2018. május hónap bejegyzései

KUTYA-SÉTÁLTATÁS…

Ahogyan minden reggel, ma is ráadtam a hámot Kyrára és megszokott elindultunk a szokott útvonalunkon a sétánkra. Ahogy öregszik, úgy lassul: kevesebbet rohangál előre és vissza, többet áll meg „olvasni” a szagokból, gyakrabban hagy maga után jeleket. Az iskolánál már a lábamnál halad: tudja, hogy a ott sok a zajos-gördeszkás gyerek, ami ingerli, de én nem engedem, hogy ezt jelezze is. Aztán a bölcsőde után megint hallhatja a „mehetsz” parancsot és megértve azt fülig érő pofával folytatja az „olvasgatást”, a jelölést.
Már ismerősök jönnek mindig szembe: egy – vélhetően munkából hazatérő – fiatalember fáradt mosollyal; gyerekek „jajdecuki haddsimogassammeg” felkiáltással; egy anyuka a kisfiával, aki „szép napot” köszönésemre mosolyogva „jó reggelt kívánok”-kal válaszol; ugyanott van az autó is, mint minden reggel; már az állomáshoz közeledve kiint az üzletéből a horgászbolt tulajdonosa; az elektromos kerekesszék is ott áll a resti bejáratánál és már jön is szembe velem a szakállas, három pulóvert viselő, bakancsos, bizonytalan-járású hajléktalan-ember; minden ugyanúgy, ahogy szokott.
A nap is ragyog, csak kevesebb a bogár és az énekesmadár.
De valahogy mégse. Az arcok komorabbak, a szemek kevésbé csillognak, a gyerekek sem zsivajognak és Kyra is, mintha még lassabban vonszolná magát.
Semmi nem változik …
2018. 05. 30. szerda

VÁLTÁS KELL – LEVÉLFÉLE EGYKORI(?) POLITIKUS BARÁTAIMHOZ…

Barátaim!
2010 óta Orbán Viktor Mihály (OVM) által vezetett kormánya van Magyarországnak. Azóta – OVM korábbi pálfordulásával és hatásos irányításával – jelentősen megváltozott országunk: lassan újra “hárommillió koldus országa” leszünk; igaz nem Amerikába és nem másfél millió, de 600 ezer ember kitántorgott már a nagyvilágba („Múltunk mind össze van torlódva/ s mint szorongó kivándorlókra,/ ránk is úgy vár az új világ.”); családok tízezreinek kell megint átélni a kilakoltatás, az otthon-vesztés megaláztatásának a borzalmát, miközben – válság ide, válság oda – a leggazdagabb magyarok vagyona a csillagos egekbe nőtt; újra a gyűlölködés, a rasszizmus, a kirekesztés szennye ömlik végig az utcákon, mocska jelenik meg plakátokon, falakon.
És Ti még mindig önmagatokkal és egymással vagytok elfoglalva: ki hibázott nagyobbat az összefogás(?) elmaradásában; ki volt áruló és tényleg az volt-e; kit szólítsatok „elnök úr”-nak a pártotokban; együtt vagy egyedül lehet „eredményesebben”; ki legyen a következő „balek”, akit fölkértek egy választáson az indulásra és így tovább a végtelenségig.
Pedig – remélem – érzitek és tudjátok is: ez nem vezet sehová.
Mégis ezt csináljátok, csak ez a válaszotok.
Mert gyávák vagytok!
Még kérdezni sem mertek, nemhogy a válaszokat megkeresni!
Talán emlékeztek még, talán föl tudjátok idézni:
Orbán Viktor (Mihály) „1989–1990-ben a Soros Alapítvány ösztöndíjával Oxfordban tanult. 1990-től lett országgyűlési képviselő. 1992-ben a Liberális Internacionálé alelnökévé, majd 1993-ban a szervezet végrehajtó bizottságának tagjává választották. … 1992-ig liberális elveket vallott, a pártja is ebben az időben szorosan együttműködött az SZDSZ-szel. Azonban ettől az évtől számolva a konzervativizmus felé fordult, és ezzel párhuzamosan pártja strukturális átalakítását, centralizálását szorgalmazta”. „Orbán Viktor (Mihály) és Kövér László kezdeményezésére a párt 1992-től – belső vitákat kiváltva – a konzervativizmus és a jobboldaliság felé fordult, működését centralizálta; az újonnan létrehozott elnöki pozícióba 1993-ban Orbán Viktort (Mihályt) választotta a párt kongresszusa … és bár az MDF-kormány ellenzékeként óriási népszerűségnövekedést könyvelhetett el a parlamenti ciklus alatt, az 1994-es választáson csak 7,01%-os eredményt ért el. 1995-ben felvette a Fidesz – Magyar Polgári Párt nevet, és részben átvette a választáson komoly vereséget szenvedett Magyar Demokrata Fórum (MDF) helyét a politikai palettán … 1998-ban kormányra került az MDF-fel és a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párttal koalícióban. A miniszterelnök Orbán Viktor (Mihály) lett … 2003-ban a párt más konzervatív–jobboldali pártok és szervezetek bevonásával szövetséggé alakult, és nevét Fidesz – Magyar Polgári Szövetségre változtatta. A szövetség új alapszabálya tovább központosította a párt működését, minden személyi döntést a mindenkori elnök kezébe adva. A pártkongresszuson ismét Orbán Viktort választották elnökké … A nyugat-európai sajtó néhány baloldali újságírójának véleménye szerint a 2010-től tartó kormányzás során a Fidesz fokozatosan a jobboldali alapállásból a „szélsőjobboldal felé tolódott”, amely eltolódást a „szélsőséges bevándorlásellenes kampányai”, a „demokrácia elemeinek fokozatos lebontása”, valamint „nemzeti” politika jellemez. A Tusványoson kifejtett „illiberális demokrácia” megvalósítása miatt néhányan szélsőjobboldalinak tartják.”
OVM a majdnem megsemmisítő bukása(i) után fölismerte: a politikai űrbe, a zérusba, a „semmibe” kell bele-lépnie, onnan kell megalapoznia hatalmát. Ha ez korábbi elvei föladását követelte is, az se baj: az elvek számára eszközök voltak csupán, a divattal kidobandó ruhadarabok, lényegtelenek. Csak olyan elv kell, ami a hatalomhoz segíti!
És Ti (mégis) ennek az „Őfelségének” lettetek – tisztelet a kevés kivételnek – az (együttműködő-kollaboráns, alamizsnával kifizetett) „házi-barát” ellenzéke! (Hofi sohasem volt udvari bohóc, de rajtatok még egy jót röhögni sem lehet.)
Eddig azt gondoltam, abban reménykedtem, hogy Nektek, barátaim nem kell(ene) OVM-éhez mérhető, maghasonlást követelő pálfordulást végeznetek. Mert abban bíztam: elveitekhez, elvi politizálásotokhoz közelebb áll az „igazi” ellenzékiség, a kormány állításainak megcáfolása, politikai gyakorlatának a megsemmisítése.
Mert mit is állít az OVM-kormány: „1. menekülteket nem szabad befogadni, 2. az „emberi jogok” a korlátlan bevándorlást jelentik, 3. a romák integrálhatatlanok, 4. az EU, az ENSZ és a „Soros-hálózat” a magyar nemzeti identitás elpusztítására törekszik, 5. a „dzsenderelmélet” és „a politikai korrektség” buziuralmat, női zsarnokságot és niggerterrort jelent”.
És Ti ezt nem kéritek ki magatoknak.
Nem tagadjátok meg egyértelműen!
Nem üvöltitek világgá: elég!
Nem is vagytok igazi ellenzék!
Mit elleneztek egyáltalán? Kiért és hogyan hallatjátok a hangotokat?
Egyszerűen „csendes-társakká” váltatok!
Pedig akkora politikai űr, zérus, „semmi” van a társadalmilag kiszolgáltatottak, a leszakadók, egyáltalán: a „nem csókosok” képviseletének az oldalán, hogy még csak versenytársatok sem lenne. Csak oda kéne lépni, csak föl kéne vállalni!
Persze tudom: a „nemzetközi helyzet fokozódik”, egyáltalán nem kedvez, máshol se, Európában és azon kívül se.
Ti meg “csak” talpon akartok maradni.
Így is megéri?
Ebben rám ne számítsatok…
2018. 05. 28. hétfő

A NER KRIPTÁJA…

1940. május 25-én lezárták az Oglethorpe Egyetem alagsorában, Atlantában, az USA Georgia államában a civilizáció kriptája nevű időkapszulát.
Saját állítása szerint a kamra ötlete Thornwell Jacobstól (1877-1956) származik. Az ötletet az egyiptomi piramisok és királysírok 1920-as években történt felfedezése és kinyitása adta. Jacobs ötlete az volt, hogy az 1930-as évek hétköznapi életét, az azt jelképező tárgyakat és az emberiség által összegyűjtött tudást valahogy meg kellene őrizni, hogy ne vesszen el az információ, mint az ókori civilizációk esetében.
Jacobs javasolta a kamra tervezett időtartamát is: mivel számításaik szerint az egyiptomi naptárat i. e. 4241-ben kezdték el használni, és azóta 6177 év telt el (1936-ig, a kamra megtervezésének időpontjáig), ugyanennyi évet hozzáadva az akkori dátumhoz 8113 jön ki. Így a távoli jövő régészei pontos képet kaphatnak a „történelem közepéről”.
A legtöbb tárgyat valaki adományozta. Az adományozók között volt például V. Gusztáv svéd király vagy az Eastman Kodak Company. Az egyetem sok ajánlatot kapott hétköznapi emberektől is, például legyen benne konzervnyitó, vagy száraz martini olívabogyóval. Sok információ mikrofilm formájában került a kamrába. Mivel a mikrofilm anyaga szerves anyag, cellulóz, készítettek egy helyettesítő filmet is, fémszalagra. A mikrofilmek több mint 800 klasszikus irodalmi alkotást őriznek, például a Bibliát, a Koránt, az Iliaszt vagy Dante Isteni színjátékának teljes szövegét. A filmeken szereplő szöveg körülbelül 640 000 nyomtatott oldalnyi anyagot tartalmaz. Nem mikrofilmként, hanem eredeti formátumban megőrizték az Elfújta a szél forgatókönyvének egyik másolatát, amit David O. Selznick, az egyik producer adományozott.
Jacobs a következő üzenetet hagyta 8113 embereinek: A civilizációnk épp készül eltemetni önmagát, ebben a kriptában rátok hagyjuk.
A NER kormánya megtárgyalta és jóváhagyta egy „magyar civilizációs kripta” elkészítésének a tervét, amelyet a 8113/2018. (V. 32.) szigorúan titkos Korm. határozatban rögzített és döntött arról is, hogy a határozatot, amelyet I. Orbán Viktor írt alá belehelyezik majd a kapszulába. Az ezer évre szigorúan titkosított határozatot a Pesti Srácok és a 888.hu internetes portálok hoztak nyilvánosságra Bayer Zsolt kapszulához írt „A qur@a anyátokat” – című versével együtt. A kiemelt beruházás forrásait a CÖF biztosította, fölhasználtak uniós forrásokat is. A megvalósításra kiírt, többfordulós pályázatot M & társa Tiborcz István nyerték.
A kapszulába helyezendő tárgyakra – magánszemélyektől és neves személyiségektől – számos javaslat és relikvia érkezett, többek között:
• Vlagyimir Vlagyimirovics Putyintól a paksi atomerőmű két új blokkja aranyozott indítógombjainak a másolatai;
• Recep Tayyip Erdogantól a letartóztatott és kivégzett török újságíróknak, az elküldésig összesített névsora;
• Silvio Berlusconitól egy sex-orgiára szóló meghívó;
• Schmitt Páltól a doktori disszertációja;
• Gyurcsány Ferenctől egy magnószalag, amin az „Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon” beszéd hallható;
• Szili Katalintól az alaptörvény-tervezethez benyújtott javaslatai;
• Semjén Zsolttól a lelőtt jávorszarvas nyilvántartási száma;
• Kövér Lászlótól egy kötél;
• Rogán Antaltól egy eredeti Gucci táska;
• Kósa Lajostól a csengeri asszony örökösödési szerződése;
• Orbán Récsöltől a „saját lábán viselt” félretaposott cipellő;
• Tiborcz Istvántól egy szénaboglya;
• Mészáros Lőrinctől az utolsó szerszám, amivel gázt szerelt;
• egy önkormányzattól az alaptörvény asztala görgőkkel;
• egy nyugdíjas nénitől „csak Téged szeretlek Viktor” feliratú póló.
A „magyar civilizációs kripta” még nincs lezárva…

2018. 05. 25. péntek

MEGINT KERESZTES HÁBORÚ?!

Az V. keresztes hadjárat első csapatai németalföldi kikötőből, Vlerdingenből 1217. május 24-én, más források szerint május 27-én; az angliai Dartmouthból június elején mintegy 300 hajón indultak Keletre.
„A keresztes háborúk a római katolikus egyház és a pápa által szentesített, a keresztes lovagok részvételével folytatott nagyarányú hadjáratok voltak a XI–XIII. században. Fő céljuk a Szentföld visszaszerzése volt a muszlim araboktól és törököktől, bár némely hadjárat más afrikai és európai területek ellen irányult…” A keresztes seregeket II. András magyar király és VI. Lipót osztrák főherceg vezették. Jeruzsálem muszlim lakói a város falait lerombolták, hogy bevétele esetén a keresztényeknek a város védelmét megnehezítsék és elmenekültek a városból. A keresztesek azonban mégsem vonultak Jeruzsálem ellen.
II. András szentföldi tartózkodásának legnagyobb részét azzal töltötte, hogy beszerzett néhány kétes hitelű ereklyét. A magyar keresztesek körbejárták a Tiberiás-tavat, kifosztva az ottani településeket, majd ostrom alá vették a Tábor-hegyen épült muszlim erősséget, az ostromhoz azonban mindössze egyetlen ostromlétrát használtak, így természetesen nem jártak sikerrel. „A későbbiekben 500 magyar lovas vállalkozott arra, hogy kifüstöli az asszaszinokat egyik erődjükből, a kísérlet azonban kudarcba fulladt, és a hadműveletből csak 3 katona tért vissza.” II. András király aztán 1218-ban, mivel rossz híreket kapott otthonról, hazatért seregével, néhány magyar katona azonban önként ottmaradt és részt vett a további harcokban.
Most speciális keresztes háború zajlik a világban: Jeruzsálemet a magyar határoknál kell visszafoglalni: igaz, ma sem háborúzunk, legfeljebb egyetlen ostromlétrával (részleges kerítéssel), viszont néhány „kétes hitelű ereklyét” (letelepedési kötvényt) már beszereztek a magyar hadurak. Néhány önkéntes ma is cirkál a határainkon.
Fura világban élünk…

2018. 05. 24. csütörtök

ui: Wikipédia alapján

KAPCSOLATOK …

Sétálok a kutyámmal. A zebrához érkezünk. Megállunk: autó jön. Az autó is megáll. Mi elindulunk, köszönömöt intek a sofőrnek: mosolyogva visszaint.
Tovább megyünk a járdán. Biciklista kisiskolás jön szembe velünk. Oldalra lépek a kutyával. A kisfiú mellénk érve annyit mond: köszönöm, s már gyorsítva teker tovább.
Mennek előttem a bölcsibe: anya és kislánya. Az anya valamiért nagyon ideges, mérges. Láthatóan rossz napja van. Kiabál a kislánnyal. A kislány már szipog, sír. Odaérnek a bölcsi bejáratához. Éppen jön egy másik „pár” is. A másik bölcsis odalép társához, ráteszi a kezét a vállára, csak annyit mond: „ne sírjál”.
Zajlik a kilakoltatás. Mindenütt „páncélozott” rendőrök, készenlétiek. Az utcán a kidobált, összetört asztalok, székek, 2 foltos huzatú fotel, motyók, egy tönkrement élet relikviái. A szemközti ablakpárkányra könyökölve mosolyog egy asszonyság, húsos karjai hurkába gyűrődve vörösödnek.
A metró tömve. Izzadt testek kipárolgása nehézzé teszi a lélegzést. Mellettem két fiatalabb fiú beszélget. „És akkor jött a cigány” – kezd bele egy viccbe egyikük; „nem érdekel, ne is folytasd” – szól a másik. Összevesznek. A viccmesélő leszáll, a másik még marad. „Gratulálok, igazad volt” – fordul felé egy idősebb úr, majd Ő is leszáll.
Bősz Anett kilépett. Fodor magyarázza a megmagyarázhatatlant. Az újságban, majd a Facebookon kép Fodorról, meg szöveg, hogy nem a feleségével volt egy ötcsillagosban. Alatta a komment: „mi közünk hozzá, ne a magánügyeikkel foglalkozzatok, az nem vezet sehová”.
Jelzések.
Kapcsolatok.
2018. 05. 24. csütörtök

Szeresd a hazád…

(Tizenkilencedik lecke – Timothy Snyder)
„Mutass jó példát a jövő
nemzedékeinek arról,
mit jelent „Amerika”.
Szükségük lesz rá”

Szeretem a hazámat.
„Ahová születtem; ahol először fölsírtam; ahol egy kórházban megszületve az apácák valószínűleg rögtön elvittek megkeresztelni, nehogy „pogánynak”, zsidónak maradjak; ahová hazavittek anyám és apám” – írtam néhány napja. Mert mostanában a hazaszeretet is kisajátítják, elveszik tőlem, Tőled, Tőlünk: a „más-fajtájúaktól”, a „másként-gondolkodóktól”.
Azt írják, mondják: aki nem ért egyet a Fidesszel, aki nem fogadja el, amit mondanak, üzennek, az ugyanolyan ellensége a hazának, mint azok, akik hozzánk menekülnek, akik persze – szerintük – mind terroristák.
És ezen ma sokan mosolyognak, talán inkább cinkosan vigyornak. Mert így is gondolják.
Szeretem a hazámat.
Van egy barátom, akit sok-sok évtizeddel ezelőtt kitagadott, elüldözött a hazám, s aki mégis minden évben haza jön: körbe-látogatja még élő barátait, elsétál gyerekkora elfelejthetetlen tereire, utcáira, iskolájába, ahová „menvén, a járda peremén,/ hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,/ ím itt e kő…”; beköszön a még élő cukrásznak, akitől a finom sütit, a dobos-torta szeletet kapta; szemeivel „végig simogatja” a várost, majd visszautazik a tengerentúlra…
Szeretem a hazámat.
Azt mondják: csak ők szeretik, mert Ők mindent a HAZÁÉRT tesznek, a HAZA érdekében cselekednek meg. Mi, mindannyian, akik másként látjuk, gondoljuk; akik másként látunk, másként gondolunk – mi nem. Ők a nemzet, a már másodszor újraválasztott nemzet; mi másként szavazók idegen testek lehetünk, paraziták vagyunk. Mert mi világban, internacionalizmusban gondolkodunk, Ők magyar NEMZETBEN. Azért üzletelnek, azért Ők nyernek mindig minden pályázatot, pénzt, támogatást, állást, mert azzal is a NEMZETET, a HAZÁT szolgálják. Ők azért vesznek be az ügyleteikbe „idegeneket”, mert azzal is szolgálnak. A törvényeket is ennek megfelelően hozzák. A HAZA ellen aztán nem lehet nyomozni. A hazaszeretet nevében imádják a hozzájuk hasonló diktatúrákat, diktátorokat. Hozzájuk dörgölőznek, velük kötnek szerződéseket, elsőként, néha egyetlenként üdvözölik őket. Használják tanácsadóikat, szoftvereiket, hálózataikat; igénybe veszik segítségüket, amit aztán viszonoznak, amikor kell. Nacionalistának tartják magukat, mert azt mondják: mi vagyunk a legjobbak, egyedül mi tudjuk a tutit, csak mi cselekszünk helyesen. Hogyan is írta Orwell: „…állandóan hatalomról, győzelemről, vereségről, bosszúról” elmélkednek, miközben közönyösek a való világ dolgai iránt.
Szeretem a hazámat.
Nem úgy szeretem, ahogyan előírják nekem.
Felfeslenek a lehetséges jövő sötét árnyai. Ők azt mondják: „ilyesmi nem történhet meg nálunk”.
Azt válaszolom: megtörténhet, de megállítjuk!
2018. 05. 23. szerda

CSAK VÉRVÖRÖSEN LEHET?!

1912. május 23-án százezer ember tüntetett az utcákon, amelyet a kivezényelt rendőrök brutálisan szétvertek: az összeütközéseknek hat halálos és több száz sebesült áldozata volt. Azóta ez a nap a magyar történelembe a „Vérvörös csütörtök napja” néven szerepel.
„A kiegyezés utáni másfél évtized aranykorként, a soha nem látott fejlődés időszakaként él a köztudatban. A mélyben lappangó feszültségek az 1890-es években törtek a felszínre, vége szakadt a viszonylagos nyugalomnak. Az ipari munkásság létszámának gyarapodásával formálódott az első nem közjogi alapon szerveződő politikai erő, amely a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1890-es megalakulása után vált országos politikai tényezővé.” Hamarosan a munkásság fő céljává a politikai egyenjogúság elérése vált. A választási törvény (az „1848. évi V. törvénycikk az országgyülési követeknek népképviselet alapján választásáról”), ami a maga idejében korszerűnek számított, a vagyoni cenzus előírásával („választók: … Kik szabad királyi városokban, vagy rendezett tanácscsal ellátott községekben 300e. ft. értékü házat vagy földet, egyéb községekben pedig eddigi urbéri értelemben vett 1/4 telket, vagy ezzel hasonló kiterjedésü birtokot, kizáró tulajdonul … Kik mint kézművesek, kereskedők, gyárosok telepedve vannak, ha tulajdon műhelylyel vagy kereskedési teleppel, vagy gyárral bírnak, s ha kézművesek, folytonosan legalább egy segéddel dolgoznak … Kik, habár a fentebbi osztályokba nem esnek is, saját földbirtokukból vagy tőkéjükből eredő 100 ezüst forint évenkénti állandó s biztos jövedelmet kimutatni képesek … övedelmükre való tekintet nélkül a tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, academiai művészek, tanárok, a magyar tudós társaság tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők és iskolatanítók, azon választó kerületben, mellyben állandó lakásuk van … Kik eddig városi polgárok … A szavazás a szavazó nevének a küldöttség általi feljegyzésével, – s valamint a szavazatok összeszámitása is nyilván történik”. Még az „1874. évi XXXIII. törvénycikk az 1848: V. törvénycikk és az erdélyi II. törvénycikk módositásáról és kiegészitéséről” szóló törvény is úgy rendelkezett, hogy „A szavazás nyilvánosan, élőszóval történik.”
Ilyen módon a lakosság kevesebb, mint 10%-a szavazhatott! (Az 1874. évi választójogi reform egyik szerencsétlen … szabálya az adóhátralékosokat kizárta a választójogból, ami azt eredményezte, hogy 6% alá esett vissza a parlamenti reprezentáció. Ez európai összehasonlításban ekkor már alacsonynak számított (miközben az 1848. évi választójog a maga korában még haladónak volt mondható), ugyanis Európa fejlettebb országaiban már 20-30% között volt ugyanez az arányszám (az 1896. évi reform után még Ausztriában is).”
A ma hatályos választói törvény a választásra jogosultak számát és a titkos választási rendet illetően korszerű: azonban nem biztosítja ma sem az arányos eredményt, a választói jog csorbul. Jól mutatják ezt a legutóbbi választási eredmények.
Megint megérett a változtatás kikényszerítése!
Csak vérvörösen lehet majd?!
2018. 05. 23. szerda

CSILLÁMOK – SZILÁNKOK – REPEDÉSEK ÖRÖKKÉ …

(újabb részletek)

1976 – ’77 őszén
Zajlik a pénzügyi fiatalok ifjúsági parlamentje a Pénzügyminisztériumban. A színpadon az elnökség, benne Faluvégi Lajos miniszter, a kerületi MSZMP pártbizottsági titkára, a kerületi KISZ titkár és még többen. A Pénzügyminisztérium KISZ bizottságának a titkára mondja éppen a beszédét, akivel a szünetben megbeszéljük, hogy a külkeresekhez hasonlóan – jövő évtől kezdődően – mi is megrendezzük a Pénzügyi Fiatalok Sport Napjait, a PFSN-t. István mondja, amit mondani kell, komoly szakmai értékelését adja „a helyzetnek”, kiemeli a pénzügyi szabályozás fontosságát az éves és a hosszútávú népgazdasági terv teljesítésében, már abban az időben is komoly tekintélye volt a minisztériumban; és a végén persze bejelenti a „nagy hírt”. Óriási a lelkesedés! De most aztán tényleg csináljátok meg – lép oda hozzám a beszéde végén.
A következő év a szervezéssel telik: a helyszín kiválasztásával (Balatonföldvár), a szervező-csapat kijelölésével (8 ember), a sportágak kijelölésével (8-10), az esti programok összeállításával, tartalék programok előkészítésével (eső esetére), biztonsági eszközök beszerzésével. Ez utóbbiak a rádió-telefont jelentették. Akkoriban viszont még belügyi engedély kellett hozzá, magánszemélyeknek (szinte) nem adtak hozzájárulást. De hát a Pénzügyminisztérium mégis más: a IX-es Testületi és Rendvédelmi főosztály „besegít” és már lehet is menni a készülékekért.
Azok a napok nemcsak a sportról szóltak! Persze főleg gólokról, győzelmekről, de a hajnalig tartó sakk-partikról, a világot-megváltó dumákról, a lassú táncokról és a felhevült testekről is. (27-28 éves voltam akkor)
’70-es évek vége
Megválasztanak a Pénzügyminisztériuma KISz Bizottsága titkárának, egy közel 200 fős KISz szervezet vezetőjének; nagyon komoly KISz Bizottságunk volt, benne Matolcsy Gyurival (igen Vele, a ma MNB-sel), Csillag Pistával (igen Ő is az, a volt miniszter) és másokkal. Tudni kell, hogy a minisztérium egy kis hadsereg, a kornak és a hierarchiának meghatározó szerepe van, a felső vezetés egy külön világ. Mi szerveztünk egy kétnapos szakmai hétvégét a PM hétvégi üdülőjébe, Pünkösdfürdőre, ahova elhívtuk a minisztert, Faluvégi Lajost is. Elfogadta a meghívást: föltűrt ingújjal, 4 órán keresztül válaszolt a kérdéseinkre, szerintem Ő is nagyon élvezte. A minisztérium, zömében középkorú apparátusa nem nagyon értette, hogy mi szükség volt erre, Ők legfeljebb az ünnepségeken találkoztak a miniszterrel. „Új idők, új követelmények, Ti kellettek hozzá” – mondta a miniszter, és mi megértettük. Antal Laci, a pénzügykutatósok (Lengyel Laci, Bokros Lajos, Surányi Gyuri, Szalai Erzsi) is gerjesztették a változást, a megújítást, még ha a ’70-es évek vége nem is kedvezett politikailag a gazdaság- és pénzügypolitika megújításának.
Minden évben a minisztériumban is megrendeztük a sportnapokat. Akkoriban még csak minden második szombat volt szabad. Nekem éppen a dolgozós szombatomra esett a szolnoki sportnap, ráadásul a miniszter – megkerülve a főosztályvezetőmet, Juszt Lajost – hivatott, valamilyen feladatot adott közvetlenül, vélhetően kíváncsi volt valamire. A végén megkérdezte: maga nem megy Szolnokra – krákogtam valamit, hogy mennék én, csak most kaptam egy feladatot, de közbevágott: Kálmán – kiabált ki a gépkocsivezetőjének, vigye le a Radnai elvtársat Szolnokra, de érjenek oda…
Újabb ifjúsági parlament. Most mint a PM KISz Bizottság titkárának, most nekem kell mondanom valami olyat, ami a pénzügyi fiatalokat jellemzi, kifejezi elkötelezettségüket, harcosságukat. Szilágy György akkortájt (két évvel korábban) írta „Hányas vagy? ’28-as?/ , Mi félszavakból is megértjük egymást:” című versét. Én arra „vajazva”, abban a stílusban mondtam el, hogy én éppen huszonnyolc éves vagyok, s míg apám ennyi idősen Luigi Longoval tárgyalt, nekem a közérzet-javító intézkedésekkel kell foglalkoznom, és ha nem rontok el semmit, nem csinálok valami galibát, akkor enyém a jövő, minden ilyen egyszerű! Hatalmas siker, ováció, a miniszter is gratulál a lépcsőnél. Másnap a Pártbizottság VB ülésén a párttitkár hosszan sorolja a beszédem gyengéit, hogy politikai hibát követtem el, ezért a Politikai Főiskolára kell mennem. Úgy, hogy közgazdasági doktorátusom is volt már akkor. Ugyan a VB megvédett, de a beiskolázás megtörtént. Az élet úgy hozta, hogy páros napokon oda jártam „diákként”, páratlan napokon meg oktatónak hívta. Úgy hogy most arról is van diplomám… (28 éves lehettem akkor)
A ’80-as évek elején
Minden évben kétszer volt nagyobb buli a minisztériumban: április negyedike alkalmából tavasszal, majd november hetedike ünneplése gyanánt novemberben. Mindkét alkalommal ünnepi ülés volt a díszteremben (a régi pénztárteremben), ahol köszöntöttük a kitüntetetteket és persze elhangzottak az ünnephez aktualizált beszédek is. Aztán rövid műsor, majd gyors terem-átrendezés és vacsora, buli-tánc, ki meddig bírta.
Az egyik évben a Szovjet Déli Hadseregcsoport táncegyüttese lépett föl elsőként, majd jött Hofi Géza. Az első rész fergeteges volt, a sikeri is tomboló. A második rész nehezen indult, majdnem botrányba fulladt. Hofi ugyan hozta magát, brillírozott, de mi, a pm-es közönség olyan „kuss”-ban voltunk, hogy az orrszipogás is hallatszott. Hofi ugyanis adóvicceket mondott! Az első sorban meg ott ült Faluvégi elvtárs, a miniszter; Madarasi elvtárs, az államtitkár, Morvaközi elvtárs, a párttitkár és így tovább. És Ők kezdetben nem nevettek, komorak voltak. Hofi akkor körbenézett és azt mondta: „már vége lenne a műsoromnak, de addig nem megyek el innen, amíg röhögni nem kezdenek!” És akkor már a miniszterből is kirobbant a nevetés… (30 éves lehettem akkor)
2018. 05. 22. kedd

KIEGYEZÉST?! DE KIK KÖZÖTT ÉS MI CÉLBÓL…

1867. május 22-én írta meg Kossuth a „Cassandra-levelét” Deák Ferenchez az akkor megszületett és éppen a parlamenti megszavazás stádiumában lévő kiegyezésről.
„A kiegyezési törvények Magyarország és a Habsburg Birodalom 1526 óta tartó együttes létezésének adtak új jogi formát, új kereteket, amelyek között ez az együttélés még további fél évszázadig fennmaradt. A kiegyezés létrejöttét az 1860-as évek politikai erőviszonyai szabták meg. A konkrét jogi megoldásokat azonban a másfél évszázaddal korábban született Pragmatica Sanctióra támaszkodva s az együttélés korábbi történelmi tapasztalatait hasznosítani igyekezve dolgozták ki. Élt egy másik hagyomány is: 1707 és 1849 trónfosztásainak, az önálló Magyarország megteremtésének gondolata, amely viszont a kiegyezés bírálatának történelmi érvanyagát szolgáltatta.”
„És együtt izentük meg e jogszerü követelés folytán a bécsi kormánynak, hogy: »az összes nemzettel egyetértőleg változhatlanul el vagyunk határozva, a magyar nemzetnek önállásából semmi áron egy hajszálnyit sem engedni, s a szövetséges barátságra hasonló barátsággal, ellenzékeskedésre jogszerü visszatorlással felelni.«” – áll Kossuth levelében. És folytatódik: „… nemzetünk életrevalóságának amaz óriási revelatiója [megnyilatkozása] – melynél a sikerhez csak egy kissé több kitartás hiányzott – annyit mindenesetre eredményeze, hogy ugy a hatalmak politikájában, mint a népek érzelmeiben, a magyar nemzet, még bukásában is, azon önczélu életerős tényezők közé lőn sorolva, melyekkel az európai történelem progressusában számolni lehet, számolni kell, s melyeknek a történelem logikája jövendőt igér, ha csak a história önálló tényezői sorából öngyilkos kézzel maguk magukat ki nem törlik … Most szólok, és hozzád és nyiltan szólok, mert ugy látom – s az évek és szenvedések terhe alatt meghiggadt itélet tekintetével látom ugy, – hogy nemzetünk a jogfeladások sikamlós meredélyén veszélybe, többe mint veszélybe, halálba sodortatik.”
Deák válaszolt a levélre: „„Kifejtettem azon egyéni véleményemet, hogy én helyzetünkben a békés ki-egyenlítést üdvösebbnek tartom, mint oly politikát, mely bizonytalan ígéretek mellett várakozásra, további szenvedésre utalva, csupán véletlen eseményektől, talán forradalomtól s a birodalom szétbomlásától, külföldi segélytől, melynél bizonyosan nem a mi érdekünk volna a főtekintet, új és idegen szövetkezéstől, melynek sem alapja, sem czél-ja, sem haszna még tudva nincs, függesztené fel sorsunk jövendőjét. Kifejtettem, hogy a kiegyenlítésnek azon módja, melyet én is javaslok alkotmányos szabadságunkat nem veszélyezteti s hazánkra nézve sok tekintetben előnyös.”
A kiegyezés megköttetett, ami után Magyarország életében nagy, talán egész történelme során a legnagyobb fellendülés következett.
A kiegyezés mindig létező alternatíva: felelős és konstruktív felek kellenek hozzá. Olyanok, akik képesek megérteni és cselekedni: „Te lásd meg, ó sors, szenvedő hazámat,/ Vérkönnyel ázva nyög feléd!/ Mert kánya, kígyó, féreg egyre támad,/ És marja, rágja kebelét./ A méreg ég, és ömlik mély sebére,/ S ő védtelen küzd egyedűl,/ Hatalmas, ó légy gyámja, légy vezére,/ Vagy itt az óra, s végveszélybe dűl!”
Vajh: hol vannak ezek a bölcsek?!

2018. 05. 22. kedd
ui: Gergely András írása alapján, Wikipédia

SOK ILYEN „ÁRULÓ” KÉNE…

1916. május 21-én halt meg Görgei (Görgey) Artúr honvéd tábornok, az 1848-49-es honvéd haderő főparancsnoka. „Nem volt énbennem semmi katonai zseni. Az csak mese, magyar legenda, mint annyi más. Rendet tartottam a katonáim között, ez az egész, és a fickók derekasan viselték magukat néhányszor. A többi lárifári.” (Görgei nyilatkozata Mikszáth Kálmánnak)
Máig tartanak a viták: áruló volt-e a vegyész vagy sem?!
„Én katonai sikereimnek legnagyobb részét chemiai tanulmányaimnak, a búvárkodás révén szerzett értelmi fegyelmezettségemnek köszönöm… Chemiai tanulmányaim közben tanultam meg azt, hogy puszta okoskodásaiban, sőt megfigyeléseiben is mily sokféleképpen csalódhatik az ember a valóság felől: de egyúttal azt is megtanultam, miféle módon lehet csalódásait sikeresen ellenőrizni, így a valóság felismeréséhez biztosan eljutni.”
Az Görgei az utolsó haditanács összehívása előtt Csány Lászlóhoz így szólt: „… helyzetünkben felszerelés nélkül, pénz nélkül, a hadsereg ellátásában egyes-egyedül harácsolásra utalva határozottan tagadom, hogy – még ha további sikerek lehetőségét föl is tesszük – ellenállásunk tartós lehet; és szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a háborúnak az említett wallensteini elv szerint való folytatása tulajdon hazánkban – bűn.”
Ma nincs olyan megszólalás a kormány tagjai részéről, ahol a nemzet, a haza ne hangzana el. Miközben leszakadunk a szomszédjainktól, elmaradunk még azoktól is, akik néhány éve még messze mögöttünk kullogtak, miközben rohanunk a vesztünkbe. Mindenkit, aki nem így gondolja, ellenségnek, hazaárulónak tartanak.
Nekik Görgei is hazaáruló! Pedig, ha ma csak ilyen „árulónk” lenne, nem itt tartana az ország!
2018. 05. 21. hétfő