2018. január 12. nap bejegyzései

A Csőlátó tépelődése (2)…


Nekem csőlátásom lenne, kizárt – gondolja a konzultációs levelet többször is visszaküldő, az események ütőerén kezét rajta tartó szimpatizáns, amikor a dolgozatok javítása előtt elolvasta fölháborodott (roma, zsidó, liberális stb.) emberek kifakadásait a Facebookon, a Twitteren. A Sorosnak ott van a terve, mindenki elolvashatja a Project Syndicate 2015. szeptember 26-i számában, ott van feketén-fehéren: egymillió menekült befogadása, 16500 dollár juttatás fejenként, odamennek, ahova akarnak, folytassam – kérdezte és dühöngeni kezdett magában. Ezek még azt sem hiszik el, hogy 2,3 millió magyar honfitársam nem kéri ezt az javaslatot, annak az őrült spekulánsnak a bolond ötletét, ami persze csak neki lenne jó, ő és a hozzá hasonló haszonlesők zsírosodhatnának rajta – lovalta bele magát egyre jobban. Erre azt mondják, hogy nem úgy gondolta, miért nem gondolta át előbb, mielőtt leírta, különben sem hiszem el, a szeme, a füle, az orra sem áll jól neki, ahogy kinéz a plakáton is, mint egy maffiózó – és gúnyosan, hangtalanul, csak úgy befelé elnevette magát, miközben olvasgatta és javítgatta a dolgozatokat, amit tegnap szedett be a középiskolai osztályában a diákjaitól. „A keresztény Magyarország létrejötte a Kárpát-medencében és hatása a korabeli Európára” – adta meg a címet még a téli szünet előtt, mert rá akart mutattatni a gyerekekkel arra a nagy befolyásra, amit a korabeli magyarok gyakoroltak. Hiszen ma is ez a helyzet! Megint nekünk kell irányt mutatni, ezek nem értik az egész szitut, el fogunk veszni, elárasztanak majd minket azok a muszlimok, aztán piros betűssé tesszük az ünnepeiket: lesz majd Ásura, Elrendelés éjszakája, Iszlám újév, Maulid meg Ramadán meg a rosseb tudja, mi még. Hogy menekültek lennének, ki hiszi azt el: mindenki ott éljen, ahová született – érvelt tovább magában. „A magyar kalandozások idején a nyugatiak így könyörögtek féltükben: „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket! (A sagittis Hungarorum libera nos, Domine!)” – olvassa az egyik dolgozatban, és akkor fölemeli a fejét, elkezd egy kicsit hintázni a székén és hirtelen egy pillanatra elgondolkodik. Akkor tőlünk féltek, de mi megváltoztunk, mi képesek voltunk és így ezer éve…, de mi van, hülye vagyok, akkor teljesen más világ volt, mint ma, ezek nem fognak megváltozni, minket akarnak majd átgyúrni – zárta le magában a kérdést és nyúlt a sörért.
Egy picit azért elbizonytalanodott. Persze csak egy pillanatra. Aztán elhessegette magától az „ellenséges, gonosz, átkos” gondolatokat és a tolláért nyúlt…

2018. 01. 12.