2018. május 24. nap bejegyzései

MEGINT KERESZTES HÁBORÚ?!

Az V. keresztes hadjárat első csapatai németalföldi kikötőből, Vlerdingenből 1217. május 24-én, más források szerint május 27-én; az angliai Dartmouthból június elején mintegy 300 hajón indultak Keletre.
„A keresztes háborúk a római katolikus egyház és a pápa által szentesített, a keresztes lovagok részvételével folytatott nagyarányú hadjáratok voltak a XI–XIII. században. Fő céljuk a Szentföld visszaszerzése volt a muszlim araboktól és törököktől, bár némely hadjárat más afrikai és európai területek ellen irányult…” A keresztes seregeket II. András magyar király és VI. Lipót osztrák főherceg vezették. Jeruzsálem muszlim lakói a város falait lerombolták, hogy bevétele esetén a keresztényeknek a város védelmét megnehezítsék és elmenekültek a városból. A keresztesek azonban mégsem vonultak Jeruzsálem ellen.
II. András szentföldi tartózkodásának legnagyobb részét azzal töltötte, hogy beszerzett néhány kétes hitelű ereklyét. A magyar keresztesek körbejárták a Tiberiás-tavat, kifosztva az ottani településeket, majd ostrom alá vették a Tábor-hegyen épült muszlim erősséget, az ostromhoz azonban mindössze egyetlen ostromlétrát használtak, így természetesen nem jártak sikerrel. „A későbbiekben 500 magyar lovas vállalkozott arra, hogy kifüstöli az asszaszinokat egyik erődjükből, a kísérlet azonban kudarcba fulladt, és a hadműveletből csak 3 katona tért vissza.” II. András király aztán 1218-ban, mivel rossz híreket kapott otthonról, hazatért seregével, néhány magyar katona azonban önként ottmaradt és részt vett a további harcokban.
Most speciális keresztes háború zajlik a világban: Jeruzsálemet a magyar határoknál kell visszafoglalni: igaz, ma sem háborúzunk, legfeljebb egyetlen ostromlétrával (részleges kerítéssel), viszont néhány „kétes hitelű ereklyét” (letelepedési kötvényt) már beszereztek a magyar hadurak. Néhány önkéntes ma is cirkál a határainkon.
Fura világban élünk…

2018. 05. 24. csütörtök

ui: Wikipédia alapján

KAPCSOLATOK …

Sétálok a kutyámmal. A zebrához érkezünk. Megállunk: autó jön. Az autó is megáll. Mi elindulunk, köszönömöt intek a sofőrnek: mosolyogva visszaint.
Tovább megyünk a járdán. Biciklista kisiskolás jön szembe velünk. Oldalra lépek a kutyával. A kisfiú mellénk érve annyit mond: köszönöm, s már gyorsítva teker tovább.
Mennek előttem a bölcsibe: anya és kislánya. Az anya valamiért nagyon ideges, mérges. Láthatóan rossz napja van. Kiabál a kislánnyal. A kislány már szipog, sír. Odaérnek a bölcsi bejáratához. Éppen jön egy másik „pár” is. A másik bölcsis odalép társához, ráteszi a kezét a vállára, csak annyit mond: „ne sírjál”.
Zajlik a kilakoltatás. Mindenütt „páncélozott” rendőrök, készenlétiek. Az utcán a kidobált, összetört asztalok, székek, 2 foltos huzatú fotel, motyók, egy tönkrement élet relikviái. A szemközti ablakpárkányra könyökölve mosolyog egy asszonyság, húsos karjai hurkába gyűrődve vörösödnek.
A metró tömve. Izzadt testek kipárolgása nehézzé teszi a lélegzést. Mellettem két fiatalabb fiú beszélget. „És akkor jött a cigány” – kezd bele egy viccbe egyikük; „nem érdekel, ne is folytasd” – szól a másik. Összevesznek. A viccmesélő leszáll, a másik még marad. „Gratulálok, igazad volt” – fordul felé egy idősebb úr, majd Ő is leszáll.
Bősz Anett kilépett. Fodor magyarázza a megmagyarázhatatlant. Az újságban, majd a Facebookon kép Fodorról, meg szöveg, hogy nem a feleségével volt egy ötcsillagosban. Alatta a komment: „mi közünk hozzá, ne a magánügyeikkel foglalkozzatok, az nem vezet sehová”.
Jelzések.
Kapcsolatok.
2018. 05. 24. csütörtök