2018. június 3. nap bejegyzései

„CSAK”(?!): AZ ÍGÉRETEK BEVÁLTÁSA …

“Egy a hitvallásom:
amit jónak érzek,
az valóban jó,
amit rossznak érzek,
az valóban rossz.”

„Miért lesz a polgárjogi küzdelem radikális harcosából a polgári jogok korlátozását célul kitűző hatalmi politikus?” – kezdte a Rubiconban megjelent cikkét, a „Robespierre. Az erényes forradalmár”-t Ludassy Mária. Robespierre beszédeit és cikkeit vizsgálva arra kereste a választ, „vajon meddig hiteles az egyes szám első személyben kimondott megingathatatlan erkölcsi magabiztosság?”.
Vajon hová vezet(het) ma „a moralizáló fanatizmus”? – teszem föl Ludassy másik kérdését is a kertben ülve ezen a nyár eleji napfényes délelőttön.
Robespierre „sztoriját” ismerjük: honnan-hová jutott, hogyan kezdte és aztán hogyan végezte. Ludassy a jeleket is fölvillantja: a választási cenzus eltörlésének a javaslatát, amelyet azzal „indokolt”, hogy az „erényes köztársaságnak”, „az egységet és a harmóniát megtestesítő francia szabadság”-nak nem felel meg „a hatalommegosztás és a parlamentáris képviseleti rendszer”, azt „a magánérdek, a magánvélemény elfojtásával” lehet és kell biztosítani. A 22 Prairial törvénye, más néven loi de la Grande Terreur, a Nagy Terror törvénye, már gyakorlat lett, amely 1794. június 10-én jött létre, s amelyet Robespierre is támogatott. Ez a „törvény kiterjesztette a Forradalmi Törvényszék hatókörét … Minden állampolgár felhatalmazást kap arra, hogy megragadja az összeesküvőket és az ellenforradalmiakat, és elhozza azokat … forradalmi bíróság három napig korlátozta a tárgyalásokat … a bíráknak a vád és a vádlott saját védelme alapján kellett megítélniük … felmentés vagy halál … megszüntette az egyezmény tagjainak mentelmi jogát …”.
Bűn vagy erény, jó vagy rossz, erény vagy erkölcstelenség, egység vagy széthullás: nincs helye a pluralitásnak!
Ott már nem volt helye a konszenzusnak!
Ott már az erény egyes szám első személyben fogalmazódott meg: „az a jó, amit én mondok”; pontosabban csak az a jó. És onnan már nyílegyenes út vezetett a terrorhoz…
Ma megint egyes szám első személyben fogalmazzák meg, nyilatkoztatják ki az egyetlen helyes utat; a követendő irányt; az egyetlen lehetséges választ. Csak az van. Vita nem lehet felette. Aki nem úgy látja, gondolja: az ellenség!
Az erő-politizálás van megint!
Túl vagyunk megint egy választáson. Ismerjük a választási törvényt, Fideszt preferáló egyoldalúságát; a törvény végrehajtását ellenőrző bizottságok összetételét, irányultságát; a közmédia elfogult hazudozásait; a pártok közötti gazdasági-pénzügyi egyensúlytalanságokat; az erőszakszervezetek politikai orientáltságát; az Alkotmánybíróság összetételét és mindezek miatt: a tisztességes választások megrendezésének a lehetetlenségét.
Most pörölyként csapnak le a legújabb kormányzati javaslatok, döntések a civil szervezetekre, az egyszerű emberekre: „… júliustól gyakorlatilag akárkit megfigyelhetnek a hatóságok …”; „… benyújtották a Stop Sorost … önálló büntetőjogi tényállásnak minősül mostantól a jogellenes bevándorlás szervezése … határbiztosítási távoltartás … elfogadhatatlan a menedékkérő kérelme, ha …”; „alkotmánymódosítás: korlátozott gyülekezési jog, tiltott betelepítések …”; „… Soros katonái az Ügyvédi Kamarát is megkörnyékezték …”.
Árulkodó a „Magyarország Alaptörvényének hetedik” módosításáról szóló, Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszter által benyújtott javaslat 1. cikke: „Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége.”, majd folytatja a 3. cikkben „Magyarország alkotmányos önazonosságának védelme az állam minden szervének kötelessége.”. Az indoklás („nem kicsit, nagyon”) selmeczisre sikeredett: „csak” („A Javaslat a Nemzeti hitvallás olyan kiegészítését tartalmazza, mely deklarálja, hogy Magyarország történeti alkotmányában gyökerező alkotmányos önazonosságának védelmezése az állam alapvető kötelessége”, továbbá „A Nemzeti hitvallás kiegészítésével összhangban az Alaptörvény R) cikkének módosítása világossá tenné, hogy Magyarország alkotmányos önazonosságának védelme az állam minden szervének kötelessége.”)!
Megint egy „morális pátosz” diktál. A politikai és állami intézményrendszer már a „szent meggyőződés” eszközévé silányult. Az ellenzék is – ahogyan mindenki – már „szem a láncban”! Már ott van az „óvodákban” …
Ahogyan azt TGM mondta egy nagygyűlésen: „ha az állam előtt nem tudunk érvényt szerezni minden ember alapvető egyenlőségének, akkor hiába” élünk. „Eljött a pillanat, hogy kimondjuk: az országhatárokra épített kerítéseket le kell rombolni, ahogy a nők és férfiak, munkások és munkáltatók, szegények és gazdagok, heteroszexuálisok és homoszexuálisok, betegek és egészségesek, kelet és nyugat, fekete és fehér között is.
Nekünk van igazunk!
Nekünk van igazunk?

2018. 06. 03. vasárnap