2019. január hónap bejegyzései

ÚGY TUDTAM…

(Még egyszer a tüntetésről, is)

Eddig úgy tudtam: higgyek a szememnek, hallgassak a fülemre, fogjak a kezemmel, aztán persze értékeljem, amit tapasztaltam.

Eddig úgy tudtam, felnőtt emberként (69), önálló akarattal, felelősséggel magam döntöm el: az igazat mondjam vagy hallgassak, szeressem vagy ne szeressem, támogassam vagy ne támogassam, menjek vagy ne menjek.

Így hát felnőtt emberként (69) szombaton kimentem tüntetni, tiltakozni, kifejezni véleményemet, nem tetszésemet a regnáló renddel szemben.

Sokan voltunk így.

Ilyenek és olyanok, így gondolkodók és úgy gondolkodók, fiatalok és öregek, lányok és fiúk, táblások és tábla nélküliek, hangosak és csöndesek, vidékiek és pestiek, emberek.

Aztán – beleolvasva, belehallgatva a mai (tegnapi, tegnapelőtti stb.) kormányzati kinyilatkozások orbitális hazug megnyilvánulásaiba – furcsa érzésem támadt: talán valamit rosszul tanultam, talán valamit rosszul jegyeztem meg; talán mégsem tudom jól!

Mert azt harsogják, azt HAZUDJÁK: nem én döntöttem el, hogy tüntessek!

Mert azt harsogják, azt HAZUDJÁK: nem én döntöttem el, hogy tiltakozzam!

Mert azt harsogják, azt HAZUDJÁK: Soros fizet nekem, hogy utcára vonuljak!

Mert azt harsogják, azt HAZUDJÁK: csak rombolni mentem ki, nem építeni!

Aztán megnézem a 16 perces (az M1 munkatársa által készített, manipulálatlan) videót. Meg az ismét hazug választ is. Rápillantok a miniszterelnök Facebook oldalán a felszentelési snittekre (benne az ájtatos képére, ahogy fölajánlja az én múltamat, jelenemet és jövőmet is), s eszembe jutnak ifjúkori „tévelygései”, amikor azt harsogta a házelnökkel: „Csuhások! Térdre, imához!” Aztán eszembe jut, hogy a szánkók még mindig a téren vannak!

Aztán kis-unokáimra gondolok, meg ”a puskapor szagot érzek” megnyilvánulásra és kinyílik a bicska a zsebembe…

2019. 01. 07. hétfő