2018. december hónap bejegyzései

NEMZETI TESTVÉREIM, ÖRÖKKÉ HŰ KÖVETŐIM!

(El nem mondott beszéd NI Emlékművének elszállítása előtt az üres sötétségben!)

Most megint hozzátok szólok: remélem nem hallgatjátok (ezt mormogva)!

Ti még emlékeztek arra, milyen jó volt nemzeti függetlenség és politikai szabadság nélkül élni!? Oly egyszerű, világos volt minden: gondolkodni se (nagyon) kellett, másként dönteni meg végképp nem.

Gyönyörű volt!

Ezér’ gyönyörű ma is!

ÉN mondom ezt nektek, Én kiáltom, harsogom füleitekbe, hogy meghalljátok és tovább adjátok a nagyvilágban élő gyerekeiteknek! Céljaink megváltoztak: nem kell nekünk ’48 és ’56, pláne nem európai polgári demokrácia! Ezér’ nem hajtok most fejet a kommunista NI előtt, ezér’ vitetem el ÉN is új, még mindig nem végső helyére!

ÉN azokat az államférfiakat tisztelem, akik azonosulni tudnak a magyar társadalom – ÁLTALAM képviselt és megvalósított – akaratával; akik, hogy ezt megtehessék, képesek voltak leszámolni korábbi énjükkel, szent tabuikkal is: azaz az orosz birodalom feltétlen utálatával és egy párt diktatúrájával. Ők azok az államférfiak számomra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalják, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadják meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket és bizalmát beléjük helyezte. ÉN az ő sorsukból tanultam meg, hogy a demokrácia és az ÉN hatalmam összeegyeztethetetlenek!

Jól tudom, mert amikor MAGAM is fiatal voltam még, izzított a Pesti Srácok forradalmi hevülete. De abban, hogy nemzetünk a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremt, mára már nem hiszek. A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye Gyurcsánynak, Sorosnak, Merkelnek és a többi elfajzott libcsinek: hála nekik, ők visszakényszerítettek bennünket az ázsiai utcába, amely nem is zsákutca, csak egyirányú és csak egy kijárata van! Valójában most vennék el TŐLEM – és a mai fiataloktól – a jövőnket, ha a nem a Fidesz és ÉN vezetném az országot. Ezért kell új helyet találnom ennek az Emlékműnek, hogy a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja, hány évünk (ide még kellene találnom valami dakota-idézetet).

Drága nemzetes társaim!

ÉN mindent értek, ami talán nem természetes az idősebb generációk számára. Ők értetlenül állnak azelőtt, hogy az emlékmű-tologatás az ÉN történelmem szerves része; hogy a köpönyeg-forgatás politikai cselekvésem krédója, mert harcot nyerni csak így lehet! Ők azt sem értik, miért rendeltem el, hogy új, útmutatásaim alapján készült tankönyvekből oktassanak, láttassák az akkori és a mai eseményeket. ÉN úgy vélem, NEKEM tartoznak hálával ezért! Az ÉN politikai vezetésemnek az érdeme, hogy a demokráciát és szabad választásokat követelőkkel szemben nem lép fel csak a csürhe és a csőcselék!

Hű jobbágyim!!

Ma végre esélyem van arra, hogy békés úton érjem el mindazt, amit el akarok érni, már közel az vég(e)! Meg kell értenetek: a nemzet sorsa most másodlagos, harmadlagos! Ha hiszek a magam erejében, ha képes vagyok véget vetni a demokratikus elégedetlenkedésnek, ha érvényt tudok szerezni a rabszolgatörvénynek, ha elég eltökélt vagyok, rászoríthatlak benneteket, uralkodó pártomat, hogy alávesse magát a szabad akaratomnak! Ha nem tévesztem szem elől ’56 eszméinek hazugságait, akkor olyan kormány marad hatalmon, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok védelmi rendszerének haladéktalan kiterjesztéséről. Ha van bennem elég mersz, hogy mindezt akarjam, akkor, de csak akkor beteljesíthetem VELEM együtt dobogó szívetek akaratát. Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni.

Nyugodjatok békében!

2018. 12. 31. hétfő

(Ui: a valósághoz semmi köze, 2100.01.01. Magyar Időkben megjelent: Riói Üzenet című cikk előzetes összevágása)

SZÁMADÁS…

  • Mindjárt vége. Ennek is. Már hetvenedszerre.
  • Na: és milyen volt?
  • Egyre rosszabb: egyre rövidebb…
  • Ne má’, csak volt valami jó is?!
  • Az unokák!
  • Na ugye.
  • Te, ahogy nőnek, okosodnak, rácsodálkoznak a világra!
  • Tudom, az az igazi remény!
  • Szerinted ennyi elég?
  • Alapnak biztosan.
  • Annak igen, család nélkül még ennyire sem menne a szekér.
  • Hát akkor?
  • Hiányzik, nagyon hiányzik.
  • Ne bomolj, mi hiányzik?
  • Hát a pezsgés, az értelmes cselekvés, a változtatás öröme, a … de minek is mondjam.
  • Miért nem tetted, miért nem csinálod?
  • Ne röhögtess.
  • De komolyan: miért nem?
  • Szerinted „Nemcsak a húszéveseké a világ”?!
  • Nemcsak!
  • Értem: hetvenes forradalmár keresse fegyverét, nem röhejes?
  • Nem az!
  • Apám hatvanévesen visszavonult, hogy az már nem az Ő világa, nyelve, nem voltak eszközei.
  • Kibúvókat keresel csak.
  • Nem találok.
  • Akkor csináld!
  • Lassulok.
  • Akkor csináld lassabban!
  • Elvették a hitemet!
  • Tőled, a hitedet?
  • Minden hamis, hazug, álszent: semmi nem az, aminek látszik, aminek mutatja magát!
  • Éppen azért!
  • Ami nekem egyszerűnek tűnik, az nekik nem az; amit én válaszolok, az nekik nem válasz.
  • Nem jól mondod!
  • Gondolod?
  • Nem jól írod!
  • Olvasod?
  • Néha. És mi lesz jövőre?
  • Jövőre …

2018. 12. 30. vasárnap

HÍVEIM!

Kétségbeesetten fordulok Hozzátok! Már csak Ti menthetitek meg a Hazát, ami soha nem lehet ellenzékben!

Nagy a baj!

Mint tudjátok, jövő év tavaszán lesznek az európai parlamenti választások, amelynek tétje nagyobb lesz, mint a korábbi években bármikor.

Azt is tudjátok, hogy Brüsszel a sorozatos terrortámadásokból mit sem tanulva továbbra is bevándorlókontinenssé akarja tenni Európát, és ezt rá akarja erőltetni a nemzetállamokra: mi magyarok ezt nem fogadhatjuk el! Az ellenzék már bebizonyította, hogy rájuk nem lehet számítani ebben a küzdelemben, mert ők Brüsszelt képviselik Magyarországon, nekünk pedig olyan képviselőkre van szükségünk, akik Magyarországot képviselik Brüsszelben!

A kampány pedig sokba kerül! Nagyon sokba!

Én meg nem kérhetek kölcsönt sem Lölőtől, a vejemtől sem, nem is beszélve a lányomról!

Ezt meg kell értenetek!

Ők meg nem adnak!

Ők a kampánypénzek fölhasználásában járnak az élen!

Úgy, hogy Híveim: a csatolt csekk segítségével pénzadománnyal járulhattok hozzá szent ügyünk sikeréhez, a Fidesz európai parlamenti választási kampányához.

Adakozzatok!

A Haza és Én fényre derülök!

A leendő kolostor-lakó

2018. 12. 29. szombat

HEHE, A LÖLŐ, HEHE, EZT A HÜLYESÉGET…

  • FŐNÖK, mi legyen a taktika az év végén?
  • Most nem mi vezetünk, úgyhogy kockáztatunk!
  • Értem, azaz?
  • Támadunk, kezdeményezünk, arról beszéljenek szilveszterig az emberek, amiről ÉN engedem és akarom: éjjel vigyétek a Nagy Imrét, hogy ne is lássam.
  • Meglesz, FŐNÖK, de még kell a Nemzeti Emlékhely Bizottság engedélye!
  • Hívd a Lacit, adjanak előzetes jóváhagyást gyorsan!
  • Aztán mit tegyünk, FŐNÖK?
  • A Kovács Zoli, a Magyar Idők és az MTI, meg valamennyi hírharsonám kürtölje világgá, hogy ez nem az unokák országa!
  • Rendben!
  • Hogy állok anyagilag?
  • Azt nem tudom, FŐNÖK, de a Lölő már a leggazdagabb ember Magyarországon!
  • Hehe, a Lölő, hehe, ezt a hülyeséget, hogy fedőneve mz/x, miért nem nevezhetem nevén a gyereket, no nem baj: mindennek eljön az ideje.
  • Biztosan eljön.
  • Hogy álltok a költözéssel?
  • Minden a legnagyobb rendben, időre minden a helyén lesz!
  • No jó, akkor ÉN megyek Rióba, tartsátok a frontot!

2018. 12. 28. péntek

„MAGYAR NAPLÓ”

Vajon „Az úton végig kell menni” nekünk is? – morfondírozom magamban, teszem föl magamnak a kérdést, miközben Anna Politkovszkaja Orosz naplóját olvasom:

  • ott a csecsen háború, terrorista robbantások; nálunk a Keleti pályaudvarra „terelt” menekülők, egyetlen Teréz kőrúti robbantó adták meg a képi hátteret;
  • ott lasszóval keresett elnökaspiránsok, akik jó-előre biztosították Putyint arról, hogy ők csak a ”részt-vétel a fontos” elv alapján indulnak el az elnökjelöltségért, de szerintük is Putyin az igazi választás; nálunk „sohanemlétezett” pártok, az ellenzéki jelölttel megegyező nevű jelöltek jelentkeztek be a választásra, hogy aztán (a pénzzel is) örökre eltűnjenek;
  • ott a Kremlhez „becsatolt” bírák és ügyészek; nálunk Fideszes Legfőbb ügyész, Fideszes feleség Főbíró és egy leendő, a kormányhoz csatolt Közigazgatósági Bíróság;
  • ott vitamentes Duma; nálunk már „dumamentes” parlamenti ülések, mert az elnök már azt sem engedi, hogy az ellenzék kifejezhesse a véleményét;
  • ott meggyilkolt képviselők, újságírók; nálunk einstandolt médiák, bebörtönzött ellenzéki képviselők, köztisztviselők;
  • ott populizmus és álhírek; hát bizony nálunk is.

Vajon „Az úton végig kell menni” nekünk is? – morfondírozom magamban, teszem föl magamnak a kérdést, miközben Anna Politkovszkaja Orosz naplóját olvasom…

2018. 12. 27. csütörtök

VÁD…

  • Vádolom Orbán Viktor: gyűlöletkeltéssel; mit tud fölhozni mentségére?
  • Én szeretem a családomat!
  • Vádolom Orbán Viktor: a keresztényi gondolat meggyalázásával, kiforgatásával; mit tud föl hozni mentségére?
  • Én csak azt akartam, hogy a gyerekeim a saját lábukon álljanak!
  • Vádolom Orbán Viktor: az emberek tudatos félrevezetésével, manipulálásával, becsapásával, álhírek terjesztésével; mit tud föl hozni mentségére?
  • Én sohasem hazudtam!
  • Vádolom Orbán Viktor: korlátozhatatlan és gátlástalan hatalom megszerzésével, a hatalom kisajátításával; mit tud fölhozni mentségére?
  • Én erőt akartam mutatni, mert a hatalom erőt jelent, amit használni kell, mit sem ér a hatalom erő nélkül: Én a hatalmat akartam mindenáron.
  • Vádolom Orbán Viktor: a demokratikus jogrend szétverésével; mit tud fölhozni mentségére?
  • A liberális demokrácia gyenge, szócséplő, elszállt fölötte az idő, karizmatikus vezér kell a nemzetnek, Én az vagyok!
  • Vádolom Orbán Viktor: a nemzeti gondolat eltorzításával, nemzetek egymásra uszításával; háborús izgatással; mit tud fölhozni mentségére?
  • A hatalom harc, az emberek gyengék, esendők, nincsenek rendes céljaik, Én adtam nekik!
  • Vádolom Orbán Viktor: a nyomor újratermelésével, érzéketlenséggel, a szegény emberek megalázásával; mit tud fölhozni mentségére?
  • Aki az árok partjára került, az maradjon is ott, nem érdemel az más életet!
  • Vádolom Orbán Viktor: gyilkosok szabadon engedésével, szervezett embercsempészéssel; mit tud fölhozni mentségére?
  • Aki a barátom, harcostársam, amíg az: számíthat rám!
  • Vádolom Orbán Viktor: hatalmi visszaéléssel; mit tud fölhozni mentségére?
  • Nekem nem kell mentség!

2018. 12. 26. szerda

(Ui: Mindez a képzelet szüleménye, a valósággal való egyezőség kizárt!)

STAFÉTA (8.)

A karácsonyról …

Beszélgetni kell Velük.

Nagyon sokat beszélgetni.

Hogy ŐK többet örülhessenek, kikerüljék a köveket, ne kövessék el azokat a hibákat, amiken én, mi elbuktunk.

Hogy ŐK boldogabbak lehessenek!

  • Papa, mit kapok Tőled karácsonyra?
  • Még nincs is karácsony, majd a fa alatt megtalálod.
  • Úgy izgulok. Úgy várom már: olyan jó ajándékot kapni!
  • Adni is, kis-unokám.
  • Tudom, én is csináltam anyáéknak!
  • De még Te sem adtad oda: majd a fa alatt Ők is megtalálják.
  • Már be is csomagoltam.
  • Aztán tudod-e, hogy mit ünneplünk karácsonykor?
  • Jézus születését.
  • Úgy van, a keresztény emberek nagy ünnepe ez. Korábban, nagyon régen, még a IV. század előtt az emberek földművelésből éltek és állattartással foglalkoztak, és a termés, az állatok adta tej, hús bizony attól függött, hogy milyen volt abban az évben az időjárás: ha sok eső, napfény volt, akkor nagy volt a termés, kövérek lettek az állatok, de ha nem, akkor bizony kevés és éhezniük kellett. Ezért az ókori népek hálaadó, köszöntő rítusokkal ünnepelték a téli napfordulót, hogy az elcsigázott emberekbe reménységet, hitet öntsenek, hogy könnyebben viseljék azt az időt, ami a tavasz beköszöntéig hátravan. Nekik ez volt az ajándék!
  • De ma már nem ez a karácsony ünnepe?!
  • Persze, hogy nem: ahogyan azt az előbb mondtad, Jézus születését ünneplik az emberek. De tudod-e, hogy mióta ünneplünk karácsonyfa körül?
  • Jaj, Papa, nem tudom.
  • Többen úgy tartják, hogy az első hagyományosnak mondható karácsonyfát a freiburgi pékinasok állították a város kórházában a XV. században, aminek az átvitt jelentése az volt, hogy az életfa benn legyen a kórházakban, aztán a lakásokban is. A természet évről-évre történő megújulását, körforgását is kifejezte. Ha a fán látható volt girland (vagy boa!) is, azok a paradicsomi rosszra csábító kígyót jelképezték, az alma a tudás fájáról szakasztott gyümölcsre emlékeztetett (ennek mintájára alakultak ki később a piros, arannyal díszített üveggömbök), a gyertyák pedig a fény, a nap, keresztény felfogás szerint Jézus szimbólumai voltak.
  • Rendben, Papa, de mit kapok ajándékot?
  • Ott leszünk mindannyian, akiket szeretsz, akik szeretnek Téged, vidámak leszünk és persze lesz sok ajándék is. Mindjárt meglátod…

2018. 12. 24. karácsony első napján

TÁRGYALÁS

  • Pintér Sándor vádlott álljon föl, mondja el a maga történetét: mi történt az MTVA székházánál maga szerint?
  • Tisztelt Bíróság! Az egész vád egy szemenszedett hazugság! Azzal kezdeném, hogy azok ott, azok az un. ellenzékiek nem is akartak bemenni! Semmi jó ötletük nem volt. Nekem kellett kitalálni azt, hogy mit csináljanak, hogy olvassanak be valamit az M1 adásában. Én teljesen együttműködő voltam egészen az események végéig.
  • Hogyan üzent?
  • Én futólag ismertem már közülük néhányat: a Vadaival is találkoztam már bizottsági ülésen, úgyhogy fölhívtam a Bayer Józsit, meg a G Fodor Gabit, azt hiszem a Mráz Ágostont is, hogy lépjenek velük kapcsolatba, fogalmazzák meg nekik a fölolvasandó szöveget és mondják meg nekik, hogy nyugodtan menjenek be fölolvasni, mert akkor már megmondtam a mieinknek, hogy engedjék be őket.
  • És akkor mi történt?
  • Bementek. Ha nem lettem volna együttműködő, be se jutottak volna! Tisztelt Bíróság! Nézzék meg a felvételeket: azok nem akarták fölolvasni az öt pontjukat! Csak lófráltak föl s alá az épületben, szándékosan csak a folyosón maradtak, lépcsőt másztak, a stúdió közelébe se mentek. Ráadásul nem is akartak kapcsolatba lépni egyetlen felelőssel sem: még a Papp Dániellel sem, aki többszőr is próbálta hívni őket telefonon, még agyaggalambokkal is üzent nekik, bár azokat a Semjén időben lelőtte. De semmi! Sőt! Provokálták az éppen arra járó, fegyvernek tűnő tárgyakkal fölszerelkezett (de a tárgyak végig a pisztolytáskában maradtak), vagyonőröknek tűnő embereimet, akik éppen jól megérdemelt reggeli kávéjukat akarták volna meginni.
  • Akkor miért fajultak el az események?
  • Elfajultak volna? Én nem így láttam: az embereim végig békések maradtak, sőt védték őket önmaguk ellen, hiszen például Varjú Lászlóra is hatan rávetették magukat, hogy nehogy kárt okozzon önmagának, de nem sikerült megakadályozniuk, hogy megsértse a bordáját, a lábát. Sőt a Hadházy Ákos nevűt is vissza akarták hozni az épületbe, meg a síró Szél Bernadettit is, csak azok szándékosan kinn akartak maradni!
  • Értem, akkor végül maguk olvasták be a követeléseket?
  • Még ez is fölmerült bennünk, de a Dózsa Laci nem volt a közelben, éppen ’56-os plakátokkal volt elfoglalva, ezért lemondtunk erről az ötletről. Ja: elfeledkeztem Soros Gyuri bá’-ról, pedig vele is egyeztettek a munkatársaim.
  • Mi lesz most?
  • Tovább folytatjuk a harcot, hogy emberelje meg magát az ellenzék, jelenjenek meg végre a köztévében is, olvassák végre be követelésüket: a rabszolgatörvény azonnali visszavonását; kevesebb rendőri túlórát; független bíróságokat; Európai Ügyészséget; független közmédiát!
  • Köszönöm, leülhet(i).

2018. 12. 19. szerda

(A személyek kitalált személyek, a történet sem történt meg, a valósággal való egyezőség kizárt!)

– FŐNÖK, milyen a meccs?

– Nagyon jó! Ahogy a kis-Kovács leszerelte a Lovrencsicset!

– De FŐNÖK, az szabálytalan, annyira durva volt: a kis-Kovács nyújtott lábbal beleszállt a Lovrencsicsbe, majdnem kiállította a bíró, sárga lapot adott érte!

– A bíró rosszul látta, szerintem meg szép volt, így kell szerelni! Csak így tovább!

– És a másik meccs, milyen?

– Milyen másik?

– A köztévénél.

– Ott kik játszanak?

– De FŐNÖK …

– Na jó: a Hadházy és a Szél miért támadta meg az ártatlan revolvereseket odabenn, na az nagyon csúnya volt, akkor kellett volna piros lapot adni.

– Most mi lesz, FŐNÖK?

– Sorosozunk egy jót, tovább sorosozunk, alatta meg menjen a film, ahogy a Hadházy támad …

2018. 12. 17. hétfő

STAFÉTA (6) …

A tüntetésről …

Beszélgetni kell Velük. Nagyon sokat beszélgetni. Hogy ŐK többet örülhessenek, kikerüljék a köveket, ne kövessék el azokat a hibákat, amiken én, mi elbuktunk. Hogy ŐK boldogabbak lehessenek!

  • Papa, miért tüntetnek az emberek?
  • Amikor elégedetlen vagy, mert például spenótot kell enned, akkor Te mit csinálsz?
  • Mérges leszek és kiabálok meg toporzékolok!
  • Én szeretem a spenótot, megettem volna.
  • De én nem szeretem!
  • Miért nem beszélsz olyankor anyáddal, hogy nem kéred?
  • Először mindig mondom neki, de az nem használ, mert azt feleli, hogy az egészséges, de nekem nem ízlik.
  • Pedig anyád szeret téged, jót akar neked, azért főz spenótot is.
  • Deén akkor se szeretem, nem tudom megenni!
  • És olyankor már tehetetlennek érzed magad, mert tudod, hogy úgy sem tudod elérni, amit akarsz és meg kell enned a spenótot.
  • Pontosan.
  • És mit gondolsz, igazad van olyankor?
  • Az már mindegy, dühös vagyok!
  • Na, éppen ezt érzik az emberek is, amikor kimennek az utcára tüntetni.
  • És nekik sincs igazuk, csak dühösek?
  • Tehetetlennek érzik magukat. Nem látnak már kiutat, csak a tüntetést, az utcai elégedetlenkedést.
  • És először ők is beszéltek a … nekik kivel kell előbb beszélniük?
  • Attól függ.
  • Jó, ez olyan „nem mondok semmit” válasz volt Papa: most láttam a tévében, hogy már harmadik napja sok ember tüntet az utcákon: kiabálnak, fütyülnek, énekelnek, néhányan szánkóval dobálóznak is, ők kivel beszéltek előtte?
  • Most arról van szó, hogy a kormány azt akarja, hogy a diákok csak azt tanulják, csak arról halljanak, amit a kormány akar. Aztán meg hoztak egy olyan törvényt, hogy az emberek 400 órával többet dolgozzanak, ha a munkaadójuk úgy látja jónak, és majd 3 év múlva kifizetik a bérüket. És ez már nem tetszett se a diákoknak, sea munkásoknak, alkalmazottaknak. A parlamentben nem tudtak eredményt elérni, mert beléjük fojtották a szót, ezért mentek az utcára tüntetni.
  • És mi a céljuk ezzel?
  • Ez a jó kérdés, kis-unokám, ez a legfontosabb kérdés: Te tudtad, hogy mi a célod a spenót elleni lázadásodkor?
  • Nem akartam megenni a spenótot!
  • Pedig magadban azt is tudtad, hogy ezt a célt nem éred el, de azt viszont igen, hogy anyád látja, nem szereted a spenótot, ezért legközelebb majd sóskával fog próbálkozni. A tüntetőknek ugyanígy kell(ene) tudniuk, hogy mi a reális cél: például először a figyelem felhívása, maguk megszerveződése, majd a későbbiekben a tárgyalások kikényszerítése. Az öncélúvá váló balhénak nincs értelme, sőt visszaüt!
  • Értem, Papa. De mond, a mi kormányunk ugyanúgy szereti a népet, ahogy anyu szeret engem? Mert akkor nem lesz baj.
  • Meglátjuk, majd meglátjuk, kis-unokám ….

2018. 12. 16. vasárnap 2