2018. március hónap bejegyzései

Költői-levél(féle) volt kollégáimhoz…

(Ha „csak” lojális maradsz, Te is tettes leszel…)

Tisztelt volt kollégák, munkatársak, vezetőtársak, közszolgálati tisztviselők!
Azt gondoltam, írok Nektek egy nyílt levelet. Arról, hogy milyen sok múlik Rajtatok.
Hogy most minden Rajtatok múlik, azon: lojálisok lesztek vagy eskütökhöz hűek?! Mert úgy tűnik, ma nem az „és”, hanem a „vagy” szócska illik a kettő közé. Hogyan is mondta a miniszterelnök március 15-én, ott a Kossuth téren, a Békemenete előtt: „Európa és benne a magyarok világtörténelmi fordulóponthoz érkezett”, vagy „ők, vagy MI” dörögte.
Aztán azt is gondoltam: hagyom az egészet a francban, kell nekem, hogy aláírják megint kommentben, „húzz a pi@ába te büdös zsidó, gázba veletek … rohadt komcsi … szem-kilövető államtitkár … buzi migránspárti ellenzéki”! Mert végül is „ŐK vagy mi”.
Akkor inkább elmegyek a kutyával egyet sétálni. A kutyám legalább rögtön ad „elégtételt”, nem várakoztat, nem fenyeget, azonnal csóválja a farkát, azonnal hálás, ahogy kezembe kapom a pórázt. Vagy olvasok, annyi restanciám van, alig győzöm pótolni: Zizek, Száraz Miklós György, Papp Sándor. A zene is megnyugtatna. De csak zakatol a fejemben a „világtörténeti fordulópont”. Ez az Ők vagy mi duma.
Ezért aztán mégis maradok a gépem előtt: lemondott Fico, 65 ezres tömeg mégis előrehozott választásokat követel; megöltek egy orosz titkosügynököt Angliában, az orosz kormányt vádolják, kiutasítottak orosz diplomatákat, válaszul Putyin is hazazavart briteket; újabb robbantás Kabulban; megint menekültek fulladtak a tengerbe, gyerekek is meghaltak; hazajött Svédországból a magyar nő, mert fél a migránsoktól; több ember fagyott meg idén, mint tavaly Magyarországon. Megint csak Ők vagy mi, ott is, itt is.
Szóval azt gondoltam, írok Nektek tisztelt volt kollégák, munkatársak, vezetőtársak, közszolgálati tisztviselők. Mert a magyar miniszterelnök megfenyegette népét, hogy „a választások után természetesen elégtételt” fog venni: erkölcsit, politikait és jogit is egyaránt. Vajon úgy, ahogy előtte is? Ahogyan azt már sokszor megtette a választások közeledtekor, és a hatalom megragadása után? is Simonnal, Császyval, Tátraival, Czeglédyvel? A Népszabadsággal? A sok megalázott, meghurcolt, elüldözött, tönkretett „névtelen” vállalkozóval? (Vissza)Élve az igazságszolgáltatással, a rendvédelemmel, a törvényváltoztatás jogával? Mert „Mi vagy ők”?
És hogy tehette, teheti meg mindezt? Nézem a videót a Békemenetről, nézem az eltorzult, elvörösödő arcokat, hallgatom a menetelők válaszait: „minek ide demokrácia … csak a Viktor tudja … 8 évig loptatok ti is, börtönben a helyetek, ne pofázzatok … meglátjuk, amikor az ő lányaikat erőszakolják meg … csak a magyar, nem kell ide migráns …Soros …”. Olvasom az NVB döntését: egymilliós(?!) bírság az MTV-nek, mert hetek óta nem hívtak meg ellenzéki képviselőt, nem tudósítottak ellenzéki rendezvényről, nem adtak információt a „más” véleményekről. Mert „Mi és ők”!
Azt gondoltam, írok Nektek egy nyílt levelet. Arról, hogy milyen sok múlik Rajtatok.
„Az erős, de az indokoltnál nem nagyobb, a változásokhoz gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni képes – a nemzeti érdekeket előtérbe helyező – állam olyan közszolgálatra alapozható, amely élvezi a társadalom közmegbecsülését, hatékony és költségtakarékos, demokratikus, pártsemleges, törvényesen működik, tagjai korszerű szakmai ismeretekkel rendelkeznek, Magyarország érdekeit és a közjót pártatlanul és hazaszeretettel szolgálják.” – tartalmazza a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény a preambulumában.
Ugye így gondoljátok? Így cselekedtetek eddig is?! Ugye a jövőben így fogtok cselekedni?!
Úgy látom, ma nem övezi közmegbecsülés a munkátokat. vajon miért nem? Mit gondoltok erről, érdekel Benneteket ez a kérdés?
Úgy látom: még nem érzitek a felelősségeteket. Végrehajtjátok, megírjátok, megcsináljátok, amit kell. Mint az egyszerű közmunkások.
Úgy látom: a lojalitás mindenek előtt vezérel Benneteket.
Úgy látszik: idegesek vagytok kissé, talán féltek is. Mit gondoltok: vajon miért?
Azt gondoltam, írok Nektek egy nyílt levelet. Arról, hogy milyen sok múlik Rajtatok.
Ugye tudjátok!
2018. március 18., vasárnap

„Mi szelíd és derűs emberek vagyunk. De nem vagyunk se vakok, se balekok. A választás után természetesen elégtételt fogunk venni erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is.”

(Orbán Viktor, 2018. március 15.)

Kitálalt, dehogy: kitalált történet a ‘ner’ országából …

Kósa sertéstenyésztő néni, a strómama otthon kötögetett éppen, mert az Echo tévében már lement a híradó és kikapcsolta a készüléket, és aznapra már az üzleti ügyeit is elrendezte.
Te Lajos, nem hallod, hogy csörög a vezetékes telefon, vedd már föl az istenért is – kiáltott rá mérgesen fiára, aki soha nem szólt bele mamája üzleti ügyeibe, hát még sertéstenyésztési szokásaiba. Rohanok Mama, már veszem is, halló – szólt bele lihegve a nagy rohanástól, mert akkoriban már nem korizott (igaz, korábban se) a rövidpályán, és a hosszútáv úszásban sem próbálta teljesíteni – legalább a női – olimpiai kvótát. Én csak lassan töröm matyar nyelv, Kos úrral beszélek? Kósa – válaszolta ingerülten a telefonba és Lajos; érteni fogom a magával beszélést, a sógora ajánlását tolmácsolom, keresem magával a beszéd – szólt egy hang a telefonból.
Lajos izgatottabb lett egy kissé, a pulzusa gyorsabban kezdett verni, néhány izzadságcsepp indult el az orra mellett, szervezete megérezte a pénzszagot. Ez a tulajdonsága nemcsak a családjában, de szűkebb környezetében is csodálatot váltott ki, mindamellett tekintélyt is biztosított neki. Ez persze Pesten, a nagykutyák között mit sem ért: azok orra mindent előbb és pontosabban jelzett.
Igen, hallgatom – szólt bele a készülékbe és már nyúlt is a papír és a ceruza után. Németországból hívom, örökség ért el engemetet, benne fagyunk a Forbes magazinban valhol az elején, kéne befektetést eszközölni, natyon de natyon naty pénzről szól a harang, aszt montta a sógor, maga biztos érdekli egy üszlet, és nem is kér sokat érte – állt meg hirtelen a hang a telefonban. Várjon egy kicsit – válaszolta Lajos, megbeszélem a mamával, mert én mindent megbeszélek a mamával – és befogta a mikrofont a kezével és átkiáltott strómamához: nagy pénz jön a házhoz, bővítjük a sertéstelepet, alulról fűtjük majd a disznókat, rendben, mama? – de meg sem várta a választ, már nyúlt is a telefonhoz, akkor rendben, mindent a sógor információi szerint, a szokásos jutalék az ár, a lebonyolítást a titkárom intézi. Étettem, a nevem nem érdekes, akkor viszlát.
A strómama tovább kötögetett, Lajos leült a tévé elé, benyomta az M4 csatornát, éppen a Lokit verték, de Lajos már békésen szundikált.
2018. március 13., kedd

Ez helikopteren elment vadászni,
Ez helikopteren meglőtte,
Ez helikopteren hazavitte,
Ez megsütötte,
Ez az icike-picike mind megette.
Kerekecske-dombocska,
Itt szalad a rénszarvaska! (itt megcsikizzük Semjén babát)

Erdei választás „2.”

(folytatás)

Még mindig nem kezdődik a szavazás. A tigris most nem ásítozik, nem is heverészik az avaron, már idegesen járkál körbe-körbe, egyre kisebb köröket leírva. Fülei az ég felé merednek, orrát ide-oda mozgatva izgatottan szaglász a levegőbe, szemeit összeszűkíti, hátán már borzolódik a szőre: átjárja megfeszülő testét a jóleső izgalom, idegesség, ami mindig elfogja a vadászat előtt. Érzi ezt a többi állat is, még hűséges, legbelső támogatói is a sunyi róka, a talpas testőr-mackó, de a mindent hazahordó, még a kidobott gázkazánokban is turkáló szarka is, a piros-szemű nyulakról, a mindig félő őzekről nem is beszélve – tisztes távolságba húzódnak tőle.
Gyűlölöm őket, mindet, ezek eltaposni való férgek, csótányok csak, alig tudom a hasznukat venni – gondolja magában (mert mindig, mindent csak a számára okozott hasznosságról tud szemlélni) és beleordít a reggeli napsütésbe. Nekem nem ebben az erdőben kellene királynak lennem, ebben a kivénhedt, halódó, mindig ősmagyar dalt rivalló, mozdulatlan sárfészekben; egy rendes rénszarvas, kínai gazella sincs itt, én többre vagyok teremtve – üzeni ordítása. És ideges forgolódása közepette az orosz erdőkben, sztyeppéken tett látogatásaira gondol, amikor találkozott az erős Nagy Barna Medvével, akivel sikerült csendőr-pertus barátságot kötnie, aki mindenben támogatja őt, még többszőr ide is látogatott hozzá, és akitől azért tart egy kicsit, mert soha nem lehet tudni. Jól alakulnak a dolgok – morfondíroz tovább, csak ezen a választáson legyek túl, ezt a baromságot: RÓLAM, a TIGRISRŐL szavazni?!, mindent megváltoztatok majd.
Fejével odainti a sunyító rókát magához: az utolsó napokban eléggé harsány voltam, eléggé félelmetes, félnek ezek tőlem úgy, ahogy kell – kérdi tőle mogorván; nem látod, királyom, nem mernek kijönni a fák közül sem, egy hang se hallik, se egy lábdobolás, kaparászás, csak állnak ott, megbabonázva, úgy szavaznak majd ezek, ahogyan kell; és megértették azt is, hogy miért löktem farkas-csapdába a tátrai és császy farkasokat, miért vágattam le a czeglédi sas szárnyait; persze, hogy megértették, jött a válasz; akkor talán minden rendben lesz.
Hogy utáltam, amikor meglátogattam a tenyésztett nyulaimat, őzeimet, meg se csócsálhattam azokat, csak tűrni kellett a tülekedésüket, ahogy odadugják ronda orrukat a mancsomhoz, meg hozzám dörgölőznek, mert hagytam, inkább le kellett volna ütnöm őket – dühöngött magában, de a rohadt életbe’, még nekem is szükségem van rájuk néha. De nyerjek csak most, minden másképpen lesz, bevezetem én is a királyi hatalom időkorlátozásának eltörlését, ahogy azt a kínai NAGY PANDA, a Hszi Csin-ping PANDA is tette, mindig van mit tanulni másoktól is!
Megcsinálom! Megint nyerek, nem veszíthetek!
„Akkor minden rendben, gondolta a tigris, de mégis idegesebb volt, még a szokottnál is. A piros-szemű nyulak aggasztották. A leggyengébbek. Az örök zsákmányok.
Mi lesz, ha mindannyian szavazni fognak?”
2018. március 12., hétfő

Erdei választás


Még alig pirkad, de már gyülekeznek az állatok az erdő legnagyobb rétjén. Lassan teljesen ellepik a tisztást: csoportokba verődve álldogálnak: természetesen – ahogy az mindig is megszokott volt – elől a nagyvadak; aztán a közepes ragadozók; a fákon a madarak, a majmok, a mókusok, le sem merészkednek onnan a földre és az erdő szélén, már inkább benn a sűrűben a leggyengébbek, a mindig menekülők, a legkisebbek. Láthatóan sokan eljöttek, de még nem lehet pontosan megállapítani a részvételi arányt: mégis, olyan sasszemmel láthatóan 60-65 százalék között lehetnek a megjelent és szavazni akaró állatok. Szóval alig maradtak otthon az erdő lakói, mert ez tényleg fontos nap mindahányuk számára, választás lesz: négy évre megint megválasztják az erdő királyát!
Már nyolc éve a tigris uralkodik az erdőn. Fiatalabb korában is megválasztották egyszer, akkor is tudta már, mit akar: minden állatot elejteni, legyőzni, szétmarcangolni, nemcsak az éhségét oltani; csak akkor még nem tudta, hogyan csinálja. Akkor még kapkodott, alkalmazkodott is egy kissé, mert a szomszéd erdők királyai rosszallóan morogtak rá néha; meg aztán figyelte az állatok reakcióit is, akkor még igyekezett – legalább a figyelők számára – a békésebb pofáját mutatni. Meg aztán ereje sem volt még akkora, kellett neki az oroszlán támogatása is a győzelméhez, hogy aztán később az oroszlánt is elküldje melegebb éghajlatra, azóta már az az oroszlán nem is él. De az akkor volt, talán nem is úgy volt, mert talán már akkor is tudta a tigris, hogyan kell királynak lenni egyedül és mindörökre.
De ma már biztosan tudja.
És csinálja is.
És nagyon élvezi is: az uralkodást, a parancsolást, a félő-menekülő állatok látványát, de legfőképpen a becserkészést, az elejtést, az ölést.
De most először érez valami furcsát, valami ismeretlent. Illetve nem is: egyszer egy másik tigrissel kellett megküzdenie, ráadásul a többi állat szemeláttára, és akkor, az a másik tigris nagyon megverte, megtépázta és neki hosszabb időre el kellett szégyenébe kullognia gyógyítgattatni a sebeit, na. akkor érzett már ilyet.
De most nem akarja ezt érezni.
A galambokat bezártátok – fordul oda nem is kérdéssel, hanem inkább paranccsal hű kísérőjéhez, a sunyi rókához, nem akarom, hogy a hírek gyorsan szálljanak. Nem mindet, de jó sokat, jó úton haladunk, ebben a pozsonyi erdőben előrébb tartanak, bár már nálunk is csak a mi galambjaink mernek szabadon röpdösni – jött a válasz a ravaszditól azonnal. Ha megválasztanak, megvetetem a farkasokkal az összes galambdúcot, nem kellenek szabad madarak, önállóan repkedő hírek – morogja magában, de a róka mindent ért, mindent följegyez. És mindent elrendeztél a kamuállatoknál, mindent tudnak: mit, hogyan kell csinálni – teszi föl a következő ellenőrző parancs-kérdést, mindent tudnak, már a nyomozó-ürgét is instruáltam, lesz nyomozás, de az a „szokásos eredménnyel” végződik, aztán majd elszámolunk. És hányan indulunk – még nem tudni biztosan, de 53 kis, nagy meg marha állatot már listába vettünk, magam is csak a tizedét ismerem, pedig én aztán ínyenc vagyok, reagált megint a sunyi.
Már éppen fölkelt a nap, a tisztás fényárban pompázik, a kisebb állatok még inkább az erőd fái közé húzódnak, a nagyobbak lustán nyújtóznak egyet, isznak a tisztást átszelő patakból, orrukat izgatottan mozgatják: érzik a lehetőséget, csak visszafogják magukat: ezen a napon kell az önmegtartóztatás. Még a tigris is tudja ezt és arra gondol, majd a következő nap az enyém lesz, csak győznöm kell!
Az álhírekkel hogyan állunk – fordul a sunyihoz, az utolsó mérések szerint minden célba ért, különösen eredményes volt a párduc látogatása a szomszéd erdőbe, ahonnan tájékoztatott, hogy az a sok betolakodó migráns állat, a jegesmedve, a krokodil meg a cápa mennyi szemetet hagyott maga után, meg nem is ismeri az erdei állatok nyelvét, az az erdő már nem az az erdő, zárta tájékoztatóját a róka. A HÓBAGOLY, mit üzent, mi várható – kezdett izgatottabban sétálni a tigris, nem mindent értettem az üzenetéből, tudod már öreg egy kissé, de nagyon ijesztően huhogott, meg a kommunista csillagok állásásról és visszajöveteléről vízionált, többen hívták Dr. Bubót, de fölösleges volt a riadalom, HÓBAGOLY aztán megnyitotta a dinoszauruszok élete és elhullás című kiállítást és elaludt.
Hát a legfőbb sólyom, mindent tud: mit kell tennie ekkor vagy akkor, kit kell az állati kormányalakítással megbíznia, bárki is lesz, mikor kell a rendkívüli erdei járőrszolgálatot piros-fokozatba kapcsolni – lett egyre idegesebb a regnáló tigriskirály. Mindent tud, mindennel meg van elégedve, mindent úgy fog csinálni!
Akkor minden rendben, gondolta a tigris, de mégis idegesebb volt, még a szokottnál is. A piros-szemű nyulak aggasztották. A leggyengébbek. Az örök zsákmányok.
Mi lesz, ha mindannyian szavazni fognak?
2018. március 11., vasárnap

Utoljára(?) Lázárról: „a fajelmélet és vallási szelekció igénye NEM SZÓLÁSSZABADSÁG KÉRDÉSE…”


• Lázár vagyok.
• Facebook.
• Szólásszabadság van Magyarországon, maguknál nincs?
• Magyarországon? Khm, miért hívott?
• Eltűnt a videóm!
• Értem, tudom ajánlani a keresőszoftverünket, balra fönn, az értesítések mellett, a kérdőjel után talál egy fekete nyilat…
• Ne szórakozzon. maguk cenzúráztak engem, ezt csak a drága MINISZTERELNÖK teheti meg!
• Most, hogy mondja: tényleg fölkerült az oldalára egy bécsi háttérrel készült video, amiben „a fajelmélet és vallási szelekció igénye” merült föl a narrátor részéről, Maga volt?
• Igen, Én voltam, követelem a visszahelyezését a videómnak és a jogaim érvényesítését! Nálunk SZÓLÁSSZABADSÁG van!
• Nem tehetem: olyan szöveg, film, video, ami a fajelmélet és vallási szelekció igényeit fogalmazza meg, nem jelenhet meg a Facebook felületén!
• Maguk beavatkoznak a magyar választásokba, maguk, maguk: Soros ügynökei!
• Választások lesznek Magyarországon? És szabad választások?
• Ne szórakozzon Velem!
• Vita is lesz a miniszterelnök-jelöltek között? És mindenkinek jut elég plakáthely is? És a köztévé, közrádió – tudja egyáltalán, mi az? – egyformán ad hírt kormányról, ellenzékről?
• Nézze, minden a szocialisták meg Gyurcsány bűne, az elmúlt nyolc évben; várjon, itt most mi is jön, melyik nyolc év, most miért zavart össze, ha nem teszi azonnal vissza a videómat, följelentem magukat!
• Hm, jelentsen!
• De a Czeglédi Csabát előzetesbe küldő Bíró(?) fogja tárgyalni az ügyet, erről kezeskedem, mert beszélek az Ipados Szájer Jóskával, és akkor jól megnézhetik magukat!
• Megnézzük…
2018. március 7., szerda

Lázár János Bécsben járt…

(avagy két bécsi ember beszélget)
• Te Hans, jól vagy?
• Hát, nem is tudom, Joseph: amióta itt járt a Lázár, teljesen elbizonytalanodtam.
• Megértelek, nekem is görcsben a gyomrom, nem merek kimenni a Kartner strasszéra sem, még a Mariahilfert is elkerülöm.
• Én is így vagyok, hol vannak már azok a régi szép idők, amikor lépten-nyomon olyan táblákat láttunk, hogy „Magyar ne lopj, rendőrt hívunk!”, és mégis, bezzeg ma!
• Az a sok püfögő Trabant akkoriban, rajta a mélyhűtővel; meg a hangos magyar emberek, ahogy az utcasarkon állva tömték magukba az otthonit, a kezükben a zsíros hurka meg kolbász, aztán a Kőbányai…
• Egy szót sem értettek, hiába válaszoltunk nekik németül, angolul, még szerencse, hogy a sok 56’-os segített, ahol tudott.
• És az a sok szemét, amit maguk után hagytak, de gyönyörű is volt!
• Aztán jöttek az oroszok, a csehek, az ukránok meg a románok: jaj, „those were the days, my friend”!
• De kár, hogy vége lesz a Lázár Janó látogatása után: megint csak azt az unalmas német, angol, francia, kínai nyelvet lehet majd hallani, meg nem kell fölmosni, nem lesz az a hangos, érthetetlen, artikulálatlan kiabálás!
• Gondolod? Nem jönnek majd?
• Dehogynem, az emberek nem hülyék!
• Hans, a hétvégén átruccantam hozzájuk.
• És?
• Te, ezek rengeteg, bazi-nagy táblákon reklámozzák a Sorost, én még ilyet nem láttam!
• Biztos várják, mint annak idején a Brezsnyevet: akkor volt minden föllobogózva, mindenütt virág meg rendőr.
• Rendőr az most is van, lehet, hogy igazad van: megy hozzájuk a Soros!
• Hát, nem is tudom, nézzük meg még egyszer azt a videót, amit a Janó fölrakott a Facebook oldalára, hátha csak viccelt.
• Várjál, megkeresem, Te, levette…
• Nem baj, az AP rögzítette…
2018. március 7., szerda