2019. május hónap bejegyzései

FEKETE-FEHÉR FOTO …

„Beszállok a metróba, a látószögemben mintegy harminc ember: 10 nyomkodja a telóját, öten esznek, négyen beszélgetnek, ketten horkolnak.

Két pár önfeledten simogatja egymást.

Többen bámulnak a semmibe.

1 ember olvas…”

 

Egy pillanat. Semmi több. Amit és ahogyan a fényképész látta. Amit és ahogyan észlelt. Megörökítette. Talán azt is, amire gondolt közben. Talán nem is gondolt közben semmire.

Aztán kirakta a közösségi médiákra a képet. „Közkinccsé” tette. Nézze, lássa más is. Vajon mit látnak Ők majd a képen? Vajon mire gondolnak majd közben? Nekik mi van a képen?

Tényleg: mi van a képen? (Egy másik metrókocsiban készült képen is ez lenne?)

10 telót nyomkodó ember. Lehet, hogy egyikük éppen csetel a barátjával, barátnőjével; a másik segít az osztálytársának a házi-feladat megoldásában. A harmadik ír a férjének, később ér haza, nyugodtan melegítse meg a kaját és egyen. Valaki olvassa a híreket, tanulmányt az alapjövedelemről. Más webcímet pötyög. Hasznosan töltik az időt.

Ott a bőr-ülőkén mellettük horkol valaki: talán egy munkanélküli, kilátástalan helyzetben lévő? Vagy egy kialvatlan hivatalnok, aki túlórázott és már holtfáradt? Vagy egy hajléktalan?

Az ajtó előtt többen beszélgetnek, röpködnek az angol szavak, kifejezések, talán vitatkoznak, talán a kutatásaikról cseverésznek, mosolyognak.

Amott eszik valaki, talán rohan valahová és nem jutott ideje rendesen kajálni. Az is lehet, hogy napok óta nem evett, a sarkon vett egy szendvicset és most önfeledten majszolja.

Az ülések között egy pár simogatja egymást, kik lehetnek: szerelmesek, vagy akik éppen kezdik „megcsalni” feleségüket, férjüket?

És ott, vajon mit olvas: Wass Albertet, Bálint Györgyöt?

A kép erről nem szól.

A kép erről is szólhat!

Ez a néző látószögétől függ, a néző képe lesz.

Beleolvasok a kommentekbe: „előítéletes vagy”, „kórképnek, a világ romlásának fogják értelmezni”, a nyomkodó nem bunkó; a telón is lehet olvasni; „Kis Magyar valóság; „miket lát az ember, ha beszáll a metróba”; a világon mindenütt így van!

Csak egy pillanatról készült kép: szubjektív is, fekete-fehér is.

És a metró robogott tovább…

2019. 05. 31. péntek

STAFÉTA (13.) Fordítva …

Beszélgetni kell Velük.

Nagyon sokat beszélgetni.

Hogy ŐK többet örülhessenek, kikerüljék a köveket, ne kövessék el azokat a hibákat, amiken én, mi elbuktunk.

Hogy ŐK boldogabbak lehessenek!

 

  • De jó, hogy itt vagy megint, kis-unokám!
  • Én is úgy örülök.
  • Mindig olyan jó veled beszélgetni!
  • Papa: ezt én szoktam mondani!
  • De most én mondom.
  • Baj van, Papa, miért vagy szomorú?
  • Semmi, csak az idő, csak az idő.
  • Igen, látom: esik.
  • Hát persze.
  • De nem ez a baj, ugye?
  • Te is érzed?
  • Jaj Papa, én nem érzem, látom: lassabban mész, nem húzod ki magad, pedig az nem jó a csigolyáknak és a szemeid se úgy csillognak.
  • Néha vannak rossz napjaim.
  • Akkor gondolj valami vidámra: fagyira, palacsintára.
  • Az segítene, úgy gondolod?
  • Te szoktad ezt mondani nekem, amikor lógatom az orromat.
  • De most ez sem segítene rajtam.
  • Dehogynem, csak próbáld meg.
  • Az agyam jár, azt nem lehet leállítani.
  • És az ennyire fáj?
  • Az nem, csak a gondolatok, meg ami a gondolatokat kiváltotta.
  • Hát akkor gondolj másra!
  • Könnyű azt mondani, de nem megy: mindig olvasok valamit, hallok a hírekben olyanféle csúnya dolgokat, amik nem hagynak nyugodni.
  • Akkor ne olvass, ne hallgass híreket!
  • Attól még a dolgok úgy fognak menni.
  • Ez igaz.
  • Aggódom, nem is magam miatt, hanem miattad.
  • Miattam nem kell: tudok én vigyázni magamra!
  • Hogy amit akarsz, azt el tudd érni.
  • El fogom!
  • Ha csak tőled függne…
  • Amit az ember elhatároz, azt el is éri: csak akarat kell hozzá meg kellő elszántság.
  • Ha csak azok kellenének…
  • Na jó: kell hozzá egy kis szerencse is.
  • Az is.
  • Akkor nem hiszel bennem?
  • Benned hiszek, a helytállásodban is, de ma ez nem biztos, hogy elég.
  • Érdekes, most Te mondasz ellent nekem mindig, meg vissza is kérdezel.
  • Mert egy kicsit elbizonytalanodtam!
  • Papa: Te nem bizonytalanodhatsz el, az nem igazságos!
  • Igazság …
  • Na ebből elég, Papa: add ide a kezed, mondok Neked egy mesét, csak hunyd le szépen a szemeidet, mindjárt jobb lesz …
  1. 05. 21. kedd

 

A KUTYÁM A LÁBAMNÁL FEKSZIK, Ő BÉKÉSEN ALSZIK …

„… A legbékésebb, a legjobb szándékú embereket is áthatotta a vérgőz. Némely jó barátaim, akiket kezdettől szenvedélyes individualistának ismertem, sőt nem álltak messze a szellemi anarchizmustól, most hirtelen meghazafiasodtak, aztán a patriotizmusból örökéhű irredentizmus lett. Minden társalgás efféle ostoba frázisokkal végződött: „Aki nem tud jól gyűlölni, nem tud igazán szeretni” … akkoriban a szónak még volt hatalma. Még nem nyűtte agyon a szervezett hazugság, a „propaganda”, az emberek adtak még az írott szóra … ma már, amióta Hitler törvényerőre emelte az embertelenséget, és természetessé tette a hazudozást … írói megnyilvánulást se jó, se rossz irányban nem mozdított már semmit …” – írta Stefan Zweig: A tegnap világában az első világháború indulásáról.

Ma, a 2019-es Magyarországon még nem tartunk ott, ahol a ’14-es „Nagy-Magyarországon”, de már a szél bele-bele kap a zászlóba, a dobok már peregnek, a fölharsannak kürtök és sokan élnek keservesen, „elhagyatva a saját hazánkban”.

  1. Vérgőz!

A kormány, a PÁRT, a FÜHRER már megittasulva önnön nagyságától, tévedhetetlenségétől, szikrázó szemekkel “nyomatja ezerrel” a mannát, szívatja a drogot, „a meg nem gondolt gondolat”-ot: a migráns az élet megrontója! Ez mar a szemedbe a kiragasztott plakátokról, ez fröcsög “KÖZTÉVÉ”, a lakájmédia híradóiból, ezt izzadja ki magából a felkent elemző, az ötös párttagkönyv tulajdonosa, az ifjú aktivista, ez hallatszik a szószékről is.

És a gőz terjed, mert a gőz már csak ilyen, és különben is: ott van mindannyiunkban, csak van, aki uralja és van, aki szabadjára engedi. Ha meg lehetőséget (utasítást, parancsot kap), akkor aztán mehet! Mert itt és most már szabad a pálya, akkor a részt kell venni a játékban. És a játék logikája szerint, aki nem vesz részt, aki nem lép be, az ugyanúgy ellenség, vesztes lesz.

  1. Gyűlölni kell!

Ez most megint a gyűlölet, a gyűlölködés korszaka itt, Magyarországon. A rövid, extrém érzelmi állapotok időszaka, amikor az értelem másodlagossá válik, sőt aljas, megvetendő bűnné csökevényesül. Már megint az érzelem az úr: már megint a leegyszerűsítő jelképeké, a világos kijelentő mondatoké a főszerep; a monoton üvöltés az ária; az ösztönöké a jelen és a közeljövő; s mert a gyenge ember nem tud gyűlölni, hirtelen mindenki erőssé válik a csordában!

  1. Embertelenség!

És ez minden mást elfed, elfeledtet: ezért (is) embertelen, igazságtalan. De ez – itt és most – nem számít: aki nem lép egyszerre elbukik; aki nem áll be a sorba kiabálni, az elbukik; aki (másként)gondolkodik, nem bújik egyenruhába, az elbukik; aki kételkedik az eredményekben, sikerekben, az elbukik; aki meleg, színes-bőrű, vagy csak úgy szegény, az mind elbukik!

  1. Hazudni érdem!

Ma megint: hazudni erény; a hazugságot igazságnak mondani dicsőség; az a hazug, aki nem hazudik! A szemek a hazugságra csillognak, a tenyerek tapsba verődnek, a színek eltűnnek, az egyhangúság kánonná válik. Kérdés, kritika – már azt sem tudjuk, mi az?!

  1. „Elhagyatva”!

Olvasom az emigrációba menekültek írásait; szemezgetek a Londonban, Bécsben, Zürichben és máshol élő és dolgozó magyarok fájdalmasan édes-bús bejegyzéseiben, kommentjeiben: mi a megoldás?!

A kutyám a lábamnál fekszik, békésen alszik: vajon ő érti…

2019. 05. 18. szombat

HOLLIK ISTVÁN (KORMÁNYSZÓVIVŐ) „NEM” HAZUDIK …

  • Árpád!
  • Mondjad, Pista.
  • Nyomom a babavárót, de gebasz van!
  • Ne má’! Mindig azok a …, most meg kicsodák?
  • Mindig ugyanazok! A hitetlenek, az ellentmondók, a SAJTÓ!
  • Akkor add elő, mi a gond?
  • Bence szombaton tartott egy cuki sajtájt a babaváróról és közben leleplezte a brüsszeli-moszkoviták ármányiságát, hogy a migránskártya mehet, de a babavárót kifogásolják.
  • Ez eddig jó, ezt beszéltük meg!
  • Minden olyan jól ment, de egyszer csak az Index megkérdezte a Bizottságot, hogy mi a gondjuk.
  • Az a jó: akkor megint lesz egy csont, amin lehet rágódni!
  • Igen, de a Bizottság visszaírt, hogy cáfolta, hogy bármiféle kifogása lenne!
  • Nem baj, erősítsd meg a Bencét: az előzetes egyeztetésre hivatkozz!
  • Van olyan?
  • Persze, ha mondod lesz!
  • Értem, de már ezt is tagadta Brüsszel!
  • Akkor fenyegesd meg őket, hogy „a kormány kész nyilvánosságra hozni a jegyzőkönyvet”!
  • És van ilyen jegyzőkönyv?
  • Lesz! Lesz!

2019. 05. 13. hétfő

HACSEK ÉS SAJÓ MA …

Hacsek:               Mondja, Sajókám, jó a maga füle?

Sajó:                    Persze, hogy jó.

Hacsek:               Akkor biztos hallotta.

Sajó:                    Mit hallottam?

Hacsek:              Hogy a DNS Erdélybe ment, ott megállt és egy nagyszerű előadást tartott a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen.

Sajó:                   Ki adott elő?

Hacsek:              Hát a drága, egyetlen, mindentudó miniszterelnökünk: a legkeresztényebb, tehát a legeurópaibb az európaiak között, aki Európa DNS-e, annak őrzője!

Sajó:                    Maga őrült, azt csak olyan áttételesen, szimbolikusan értette.

Hacsek:              Ja, tényleg? És a DNS-őrzőt ki őrzi?

Sajó:                    Hát a TEK, most a TEK!

Hacsek:              Az jó, mert most vigyázni kell rá, nehogy idő előtt baja essék, mert: „Nagy idők és nagy lehetőségek kapujában” álldogál!

Sajó:                    Ezt is Ő mondta?

Hacsek:              Ki más tud ilyen szépeket mondani: hogy Világosnál vagy hol, vagy világnemzetet építünk!

Sajó:                    Hol építünk nemzetet?

Hacsek:               Hát lehet, hogy nem Világosnál!

Sajó:                    Össze-vissza zagyvál nekem, hagyja abba a hülyéskedést, mert itt hagyom magát!

Hacsek:               Éppen most akar itt hagyni, a világnemzetet akkor ki fogja fölépíteni?

Sajó:                    Hát majd mi, mindannyian, a világ szétszóródott magyarjai!

Hacsek:              De jó! A 7 milliárd ember között mi MAGYAROK 9,7 millióan világnemzet leszünk Sajókám, világnemzet, mint a fociban!

Sajó:                    Hacsek, maga megvan őrülve, keveri nekem azt a bizonyost, ezt áttételesen kell érteni!

Hacsek:              És áttételesen is fogunk építeni?

Sajó:                    Persze, már meg is hirdette a miniszterelnök úr a demográfiai politikáját, mert nem akarunk elfogyni, bár ez az EU-ban szalonképtelen.

Hacsek:              Mondja Sajókám, aztán az a demográfia az jobb, mint a cement?

Sajó:                    Mi köze van a demográfiának a cementhez?

Hacsek:              Hát az építkezésnek, a nemzetrészek összeépítésének az az alapanyaga, nem?

Sajó:                    A demográfiai politika ahhoz kell, hogy sok magyar gyerek szülessen!

Hacsek:              Ne mondja, Sajókám maga viccel, szerintem a gyerekhez nem demográfia kell, hanem egy nagy…

Sajó:                    Ki ne mondja, azt hiszi, nem tudom, mi kell a nemzetépítéshez?

Hacsek:              És mondja Sajókám: a magyar férfiak és nők is tudják?

Sajó:                    Persze.

Hacsek:              Akkor én nem értem.

Sajó:                    Mit nem ért?

Hacsek:              Fogy a magyar, miközben hízik!

Sajó:                    Mert jobban élünk, Hacsekkém!

Hacsek:              Ne mondja, tényleg?

Sajó:                    Nő az átlagbér, a GDP, a családok támogatása, az állami bérlakások – ja, azok nem nőnek.

Hacsek:              És hogy lesz ebből világnemzet?

Sajó:                    Hogy mindannyian összerakjuk, amink van!

Hacsek:              Hát, tudja Sajókám, én már rakhatom…

Sajó:                    Ne vicceljen, ha jönne egy fiatal menyecske…

Hacsek:              Migráns is lehetne az a fiatal menyecske?

Sajó:                    Hogy jön ide a migráns-menyecske?

Hacsek:              Mert azt mondta a DNS, hogy „a migrációt meg kell állítani”, ezért én majd megállítom a migráns-menyecskét és …

Sajó:                    Ne bomoljon Hacsekkém, a migrációt a határon kell megállítani, azért van a kerítés!

Hacsek:              És akkor, hogyan lesz a gyerek: távnemzéssel?

Sajó:                    Semmit sem ért maga Hacsekkém, semmit.

Hacsek:              Ne mondja Sajókám, mindent értek, most is kesztyűt húztam, látja?

Sajó:                    Aztán miért húzott kesztyűt, maga … maga?

Hacsek:              Mert most mondta a DNS, hogy cselekedni kell, „fel kell venni a kesztyűt”!

Sajó:                    De azt nem azért mondta, hanem mert „vállalni kell a versenyt, fejleszteni kell, és akkor az a távolság, amely a kommunizmustól nem szenvedő és a kommunizmust elszenvedő országok között van, sokkal gyorsabban csökkenhet”!

Hacsek:              Nem azért, mert a klíma változik?

Sajó:                    Nem!

Hacsek:              Értem, akkor „arccal a vasút felé”!

Sajó:                    Mi van?

Hacsek:              Hát gyorsvasút lesz Bukarest felé is, ahogy Belgrád felé is, mondja Sajókám, Bukarest is tengerpartja a kínaiaknak?

Sajó:                    Nem!

Hacsek:              Akkor biztosan a gázszerelőnek vannak szabad vasútépítő-kapacitásai.

Sajó:                    Biztosan!

Hacsek:              És ezt is a kínaiak fogják hitelezni, finanszírozni?

Sajó:                    Nem!

Hacsek:              Akkor én adok majd a Lölőnek kölcsön, megmondom az asszonynak, hogy a kosztpénzből, ami a kredencben van, vegyen ki egy kicsit.

Sajó:                    Mars!!!

2019. 05. 10. péntek

TWITTER NOVELLÁK (6.)

(29.)

A hasas férfi magabiztosan, ujjai közt az A8-as távirányítóval haladt a piacon: három libamáj, kiló lazac, két kiló bélszín – vetette oda a hentesnek.

Két zsemlye lesz – hallatszott a mellette lévő péknél; 60 forint, akkor csak egy, kotorászott az öreg néni a lapos bukszájában.

2019. 04. 19. péntek

(30.)

Lassan bandukolva sétáltak a Margitsziget egyik ösvényén, kezük szorosan összekulcsolva, néha megálltak, rápillantottak József Attilára, Adyra; néha csak egymásra néztek, inkább lesve, majd leültek a padra.

Emlékszel, 60 év is ezen a padon ültünk, hogy megöregedtek a fák…

2019. 04. 21. vasárnap

(31.)

Időjárás-jelentés

Ma délelőtt láttam egy fiatal lányt fürdőruhában locsolni a kertjében: a bikini simogató-feszesen tapadt testéhez, izmos hasáról csurgott az izzadság, nedves háta csillogott a napfényben.

Aztán délután viharkabátban tekerte össze a kígyózó slagot egy dobra.

2019. 04. 22. hétfő

(32.)

A 75-öt ünnepelték. A hatból hárman maradtak. Csak egy bírt eljönni. Meg a keresztlánya a férjével. Az ünnepelt gyereke volt a „titkos szervező”. Emlékeztek.

„Haragszom apuékra, jobban össze kellett volna tartani a családot” – mondta a legkisebb fiú és délután hazautaztak…

2019. 04. 24. szerda

(33.)

ANYÁK NAPJA

Apás voltam, mindig Ő volt a fix-pont: talán mert sokat volt külföldön; talán vele jobban tudtam a világmegváltásról ábrándozni; talán mert a „televízió és a sport” volt; talán józan nyugalma, higgadt megfontoltsága.

Elmondhatatlanul, megírhatatlanul hiányzol, anyám…

2019. 05. 05. vasárnap

(34.)

A FIÚ ÉS A LÁNY

A 15 éves srác megbűvölten nézte a fekete hajú lányt, a magas homlokot eltakaró frufrut, az izzóan nyílt szemeket, ívelt szemöldököt. A lány visszanézett rá, csillagfény is villanhatott a szemében.

A fiú továbblépett a síneken, a villamos élesen és folyamatosan csilingelt…

2019. 05. 10. péntek

“BIZTATÓ” (Rónai Egonnak)

  • „még így is: csak a lakosság alig több, mint a fele támogatja…”;
  • még nincs tömeges fizikai erőszak;
  • még kapni spanyol-epret, görög görög-dinnyét: igaz, magyarnak csomagolva;
  • még csak posztfasizmus, autokrácia, illiberális NER, maffiaállam, szuper-nacionalizmus van;
  • még csak kormány-előterjesztés a Petőfi Irodalmi Múzeum „nemzeti jelentőségű irodalmi erőközponttá” alakítása;
  • még csak a déli határra épített a magyar kormány kerítést;
  • még csak fegyvereket vásárol Magyarország és még nem vagyunk a dráma harmadik felvonásában;
  • még csak „fogyatékos otthonban vernek egy beteget”;
  • csak egy Orbán Viktor Mihályunk van;
  • ez még csak a kezdet, még csak az első tíz évet éljük;
  • még el lehet menni innen, még nem kell;
  • még van magyar parlament, igaz: nem működik;
  • még van Magyar Tudományos Akadémia, de már nem sokáig;
  • már nincs sajtószabadság, de „ugatni még szabad, ugatni még szabad!”;
  • már nincs magyar foci, viszont Akadémiák vannak és közpénzen okítanak;
  • már nincs szolidaritás, de él még a MAGYAR;
  • már nem felszabadulás április 4-e, már nincs Osztapenko, de még nem ünnep október 15.;
  • már nem szabad a választás, de még kell választani;
  • már megint csak Jupiternek szabad, de van még kis-ökör;
  • már 2019, de még nem 1984!

2019. 05. 08. szerda

ÁLMOK …

Azt álmodtam, hogy Magyarország miniszterelnöke vagyok: azonnal és nyirkosan fölriadtam!


Orbán Viktor Mihály azt gondolja: „Én vagyok a legkeresztényebb, tehát a legeurópaibb az európaiak között. Európa DNS-e vagyok, annak az őrzője.”

Esze ágában nincs kijózanodni …


2019.05.07.kedd

CSAK A TEMETÉSEKEN …

„Tapasztalati tény, hogy ezerszer könnyebb egy kor eseményeit rekonstruálni, mint atmoszférájának lelki összetevőit. A hangulatot nem a hivatalos események tükrözik, hanem sokkal inkább a kis személyes epizódok…” (Stefan Zweig)

Özönlöttek a menekültek az országba, civilek ezrei, civil szervezetek segítették őket, amivel tudták – akkor a kormány hirtelen „beterelte” a hatalmas tömeget Budapestre a Keleti és a Nyugati pályaudvar környékére, napokig ott hagyta őket bizonytalanságban, álhírekkel, hamis információkkal megzavarva, minimális segítség nélkül, majd hatalmas kampányba kezdett: ezek nem is emberek; a határon összeütközést provokált és „ezek terroristák” üvöltötte, majd jött a kirakat-koncepciós per, támadás a segítő civilek, civil szervezetek ellen és láss csodát, a „magyar-ember” érteni kezdte a szót, az együttérzés átváltott utálatba: már az évtizedek óta itt élő „betelepült, beházasodott” és megbecsült orvosok is gyűlölt ellenséggé váltak hirtelen.

A vidék is „érteni” kezdte az üzenetet: minden menekült migráns, elveszi a munkát a derék magyar emberektől, elveszi a szociális segélyt is, már a menekült gyerekeket egy-két napra vendégül látó panziótulajdonos földi is ellenség, a kocsija kerekét kilukasztók az igazi hazafiak!

Megint megengedetté váltak az olyan ki-beszólások, hogy miért nem mennek Indiába a cigányok, húzzanak innen.

A Magyarország-Izrael barátságos labdarúgó mérkőzésen hatalmasat balhéztak, pfujoltak, hátat fordítottak, zsidóztak a magyar „szurkolók” az izraeli himnusz alatt, aminek zárt-kapus büntetés következménye lett – a FIFA-nál: itthon felejthető és megérthető zúgolódásnak minősült.

Jött a szobor-invázió: a Horthy Miklósok sokasága, a német megszállás emlékműve, a Sorsok háza-projekt – és a magyar történelem újraírása.

Aztán megépült a kerítés, a verbális kerítés is, és a „helyzet fokozódott”!

A falakon megjelentek a kormányzat Soros-plakátjai – néhány napra rá Vámos-Koncz plakátokon már ott „virított” a kézzel-tollal írt Dávid-csillag!

És – kívül-belül – ellenség lett mindenki, aki nem így látta, nem így gondolkodott.

Barátok hidegültek el egymástól, kapcsolatok szakadtak meg, váltak semmivé hirtelen, rokoni szálak szakadtak, váltak semmissé: a mag kikelt, növekedni kezdett, termést hozott.

Korábban, minden évben többször is találkoztunk a vidéki rokonsággal, olyankor jókat beszélgettünk, viccelődtünk, vitatkoztunk és értékeltük a világot – a „migráns helyzet” óta csak a temetéseken jövünk össze.

Csak a temetéseken…

2019. 05. 07. kedd