És akkor a király leült a trónszékre, körülnézett a teremben, ahol némán, térdüket behajlítva, fejüket előre biccentve álltak az urak, a hűbéres vazallusok. Mind eljöttek, ott voltak a Matolcsyk, a Kövérek, a Lázárok, a Rogánok, a Garancsik, a Mészárosok, de még a Tiborczok is, jöttek a hívó-utasító mail-levélre mind egy szálig, hisz nem is tehettek volna mást. Meg aztán itt mindig jól érezték magukat, mert rajta voltak a meghívottak listáján, ami dicsőséget és pénzt, sok-sok (uniós és köz) pénzt hozott a kasszába. Persze, ha nyomta a lelkiösméretüket valami sajtónyilatkozat, vagy részegségükben kikotyogott király-káromlás, akkor rettegtek, mert az mindig megtorlásra, még a fő vesztésnél is többe került.
A király köhintett kettőt, a strázsamester kis-Gulyás hármat koppintott a ceruzájával, s még a csöndnél is nagyobb csönd lett akkor.
– Hűbéres vazallus lovagjaim! Nagy idők, újra Magyar Idők szeleit érzem Nagy-Pannóniában borzongatni, ami megrengeti majd Európát és az egész világot! Eljött megint a Mi Időnk, a történelem olvasókönyvébe megint csupa nagy betűvel írják majd nevünket, a MAGYAR nevet, amit csak rettegve mer kimondani a muszlim világ, mert mi nem vagyunk bevándorló ország!
– Úgy van, úgy van! Nem vagyunk, nem vagyunk! – zúgott a terem és egy emberként lendültek előre a kezek a kardokkal, csillogtak a szemek, dobogtak a lábak, csak a TEK vezér, a Hajdú brigadéros szorította jobban kardját, hogy szükség esetén lecsapjon vele.
– Vitéz harcosaim! A kakukkos óra kakukkja a végsőt ütötte el: most és soha!, akarom mondani soha, ha most nem! Egyesíteni, megsokszorozni kell erőnket, mert itt vagyunk a végső kapuban, már csak be kell rúgnunk a labdát, a győztes gólt: ahogyan azt Puskás Öcsi bácsi mondta egykoron: ide a nagypénzt és lesz nagyfoci is! Hát odalöktem nektek a nagypénzt, most ti jöttök, híveim, a kétharmad várja már a nagyfocit, hát rajta!
– Nagyfocit, nagyfocit! – kurjongatták a Felcsúti Teremben (már így hívták a Nándorfehérvári-termet), s itt-ott fölhangzott Böde Dániel neve is, de csak bizonytalanul, óvatosan.
– Híveim, magyarok, Meráni Gertrúd leszármazottjai! Új szerződést kötünk! Mert most odasújtunk! Most nem vétjük el! Minden Bombardier Global 6000 típusú luxus-magánrepülőgépre, minden Benetti Crystal 140 típusú jachtra szükségem van! Garancsi, Mészáros hűbéreseim, ne habozzatok, a királyi fenségemnek szüksége van rájuk! Mert kezdődik a gyerek-csinálási konzultációm, fölgyorsul Macron király, Merkel királynő elleni harcom, meg ott van az a Trump gyerek is, az amerikai focijával: meg akarom nekik mutatni a magyarok istenét és nyilait!
– Mutassa meg nekik, mutassa meg – zúgták újfent a hűbéres nagyurak, mert tudták, megint ömleni fog a (köz és uniós) pénz, csak győzzék elkapni.
Kinn, a hajdan Kossuthról elnevezett téren néhány jobbágy, kéregető és öregember lassan elindult a városon kívülre, az erdőkbe, mert a királyi rendelet szerint a köztereken tilos életvitelszerűen élni…
2018. 09. 29. szombat