(Tizedik lecke – Timothy Snyder)
„Lemondani a tényekről annyi,
mint lemondani a szabadságról.
Ha semmi nem igaz, lehetetlen
a hatalmat bírálni,
hiszen nincs alapja a bírálatnak.
Ha semmi nem igaz,
minden csak szemfényvesztés.
A legvastagabb pénztárcájú tudja
megfizetni a legvakítóbb fényeket.”

Megkülönbözteted a valóságot attól, amit hallani, látni vélsz?
Mindig tedd föl magadnak ezt a kérdést, mert amikor már ezt sem teszed, akkor már át is adtad magad a zsarnoki hatalomnak.
1. Ne higgy a kitalációknak, a hazugságoknak, még ha szépnek is tűnnek, szívet melengetően, megnyugtatóan hatnak!
2. Akkor különösen gondolkozz el, amikor „véget nem érően ismétlődnek”, amikor már csak ezt hallod, amikor a vízcsapból is ez folyik sugárban!
3. Ne várj a csodára, ne söpörd az asztal alá az ellentmondásos tényeket, ne lépj át zokszó nélkül a szemétkupacon!
4. Végül, amikor már csak a tévhitek maradnak Neked, amikor már csak a hit marad, mert azt gondolod: fölösleges a megértés, akkor végképp elkapott a gépszíj!
Emlékszel – tudom, most nem, majd csak utána fogsz, amikor már késő – Orbán első országlására? Milyen szép programmal indult, aztán mi lett belőle: az ország kettéosztása, a telefonkönyvek összetépése, Csurkával való informális összeborulása (média-kuratórium ügyben), Györgyi Kálmán kinyírása, Tokaj-szőlőben kezdődő „piti” lopások, Aranyhajó és állami gazdaságok elsíbolása. Nem emlékszel? Persze, hogy nem: mert nem is akarsz! Mert a Nálad „okosabbak” se emlékeztek akkor, amikor kellett volna, hanem hittek neki.
És már benne is vagy.
Ma már ipari módon megy mindez.
Ma csak siker van! Pedig Te hogyan élsz? Hol van a gyereked, itthon dolgozik, vagy már nem is láttad Őt három éve? A mama megint itthon, mert az otthonban úgy hagyták? 110 kiló krumpliért állsz sorba a téren, mert adják? Kiizzadtad már a devizahitel-tartozásodat? Nem várod a karácsonyt, mert nem tudsz mit adni ajándékba a kisgyerekednek? Pedig siker van! Nagy siker! Nem érzed? Akkor Te vagy a hibás. Vagy nem is Te? Mert azt mondják, hogy Ő, a Soros, a gyűlölt ellenség mindennek az okozója! Meg az itthoni követői, a civilek, meg a szocik! Meg Brüsszel!
Ma csak siker van! Épül mindenfelé stadion, uszoda, nőnek a bérek, a nyugdíjak, meg jön az Erzsébet utalvány is, meg a kiegészítő százalék is! Újkor köszöntött be hazánkba! Hát nem látod, nem érzed? Akkor veled van a baj. Te vagy a hibás. Te rontottad el! Hiszen mindenhonnan ezt hallod: rádió, tévé, még a meccsek szünetében is ezt ordítja a riporter!
Csak siker! Már csak egy kicsit kell várnod. Már csak megint négy évet. Húzd oda az ikszet, ahova kérik. És akkor négy év múlva megint oda húzhatod.
Hogy a Soros 87 éves öregember? Tőle kell félnünk? Ennek az erős országnak? De akkor kitől, ha nem tőle? Valakitől csak kell félni? A jövőtől? Magadtól? Akkor inkább a Sorostól! Akkor inkább elhiszed. Akkor inkább beállsz te is csápolni, aláírni, visszaküldeni. Mert akkor legalább az erősebbel vagy. A győztessel. Hogy te mégse leszel győztes? De legalább hiszed, és már az is jó. Egy percre. Amíg megint el nem kezd hiányozni a gyerek.
De hát mindig így volt! És Ő, az Orbán, olyan szépen beszél! Olyan szépen mondja! Hátha. Talán mégis. Mert abban mégiscsak lehet valami. Ha Ő mondja. az Orbán. Mert Ő biztosan segít. Ő ugye biztosan nem csap be téged.
Szóval – gondolod – jobb, ha nem hiszek a szememnek, a fülemnek, a fázásomnak.
Inkább benyomom a tévét, még megy…

2017.12.11.