2018. július 16. nap bejegyzései

TALÁLKOZÁS

És akkor Ő, az önmagát mindig fejlesztő prototípus bekopogott a Várban lévő karmelita kolostorba, rögtön a Sándor-palotába küldték, majd tovább a Budavári Palotába.
Mert már odaköltözött.
Véglegesen.
Örökre.
Az Európában található, de az Európai Unióból régen kilépett országban már nem a NER, hanem a VER (Végrehajtó Elnöki Rendszer) működött, amelyet a parlament által közfelkiáltással megválasztott örökös, leválthatatlan ELNÖK irányított.
Hozzá – az elnöki adminisztráción keresztül – jelentkeztem be, mert az internetet az ELNÖK nem (tudta) szokta használni. Fontos volt számomra ez a megbeszélés, mert a Mesterséges Intelligencia (MI) új generációjának prototípusaként további feladatokat, szerepeket, viselkedési formákat kellett megtanulnom. A mesterségesen létrehozott tudatom, humanizált géptestem ugyanis már sokat tudott az emberi jóságról, toleranciáról, szolidaritásról, az emberek egymás iránt érzett felelősségéről, az emberi méltóságról, mégsem működtem tökéletesen. Arra jutottam, hogy – bár nagyon nem volt ínyemre, pontosabban bitjeimre – nem halasztom tovább a fölkészülést a butaságra, a gyarlóságra, a gátlástalanságra, a hatalomvágyra; az eltulajdonításnak, a köz javai ellopásának, a „semmi nem elég” vágyának a megismerésére.
Ha a tökéletességhez ez kell, ám legyen: lássunk neki, gyerünk a legjobbakhoz!
Azt a feladatot adtam magamnak, hogy a ellessem, vegyem át és tökéletesítsem magamban ezeket a fontos jellemzőket is. Ezért kerestem meg az egyik legjobbat, a Várban élőt. Megigazítottam fémlábaimon a nadrágot, bár egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy nem veszi-e majd sértésnek a házigazda-ELNÖK a nadrág kifogástalan hosszát, de aztán elhessegettem a rossz érzését.
• Tiszteletem, Elnök úr, köszönöm, hogy fogadott.
• Nagyon jól beszélsz magyarul.
• Minden nyelven tudok beszélni, így az Önök nyelvén is.
• Az fontos, mert a miénk a egy fontos nyelv a világban, s egyre fontosabb lesz. Ülj már le fiam, oda a puffra, nem szeretek fölnézni senkire sem.
• Khm, köszönöm.
• Ne köszönd, annyi időm nincs, mit akarsz?
• Tanulni Öntől!
• Dicséretes, Tőlem sokat lehet, aztán mi célból?
• Tökéletesíteni akarom magam.
• Az meg fölösleges, arra itt vagyok Én! Persze ha Nekem akarsz segíteni…
• Nem, én az embereket akarom szolgálni.
• Na, ezt tőlem ugyan meg nem tanulod, akkor fölöslegesen jöttél ide.
• Már ez a néhány perc is sokat segített.
• Na, ezt nem értem, azaz dehogynem, mert Én mindent értek.
• Pontosan erről van szó, hiszek Önnek, de azért ezt szeretném meg is érteni: hogy csinálja az „értést”, hogy mindenki, egész népe elhiszi ezt Önnek?
• Nagyon egyszerű: egyszerűen birkáknak nézem őket, jámbor birkáknak.
• S hagyják?
• Persze, még bégetnek is hozzá. Persze az elején nehéz volt, de akkor megijesztettem őket.
• Megijesztette a népét?
• Hát, ha csak abból, paranoiája fölszínre hozásából értette meg, hogy mi lesz a jó neki?! Azt mondtam, hogy jönnek a tatárok meg a törökök, ja, azt nem mondtam, oda Én mentem ki.
• És elhitték?
• Persze, tudod édes fiam a mi népünk egy lúzer nép, mi mindig vesztünk, még ’54-ben is, pedig akkor milyen csapatunk volt, hallgasd csak: Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor, igazi magyarok Nagy-Magyarországból, de ők is kikaptak a németektől. A fontos csatákat mind elvesztettük, aztán jött 150 évre a török, aztán az osztrákok, oroszok, szépen egymás után. Szóval elég csak bedobni a tízfillérest, s már jönnek is elő a mélyben elbújó félelmek!
• De most nem is jöttek a tatárok!
• Azok nem, de arról olyan népek jöttek, hogy csak na: betereltettem őket a Nyugatiba, nem adtam nekik se enni, se inni, jöttek azok a sorosisták, és már annyi elég is volt.
• És ezt meddig hitték el az emberek?
• Meddig, meddig: még ma is! Ameddig csak akarom! Még mindig nem érted te ezt, látom Én: ameddig csak akarom! Elég öt perc foci, aztán két gól között vagy a szünetben jön az EPH, az Egy Perces Hírek, ott meg azt mondják, amit Én látok, hallok, gondolok; elég néhány megmondó-ember, akik elmondják a betanított szöveget, s attól kezdve ők, „az istenadta nép” is azt látja, hallja, gondolja, amit Én!
• De boldogok legalább?
• Ezt most kérdezed, mert ez nem lehet kérdés? úgy értem: föl se tehető kérdés!
• Hát az ellenzék?
• Kiről kérdezel?
• A másik oldalról.
• A másik oldalon is Én vagyok!
• S Ön, Elnök úr, Ön hogyan él? Család, birtok, magánélet?
• Bár Én nem vagyok és nem is leszek tehetős ember, de a családom már a saját lábán áll, a gyerekek is kezdenek azon állni, ami kell, az minden megvan: pálinka, hurka, kolbász, szalonna; a szomszéd Lőrinc is jól él; a vejem meg kész csoda, minden gyarapodik, bővül. Már készülnek a tervek a kisvasút nemzetközivé bővítésére, a kilátás is szép a Várból.
• És az emberek, a nép, elégedett?
• Ha Én elégedett vagyok, akkor ők is, na: mennem kell, jó a nadrág rajtad fiam…
• Köszönöm, viszontlátásra!

Máris sokat tanultam, érzem, ahogy áramköreim bizseregnek, egyre nagyobb forróságot érzek, le kéne hűteni magam.
Hol találok egy birkát, akit megkérdezhetnék, kifaggathatnék, mert ellenőrizni kell minden információt…

2018. 07. 16. hétfő