2018. február 7. nap bejegyzései

A tél 17 pillanata (adaptáció)


Stirlitz 8 óra 56 perckor állt meg a Kossuth téren a sorompónál, azonnal lehúzta az Audi ablakát, kabátja belső zsebéből elővette igazolványát és átnyújtotta a kormányőrnek. Az őr egy pillantást vetett a kék, keménykötésű, piros csíkkal áthúzott dokumentumra, ellenőrizte a vízjelet, visszalépett az őrházba és beleszólt a telefonba: Stirlitz megérkezett a Tigrishez, azonnal megkapta az engedélyt, megnyomta a gombot és a sorompó hangtalanul fölemelkedett, a beton-akadályok lesüllyedtek a föld alá, az út szabaddá vált. A IX-es kapuhoz – szólt be szikáran Stirlitzhez, visszaadta az igazolványát és szalutált neki.
Még három perce maradt, hogy fölérjen a kilenc órakor kezdődő értekezletre. Tudta: pontosnak kell lennie, Tigris nem tűri senki pontatlanságát. Ez lesz az első találkozójuk, Stirlitz nem akart késni, hibázni. A feladatra koncentrált, amit Hadházi és Juhász közvetítésével kapott a központtól, (mert Kátya Skype-rádiójára nem számíthatott): bizonyosságot és hiteles információkat kellett szereznie az „OLAf”-jelentésről, ami az éjszakai elsötétedések elhárításának a kudarcáról és összefonódó, a legmagasabb köröktől induló pénzszálakról szólt.
Stirlitz pontosan 9 óra 00 perckor megállt a Nándorfehérvári terem ajtaja előtt. A vigyázzállásban ott posztoló kormányőr tisztelgett és kinyitotta az ajtót, Stirlitz belépett a terembe. A jelenlévő főtisztviselők még csak pillantásra sem méltatták, komoran maguk elé néztek és papírjaikba merülve hallgattak, mindenki Tigrisre várt.
9 óra 04 perckor kinyílt az oldalajtó és belépett a Tigris. Mindenki azonnal fölpattant a helyéről és – mint előbb, kint az ajtó előtt a kormányőr – néma vigyázzállásba merevedett. Amíg Tigris a helyére nem ért, senkisem mozdult, még a lélegzetüket is visszafogták, csak szemükkel követték a lassan, zsebébe dugott kézzel közeledőt. Stirlitz sem mozdult, jól tettem, hogy a fekete halszálkás öltönyt vettem föl – gondolta.
9 óra 06 perckor Tigris leült, rögtön egy elé készített pogácsát kezdett majszolni, majd körbenézett és fejét balra fordítva kérdő-megróóan szólt a külügyminiszterre: mi ez a balhé, hol marad a cáfolat és a tiltakozás – dörögte hirtelen kissé rekedtes hangon. A mindig skatulyából húzott ifjútitán nem válaszolt, ebből Stirlitz rögtön tudta, előre leírt forgatókönyv szerint zajlanak majd az események. Tigris a következő pogácsához nyúlt és a háttérben közben csöndben kinyílt az ajtó és egy büfékocsit begurító szőke „bombázó” lépett az ovális asztalhoz: először Tigrisnek töltött kávét, majd sorban mindenkinek. A kávéskanalak zörgését egyesek szürcsölése tercelte, de még senki nem szól semmit.
9 óra 10 perckor Tigris a harmadik pogácsát is betömte a szájába, jóízűen elcsócsálta, miután befejezte és halkan, inkább befelé böffentett egy kicsit, a szőke „bombázó” Csíki sört töltött az előre odakészített poharába. Akkor halljuk – és beletörölte kezét az asztal alatt a nadrágjába.
Stirlitz otthon érezte magát, arra gondolt, hogy az ő elöljárói se csinálják ezt másképp, nem lesz itt baj, csak figyeljünk.
9 óra 12 perckor a mezővásárhelyi illetőségű fácánvadász kinyitott egy dossziét és elkezdett belőle fölolvasni: „43,7 millió euró, azaz több mint 13 milliárd forint uniós támogatás megvonását javasolnak az Elios Innovatív Energetikai Zrt. látványos közpénzes tarolása kapcsán, mert nem magányos résztvevőket fedeztek fel a történetben, hanem egész hálózatot, az Elios Innovatívval tulajdonosi vagy személyi szálakon összekapcsolható cégeket és tanácsadókat … némelykor összeférhetetlen szerepkörben”. Stirlitz megnyomta az órája fölhúzógombját, a mini videokamera és fölvevő-továbbító chip azonnal működésbe lépett.
9 óra 17 perckor Tigris fölemelte a fejét, fölpattant a székéből és elkezdett föl s alá járkálni a hatalmas teremben. A mezővásárhelyi fácános azonban monoton hangon folytatta: „a vizsgált 35 projekt mindegyikében felmerült a visszaélés gyanúja, de az esetek felében, 17 pályázatnál egyenesen úgy találták, hogy szervezett csalási mechanizmust építettek ki, mert a 012-es csomagba tartozó pályázatokat egyrészt úgy írták ki, hogy a feltételeknek az Elios Innovatív vagy konzorciuma feleljen meg; másrészt pályázatoknál visszatérő „rendszertelenségek” jelentkeztek.”
9 óra 22 perckor Tigris már az ablaknál járt, a keze még mindig a nadrágja zsebében matatott, de hirtelen megfordult és „ELÉG!” – fölkiáltással lezárta a tájékoztatást. Nem érdekel hogyan, de oldjátok meg, minden megengedett! – azzal ahol jött, ugyanott kiviharzott a teremből és bevágta maga mögött az ajtót.
9 óra 30 perckor az egyik nem közszereplő szólalt meg: megoldom, bízzátok rám – és akkor mindenki fölállt és elhagyta a termet.
Stirlitz 9 óra 32 perckor kikapcsolta az óráját, megigazította halszálkás fekete öltönyét és sietve ő is elment.
Nem érezte, hogy szorulna a hurok körülötte.

2018.02.07.