2017. augusztus 31. nap bejegyzései

Építkeznek…


Minden nap kétszer, kora reggel és késő délután megyek el a kutyáinkkal az általános iskola mellett. Ilyenkor nyáron – legalább is az elmúlt években mindig így volt – zsivajmentes, halkabb, „gyerekmentes” napokat tapasztaltunk, ennek szeptember elejére mindig vége lett. A kutyák addig a kerítésen kívül vidáman szaglásztak, hol előre szaladtak, hol lemaradtak egy kicsit, mert megálltak egy izgalmas „olvasni-való” kiélvezése miatt, élvezték a hosszú-pórázon élés lehetőségét.
Idén azonban más volt a helyzet. Alig ment el az évzáróról az utolsó diák, szülő, köszöntek el egymástól a tanárok, azonnal megjelentek a dugig tömött kamionok és a munkások elkezdték kipakolni a hungarocell szigetelő bálákat, a ragasztóval tömött zsákokat, más építőanyagokat, körbe-állványozták az iskolát: itt felújítanak – súgtam magamnak. Elismerően csettintettem, mire kezdődik az iskola, már minden kész lesz, ragyogni fog, és a sok diák már „új” iskolát vehet majd szeptemberben birtokba.
Jó ez a KLIKK, mégis lehet benne valami, hogy megalakultak, csak így tovább – summáztam befelé, bár a kutya is meghallhatott valamit a dünnyögésemből, mert egy pillanatra megállt és fölkapta a fejét. Mehetsz – mormogtam neki és ő vigyorogva szaladt előre.
Megindult a sürgés-forgás, már mindenütt álltak az állványok, az egész udvar telelett anyaggal, hangzavarral. Ez igen, halad minden – mondtam befelé reggelente vagy késő délután, így kell ezt!
Aztán csendesebb napok jöttek, már jócskán benne voltunk a nyárban, az anyag meg csak nem fogyott, bár a szemét egyre nagyobb lett az udvaron, nemcsak a konténerbe jutott már, hanem mellé is, aztán még távolabbra. Biztos belül dolgoznak – mondtam egyik nap Kyrának, aki bíztatásnak vette szavaimat és kaparni kezdte az árok szélét. Aztán megjelentek újra a szállítók, a teherautók és megint a munkások, akik izzadtan, hangosan szuszogva-nyögve cipelték be az iskolába a szépnek ugyan nem mondható, de felújított ajtókat, ablakokat. Halad ez, minden rendben – gondoltam.
De augusztusra sem látszott kívülről semmi. Néha megálltunk, nézelődtünk. Építkeztek, nem ettek; aztán ettek, nem építkeztek; később megint építkeztek, nem beszéltek; aztán beszélgettek, nem építkeztek. De valahogy a munka mégsem haladt előre. Ugyan az iskola külső falát már majdnem beborította a hungarocell, de semmi nem utalt arra, hogy mindjárt végeznek. Hétvégen persze mindig csönd volt, csak mi bóklásztunk arra, igaz – ahogyan azt már korábban is írtam – mindig csak a kerítésen kívül.
Holnap évnyitó lesz. Nemzeti évnyitó. Ahogy hallom, nem az iskolában. A művelődési Házban rendezik. Ott lesz mindenki, akinek ott kell lennie: a polgármester úr, az iskolaigazgató úr, a KLIKK igen tisztelt képviselője is. Ja, hogy el ne felejtsem: ott lesznek a gyerekek is. Akik most ősszel nem mehetnek majd ki az udvarra a szünetekben. Meg több osztályt egy tanterembe vonnak össze egy darabig. A tornaórák megtartása utcai futással lesz elrendezve.
Mindenki alig várja már az iskola indulását!
Talán egy tábla is kerül az iskola elé: az építkezés alatt a tanítás zavartalan…
Ha a táblára az van írva …
2017.08.31.