2018. május 30. nap bejegyzései

KUTYA-SÉTÁLTATÁS…

Ahogyan minden reggel, ma is ráadtam a hámot Kyrára és megszokott elindultunk a szokott útvonalunkon a sétánkra. Ahogy öregszik, úgy lassul: kevesebbet rohangál előre és vissza, többet áll meg „olvasni” a szagokból, gyakrabban hagy maga után jeleket. Az iskolánál már a lábamnál halad: tudja, hogy a ott sok a zajos-gördeszkás gyerek, ami ingerli, de én nem engedem, hogy ezt jelezze is. Aztán a bölcsőde után megint hallhatja a „mehetsz” parancsot és megértve azt fülig érő pofával folytatja az „olvasgatást”, a jelölést.
Már ismerősök jönnek mindig szembe: egy – vélhetően munkából hazatérő – fiatalember fáradt mosollyal; gyerekek „jajdecuki haddsimogassammeg” felkiáltással; egy anyuka a kisfiával, aki „szép napot” köszönésemre mosolyogva „jó reggelt kívánok”-kal válaszol; ugyanott van az autó is, mint minden reggel; már az állomáshoz közeledve kiint az üzletéből a horgászbolt tulajdonosa; az elektromos kerekesszék is ott áll a resti bejáratánál és már jön is szembe velem a szakállas, három pulóvert viselő, bakancsos, bizonytalan-járású hajléktalan-ember; minden ugyanúgy, ahogy szokott.
A nap is ragyog, csak kevesebb a bogár és az énekesmadár.
De valahogy mégse. Az arcok komorabbak, a szemek kevésbé csillognak, a gyerekek sem zsivajognak és Kyra is, mintha még lassabban vonszolná magát.
Semmi nem változik …
2018. 05. 30. szerda