Csőlátásod van – kapom a képembe az egyik jóbarátomtól (vagy akár a fiamtól, vagy egy másként gondolkodótól, vagy aki ellenségének tart) az esti vitánk közben, és akkor ledermedek, elfogynak az érveim hirtelen, megáll körülöttem az idő, kimerevedik a kép. Mi a radai rosseb van – próbálom föltenni magamnak a kérdést, tényleg „csőlátásom” lenne? A rühes kórházról a betegek tehetnek, ők hurcolják be a rühatkát, ezt az atkafaj élősködőt az orvos, ápolónő nem is látja, olyan pici, elbújik a ruhában és annyi, már benn is van a kórházban – szól a „jogos”, háborgó kioktatás, te meg azonnal Fideszt, kormányt látsz a rüh mögött, őket okolod, miközben a szocik, a Kökény idejében is ugyanez volt, akkor se volt jobb a helyzet, zárja le a leckéztetést a jóbarát (vagy a fiam, vagy egy másként gondolkodó, vagy éppen az, aki engem tart az ellenségének).
„Betegek és ápolók is rühesek lettek a Szent Margit Kórház ápolási osztályán. Ezt egy ott dolgozótól tudta meg az RTL Híradó. Úgy tudjuk, az időseket gondozó részlegen már októbertől küszködnek a fertőzéssel.” – szól a hír, amit a kórház néhány órával később cáfol is: „… az osztályon ősszel néhány betegnél dermatitis (bőrgyulladás) jeleit észlelték, és mivel ilyenkor felmerül a rüh gyanúja, a betegek haladéktalanul megkapták a szükséges kezelést … Jelenleg nincs rühes ember az osztályon…”!
Na, akkor most mi a helyzet – kérdezem magamtól és arra gondolok, akár az unokámmal, akár velem is történhetett volna ugyanez; hogy lehetne kikerülni a bajt, ki lehet a hibás, kire haragudjak – tolulnak föl a kérdések válasz nélkül. És persze magamnak én adom meg a választ: nincs elég pénz, kevés az orvos, az ápoló, frusztráltak, fáradtak, elgyötörtek, persze, hogy hibázhatnak, pedig nem is az ő hibájuk, hanem a kormányé, a Fideszé, akik stadionra, kampányra, teakonyhára szórják a lóvét, és már verem is a notebookomat, írom a következő rövid, csattanósnak gondolt bejegyzésemet. Az olvasók érteni vélik, lájkolják, támogatóan hozzá-hozzászólnak.
De ettől még nem biztos, hogy igaz, hogy én látom jól, hogy nekem van igazam. Mert tényleg kicsi, meg nem látható, és a beteg vagy a látogató hurcolhatta be, és ha még gondosabban jártak volna el, akkor sem lehetett volna elkerülni, ergo: elfogult lennék?!
Aztán olvasom az MTI hírt: „Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) hétfőn felhívással fordult … a párt tizenöt napon belül fizesse be a központi költségvetésbe az általa elfogadott tiltott vagyoni hozzájárulás értékét, …” Meg a többi ellenzéki párt is kap ilyen fölszólítást. Szépen, sorban mindegyik. Megint Orbánt, Fideszt, kormányt kiáltok: hiszen ez skandalum! Hiszen a Domokos Lászlónak még csak bizonyítania sem kell, az érvelésről nem is beszélve, viszont nem lehet föllebbezni ellene! Milyen világ ez?! „Aki törvénytelenséget követ el, az büntetést érdemel, ez a demokrácia az én fölfogásom szerint, a Jobbik és a többi párt törvényt sértett, akkor bűnhődjenek! Csőlátásod van, menj orvoshoz!” – jön az üzenet a képernyőmre és hergelem, tüzelem magam, aztán már hiába próbálom fékezni indulatjaimat: ez egy jogállam, ahol nincs jogegyenlőség, ahol a törvényalkotó, a törvények betartását ellenőrző „szolga” hágja meg először a törvényt, aztán duzzogva lesöpri a vádat, mint a macska a vizet magáról?!
De ettől még nem biztos, hogy igaz, hogy én látom jól, hogy nekem van igazam. Mert a törvény tényleg ki van hirdetve, az elnök alá is írta, akkor hatályba is lépett, ergo: elfogult lennék?
„Félelmében becsinált a fiú – ütötték, alázták a kecskeméti rendőrök” – olvasom a Kiskunhír megdöbbentő és lehangoló cikkét: „Egy … édesapa kereste meg a … szerkesztőségét a megdöbbentő történettel, mely szerint fiát, és annak szintén 16 éves gimnáziumi osztálytársát megverték, és emellett rondán megalázták a … rendőrök, még az elmúlt év augusztusának egy éjjelén. … A két gimnazista srác egy baráti rendezvényről tartott hazafelé gyalogszerrel …, mikor éjjel egy óra környékén egy rendőrjárőr páros igazoltatni akarta őket. A fiatalok nagyon megijedtek, hiszen a házibulin elkövették a „világ legnagyobb bűnét”, ketten megittak egy üvegnyi sört, cirka fele-fele arányban, annak ellenére, hogy fiatalkorúaknak ez tilos. A srácok úgy gondolták, ebből nagy baj lesz, és kettejük közül a sportosabb futásnak eredt. Le is futotta az őt kergető rendőrt, ám közben ráébredt, ezzel, sokkal nagyobb bajba sodorja magát. Megállt, és visszatért a járőrhöz, aki egy hatalmas pofonnal fogadta… a két fiút előállították … Majd tovább záporoztak a pofonok, és a megalázó szavak… a rettegés addig fokozódott, míg az egyik gyerek ijedtében maga alá nem ürítette a székletét”. Így a hír! Ennyi! A mi rendőreink. Akik megvédenek minket. Megint megy föl a pumpa bennem, érzem a tehetetlenség savas ízét a számban, már ironikusan írom is le: hiszen erőt kell mutatniuk, hiszen csak az erős tudja megvédeni magát és az embereket, nehogymá’ a gyengébb legyen az erősebb, hova lesz akkor az evolúció? És akkor megint villogni kezd a képernyőmön a felirat: gyengíted, megrendíted a bizalmat a Rendőrségben, ezzel te is bűnrészes leszel, csőlátásod van, rajtad már az orvos sem tud segíteni!
Nem látom jól a helyzetet, nem értem meg a szituációt, mindig csak leegyszerűsítem, tényleg nem lenne igazam?
És folyamatosan ömlenek, csak ömlenek, csak ömlenek a hírek.
És a csőlátásom nem tud elmúlni…

2018.01.10.