(El nem mondott beszéd NI Emlékművének elszállítása előtt az üres sötétségben!)
Most megint hozzátok szólok: remélem nem hallgatjátok (ezt mormogva)!
Ti még emlékeztek arra, milyen jó volt nemzeti függetlenség és politikai szabadság nélkül élni!? Oly egyszerű, világos volt minden: gondolkodni se (nagyon) kellett, másként dönteni meg végképp nem.
Gyönyörű volt!
Ezér’ gyönyörű ma is!
ÉN mondom ezt nektek, Én kiáltom, harsogom füleitekbe, hogy meghalljátok és tovább adjátok a nagyvilágban élő gyerekeiteknek! Céljaink megváltoztak: nem kell nekünk ’48 és ’56, pláne nem európai polgári demokrácia! Ezér’ nem hajtok most fejet a kommunista NI előtt, ezér’ vitetem el ÉN is új, még mindig nem végső helyére!
ÉN azokat az államférfiakat tisztelem, akik azonosulni tudnak a magyar társadalom – ÁLTALAM képviselt és megvalósított – akaratával; akik, hogy ezt megtehessék, képesek voltak leszámolni korábbi énjükkel, szent tabuikkal is: azaz az orosz birodalom feltétlen utálatával és egy párt diktatúrájával. Ők azok az államférfiak számomra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalják, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadják meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket és bizalmát beléjük helyezte. ÉN az ő sorsukból tanultam meg, hogy a demokrácia és az ÉN hatalmam összeegyeztethetetlenek!
Jól tudom, mert amikor MAGAM is fiatal voltam még, izzított a Pesti Srácok forradalmi hevülete. De abban, hogy nemzetünk a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremt, mára már nem hiszek. A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye Gyurcsánynak, Sorosnak, Merkelnek és a többi elfajzott libcsinek: hála nekik, ők visszakényszerítettek bennünket az ázsiai utcába, amely nem is zsákutca, csak egyirányú és csak egy kijárata van! Valójában most vennék el TŐLEM – és a mai fiataloktól – a jövőnket, ha a nem a Fidesz és ÉN vezetném az országot. Ezért kell új helyet találnom ennek az Emlékműnek, hogy a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja, hány évünk (ide még kellene találnom valami dakota-idézetet).
Drága nemzetes társaim!
ÉN mindent értek, ami talán nem természetes az idősebb generációk számára. Ők értetlenül állnak azelőtt, hogy az emlékmű-tologatás az ÉN történelmem szerves része; hogy a köpönyeg-forgatás politikai cselekvésem krédója, mert harcot nyerni csak így lehet! Ők azt sem értik, miért rendeltem el, hogy új, útmutatásaim alapján készült tankönyvekből oktassanak, láttassák az akkori és a mai eseményeket. ÉN úgy vélem, NEKEM tartoznak hálával ezért! Az ÉN politikai vezetésemnek az érdeme, hogy a demokráciát és szabad választásokat követelőkkel szemben nem lép fel csak a csürhe és a csőcselék!
Hű jobbágyim!!
Ma végre esélyem van arra, hogy békés úton érjem el mindazt, amit el akarok érni, már közel az vég(e)! Meg kell értenetek: a nemzet sorsa most másodlagos, harmadlagos! Ha hiszek a magam erejében, ha képes vagyok véget vetni a demokratikus elégedetlenkedésnek, ha érvényt tudok szerezni a rabszolgatörvénynek, ha elég eltökélt vagyok, rászoríthatlak benneteket, uralkodó pártomat, hogy alávesse magát a szabad akaratomnak! Ha nem tévesztem szem elől ’56 eszméinek hazugságait, akkor olyan kormány marad hatalmon, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok védelmi rendszerének haladéktalan kiterjesztéséről. Ha van bennem elég mersz, hogy mindezt akarjam, akkor, de csak akkor beteljesíthetem VELEM együtt dobogó szívetek akaratát. Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni.
Nyugodjatok békében!
2018. 12. 31. hétfő
(Ui: a valósághoz semmi köze, 2100.01.01. Magyar Időkben megjelent: Riói Üzenet című cikk előzetes összevágása)