A Homo erectus („felegyenesedett ember”) és a Homo ergaster („munkásember”) után (akik a köznapi nevén előemberek közé tartoztak, és mintegy 1,8 millió – mások szerint 1,2 millió – évvel ezelőtt jelentek meg és kb. 200 ezer évvel ezelőtt tűntek le), ebben az évezredben hazánkban megjelent a legújabb – egyesek szerint a legfejlettebb – Homo, a Homo orbanictus (lefordíthatatlan, bár van, aki „orbáni ember” vagy „ember Orbánért” fogalomként fordítja). Első leleteit a Homo orbanictusnak Magyarországon találták meg (Soros György 1988.), aki akkor már Budapesten, egy kollégiumban élt. Mint látható, megtalálása jóval későbbi, mint a neandervölgyi emberéé, akit már 1829-ben megleltek. Szemben a többi előemberrel a Homo orbanictusnak nem adtak külön előnevet, bár többen is odabiggyesztenék a felcsúti előtagot a Homo orbanictus elé. A kevés – bár egyesek szerint így is sok – meglelt típus azonossága, szinte teljes hasonlósága miatt (egy kutató sem talált felismerhető különbséget közöttük: mindegyikük idegengyűlölő, illiberális, erősen agresszív, esernyővel hadonászó és hangosan szitkozódó volt, igaz közülük néhányan a kézcsók gyakorlatát is elsajátították), az előnév használatától a kutatók eltekintettek.
A kutatók hosszas vitát folytattak a Homo orbanictus eredetéről: kialakulása ugyan elég pontosan körül határolható (’80-as évek közepe, vége), viszont egyesek az első leleteket keresztényellenesnek (csuhások: térdre, imához), liberálisnak, demokratának, európainak, multikulturálisnak látták, mások viszont úgy vélekedtek, hogy ezzel éppen ellentétesek a fő jellemzők: nemzeti, keresztény, konzervatív, Brüsszel-ellenes vonásokat véltek megismerni. A vita az utóbbi időben elhalt, bár mindenki taxonnak tartja a Homo orbanictust.
Testfelépítésüket külön nem vizsgálták az antropológusok, bár többen megjegyezték, hogy a Homo orbanictus képes volt gyors és jelentős alakváltozásra (főleg a hastájon megjelenő elhízásra, miután inkább csak nézni kezdték a tévében a focit és nem művelni). Egyéb jellemző különbségeket (pl. homlok, koponyacsont, szemöldök) nem találtak a többi emberhez képest. Mindazonáltal megjegyezték, hogy a Homo orbanictus önmagát különlegesnek, egyedinek, egyedül elfogadhatónak és a haza kizárólagos megmentőjének tartotta.
Életmódjára jellemző volt, hogy Homo orbanictus két alapvető kasztba osztódott: voltak a vezetők és a „mindent elhiszünk, amit a Viktor mond” futottak még támogatók. A vezetők sikeres gyűjtögető életmódot folytattak, szinte (történelmi léptékkel) mérhetetlen rövid idő alatt képesek voltak a természeti kincsek sajátos kisajátítására (mindent a sajátjuknak tekintettek és azonnal el is sajátítottak: földet, trafikot, nyereséges kis-és közép- és nagyvállalatokat, Erzsébet utalványokat, magánpénztári vagyonokat, közbeszerzéseket, itt még tartanak a kutatások, mert az ügyészi, kormányzati hozzáállás miatt nehéz az adatokhoz hozzájutni), viszont a Homo orbanictus többségének, a „mindent elhiszünk, amit a Viktor mond”-osoknak – a korabeli szleng szerint – még „szar” se igen jutott, ami viszont nem zavarta a többséget. A Homo orbanictus elszórtan élt Magyarország egész területén, viszont érdekes volt megfigyelni, hogy időről időre a Homo orbanictus összegyűlt a Kossuth téren, vagy a Terror Házánál (egyes kikiáltók szerint 3 millióan is, bár ezt a rendőrség nem erősítette meg, igaz, nem is cáfolta), ahol a fő Homo orbanictus harsány és hangos előkántálást tartott, amit néha harsány rötyögéssel megszakított (több régész, politikai elemző, kommunikációs szakértő szerint ilyenkor a fő Homo orbanictus saját humorán és népén röhögött), és ez jel volt a „mindent elhiszünk, amit a Viktor mond” tömegnek, hogy tenyérösszeveréssel (néhol békés járókelők is szorultak a tenyerek közé) kísért hacacárévá növelje az összejövetelt. A rendezvényt mindig békésnek álcázott kopaszok biztosították, akik minden gyanú és törvény felett álltak.
A Homo orbanictus élelmezésével kapcsolatosan a kutatók érdekes megállapításokat tettek: a Homo orbanictus vezetői a legkülönlegesebb, akár csak a világ távoli országaiban föllelhető ínyencségekkel (is) táplálkoztak, míg a Homo orbanictus többsége csirkefejet főzött meg, kukákban talált csontokat szopogatott, és a mezőkön termett egyszerű étkekkel, bogyókkal táplálkozott. Ehhez tehát nem kellettek különleges eszközök, tárgyak. A kutatók szerint a Homo orbanictus fő eszköze a STADION és a „Nemzeti Konzultációs Levél” voltak, előbbi még a fő Homo orbanictus háza mellett is föllelhető volt. A vezetők feleségei (nőnemű vezetők nem voltak) mindenféle, úgynevezett briliánssal díszitette nyakát: nem volt igazi vezető-feleség, aki nem kapott naponta ilyet ajándékba férjétől, szeretőjétől, ez utóbbi partner nagy divat volt abban a korban! Ugyanakkor volt olyan vezető, aki fülébe is tett ilyet, igaz, az illető hímnemű volt, csillogó szemű is és Brüsszelből írt twitteren mindenféle ordenáré üzenetet, viszont különleges módszerrel megállapították, hogy rendszeresen szívott marihuánát. Kedvenc járműve a fő Homo orbanictusnak a páncélozott kisbusz volt. Érdekes volt megfigyelni, hogy óriási kerítéseket is épített a Homo orbanictus, igaz, annak nem sok értelme lett, mert csak fogyasztotta az áramot.
A Homo orbanictus beszéde jellegzetes kappanhangú orgánumú, kedvenc szavai a migráncs, Soros, Brüsszel, illiberális, gyűlölt ellenség, „osztjónapot”, „semmi kivetnivalót nem látok”, a „sötét oldal” nem nyugszik, a „haza nem lehet ellenzékben” voltak.
A Homo orbanictus más emberfélékkel nem barátkozott, nem tartott kapcsolatot, legfeljebb baltás embereket adott vissza egyes országnak, valamint tisztelte a diktátorokat. Egyes időszakokban érdekes volt megfigyelni, hogy a fő Homo orbanictus ellátogatott olyan országokba, ahol rögtön a látogatása után az ország elnökét leváltották vagy/és megölték.
A Homo orbanictus egyközpontú hierarchiában élt, legfontosabb jelmondata: Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
A világméretű kutatások még tartanak: a Homo orbanictus fejlődéséről még nem találtak adatokat…
2017. 10. 23.