2019. február 11. nap bejegyzései

“TWITTER NOVELLÁK (2.)

Kicsi koromban hatalmas, emeleti lakásban laktunk. Hideg volt kinn: egy cserépkályha viszont meleget ontott benn. Előtte fém-előke, három vödörben az előkészített tüzelő. A fáért a pincébe kellett lemennünk, féltem a homályban: ha nem találok vissza?

De apám velem jött mindig…

2019. 02. 08. péntek

Lepke vagyok – kiáltott föl a hernyó, miközben potrohán lévő rövid, mégis vastag állábaival próbált elrugaszkodni a földről. De a tapadást segítő kampó- vagy sertekoszorúk, amik az öt állábán nőttek, nem engedték. Ott ragadt.

De akkor már nem leendő kajaként nézett a zöldülő bokorra…

2019. 02. 09. szombat

A mai éjszakám csodás volt: velem volt Rozsi, a gyerekek is ott szaladgáltak körülöttünk, Blöki, a tacskónk, ahogy ugrált és vakkantgatott, a legjobb Rozsi puha, selymes keze volt – gondolta, amikor fölébredt a HÉV megálló mellett a parkban a padon és összecsomózta csomagját.

2019. 02. 10. vasárnap

És akkor kedden rengetegen és méltóságteljesen „Élőláncot” alkottak az MTA-székháza köré (Budapest, Széchenyi tér 9.), meghallgatták a beszédeket, magasba tartották a könyveiket, mintha „a lódögnek a gödröt” egykedvűen ásnák.

A rendőrök akkor még nem ütöttek, némák maradtak…

2019. 02. 11. hétfő

Körbe-fonta és egyre erősebben szorította, csak szorította és szorította. A lány már alig kapott levegőt, csak tátogott, csak a szemei rebbentek néha, kétségbeesetten próbált megszólalni, de hang sem jött már ki a torkán.

Hisz te a kígyó vagy az Édenkertből – értette meg végül…

2019. 02. 11. hétfő