2020. május 31-ig – a trianoni szerződés századik évfordulója előtt – felállítják a Nemzeti Összetartozás Emlékhelyét, amely „magában foglalja a történelmi Magyarország 1913-as összeírás szerinti helységneveinek feltüntetését” – szólt a kormányhatározat. „Az alkotás legfeljebb 5 milliárd forintba fog kerülni” – így a verdikt, amit persze már ismerünk: innen indul!
De még azt sem tudjuk: miért ott lesz, miért úgy lesz ott.
Még el sem kezdődött a vita – mindig ilyen naiv voltam.
Még ki sem írták a pályázatot (bár újabban csak meghívásost szoktak).
De még nem is jött a levél Orbán Viktortól, hogy „Kedves nyugdíjas bácsi, néni, most aztán olyan jó lesz, hogy az csak na”!
Még a történész Gerő be sem fejezte aggódó mondatát.
De a határozat már kész!
Nem ismerem Kosztyu Anikó osztályvezetőt. Nem tudom ki Ő, munkásságát nem ismerem.
Csak azt tudom, Ő volt az ügyintézője és aláírója a BP-05/107/01954-21/2019. számú ügyiratnak, amellyel „Az új Nemzeti Összetartozás Emlékhely építésére vonatkozó építési engedély iránti kérelem” ügyében határozatával az építési engedélyt megadta. Határozata ellen nincs helye fellebbezésnek! „A döntésemet a meghatározott ügyfelek részére csak tájékoztatásul küldtem meg” – írja fensőbbsége teljes tudatában.
A tisztviselő jóváhagyta az árkot. A Trianon-árkot.
(Parancsra) Teljesített!
Nevezzük meg a nevét: Kosztyu Anikó.
Ennyi…
2019. 05. 01. szerda