2018. szeptember hónap bejegyzései

AZ ÓRA

• Jenő, milyen órád van?
• Miért kérded, Lujza: egy CASIO.
• De cuki, és lünetta van rajta?
• Ne bomolj, azt se tudom, mi az?!
• Jenő, ne butáskodj: ezt sem tudud: az üveg körül elhelyezkedő, forgatható gyűrű az.
• Honnan tudod, Lujza?
• A gugliból, és Jenő, a tiedén vannak gyémánt berakások?
• Elég legyen Lujza!
• Akkor biztosan ezér’ nem hívtak Kötcsére piknikre…
• Lujza, beszéljünk másról.
• Mondd, Jenő, Ajkán nincsenek sürgősen ellátandó betegek, csak nem sürgősen?
• Miért kérded, Lujza?
• Mert azt írja az újság, hogy fölmondtak a nővérek, minden nővér elmegy a sürgősségi osztályról, Jenő, Audemars Piguet Royal Oak órát mennek venni?
• Milyen órát?
• Hát amilyet a saját lábán ugrándozó pelenka-dobáló nem közszereplő hord.
• Lujza, az 12 millió forintba kerül, tíz év alatt keresnek annyit bruttóban, de abból adózni is kell, meg élni!
• Értem, Jenő, akkor ezért nem voltak ápolónők Kötcsén. És Jenő, az ápolónők ugye magániskolákban tanultak?
• Miért tanultak volna magániskolákban.
• Miért ne tanultak volna ott, Jenő, senkinek semmi köze ahhoz, hogy hol tanultak.
• Igazad van, Lujza.
• Jenő, és most örül az Orbán Viktor?
• Biztosan örül, de miért is?
• Mert azt nyilatkozta a Rossi, hogy voltak biztató jelek…
2018. 09. 09. vasárnap

HÜLYÍTÉS…

Az MTI híre ma, vasárnap, 10:50-kor: „Szexuális erőszak miatt egy menekült státuszú afgán férfit keres a rendőrség”. Azonnal lehozza hírként, aki csak tudja: kormányoldali és független, „ellenzéki”(?) média is, erre ráharap majd az igen tisztelt publikum, megint azok a rohadt migráncsosok.
Igaza van Orbánnak! A francba a hülye svédekkel, Macronnal, az a bomlott Merkel se tudja, merre van az előre, pedig itt minden a kerítésért, a rendkívüli helyzet meghosszabbításáért kiált, hogy nem lehet ezt látni, elfogadni?!
A sok hülye libsi, meg eurokonformista őrült marhája. Hogy nem értik meg végre, idejönnek ezek az őrültek megerőszakolni a lányainkat, asszonyainkat … és így tovább.
És akkor belenézek a statisztikába (2011-es népszámlálási adatok, hol voltak akkor még az afgán bevándorlók): 4 017 172 15-74 év közötti nő élt hazánkban, közülük élete során (https://nokjoga.hu/sites/default/files/filefield/nane-fra-nepesseg-enyubs-final-2014-w-w-2015jun19.pdf)
361 545 nő (9 százalék), az akkor éppen elmúlt 12 hónapban 111 831 nő
szenvedett el valamikor szexuális erőszakot!
A számok megdöbbentő tragédiákat jeleznek.
Egyéni tragédiákat, családi katasztrófákat, a jövőnket alapvetően meghatározó drámákat.
Egy erőszak is sok!
Egy is megbocsáthatatlan: akkor is, ha afgán menekült, de akkor is, ha magyar férfi követi el.
De az erőszakot nem a kerítés állítja meg, még ha árammal telített is; nem az éheztetés semmisíti meg, még ha törvény(?) írja elő!
Az uszítás meg pláne nem, még ha (ugye) megint választások jönnek is …
2018. 09. 09. vasárnap

ORBÁN ÉS A NEONÁCIK

„Orbán Viktor nem antiszemita. Orbán Viktor megvédi zsidó honfitársait. Orbán Viktor nem rasszista.” Orbán Viktor szeretne „a magyar nőkkel, a magyar hölgyekkel kötni egy megállapodást a magyar jövőről”.
Persze Orbán Viktor azt is mondta: „ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok”.
Mert Orbán Viktor közben „csinál” is, például belga neonácikkal haverkodik Tusványoson. Olyan fiatalokkal, akik szerint „hamu” formában lehet felszedni zsidó csajokat, akiknek a konzervatív értékek migráció és feminizmus ellenességet jelentenek, akik zárt csoportjukban teljesen nyíltan fajgyűlölők.
Persze Orbán Viktornak (és mellette Németh Zsolt Attilának, a Fidesz Európai Parlamentbe választott képviselőjének) nem kell ismernie minden jött-ment jobboldali-fasiszta ifjúsági csoport „írói munkásságát”. Csak a tevékenységüket?!
Közben Orbán Viktor diktátorokkal paroláz, tárgyal, himnuszt hallgat, a világ vezető újságjainak a címoldalán elrettentő példaként szerepel, sokan vele ijesztgetik a kiabáló szomszédok gyerekeit.
Orbán Viktor sokat beszél: azt mond, amit akar, persze mindig úgy, ahogy éppen a helyzet megkívánja. És persze sokat cselekszik is. Cselekedetei önmagukért beszélnek.
Akkor most mi, egyszerű polgárjai a honnak, mit gondoljunk?
Csak azt, amit látunk: Orbán Viktor neonácikkal parolázik…

2018. 09. 07. péntek

PATYIZNAK…

Voltak a batyuzók.
Aztán jöttek a mutyizók.
Vannak persze bratyizók is.
Most meg van a Patyi, alakulóban a „PATYIZÓ”-k kifejezés, szólás is.
Az úgy volt, hogy egyszer volt, hol nem volt, de persze Magyarországon biztosan igaz volt, hogy élt egy jogi doktori diplomát szerzett ember. Elérte a kort, hát belelépett a nagybetűs életébe és elkezdett dolgozni az Alkotmánybíróságon, aztán az Országgyűlési Biztos Hivatalában, majd jegyző lett, később visszament az Alkotmánybíróság Hivatalába, munkahelyre lelt és úgy lett bíró a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumában, hogy korábban bíróként nem is dolgozott, de tapasztalatait elismerte a Legfőbb Úr és így mégis rögtön bíróvá válhatott. aztán, nem is olyan sokára a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora lett belőle, majd nagy-hirtelenjében a Nemzeti Választási Bizottság elnökségét is elvállalta.
Írhatnám, hogy becsületesen szolgálta kenyéradó gazdáit valamint hazáját és népét, ha ez nem lenne egymásnak ellentmondó állítás, olyat meg, még csak butaságból sem ír le egy normál halandó, ezért csak az írom le, hogy a legfőbb kenyéradó Ura nagyon elégedett volt munkájával, bár néhányszor a kamerák előtt viccesen megrótta és „bírságkirály”-nak nevezte a jogi doktort, aki szégyenlős mosollyal rohant kijavítani a hibáját, aminek azonnal meg is lett az eredménye.
A Nagy Magyar Zuhanyhíradó szerint a Legfőbb Kenyéradó Gazda ugyanis megtalálta a Közigazgatási Felsőbíróság elnöki posztra az alkalmas embert, aki nem is lehet más, mint a mesében szereplő jog-doktor. Ezért gyorsan törvényt módosítottak a honanyák és honatyák, azt villámgyorsan aláírta a Nagy Pecás, kihirdették, majd bíróvá avanzsálták a főhőst: a patyizó Patyi hamarosan elnyeri végső jutalmát.
A mesének persze még nincs vége: hogy happy end lesz-e, még nem tudjuk.
A tanulságot vonjátok le magatok, kedves gyerekek…
2018. 09. 06. csütörtök

ISKOLAKEZDÉS…

Nézem az egész nyáron kihalt, mozdulatlan, néma iskola-udvart: most munkások, gépek lepik el, ma reggel hozzáfogtak az udvar rendbetételéhez. A gyerekek a folyosón párosával sétálnak majd a szünetekben.
***
Összeült a tantestület „eligazításra”: nincs létszámemelés, csökkentésről még nincs döntés, a pedagógus-hiányt „kreatívan” oldjuk meg, megszüntetjük a gondnoki állást, egy takarító se kell, a buszt majd mindig az adott osztályból egy szülő vezeti, fölveszünk majd az így fölszabadított helyekre egy képesítésnélkülit, aki majd takarít is, és a Felcsút meccseire mindig kimegy egy osztály szurkolni, abból a pénzből fűtjük majd télen az osztályokat.
***
A tanári hirdető-táblán hivatalos kiírás: „Az idei évtől kezdődően iskolánk – hagyomány-teremtő szándékkel – Magyar Nemzeti Hadi Játékokat (MNHJ) szervez. Kérem a tanári kar tagjait, kezdjék meg a szervezést: a tematikáért a történelemtanárok; az illusztrációkért a rajztanárok; a helyszínek kijelöléséért a földrajztanárok; az íjászatért, lovaglásért, dárdavetésért, a bicikli túráért a testnevelőtanárok; a hadifoglyoknak – korhű, de kisebb szenvedéssel párosuló – kihallgatásáért az irodalomtanárok a felelősek. Legfontosabb feladat: a sikeres nemzet-fennmaradásért folytatott harc bemutatása.” Igazgató
***
Az iskolához a főutat keresztező gyalogos átkelőn lehet eljutni. Most mindkét oldalon rendőr áll, az autók lefékeznek, megállnak. Vidámnak egyáltalán nem tűnő, ünneplő ruhába öltözött gyerekek, hatalmas táskák alatt görnyedve békésen bandukolnak.
Megkezdődött.
2018. 09. 03. hétfő

KÖSZÖNTŐ: nem válnak füstté az ezeréves magyar álmok…

 

(Vigyázz: hamisítványi bohózat?!)

Tisztelt Horthy Miklós Emléknapot ünneplő barátaim!
Egy „kivételes államférfi”-ra emlékezünk itt, Kenderesen ezen a napon.
Egy olyan magyar államférfira, aki „a magyarság történetének súlyos próbakövének” az időszakában kormányzói tetteivel, húsbavágó cselekedeteivel elérte, hogy „nem temetett minket maga alá a történelem”, hogy nem váltak füstté az ezeréves magyar álmok, hogy „Trianon sokkja után is fel lehet állni a padlóról, fel lehet építeni egy erős országot”, hogy ma is vannak méltó követők, akik munkája, elhivatottsága nyomán Európa újra csodálja Magyarországot. Európa lassan megérti, hogy aki „minél többet ad fel saját hitéből és kultúrájából, annál gyengébb lesz politikailag és gazdaságilag”, de mi magyarok, ahogyan Horthy annak idején megmutatta az utat, nem hagyjuk, hogy elsorvasszák gyökérrendszerünket.
Mert Ő megértette: „Ha magyarnak születtél, akkor egyedi, sőt különleges fajtához tartozol. Olyan nyelven beszélsz, olyan rugóra jár az agyad, olyan észjárás igazságai és törvényei szerint rendezed be az életed immár ezer éve ugyanazon a helyen, amely csak ránk jellemző. A magyar kivételes, de mivel ritka egyede az emberi fajnak, hát szükségszerűen veszélyeztetett is. Ezért ha magyarnak születtél, kötelességeid vannak. Több kötelességed, mint a sok tíz- és százmilliós nemzetek fiainak szokott lenni. Nem mindenki ismeri, nem mindenki érti, és nem mindenki vállalja a felelősséget, a felelősségnek ezt a sajátosan magyar válfaját. … azon kevesek közé tartozott, aki nemcsak tudta, nemcsak hirdette, hogy a kultúránk tart meg minket magyarnak, … Tisztában volt azzal, miféle becsületbéli kötelességekkel jár mindez. Nem nyomasztotta, nem tette gondterheltté, nem vett rajta erőt semmilyen keresztény-hazafiaskodó manír, se honfiúi mélabú, se bokacsattogtatós krakélerkedés. Valójában hálás volt a magyarok vállát terhelő különös felelősségért. Tudta, hogy e súly nélkül a lét elviselhetetlen könnyűsége gyötörné. Ahogy oly sok millió embert gyötör itt, Európában anélkül, hogy tudnák, mitől is érzik oly súlytalannak és ezért jelentéktelennek az életüket.”
Magyarok!
Horthy Miklós megmutatta nekünk az utat! Mert általa tudjuk, „Európának ezen a táján a férfiak tudják, hogy azért vannak a világon, hogy feltegyék valamire az életüket. Valamiféle nagy dologra. Nálunknál, személyes életünknél nagyobb és fontosabb dologra.” Horthy Miklós tudta, és mi megtanultuk Tőle: „nyílegyenes, de nehéz út, amelyre még itt lép rá az ember, de amely az örökkévalóság ismeretlen tájaira is elviheti. És el is viszi – feltéve, ha az ember kitart, ha rajta marad, ha kibírja, ha nem téríti le az önsajnálat, ha van elég szufla, és nem fogy ki a lelkierőből. Eljön hát a pillanat, a hívás, és az ember ilyenkor papnak áll, felcsap katonának, vagy orvos lesz. De leginkább politikusnak áll, vagy legalábbis belép a politika világába, ahol egyszerre lehet a három: pap, katona és orvos. Egyszerre teljesíthet három szolgálatot; mutathat magasabb horizontot, harcolhat az övéiért, és megsegítheti a bajbajutottakat”, már, aki megérdemli.
Honfitársaim!
Ahogy a hódmezővásárhelyi János mondta: „Én nagy magyar hazafinak tartom Horthy Miklóst”, vagy ahogyan az egykori országgyűlési alelnök megírta: „A politikusok dolga az, hogy felvállalják a Horthy-korból mindazt, amelyet józan ésszel vállalni lehet”, mert csak így érhetjük el azt, hogy „legyen úgy, mint régen volt, és akkor a magyar név megint szép lesz”.
Én és Mi így cselekszünk, és biztosan elér a siker!
Kenderes, 2018. 09. 02.