2017. szeptember 9. nap bejegyzései

„Ennek a három Juszufnak nem Brüsszelben, hanem Budapesten kellene élni”…


Reggeli vagy esti meséket mondtak mindenütt a tévékben, nem emlékszem pontosan, de arra jól emlékszem, hogy akkor már minden csatornán csak a központból sugárzott mesék mehettek, és valamilyen hiba folytán mindenütt elakadtak a mesék a mesék elején, ilyenképpen a puhára süppedő foteljükben, hallgatagon, bambán és csüggedten maguk elé meredve ülő nézők a következőket hallhatták (láthatták):
1. „Régen volt ez nagyon, abban az időben, amikor az ember, ha követ látott, kőembernek vélte, ha medvét látott, tajgait embernek hitte, ha hal úszott feléje, vízi embert látott benne, ha fa akadt útjába, úgy gondolta, faemberrel találkozik. Akkoriban sok minden történt az emberekkel. Olyan dolgok is megestek, amelyek manapság csak ritkán történnek…” Akkoriban mondta, vagy talán mostanában, már nem is tudom egy magyar miniszterelnök: “Azért az mégiscsak egy abszurd helyzet, képzelje el életszerűen, hogy van ez, mi itt élünk Magyarországon, üldögélnek Brüsszelben ezek a derék bürokraták, és úgy gondolják, hogy ennek a három Juszufnak talán nem is Brüsszelben vagy Görögországban, hanem Budapesten kellene élni“, de erről a Juszufok mit se tudtak, mert ők csak menekültek, menekültek, menekültek, hogy végre fedelet találjanak a fejük fölé…
2. „Így mesélik a vének, nekik pedig hinni kell. Élt valamikor…” egy Felcsúton született magyar miniszterelnök, aki akkoriban már a XII. kerületben, a külvilágtól védett, azonfelül elzárt Cinege utcában élt; és éppen a Rádióban hirdette az igét, azt találta mondani: „Azért az mégiscsak egy abszurd helyzet, képzelje el életszerűen, hogy van ez, mi itt élünk Magyarországon, üldögélnek Brüsszelben ezek a derék bürokraták, és úgy gondolják, hogy ennek a három Juszufnak talán nem is Brüsszelben vagy Görögországban, hanem Budapesten kellene élni“, de akkor éppen a Juszufok mással voltak elfoglalva: gyerekeiket mentették a nagy tengerből, mert csónakjuk a hullámzásban hirtelen fölborult…
3. „Mindőtöket csitítsalak, mesécskével vidítsalak? Csuda egy mese lesz, titkok titkáról, csodák csodájáról…” arról, hogy élt a nagy Európában, annak is egy kis országában, a Dunának és a Tiszának a közében egy rebellis miniszterelnök, aki szózatot intézett minden áldott pénteken (nagy sírás-rívás volt olyankor, amikor nem), és a mesében elhangzó szózata emígyen hangzék: „Azért az mégiscsak egy abszurd helyzet, képzelje el életszerűen, hogy van ez, mi itt élünk Magyarországon, üldögélnek Brüsszelben ezek a derék bürokraták, és úgy gondolják, hogy ennek a három Juszufnak talán nem is Brüsszelben vagy Görögországban, hanem Budapesten kellene élni”! A három Juszuf ugyan nem hallotta a miniszterelnököt, mégis nagy ívben elkerülték kis országát, mert egyikük sem akart ottan élleni…
4. „Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a világon egy irtózatos kicsi kert, abban a kicsi kertben volt egy rettenetes nagy kert. Abban a nagy kertben volt egy óriási nagy istálló, abban kilencezer kilencszázkilencvenkilenc jászolkarika volt, amihez a meséket kötötték. Minden egyes karikához kilencezer kilencszázkilencvenkilenc mese volt kötve. Hogy a sorsom arra hajtott engem, bekerültem abba az istállóba, megláttam azt a sok szép mesét kikötözve, kiválasztottam belőle egyet, mégpedig ezt: …”: volt egyszer egy magyar király, akit éppen miniszterelnöknek hívtak, és aki úgy kikerekedett, mint Döbrögi uraságom, tudjátok, akit háromszor vert el Lúdas Matyi, akitől az uraság einstandolta a libáit, ami akkoriban igen nagy bajnak számított a szegény embereknél, no de, hogy szavaim ki ne bicsakoljanak, szóval a stadion-építő azt találta mondani a népének: „Azért az mégiscsak egy abszurd helyzet, képzelje el életszerűen, hogy van ez, mi itt élünk Magyarországon, üldögélnek Brüsszelben ezek a derék bürokraták, és úgy gondolják, hogy ennek a három Juszufnak talán nem is Brüsszelben vagy Görögországban, hanem Budapesten kellene élni“! De akkor éppen a három Juszuf nem tudott mesét nézni, még csak tévét sem, mert éppen a magyar lágerben voltak elzárva, ahol se tévé, se orvos, de még csak egy tolmács se volt, mert már kitiltottak minden sorosista civil szervezetet Magyarországról…
5. „Igen régen történt ez, még akkor, amikor az állatok az emberi nyelvet értették”, talán akkor történhetett, ma már ilyen skandalum be nem következhet, hogy …
De a mesének itt nem volt vége bizony …

2017.09.09.