A papáról …

Beszélgetni kell Velük.

Nagyon sokat beszélgetni.

Hogy ŐK többet örülhessenek, kikerüljék a köveket, ne kövessék el azokat a hibákat, amiken én, mi elbuktunk.

Hogy ŐK boldogabbak lehessenek!

• Papa, de régen beszélgettünk egy jót!
• Igen, kis-unokám, tudod van, amikor az ember egyedül akar maradni egy kicsit.
• Mert szomorú? Jaj: én is vagyok így néha!
• Bizony van olyan.
• Olyankor magamra húzom a takarót, össze-gömbölyödőm és sírok egy kicsit, és az akkor olyan jó. Papa, te is össze-gömbölyödsz olyankor?
• Én már nem tudok, legföljebb ledőlök az ágyamra.
• Anyu azt mondja ilyenkor, hogy menjek sétálni, levegőzzek, találkozzak egy barátnőmmel, Papa, ez biztos segítene Neked is!
• Nehéz nekem a séta, sok jó-barátom elment már, alig maradtak, fázom is, jobb itthon lenni.
• Jaj, Papa, ne csináld ezt! Olyan vagy, mint egy kisgyerek, csak nyavalyogsz magadban: ott van egy könyv, kezdd el olvasni!
• Rossz a szemem is, kicsik a betűk, hamar elfáradok az olvasásban.
• Akkor igyál egy kávét, az biztosan segít olyankor.
• Akkor nem tudok aludni éjszaka sem.
• Akkor add a kezed és mondok egy mesét…

2019. 02. 09. szombat