„Egyetért-e ön azzal, hogy ne szavazhassanak azok, akik soha nem éltek Magyarországon, és nem viselik a szavazatuk következményeit?”
Így szól a kérdés. Na nem népszavazási kérdés, mert azt elfogadtatni reménytelen lenne ma – legfeljebb csak a kormánynak nem – az OVB-vel, hanem egyszerű aláírási(?) kérdés: igen vagy nem („Velem vagy nélkülem”).
Na de minek?
Hiszen az aláírást szervezők szerint is legföljebb a 199-ből 2-3 mandátum sorsa múlik az „Ausztráliában vagy Dél-Afrikában” élők szavazatán(?), persze az erdélyi magyarokat ők sem (mondják, hogy) akarnák kizárni, csak így jönne ki. Persze tegyük föl, csak egy pillanatra, hogy sokan egyetértenének, többen, mint akik nem.
És akkor mi lesz?
Mert mindenki tudja: a választási törvény, az érvényben lévő úgy rossz, úgy igazságtalan, úgy egyoldalúan támogatja a Fideszt, hogy csak na. Nemcsak a külhoni szavazás stiklijével, hanem az egész rendszerével. Ezért a Közös Ország Mozgalom szervezése nyomán benyújtották az ellenzéki parlamenti pártok a „Az országgyűlési képviselők választásáról” szóló javaslatukat (T/17885), amit október 17-e óta a Házelnök még csak ki sem adott Bizottságoknak véleményezésre. A Mozgalom novemberre polgári engedetlenséget hirdetett a javaslat megtárgyalásának a kikényszerítésére, amit a pártok szkepticizmussal, és nem egyértelmű támogatással fogadtak. Merthogy: reménytelen lenne, akár csak a tárgyalás kikényszerítése is!
Ehhez képest: ez az „aláírósdi” mit kényszeríthet(ne) ki?
Megint egy pótcselekvés…
2017.11.04.