2018. március 31. nap bejegyzései

Orbán, Kövér, Rogán, Gulyás és mind, Ti többiek, ott fönn, a pulpituson, hozzátok szólok:

Ti, kik szembeállítottátok egymással az anyát a fiúval, az apát a lányával, a testvért a testvérrel,
Kik elvetettétek a gyűlölet magvait, azóta ápoljátok, locsoljátok, azt bezzeg ’féltőn’ vigyázzátok,
Kik költőt gyaláztok és istent, ártatlan gyerekből farigcsáltok díszletet,
Kik Istent-Hazát-Családot hazudtok,
Kik elloptok mindent, ami mozdítható: reggel, délben, este; a nap 24 órájában,
Kik a sötétségben érzitek jól magatokat, ahol csak Elios lámpás világít,
Kik szemben álltok a mindenséggel, a világgal, Brüsszellel, Sorossal és sokmillió magyarral,
Kik a háborút imádjátok, a harcot meg a vért, megvetetitek a békét akaró gyengét,
Kik kétezret kiáltotok és elégtételt,
Kik ’eretnek, máglyára vele’ – üvöltitek amikor megszólal a pápa, és a tanításról beszél,
Kik csak a saját lábatokat nézitek: mert Ti aztán tudtok azon állni,
Kik a közösből csak elvesztek, ahogy a törvényből is a jog a tiétek, csak a kötelesség mindenkié,
Kik a Hazát kastélyban, erőműben, stadionban, közjegyzői okiratban ismeritek,
Kik a történelmet Dózsa Lászlóval, az irodalmat Bayer Zsolttal méritek,
Kik a lojalitást tartjátok tehetségnek, kitüntetendő erénynek,
Kik röhögtök a 47 000 forintból élőkön, és odalöktök még nekik alamizsna utalványokat,
Kik rosszabbak vagytok Júdásnál, mert a ’harmincz ezüstpénzt” is loptátok!

Hozzátok szóltam!

Elég…

2018. 03. 31. szombat

Remény…

Esős, borongós – mégis tavasz! Az esővíz cseppjei áttetsző gömbökben pillednek a nagy zuhanás után a bokrok levelein, lecsurogva az ágak hónaljában. Éppen egy izgatott hangya szaladgál föl, s egy picit le, majd megint fölfelé a kérgek vájatát kerülgetve, egyre följebb és följebb ér, megáll, majd újból idegesen keres gyűjtögetni valót.

Minden éledezik.
Minden reménykedik.

A ház ablaka kitárva, a friss levegő kiűzi a tél bútorokba, takarókba szikkadt savanyúságát, át meg át járja boldogan a szoba minden zugát.

Megjött végre!

A Mama csak ül, mozdulatlan ül az ablak előtt, szeme nem rebben, arca kővirággá merevülve, keze az ölébe rejtve, s csak néz a semmibe, a „messzeringó” gyerekkori világba…
Tavasz van!
Minden éledezik.
Minden reménykedik.

2018. 03. 31. szombat