2018. március hónap bejegyzései

Orbán, Kövér, Rogán, Gulyás és mind, Ti többiek, ott fönn, a pulpituson, hozzátok szólok:

Ti, kik szembeállítottátok egymással az anyát a fiúval, az apát a lányával, a testvért a testvérrel,
Kik elvetettétek a gyűlölet magvait, azóta ápoljátok, locsoljátok, azt bezzeg ’féltőn’ vigyázzátok,
Kik költőt gyaláztok és istent, ártatlan gyerekből farigcsáltok díszletet,
Kik Istent-Hazát-Családot hazudtok,
Kik elloptok mindent, ami mozdítható: reggel, délben, este; a nap 24 órájában,
Kik a sötétségben érzitek jól magatokat, ahol csak Elios lámpás világít,
Kik szemben álltok a mindenséggel, a világgal, Brüsszellel, Sorossal és sokmillió magyarral,
Kik a háborút imádjátok, a harcot meg a vért, megvetetitek a békét akaró gyengét,
Kik kétezret kiáltotok és elégtételt,
Kik ’eretnek, máglyára vele’ – üvöltitek amikor megszólal a pápa, és a tanításról beszél,
Kik csak a saját lábatokat nézitek: mert Ti aztán tudtok azon állni,
Kik a közösből csak elvesztek, ahogy a törvényből is a jog a tiétek, csak a kötelesség mindenkié,
Kik a Hazát kastélyban, erőműben, stadionban, közjegyzői okiratban ismeritek,
Kik a történelmet Dózsa Lászlóval, az irodalmat Bayer Zsolttal méritek,
Kik a lojalitást tartjátok tehetségnek, kitüntetendő erénynek,
Kik röhögtök a 47 000 forintból élőkön, és odalöktök még nekik alamizsna utalványokat,
Kik rosszabbak vagytok Júdásnál, mert a ’harmincz ezüstpénzt” is loptátok!

Hozzátok szóltam!

Elég…

2018. 03. 31. szombat

Remény…

Esős, borongós – mégis tavasz! Az esővíz cseppjei áttetsző gömbökben pillednek a nagy zuhanás után a bokrok levelein, lecsurogva az ágak hónaljában. Éppen egy izgatott hangya szaladgál föl, s egy picit le, majd megint fölfelé a kérgek vájatát kerülgetve, egyre följebb és följebb ér, megáll, majd újból idegesen keres gyűjtögetni valót.

Minden éledezik.
Minden reménykedik.

A ház ablaka kitárva, a friss levegő kiűzi a tél bútorokba, takarókba szikkadt savanyúságát, át meg át járja boldogan a szoba minden zugát.

Megjött végre!

A Mama csak ül, mozdulatlan ül az ablak előtt, szeme nem rebben, arca kővirággá merevülve, keze az ölébe rejtve, s csak néz a semmibe, a „messzeringó” gyerekkori világba…
Tavasz van!
Minden éledezik.
Minden reménykedik.

2018. 03. 31. szombat

„Név szerint” …

Név szerint ismerlek benneteket.
Mert nektek mindenféle elveitek vannak. Szabadság, testvériség, szolidaritás – úgy baromság az egész, ahogyan van. Ti meg ezt szajkózzátok, ezzel hülyítetek másokat, a népemet. Emberi méltóság, meg minden embernek vannak jogai, meg a törvény előtt minden ember egyenlő – hova jutottak vele? Meg hogy a versenyben derül ki, ki a jobb – a nagy szart kell ide verseny: a verseny ÉN vagyok!
Név szerint ismerlek benneteket.
Jobban tudom, mint ti, hogy kik vagytok. Rátok se kell néznem, akkor is látlak benneteket. Rossz álom vagytok, kiver a víz, ha csak rátok gondolok. Rossz pénz vagytok, qur@a rosszak, rosszabbak az eurónál is! Mert NEKEM hamisak vagytok, értéktelenek, ahogyan az euró is, sőt: károsak, mert sokan szeretnek benneteket. De elégtételt veszek rajtatok, bezúzlak mindótokat!
Név szerint ismerlek benneteket.
Meg se kell szólalnotok, akkor is tudom mit akartok, milyenek vagytok. Messziről is megérezlek benneteket, megismerem a szagotokat; már kiismerem bizonytalannak tűnő járásotokat, a szokásaitokat, allűrjeitek beszédes vicceiteket, mindig jól-hangzó, ütős mondásaitokat. De bérencek vagytok mind, ÉN mondom: bérencek; nem tűrhetlek benneteket!
Név szerint ismerlek benneteket.
Tudom, mire gondoltok, mit akartok. Ki se kell mondanotok, meg sem kell már szólalnotok, elég, ha rátok nézek, rátok gondolok, már az is fölbőszít. Rossz bagázs vagytok, egy egymásba kapaszkodó csürhe. Ez így nem mehet tovább!
Név szerint ismerlek benneteket.
Ezt véssétek a fejetekbe…

2018. 03. 30. nagypéntek

Csak nézek, nézek magam elé…

Nézem a plakát-képet.
A magyar kormány plakátját a villamos megállóban.
A hírhedtté vált Nigel Farage plakát reinkarnációját.
A bevándorlókról készített náci propaganda-felvétel újjáéledését.

Nézem a plakát-képet.
A magyar kormány plakátját a villamos megállóban.
Apámra gondolok. Meg szeretett testvéreire. Meg nagynénikémre, nagybácsikámra.
Ezek nem nácik – súgom magamnak. Hiszen kikérik maguknak. Ők mindent az isten, a család és a haza nevében cselekednek.

Nézem a plakát-képet.
A magyar kormány plakátját a villamos megállóban.
Ez csak véletlen lehet – súgom megint magamnak. Nem vették észre. Rosszak a tanácsadóik. Én vagyok a rossz, aki rosszra gondolok.
Aztán hallom Orbánt „elégtételt” kiáltani, Bayert „patkányozni”, látom ahogyan „a rétek szélein megülve némán/riadt pórok pipáznak” és rendőrt hívnak az idegenekre…

Nézem a plakát-képet.
A magyar kormány plakátját a villamos megállóban.

2018. 03. 28. szerda

„Egyáltalán nem bujkál Kósa, csak háttérmunkát végez” …

(Kitaláció)
• Jónapot kívánok!
• Jónapot.
• Kósa Lajos vagyok.
• Mi járatban?
• Jöttem a hirdetésre.
• Melyik hirdetésre?
• Hát, izé, amit a tévé is lehozott.
• Ne zagyváljon, melyiket hozta le?
• Hát ahol háttér munkára keresnek munkatársakat!
• Jó helyen jár, neve?
• Kósa Lajos.
• Kos Alajos?
• Nem kérem, betűzöm: Ká, mint király, Ó, mint Olga, csak hosszú óval, ha lehet…
• Értem, maga Kósa. Érettségije van?
• Természetesen.
• Nyelveket tud?
• Fontos ez most, kérem?
• Nem fontos, de itt van a kérdőíven, átugorhatjuk. Számolni tud?
• Húszig, kérem húszig, meg a százalékot is ismerem!
• Vagyona van?
• Fontos ez most, kérem szépen?
• Nem fontos, de úgyis kiderül majd. Mit csinált eddig?
• Nem értem a kérdést.
• Jóember! Honnan szalajtották magát? Úgy áll itt és úgy válaszol, ahogyan a debreceni volt polgármester szokott a kamerák előtt…
• Én vagyok az, kérem, nem igazán értek én semmihez, legfeljebb a közjegyzői okiratokhoz, abban igazán profi vagyok.
• Mi háttérmunkásokat keresünk!
• Vegyen föl, kérem, a legfőbb erényem, hogy lojális vagyok a mindenkori kenyéradó gazdám iránt, vegyen föl, kérem, nagyon fontos: életbevágó!
• Aztán miért olyan zaklatott, miért életbevágó?
• Nem olvas Maga újságot, nem néz tévét: menekülnöm kell, és most nincs olimpia Rióban, téli olimpia Phjongcshangban, nem bírom már tovább!
• Na rendben, jöhet, 20 százalékot kérek, hogy fölvettem…
2018. 03. 28. szerda

Maradj higgadt, amikor az elképzelhetetlen megtörténik…

(Tizennyolcadik lecke – Timothy Snyder)
„A modern zsarnokság a félelem kiaknázására épül.
Amikor a terrortámadás bekövetkezik, ne feledd,
hogy az autoriter rezsimek ezeket az eseményeket
hatalmuk megszilárdítására használják fel.
A hirtelen végveszély, amely a fékek
és ellensúlyok lebontását, az ellenzéki pártok feloszlatását,
a szólásszabadság és a tisztességes bírósági eljáráshoz
való jog felfüggesztését kívánja,
a hitleri forgatókönyv legősibb trükkje. Ne dőlj be neki.”

Demokratikusan megválasztották. Aztán föllángolt a tűz, kigyulladt a Reichstag, és egy hónappal később a parlament elfogadta a „felhatalmazási törvényt” lehetővé téve a rendeleti szabályozást, és innentől 12 évig, a második világháború végéig fennmaradt a rendkívüli állapot Németországban.
A „Nagy Keleti Testvér” mai teljhatalmú ura megválasztásakor ismeretlen „KGB-és kiskatona” volt. De hatalomra jutása után elkezdődtek(?) az orosz városok elleni csecsen támadások, robbantások, és Putyin bejelentette: a tetteseket megtaláljuk és „még a budin levadásszuk őket”! És az ismétlődő terrortámadások kitervelői, végrehajtói ellen a vadászat, a kíméletlen megtorlás autoriter rendszert követelt, amit a „rettegő” nép szó nélkül tudomásul vett és azóta is támogat.
Mindkét rendszer kialakítása a kreált, végletekig gerjesztett félelemre alapozott, a félelem-kiváltotta érzelmekre épített!
A hajdan felcsúti diák demokratikusan nyert választásokat, majd rögvest fülke-forradalmat hirdetett és a „centrális erőtér”(?) nevében megváltoztatta az alkotmányos rendet: lebontotta a fékek és ellensúlyok rendszerét. Már ez a folyamat is alkotmányosan megkérdőjelezhető, több esetben is a joggal való visszaélésnek minősíthető. Ezután erőteljes kampányba kezdett a belső ellenségek, majd a menekültek ürügyén a menekültek, a civil szervezetek, a másként gondolkodók ellen: indulatokat korbácsolt fel, gyűlöletet gerjesztett, ellenséget kiáltott, félelmet keltett a megriadt emberekben. Emlékezzünk csak a menekült-hisztériára: átverve az Európába igyekvőket Budapestre terelte őket, látványos propaganda-filmeket készített róluk, majd – az addig inkább támogató – lakosság többségét ellenük hergelte; majd a „migráns-helyzetre” hivatkozva, 2015. óta kihirdette és folyamatosan megújítja a rendkívüli állapotot Magyarországon!
Közben menekülteknek se híre, se hamva!
Orbán rendszere is a generált, fölfokozott, állandósított félelemre épül!
Mindegyik rendszer kialakulásban van egy közös elem: a valós vagy kreált sokk következtében előálló pillanatnyi bénultság, megrökönyödés, elbizonytalanodás és az a zsarnok számára kedvező pillanat a tartós leigázásod intézményeinek a megteremtésére! Amikor félsz, védelemért esedezel, veszélyérzeted csak a konkrét félelmed elhárítására ösztökél Persze, hogy az „erős” államhoz fordulsz és tőle vársz védelmet: bármi áron! Azt se bánod, azt se veszed észre ilyenkor, hogy vakká, süketté, kiszolgáltatottá váltál, kisgyerekké, és ugyanúgy elfogadod a segítséget is, meg a segítség ürügyén kapott büntetést, korlátozást, tiltást is! Mert gondold meg: mennyire véd meg Téged félelmeidtől a sajtó szabadság sárba tiprása; az önkormányzatiság szétverése; a civil szervezetek és kezdeményezések vegzálása; diákok maximális pénzbírsággal sújtása; az igazságszolgáltatás politika célokra történő fölhasználása és még hosszan lehetne folytatni a „védelmi intézkedések”-et.
A zsarnokság „valamilyen kedvező vészhelyzetből” (James Madison) születik! Hát még ha a zsarnok maga teremti, alkotja, manipulálja a helyzetet „vészhelyzetté”!
És innentől kezdve, amikor erre rádöbbensz, már nem maradhatsz puszta szemlélődő!
2018. 03. 27. kedd

Választás előtt…

„Legyünk már túl ezen a “választáson”.” – írja valaki a Facebookon.
És: akkor jobb lesz?

Akkor is, ha így lesz? Vagy, ha úgy? És ha sehogy se lesz, mert az ózonvédő pecás nem hirdeti ki? Mit tudom én, miért nem. Csak, ahogy mondta annak idején a kiflicsücsköt lopó, szőke-csoda nyugdíjszakértő. Mert kikaptunk a Kazahoktól. Mert a Gyurcsány, mert az „elmútnyócév”, mert a zemberek, mert a szadesz, mert a szocik, mert a Soros!

„Legyünk már túl ezen a “választáson”.” – írja valaki a Facebookon.
És akkor mi lesz?

Megy majd minden tovább, ahogyan eddig? Folytatódik majd tovább a városi a nagy közvilágítási projekt; minden városba eljut majd az alulról fűthető füves pályák gründolása, a nyerő vállalkozások einstandolása; hát a diákok vegzálása is sokasodik majd; nem beszélve a közjegyzői okiratok magyarázgatásáról? Hát a külföldre menekülők áradatával mi lesz? És az emberek magas ívben való le@arása?

„Legyünk már túl ezen a “választáson”.” – írja valaki a Facebookon.
És: akkor jobb lesz?

Káosz lesz? Mert csak kis-győzelem lesz vagy kis-vereség? Mert a kicsit győzők, kicsit vesztők nem tudnak majd megegyezni? Mert kimennek az utcára a vesztesek? Mert kimennek a győztesek is? Megint lesz Békemenet, hídfoglalás, taxisblokád?

„Legyünk már túl ezen a “választáson”.” – írja valaki a Facebookon.
És: akkor jobb lesz?

Akkor is kell majd választani! Akkor is kell majd dönteni! Ahogyan most is, meg holnap is, meg április 8-án is!
Akkor mire fogjuk mondani: „Legyünk már túl ezen …”

2018. 03. 25. vasárnap

„Na ugye” …

„Na ugye”, írta ki ’eccer’ a miniszterelnök a Facebook oldalára.
Na ugye – írjuk ki már sokadszorra a Facebook oldalunkra!
És ez most így megy már egy jó ideje, így fog ez menni még egy jó ideig (április 9-ig biztosan):
Pedig milyen egyszerű lenne:
• „Na ugye”, mert nem mennek már ki orvosok, ápolók, megélni nem tudók Londonba, Bécsbe, Madridba;
• „Na ugye”, mert minden kórházi mosdóban van szappan, de nem csak néhány percig, mert a Kétfarkúak bevitték;
• „Na ugye”, mert ehető az ebéd az óvodákban, iskolákban, kórházakban, szociális otthonokban
• „Na ugye”, mert minden ember le és fel tud jutni a metrókból az akadálymentesítés miatt;
• „Na ugye”, mert a foglalkoztatási statisztika nem a rabszolga-közmunka irreális bővülése miatt „szépül”;
• „Na ugye”, mert a közmédia nem csak a hazugságokat fröcsögi nap mint nap;
• „Na ugye”, mert a nyugdíjasok nemcsak csirkelábat rágcsálhatnak ünnepkor;
• „Na ugye”, mert az ovisoknak nem kell énekelniük a „hatalmasságnak”: “A szívünkben hála ragyog, a szívünkben szeretet, felépült az új óvodánk, örüljetek, gyerekek. Hatalmas, szép ablakokon a nap fénye beragyog, körülnézünk, és minden fala átölel és mosolyog”;
• „Na ugye”, mert nem hallatszik több „patkányozás”, „sorosozás”;
• „Na ugye”, mert az előzetes letartóztatás „korlátlan” intézménye nem politikai célokat szolgál;
• „Na ugye”, mert Ady, József Attila, Radnóti megbecsült költők lettek, nemcsak Wass Albert, Bayer Zsolti;
• „Na ugye”, mert nemcsak papíron rövidülnek a várólisták;
• „Na ugye”, mert Budapest, Pécs, Debrecen ugyanolyan élhető város lett, mint Bécs, Brüsszel;
• „Na ugye”, mert már nem kell „Na ugye”!
Igaz, akkor nem jutna a zsebekbe, az offshore cégekbe, a stadionokra, a kastélyokra, a vadászatokra; nem lehetne „annyit” lopni, megvesztegetni, korrumpálni; a lámpa-biznisz is veszteséges lenne; nem hevernének annyian az árokpartján szándékosan ott felejtve!
Kedden megint lesz egy „Na ugye”, mert a skótokkal játszik a magyar „válogatott”.
Aztán április 8-án is lesz egy „Na ugye”, mert …

2018. 03. 24. szombat

Kihallgatáson…

Kihallgatáson (talán mese)
• Magukat rögzítette a kamera a tüntetésen
• Milyen tüntetésen?
• A február 23-ai diákon.
• Nem is tüntettünk!
• Ott voltak, a kamera mutatta magukat!
• A barátnőmmel sétáltunk, szeretem Őt!
• Ez nem indok.
• Akkor is szeretem Őt, ott lakik az Arany János utcában, arra kísértem haza!
• Nem érdekes: a kamerák látták magát, és igazoltatták is magát!
• Igen, a kedvesemet is, nem értettük: miért!
• Mert ott voltak.
• Szeretem Őt!
• Nem hallották a kiabálást: „VÁLTSUNK RENDSZERT AZ OKTATÁSBAN”, „MINDENKI MENJEN EL SZAVAZNI!”, „JELENLEG ELVESZIK A GYEREKEKTŐL AZ ÖNISMERET KIFEJLESZTÉSÉHEZ SZÜKSÉGES IDŐT!”, „SZELLEMISÉGÍRTÓK!”, „SZABADSÁG!”!
• Ilyeneket kiabáltak? Mi csókolóztunk!
• Nem érdekel, ott voltak: van számítógépe?
• Van.
• Akkor lefoglalom a NER nevében, szabálysértés fennforgásának az alapos gyanúját tételezve!
• Értem, illetve nem értem!
• Nem baj, ha érti, ha nem érti: lefoglalom!
• Meddig?
• Amíg a nyomozás tart!
• Meddig tart?
• Amíg a szükségállapot úgy kívánja!
2018. 03. 22. csütörtök

A kesztyű…

A kesztyű

Cudar hideg volt aznap reggel.
Egy kicsit fújt a szél is, a felhők szürkesége is borongóssá, barátságtalanná tette a nap indulását. A fák oldalán megjelent újra a dér, az ágaikon föltünő rügydudorok mind elfeketedtek, még a macskák is csak az ablakon belülről figyelték a kinti mozgást. Az utcán az emberek fázósan összehúzták magukon a kabátot, még szájuk elé is sálat tekertek, nem néztek se jobbra, se balra, sietősen rohantak a HÉV állomás felé.
Minden fázott.
A földön heverő, üres burgonya-szirmos zacskó zizegve fordult egyik oldaláról a másikra, aztán még egyet pördült. De a szélben nem tudott megnyugodni.
A járdán már sietős gyerekek állig begombolkozva, füles sapkában, téli kesztyűt húzva – meggörnyedve a hátukat nyomó, súlyos tehertől, az iskolatáskába szorult könyvektől, füzetektől – rohantak az iskola felé, alig várták már, hogy odaérjenek a jó melegbe.
Csak egy kisgyerek bandukolt lassan, nem nézett Ő sem semerre, csak a lába elé pillantott le néha. Az orrából kifújt levegő nedve odaderesedett szája szélére, fülei vörösen kandikáltak ki svájcisapkája alól, táskáját a földet súrolva húzta maga mellett.
A kezén nem viselt kesztyűt.
Ekkor megpillantotta a földön heverő, üres burgonya-szirmos zacskót, amely szinte hívogatóan forgolódott most is. Megállt, letette a földre táskáját, lassan lenyúlt a földön heverő, üres burgonya-szirmos zacskóért, fölemelte és beledugta táskát húzó kezét.
Már neki is lett kesztyűje…

2018. március 20., kedd