2018. május 23. nap bejegyzései

Szeresd a hazád…

(Tizenkilencedik lecke – Timothy Snyder)
„Mutass jó példát a jövő
nemzedékeinek arról,
mit jelent „Amerika”.
Szükségük lesz rá”

Szeretem a hazámat.
„Ahová születtem; ahol először fölsírtam; ahol egy kórházban megszületve az apácák valószínűleg rögtön elvittek megkeresztelni, nehogy „pogánynak”, zsidónak maradjak; ahová hazavittek anyám és apám” – írtam néhány napja. Mert mostanában a hazaszeretet is kisajátítják, elveszik tőlem, Tőled, Tőlünk: a „más-fajtájúaktól”, a „másként-gondolkodóktól”.
Azt írják, mondják: aki nem ért egyet a Fidesszel, aki nem fogadja el, amit mondanak, üzennek, az ugyanolyan ellensége a hazának, mint azok, akik hozzánk menekülnek, akik persze – szerintük – mind terroristák.
És ezen ma sokan mosolyognak, talán inkább cinkosan vigyornak. Mert így is gondolják.
Szeretem a hazámat.
Van egy barátom, akit sok-sok évtizeddel ezelőtt kitagadott, elüldözött a hazám, s aki mégis minden évben haza jön: körbe-látogatja még élő barátait, elsétál gyerekkora elfelejthetetlen tereire, utcáira, iskolájába, ahová „menvén, a járda peremén,/ hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,/ ím itt e kő…”; beköszön a még élő cukrásznak, akitől a finom sütit, a dobos-torta szeletet kapta; szemeivel „végig simogatja” a várost, majd visszautazik a tengerentúlra…
Szeretem a hazámat.
Azt mondják: csak ők szeretik, mert Ők mindent a HAZÁÉRT tesznek, a HAZA érdekében cselekednek meg. Mi, mindannyian, akik másként látjuk, gondoljuk; akik másként látunk, másként gondolunk – mi nem. Ők a nemzet, a már másodszor újraválasztott nemzet; mi másként szavazók idegen testek lehetünk, paraziták vagyunk. Mert mi világban, internacionalizmusban gondolkodunk, Ők magyar NEMZETBEN. Azért üzletelnek, azért Ők nyernek mindig minden pályázatot, pénzt, támogatást, állást, mert azzal is a NEMZETET, a HAZÁT szolgálják. Ők azért vesznek be az ügyleteikbe „idegeneket”, mert azzal is szolgálnak. A törvényeket is ennek megfelelően hozzák. A HAZA ellen aztán nem lehet nyomozni. A hazaszeretet nevében imádják a hozzájuk hasonló diktatúrákat, diktátorokat. Hozzájuk dörgölőznek, velük kötnek szerződéseket, elsőként, néha egyetlenként üdvözölik őket. Használják tanácsadóikat, szoftvereiket, hálózataikat; igénybe veszik segítségüket, amit aztán viszonoznak, amikor kell. Nacionalistának tartják magukat, mert azt mondják: mi vagyunk a legjobbak, egyedül mi tudjuk a tutit, csak mi cselekszünk helyesen. Hogyan is írta Orwell: „…állandóan hatalomról, győzelemről, vereségről, bosszúról” elmélkednek, miközben közönyösek a való világ dolgai iránt.
Szeretem a hazámat.
Nem úgy szeretem, ahogyan előírják nekem.
Felfeslenek a lehetséges jövő sötét árnyai. Ők azt mondják: „ilyesmi nem történhet meg nálunk”.
Azt válaszolom: megtörténhet, de megállítjuk!
2018. 05. 23. szerda

CSAK VÉRVÖRÖSEN LEHET?!

1912. május 23-án százezer ember tüntetett az utcákon, amelyet a kivezényelt rendőrök brutálisan szétvertek: az összeütközéseknek hat halálos és több száz sebesült áldozata volt. Azóta ez a nap a magyar történelembe a „Vérvörös csütörtök napja” néven szerepel.
„A kiegyezés utáni másfél évtized aranykorként, a soha nem látott fejlődés időszakaként él a köztudatban. A mélyben lappangó feszültségek az 1890-es években törtek a felszínre, vége szakadt a viszonylagos nyugalomnak. Az ipari munkásság létszámának gyarapodásával formálódott az első nem közjogi alapon szerveződő politikai erő, amely a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1890-es megalakulása után vált országos politikai tényezővé.” Hamarosan a munkásság fő céljává a politikai egyenjogúság elérése vált. A választási törvény (az „1848. évi V. törvénycikk az országgyülési követeknek népképviselet alapján választásáról”), ami a maga idejében korszerűnek számított, a vagyoni cenzus előírásával („választók: … Kik szabad királyi városokban, vagy rendezett tanácscsal ellátott községekben 300e. ft. értékü házat vagy földet, egyéb községekben pedig eddigi urbéri értelemben vett 1/4 telket, vagy ezzel hasonló kiterjedésü birtokot, kizáró tulajdonul … Kik mint kézművesek, kereskedők, gyárosok telepedve vannak, ha tulajdon műhelylyel vagy kereskedési teleppel, vagy gyárral bírnak, s ha kézművesek, folytonosan legalább egy segéddel dolgoznak … Kik, habár a fentebbi osztályokba nem esnek is, saját földbirtokukból vagy tőkéjükből eredő 100 ezüst forint évenkénti állandó s biztos jövedelmet kimutatni képesek … övedelmükre való tekintet nélkül a tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, academiai művészek, tanárok, a magyar tudós társaság tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők és iskolatanítók, azon választó kerületben, mellyben állandó lakásuk van … Kik eddig városi polgárok … A szavazás a szavazó nevének a küldöttség általi feljegyzésével, – s valamint a szavazatok összeszámitása is nyilván történik”. Még az „1874. évi XXXIII. törvénycikk az 1848: V. törvénycikk és az erdélyi II. törvénycikk módositásáról és kiegészitéséről” szóló törvény is úgy rendelkezett, hogy „A szavazás nyilvánosan, élőszóval történik.”
Ilyen módon a lakosság kevesebb, mint 10%-a szavazhatott! (Az 1874. évi választójogi reform egyik szerencsétlen … szabálya az adóhátralékosokat kizárta a választójogból, ami azt eredményezte, hogy 6% alá esett vissza a parlamenti reprezentáció. Ez európai összehasonlításban ekkor már alacsonynak számított (miközben az 1848. évi választójog a maga korában még haladónak volt mondható), ugyanis Európa fejlettebb országaiban már 20-30% között volt ugyanez az arányszám (az 1896. évi reform után még Ausztriában is).”
A ma hatályos választói törvény a választásra jogosultak számát és a titkos választási rendet illetően korszerű: azonban nem biztosítja ma sem az arányos eredményt, a választói jog csorbul. Jól mutatják ezt a legutóbbi választási eredmények.
Megint megérett a változtatás kikényszerítése!
Csak vérvörösen lehet majd?!
2018. 05. 23. szerda