2017. december 1. nap bejegyzései

Szeresd a nyelved…

(Kilencedik lecke – Timothy Snyder)

Mellőzd azokat a szólamokat,
amelyeket mindenki használ.
Találd meg a saját hangodat még akkor is,
amikor azt próbálod elmondani,
amiről úgy gondolod, mindenki mondja.
Tudatosan válaszd le magad az internetről.
Olvass könyveket.”

„… mindenki hozzon magával a következő választási fordulóra még egy embert …” -hangzott el 2002. április 9-én Orbán Viktor szólássá „nemesedett” mondata.
Így mozgósított akkor és majdnem sikerült. De a „majdnem”-et soha nem tudta feledni, soha nem tudta megemészteni. Ugyan Tokajban még nem Ő akarta a legtöbbet nyerni, viszont a választásokon nem akart veszíteni. Mégis vesztett. Sokat, nagyon sokat. Igaz, csak átmenetileg. Viszont a leckét megtanulta!
De hol vagyunk már ettől!
Talán akkor tört el benne valami javíthatatlanul. Talán akkor változott meg véglegesen. Talán akkor fogant meg benne a („meg nem gondolt…”) gondolat, akkor döntötte el végérvényesen: csak és kizárólag, aki vele van, az létezhet, az lehet magyar, annak teremhet babér (és Nemzeti Dohánybolt, uniós pályázati forrás, közbeszerzési siker, állami támogatás a lakáshitel visszafizetéséhez, kaszinó-tender győzelem, közúti lámpa-felújítás, stadion-építés és a vele járó „zsozsó”, köztisztviselői állás, bírói pulpitus és a jó ég tudja még mi minden); mindenki más ellenség, akit el kell tiporni!
„A haza nem lehet ellenzékben” – nyilvánította ki nem sokkal később a budai várban, a Dísz téren elhíresült ellenállásra buzdító beszédében.
És az már kirekesztő felhívás, beszéd, nyelv volt!
Ott már tetten érhető az ők, az akkori többség; és a MI, a Haza, a Magyarság, a Szabadság, a Jövő letéteményesei megkülönböztetése!
És ez a szöveg, ez a nyelv azóta is tart, sőt tovább élesedett: mert már megjelentek a gonoszok, a pokolravalók, az ellenünk lázadók, a soha nem nyugvók, a gaz idegenszívűek, a magyarellenesek, a liberális nemzetköziek, azaz az „azokat, a másokat” leíró, sárba tipró szavak; és velük szemben az orbáni nyelvezet kinyilatkoztatásai, hangzatos fordulatai: a dolgos, küzdő népről; a harc a állandóságáról; a hamis vádakkal, a rágalmakkal szembeni folyamatos küzdelemről; az állandó megmérettetésről, ahol a nemzet nem fog elbukni, győzni fog, mert a Vezér és a nép együtt van; mert együtt dobog a szív; mert permanens konzultáció zajlik köztük és a Vezér mindig teljesíti népe akaratát.
Mostanság már minden egyszerűvé vált, hiszen minden az övé: a teljes média, a nyomtatott sajtó, a tv-k, a rádiók, az internet legnagyobb felülete. Ki se kell menni az utcára, minden helybe jön, be a lakásodba, a szobádba, a szövegpanelek ömlenek mindenhonnan: ismétlődnek óráról-órára, percről-percre, azokat kell hallgatnod a meccsek, a színházi közvetítések szünetében, azokat kell olvasnod a villamosok oldalán, a házak falairól vigyorog rád, nem bújhatsz, nem menekülhetsz elölük! Mint a viccben: elég a számot kimondani és a slepp már röhögve büfögi magából a poént; elég csak elkezdeni a szólamot, és a kórus már harsányan (igaz iszonytatóan hamisan) énekli is a nótát; elég csak a kisujjadat fölemelni és már üvölti is népe: Soros!
És persze soha nincs megállás, megpihenés: arra nincs idő! Jön a hír: Brüsszel és már reagál is rá; jön a hír: videón nyilatkozott és már uszít is rá, jön a hír: Afganisztánban robbantottak és már mondja, hogy itt vannak a terroristák! Mert hír kell, amit nézel, bámulsz, amit aztán Ő értelmez, Ő magyaráz meg neked, Ő szabja meg a koordinátákat, te meg csak kapkodd a fejed és figyeld a száját. Annyi elég neki! De nehogy megbeszéld valakivel is! Nehogy önállóan értelmezd saját szavaiddal! Nehogy te alkoss hírt: te csak kövesd az Ő szavait!
Ezért gondolkodni se hagy időt, mert abból csak baj lehet. A hosszú mondatokat nem tűri. A magyarázó mellékmondatokat kerüli. Az értelmezést tiltja.
Megérkeztünk.
Bámuld csak a képernyőt. Nyomogasd a számítógép billentyűit. Ne gondolkozz, az nem a te privilégiumod! Ülj csak a foteledben: ez az Ő hatalma!
És észre sem veszed, fel sem figyelsz rá: már csak az Ő szavait használod, már csak az Ő kerekére jár a tiéd is; már keressed a szavakat, amik leírják, amire gondolsz és megdöbbenve érzed, nem találod azokat.
Lépj ebből a mókuskerékből ki, de azonnal!
Olvass!
Beszélgess!
És érd el, hogy legalább még egy ember elkezdjen olvasni…

2017.12.01.