak sörözni, meg „megbotlatni az asszonyt a komondorral”. Elképzelem, ahogyan Pali bá’ – Kati néni mellett a már szürkére koszolódott, korábban fehér lepedővel letakart – karosszékben ülve, éppen gurgulázva dönti le a torkán a negyedik Borsodiját, amikor meghallja a Mráz Ágoston Samu nevezetű seggnyaló fölszólítását: gondolkozzon el. Azonnal eldobja az üres üveget, ránéz Kati nénire, végiggondolja, hogy pontos j-vel vagy ly-nal kell-e írnia a nevét, a biztonság kedvéért behívja a kutyát is és el kezd gondolkodni.
Aztán hirtelen rádöbben: nem tudja, hogy miről. Meg különben is: minek. Megint az üveg után nyúl, de látja, hogy üres, hozz még egyet, mordul oda Kati nénihez, aki rögtön ugrik és hozza az ötödiket, milyen szépen beszél az ott a tévében, próbálkozik, hátha ma másképp lesz, hátha ma végre beszélgetni is fognak egy kicsit, nemcsak az a sör, meg aztán a horkolás. De Pali bá’ csak iszik, nem beszél, csak böffent egyet, szóval a szeretője francia annak a szőrösnek, azér’ csinálta, morog maga elé, de úgy, hogy Kati néni is hallja, szóval francia a kurvája, de apjuk, a mi unokánk is franciául tanul, szól vissza halkan Kati néni; azonnal vegyétek ki onnan, nem járhat oda, tanuljon törökösen meg azerül, arra van szükség!
Aztán csönd lesz, súlyos csönd. Csak a sör bugyogása hallik.
Csak gondolkodnak…

2017.08.03.

Majdnem dohánybolt” …


Amióta a Nagy Nemzeti Izék vannak hivatalban, valahogyan mindig nehezebben jutok hozzá, amihez éppen akarok. Először még csak egy kicsit bosszantott, hogy valamit nem találtam a helyén, gondoltam majdcsak kinővik a gyerekbetegségeket az új, bagóért tulajdonhoz jutottak, a többnyire fiatalabb csókosok, de a helyzet nem változott. Pipa-filtert, pipatisztító folyadékot, pipaszurkálót keresek – vágtam a közepébe a köszönés után. Mik azok – jött először a válasz, majd a hölgy elővett egy katalógust, mutassa meg, legyen szíves, akkor majd hétfőre rendelek. Megmutattam. Azóta több-száz hétfő is elmúlt már, de a helyzet nem változott. És milyen dohányuk van – kísérleteztem a mentő kérdéssel. Az most nincs, mert a jövő hónaptól új áraink lesznek, majd utána.
Ott hagytam őket. Minek dühítsem magam, majd találok máshol.
De persze máshol sem találtam. Csak ugyanezeket vagy hasonló válaszokat kaptam.
Magyar kapitalizmus – gondoltam.
Aztán dél-Magyarországon egy kisvárosba sodort az élet, sétáltam a város főterén, nézegettem a megújult parkot, a szökőkutat, a „híres” emberek szobrait, aztán: miért ne – gondoltam magamban, egy próbálkozást megér, és benyitottam a Nagy Nemzeti Izé lefüggönyözött ajtaján. Kellemes hűvös fogadott, a polcok dugig mindenfélével, a humidorban kecses szivarok kívántatták magukat, amikor rám köszönt egy középkorú úriember: szép napot, mivel kínálhatom? Szép napot, pipatartozékokat keresek –válaszoltam, és Ő már rakta is ki a szurkálót, a tisztítót, a filtereket, a folyadékot és kezdte sorolni a dohányfajtákat is, amikből választhatok majd. És új pipáink is vannak, ha arra is szüksége van. Rákérdeztem: mióta öné ez az üzlet – nem az enyém, jött a válasz, csak volt, most visszabérlem, a polgármester úr lányáé lett, ő meg fölajánlotta, hogy csináljam én tovább, csak adjak neki 25 százalékot meg tízet másnak is, én meg számolgattam, hogy ez sehogyan sem lesz jó, de aztán mégis eljutottunk a megegyezésig. Azóta rám sem nézett, csak telefonon hív, hova utaljak. Valahogy csak elműködik a dolog, harapta el a végét és zárta rövidre beszélgetést.
Bevásároltam. Ennek már közel egy éve.
Most megint hetek óta keresek pipaszurkálót, mert a „régi” már elhajlott a sok használattól. Megint vidékre kellett utaznunk, egy gyógyvizéről híres faluba, na, gondoltam, majd ott kapok, mert persze a mi Nagy Nemzeti Izénkben most se volt. Strandfürdő, CBA, kocsma (abból persze több is), focipálya (esti fénnyel), néhány motel, egy főút, meg néhány becsatlakozó kis utca – ennyi a falu. Ezer ember lakja. Zömében idősek. Benyitok, két ember tölti ki a lottót, egy termetes asszonyság a pult mögül: miben segíthetek – szólít meg, pipaszurkálója, van-e – kérdem, az meg mi fán terem, jön a riposzt, már éppen fordulnék ki, amikor rám kiált: várjon, van egy olyan izé, ami három izéből áll, megkeresem, egy darab van belőle, ha az pipaszurkáló, akkor vigye, és már kotorászik is a lim-lomok között, majd előhúzza, na ugye, ez az? Az – válaszolom, és hogyér’ adja? Nem tudom, azt a vonalkódizét kellene megnézni – és már forgatja is a szurkálót, de nem tudja szétnyitni, látszik, hogy még sohasem próbálta, várjon, adja, majd én – szétnyitom neki, odarakja a leolvasó elé, háromszázötven, és folyadék, filter – ütöm tovább a vasat, tudja, itt csak hárman pipáznak: a Józsi, a Berci, meg a Lajos, nekik meg nem kellenek ilyen flancos kütyük. Ő biztosan nem bérli – gondolom még elköszönés közben, de legalább megkaptam…

2017.08.03.