2019. november hónap bejegyzései

A TÜNDE

A TÜNDE

„Jertek lányok, öltözzetek fehérbe,

 Szórjunk rózsát Handó Tündi elébe!”

(borzalmas átköltés)

 

A magyar történelem egyik legnagyszerűbb pillanata volt 2019. 11. 29-én, azaz a tegnap 17:45 perce, amikor is megjelent 24, azaz huszonnégy bírósági elnök, elnökhelyettes aláírásával egy nyílt levél-köszöntő a „birosag.hu” oldalon.

A köszöntő nem abból az alkalomból íródott, hogy a viharos előéletű „legfölső bíróasszony” Handó Tünde 60 éves lett, hanem abból, hogy balra el, pontosabban jobbra-föl, az Alkotmánybíróságba húzott földi helytartója jóvoltából.

Az okkal világhírű asszony, népünk (egy része), vezérlő pártja és férje szeretetétől ölelve sugárzó, ragyogó csillagként száguld följebb és följebb a magyar igazságszolgáltatás tiszta égboltján. Handó Tünde – korszakokon átívelő hatású – tevékenységét számos, tagadhatatlanul felejthetetlen és megfellebbezhetetlen döntés jellemezte: „vitathatatlan” bírói kinevezések, illetve ki nem nevezések; ügyekben eljárást lefolytató bíróságok kijelölése; „hazaáruló bírák” megnevezése; eljárási svindlik, törvénysértések; a bírói illetmény megemelésének érdekében kifejtett némasága; az OBT negligálása, semmibe vétele.

Mindezek alapján joggal íródott a 24 bíró Handó Tündét köszöntő levele, mert tényleg: „2012 óta a bírósági szervezet mérföldes léptékkel haladt előre, melyek nyomán a siker, az eredményesség és a fejlődés hangjait visszhangozták a magyar igazságszolgáltatás „templomai””, „köszönet” érte.

Éljen Handó, Éljen Handó! – zúgott mindenütt, de még nem az Állami Operaházban.

Persze: ami késik, nem múlik…

  1. 11. 30.szombat

KÉPZELT FELVÉTELI

– Neve?
– Kiss Jolán Magdolna
– Végzettsége?
– Szakápoló.
– Szakmai gyakorlata?
– 8 év kórház.
– Miért jelentkezett az ápolói állásra?
– Csődbe ment a kórház, ahol eddig dolgoztam.
– Miért nem ment Londonba mosogatni sokkal többért?
– Mert szeretem a szakmámat és itthon akarok maradni!
– Gyereket akar még szülni?
– Már nem tehetem.
– Éjszakai munka is lesz!
– Tudom, természetesen vállalom.
– Káros szenvedélyei: ital, cigaretta…
– Semmi.
– Fönn van a Facebookon?
– Fönn.
– Akkor köszönjük: nem kell…
2019. 11. 29. péntek

BESZÉLGETÉS APA ÉS FIA KÖZÖTT

– Apa, Horvátország Lausanne mellett van?
– Fiam: Horvátország egy ország, Lausanne meg egy város Svájcban.
– Akkor Horvátország Svájc mellett van?
– Nem, nincsen mellette. De miért kérdezed?
– Mert az Orbán Viktor bácsi tegnap Horvátországban volt, ma meg már Svájcban van.
– Nem nagy ügy: egy akkora repülőgéppel, amilyen a honvédségnek van, ripsz-ropsz odaér.
– Akkor az Orbán Viktor bácsi katona lett?
– Az Orbán Viktor egyszerre minden lehet: politikus, a legnagyobb rendszerváltó, látnok, történész, biblia-szakértő, stadion-építő, focicsapat-összeállító és még a kutya tudja ki a csoda is!
– Olimpikon is?
– Lehetne, ha tudna lovagolni és akkor a díjlovaglásban akár el is indulhatna az Olimpián, ha tudna, bár legutóbb azt mondta az Orbán Viktor, hogy a „lókupecség az egy tisztességes szakma, és meg is haladja az én képességeimet, tekintettel arra, hogy a lókupecek értenek a lovakhoz”, tehát abban nem tudna elindulni, pedig ott már nyertek 50 évesnél idősebb, igaz soványabb emberek is.
– De azt olvastam most az interneten, hogy találkozni fog a NOB elnökével, apa mért találkoznak?
– Mert a Thomas bá’ meghívta őt, hogy nézze meg az új székházukat.
– Aha, az Orbán bácsi is új székházat akar építeni?
– Nem hiszem, bár nem tudom: ha a Lölő bá’ üzletet lát benne, akkor lehet.
– Ezér’ repült olyan sokat?
– Nem, nem ezér’: olimpiát akar rendezni az Orbán Viktor!
– Jaj, de jó! Akkor az nekünk nagyon jó lesz!
– Mért lenne az jó nekünk, fiam?
– Mert akkor a budapestieknek el kell utazniuk a fővárosból Pomázra és akkor én is láthatom majd pomázi reggeli csúcsforgalmat, ami már majdnem olyan, mintha Tokióban lenne.
– Ne viccelődj, fiam, ez nem vicc!
– Tudom, apa, és az Olimpia megrendezése mennyibe kerülne?
– Sokba, nagyon sokba.
– De ha van annyi pénzünk?!
– Nincs annyi: legföljebb annyi, hogy magyar űrhajóst küldjünk a világűrbe!

2019. 11. 29. péntek

EMLÉK…

Megfürdették a hokedlin álló lavórban, majd fölfektették az asztalon leterített pelenkára, alaposan behintőporozták, közben puszilgatták, gagyogtak hozzá, majd a rugdalódzó és be a rácsos a hintaágyba, ők is lefeküdtek, a lámpa le … és akkor a kicsi elkezdett sírni, fölkapták, bebújgattak, a lámpa le, a kicsi megint sírni kezdett a sötétben, fölkapták, bebújgattak, a lámpa megint le, a kicsi megint… és akkor az apja madzagot kötött a nagy lábujjára és összekötötte a hintaággyal és mozgatni kezdte azt: csönd lett.

A kicsi hetven éve én voltam…

2019.11.27.szerda

VÁGOD? (9.)

Vágod, haver? A Pisti nyert most októberben, hogy te a Fideszes volt polgármesterre, a Lacira szavaztál, nem a Pistire, gondoltam mindjárt, biztosan nem ittál eleget, a Maristól mentél, innen a kocsmából? Ja, akkor sokat, de nem eleget, te voltál a „mindenki hozzon magával még egyet” embert, ugye? Mert fogalmad nincs a helyzetről, azt hiszem, mert nem látsz a szemedtől; hogy még szemüveget se kell hordanod, olyan jók a szemeid, haver, hogy te milyen hülye vagy: gondolkodjál már egy kicsit, mi van a fejedben, persze, a pia az van, hogy alaposan átgondoltad előtte, hogy kire szavazz, meg mondta az alpolgármester úr is, hogy a vendége vagy aznap reggel, meg rákerülsz a közmunkás-listára, úgyhogy a gondolatodat és az ikszedet ez már lezsírozta, értem én, megértem és akkor is szeretlek, mert a haverom vagy és igaz-magyar is, de azér’ körül is nézhetnél már egy kicsit azzal a szemüveg-nélküli csipás szemeddel, „láss – ne csak nézz”, ahogy a Bródy írta anno dacumál; nem, az anno dacumál az nem pia, akkor téged nem érdekel, értem. De vágod, haver: itt most többről volt szó, hogy valami megváltozzon végre, hogy ne csak a fejeseknek álljon a világ, hogy eleget loptak már, sőt többet, mint a józan ész és a tisztesség engedett volna, arról volt szó, hogy ha az anyósod rosszul lesz, akkor jöjjön ki hozzá is a mentő, meg az orvosi rendelőben legyen orvos is, ne csak lakat, az iskolában ne csak az egyetlen Kati néni tanítson, téged ez nem érdekel, mert a pia a legjobb gyógyszer mindenre, meg a gyerek már úgyis Londonban mosogat, viszi a pizzát, na igyál még egyet: Marisom, hozzál még egy kört; de azér’ közben figyuzd már: megvolt az átadás-átvétel, több tonna papír és lenyomat került az egyik kézből a másikba, a leköszönő Laci nem győzte dicsérni magát, hogy 100 milla van az önkori számláján, fizetni való meg alig, hogy ilyen rendben még soha nem volt a kassza, majd meglátjuk, hogy az újak, a Pistiék hogyan sáfárkodnak majd a vagyonnal meg a pénzzel; nem: a sáfárkodás az nem egy belga barnasör, igyál, most már ne törd a fejed; aztán eltelt néhány nap és elkezdtek beömleni a számlák, meg előkerülni a fiókokból a kifizetetlenek is, vágod haver? Kiderült, hogy a decemberi bérekre sincs elég a fiókban, nem, nem a Pistáék vették ki, hol hallottad ezt, a volt alpolgi súgta neked tegnap, és te mit feleltél, semmit, mi közöd hozzá, ugye? Hát haver, inkább mégis igyál, de nem ártana, ha néha föl is néznél a pohárból, azt tudtad, hogy szeptemberben az iparűzési adóból tele lett a kassza, de októberre, az átadás-átvétel előtt már majdnem minden elfogyott? Hogy miért nem kérdezi meg a Pista az apparátustól, a jegyzőtől, a pénzügyi tudod is te kitől? Hát kérdezi, de nem felelnek neki, kilószámra hordják neki a főkönyvi kivonatokat meg mindenféle papírokat, csak az nem derül ki, hogy hová tűnt a pénz, meg mi várható holnap; hogy a Pista nem ért hozzá, mert nem pénzügyér? Te vagy hülye, nem a Pista: sok szakértő van a Pista mellett, azokat is kérdezte, de még ők sem látják az alagút végét, mert nincsenek meg a hitelesített számok, a könyvvizsgáló hallgat, a belső ellenőr kámforrá vált, az apparátus meg fél ötkor lehúzza a redőnyt és bezárja a bazárt; nem, a kocsma nem zár be, nyugi, de az önkoriban büdösebb van már, mint itt a kocsmában, vágod haver? Pedig ott se inni, se bagózni, de még csak hányni sem lehet, pedig mennyire kéne! Na, igyunk tovább, mert kiszáradok, pedig bért azt fizetni kell az intézményekben, pláne karácsony előtt, meg az étkeztetést is, a közvilágítást is, a francban, te mit csinálnál, haver? Innál még egyet, persze, hogy nem te vagy a polgármester, nem is Pistának, de még Lacinak se hívnak: jól van, igyál, de azér’ vágod, ugye haver, nagy gebasz van! Valami megoldást kell találni, mert haver, mi lenne, ha innál csak és nem fizetnél a sörért a Marisnak, lemosogattatná veled, kitakaríttatna veled, akkor mennél csak csődbe igazán, nem a csőd az nem a detoxikáló, ne aggódj, de akkor is kellemetlen, vágod, haver? Persze, kölcsönkérnél, meg kujtorognál másnál, de itt vagyok én is neked, nyugi, de a Pistának nem könnyű, ez mégsem csak egy sör?! Tudod, én gondolkodtam ezen, igen érted is, nem helyetted, azt nem úszod meg, ha egy kicsit tisztább lenne a szemed, szóval nem véletlenül mondták anno, hogy azok a sötétben bujkáló gaz imperialisták aknamunkája zajlik a háttérben, lehet ebben valami, ezek vissza akarnak jönni, gátlástalanul folytatni akarják, vágod haver? Kavarják fenemód a szart, amit ők nem húztak le a klotyón, nem kéne hagynunk, vágod haver?!
Áh, mindegy: igyál, ne gondolkodj!
2019. 11. 26. kedd

ÍRJÁL RÖVID FOGALMAZÁST „ELMESÉLEM EGY ÁLMOMAT” – CÍMMEL…

(fogalmazás egy magyar általános iskolában)

Amikor elalszok, van, hogy álmodok, mert elalszok. De az is van, hogy nem tudok álmodni, mert nem alszok el sokáig, de aztán mégis. Volt már olyan is, hogy az iskolában egy órán, asszem a számtanon is elaludtam, mert este anyunak sokáig segítettem a gesztenyét válogatni, mert anyu sültgesztenyét árul, amikor van és abból is élünk, és akkor a gesztenyéről kezdtem el álmodni, de akkor egy nagy és erős fájdalmat éreztem a fejemen, ami egy koki volt, amit a tanárnő adott a kemény fejemre, hogy mért nem mondom meg az eredményt, amit nem álmodtam, és akkor mindenki röhögött és én már nem is éreztem a számban a sültgesztenye ízét. De a Juli nem röhögött, aki tőlem balra hátul ül, mert nekem a második padba kell ülnöm, de nem azért, mert kicsi vagyok, sőt nagy, hanem mert állítólag rossz vagyok, pedig csak unok egész délelőtt a padban ülni és mocorgok meg vakaródzkodok magamban, mert viszket mindenem, mert otthon vizes mindig minden, különösen ilyenkor a tél elején meg a közepén és a végén is. Fázásom is van, de nem a suliban, mert ott sokkal melegebb van, mint otthon, ahol csak ritkán fűtünk, amikor apa tud fát hozni az erdőből, ami a falunk mellett van, de csak az avarból szedi a gallyakat meg a vizes avart is, de akkor nagy füst szokott lenni és anya ideges lesz tőle és köhögős is. Szóval a Juli nem röhögött, hanem két ujját fölmutatta nekem, amiről én azt hittem, hogy a győzők jelét mutatja, pedig a szünetben mondta, hogy az eredményt, csak én nem értettem. De bizseregtem egyet, és akkor tudtam, hogy este a Juliról fogok álmodozni, amikor a szúrós pokróccal betakaródzkodom magammal és a lábaimat addig dörzsölöm össze meg vissza, amig el nem zsibbad és akkor már nem fázik. És akkor már végre tudok a Julira gondolni

  1. 11. 25.

VÁGOD? (8.)

Vágod, haver? Képzeld, a fater túl van a hetvenen, nem a kisfröccsön, az éven, az eszedet is elittad már, hogy csak ezen jár; te, a fater olyanokon ment keresztül, ha most elkezdené a hadovát, abba se hagyná a meccs kezdetéig, nem a mienkről beszélek, az vasárnap van, kinn a falunknak a  szélén, persze, mindenki ott lesz, pedig Arénánk sincs, meg VIP whisky-öblögetőnk sem, mért, de hülye vagy: mert nem kell, mert akkor is kimegy erre az egész falu, még parkoló se, parkoló-biznisz se kell, a parkoló-jegyekről nem is beszélve, mert ők a mi focista gyerekeink, meg az öcséink, a mi talpasaink, akik rohannak, mint állatok, a labda sem érdekli őket, csak futkosnak össze-vissza, de legalább jókat röhöghetünk, ihatunk, meg azok a viccek, beszólások, na mindegy; de a fater tovább dumálna, a tavaszi országos ki-ki meccsig, amiről azt hiszi a kis-gömböc, hogy világmegváltó meccs lesz, tudod, az EB  selejtezőig; mert annyi minden történt vele az életében, na igyunk erre: Maris, még egyet hozz nekünk. Már megint hülyeséget kérdezel, nem látta a Horthyt a lován, az apja, az öreg-papi se láthatta, mert még ő sem élt akkor, amikor az a fehér-lovas pata-csattogtató attrakció volt a Gellért téren, akkor ő, a fater, hogyan láthatta volna, különben is, úgy utáltuk a Horthyt, mért-mért, még kérded, hogy te tiszteled a Horthyt, mert Magyarországot csinált Magyarországból, meg olyan jó hallani, hogy „kis Magyarország nem ország…”, bezzeg a nagy!, és tényleg nagy lett?, azt mondta neked a töri-tanárnőd, aki úgy szereti még ma is, mintha élne, mert sokat olvasott róla, meg most már az igazat írják a Nagyméltóságúról, akkor igyál a töri-tanárnőddel egy másik felest, aztán kérdezd meg tőle, hogy hallott-e a numerus claususról, meg a doni magyar hadseregről, meg Oswiecimről, meg a magyar kerékpáros-deszant ukrajnai népirtásáról, na jó, hagyjuk, inkább igyál velem is, nem bánom, ilyennek is a haverom vagy, így is; szóval a fater, amikor megszületett, akkor már a Horthy háborús bűnös se volt, Portugáliában itta a borát, nem azt, amit te iszol, sokkal jobbat, Madeiráról importáltat, te azt meg se tudnád fizetni, de kár is lenne beléd, na mindegy; szóval, aznap, amikor megszületett a fater, vágod, haver, a Szabad Nép a vezércikkben az „Új munkásosztály”-ról írt, meg arról, hogy ”Sztahanovista építőipari munkásokból, technikusokból és mérnökökből álló küldöttséget hívunk meg a Szovjetunióból”, meg „Megindult a verseny a szakma legjobb dolgozója címért”, hogy egy szavamat se érted: mi az a Szovjetunió, meg sztahanovista, meg legjobb dolgozó, mért is értenéd, nem vagy te történész meg újjáépítő se, hogy a mai Magyar Nemzet is majdnem ilyen, csak nem szó szerint, hát ebben lehet valami; de vissza a faterhoz, ő se értett semmit, akkor még nem is akart, mert elég volt neki, hogy az apja, az öreg-papi és az anyja, az öreg-mami, akik, mert túlélték, az alig túlélhetőt, de cipelték magukkal végig az „emlékét”, mint a nehéz köveket, lehettek azok „másfél mázsa” súlyúak is, nem tudták soha lerakni, pedig akarták, hát inkább elfelejtették, lenyomták a mélybe, mégis, újra és újra valahonnan rájuk omlik, pedig már nem is élnek, nem a piától, mint neked, ők nem jártak kocsmába, hanem a fatert akarták, hogy megszülessen és neki jobb legyen, szebb legyen, és ezért úgy szerették őt meg az öccsét, ahogy te szereted a sört, és hitték, hogy ők majd kimozdítják a világot a sarkából, nem azért, hogy fejre álljon, még ha az is lett belőle, mert akkor sem látta az ember az erdőt, csak fákat meg a Rajkot és ezért nem talált ki belőle, mégis jó volt, ezt sem érted ugye, mért is értenéd, szerették egymást és a fatert is és a fater ezért akkor boldog volt, nagyon boldog, ezt mesélte nekem sokszor, aztán iskolába ment a fater és mindig kilógott a…, nem az iskolából, mint te, hanem a sorból, az ital látom már a fejedbe szállt, mint Madeirán Porto Monizban a szikla-medencébe a tengervíz és soha nem ürül ki onnan, de abba legalább fürdeni lehet, de a te fejed…, hagyjuk; a fater mindent azonnal vágott, a tanárnő még meg se kérdezte, már mondta a választ, a többi gyerek meg csak hallgatott, mint a tengeri halak Madeiránál, a tanárnő meg állandóan intőt adott a faternak, csak akkor nem, amikor felügyelő jött ellenőrizni, akkor csak a fatert kérdezte üptre, ő meg lökte unottan a választ, csak magatartásból nem volt soha ötöse, de ezen csak röhögött mindig, pedig akkor még tíz se volt, vágod haver?! Hogy te pont fordítva voltál, mert olyan kussolva ültél mindig a helyeden, meg se szólaltál, ezért szeretett téged a töri-tanárnőd is, mert a tej is megaludt a szádban, na jó, az nem, mert azt sohase ittál, pedig a fater mondta, hogy akkoriban még jegyes tej is volt, jegyes-sör nem, de marha vagy, autók se nagyon, csak villamosok, meg olcsó könyvek, színház, hogy neked nem lehet olyan olcsón adni, hogy vegyél egyet is, tudom, látom, hallom, nem vagy te egy origó, csak egy nagy nulla, aztán ide-oda billegsz a negatív és a pozitív végtelen marhaságok közt, ezt se érted, nem baj: Maris, még egy kört kérünk; a fater meg csak nőtt-növekedett, bekerült a gimnáziumba, akkora mákja volt a faternak, olyan tanárai voltak: a Vera néni, az Oszi, a Palotás tanár úr, ők nemcsak arra tanították, amire „kell”, hanem arra is, hogy a másik is ember, legyen gazdag vagy szegény, zsidó vagy cigány, akár arab is, ha úgy iszik, mint te, hogy még levegőt is kevesebbet veszel, akkor is, mert ez a „mi” vagyunk, az „együtt” csináljuk, meg egymásért, nem kell az a nagy duma, ami most van, hogy „ezer év” meg a „MAGYAR NEMZET”, meg mi a franc, tudod mit írt Karl Deutsch ’69-ben, persze, hogy nem tudod, hogy a „nemzet… olyan személyek közössége, akiket eredetükre vonatkozó tévhitek és a szomszédok iránt érzett gyűlölet kapcsol össze”, vágod, haver?!, nos a fater nem ezt kapta ott, a gimnáziumban, és mégis nagyon boldog volt, hogy te is gyűlölöd a Lajost, a szomszédodat meg a románokat és ezért jó hazafi lennél, a frászt, akkor inkább igyál tovább; a fater sportolt is, hű de sportolt, olimpiai bajnok akart lenni, tudod te ki volt a Papp Laci, persze nem, csak a Puskás meg a Honthy Hanna, a Papp Laci háromszoros olimpiai bajnok volt, és amikor a fater az ifi-válogatottal Tatán edzett, ott voltak a Laci bá’-ék is, akkor már ő volt a magyar ökölvívó válogatott edzője, és jött velük szembe, akkor nem tudtak olyan hamar köszönni a Laci bá’-nak, hogy ne Ő köszönjön előbb, vágod, haver?, képzeld el, hogy veled szembe jön itt a faluban a Puskás Akadémiáról egy „nevenincsensohanemleszlabdarúgó”, te köszönsz neki, ő meg, még csak a fejét se biccentené meg, hagyjuk, pedig a Laci bá’ nem kapott annyit, mint amennyit ezek kapnak; aztán a fater mégsem lett olimpiai bajnok, csak elvégezte az egyetemet, aztán megkérdezte az öreg-papit, hogy kutató legyen vagy gyakorló közgazdász, nem borász, hagyd már a hülyeségeidet, és az öreg-papi azt tanácsolta neki, hogy inkább gyakorlati legyen, mert „Az idő lassan elszivárog./ nem lógok a mesék tején,/ hörpintek valódi világot,/ habzó éggel a tetején.” mondta a költővel az öreg-papi, és a fater túllépett e „mai kocsmán”, nem, nem ezen a kocsmán, ahol reggeltől estig iszol, haver, na mindegy.

Na, most már mennem kell, majd holnap folytatom: igyál inkább még egyet, ne gondolkodj.

  1. 11. 23.szombat

KIS SZÍNESEK…

KIS SZÍNESEK
1. „Rétvári: vannak olyan ellenzéki erők, amelyek ártani akarnak a magyarságnak”
Péntek reggel nagy napra ébredtünk: megszólalt a (KDNP-és) Bencus, a Rétvári, tudod, a parlamenti államtitkár az Emberi Erőforrások Minisztériumából és fölmondta a bemagolt leckét, hogy ártani akarnak azok a gaz ellenzékiek a magyarokságnak. Pedig „ma már más képet mutatnak az iskolák, mint tíz éve”, mert a „Csodaszarvas”-unk ma is képes csodát tenni. És persze beszélt másról is: hogy mennyire nőtt az időskori biztonság kis hazánkban, mert ő tudja a számokból, meg a mamája is mondta neki. Lehet, hogy nem is a mamája mondta, hanem a KSH, a mamájáról a nyugdíjasok beszéltek és beszélnek folyton-folyvást. Csak a Kövér Laci bá’, tudod, a szomszéd házmester meg ne hallja, mert egy évre biztosan eltilt a beszédtől.
2. „Gulyás: a kormánynak nem kell konzultálnia Karácsonnyal a finanszírozásbeli változásokról”

Persze, hogy nem: minek azt, az illiberális akármiben, a NER nevű izében ez így van rendjén; különben is: háború van, nem hallottad, nem tudtad?! Mert az az egyharmad, amelyik ország fele egyszerűen nem akar beletörődni a sorsába, a „kuss”-ba, ki hallott már ilyet, még az Erdogan se, az óvodát látogató feleségéről nem is beszélve, hát akkor persze, hogy coki. Konzultálni, mi az? Egyeztetni? A végeláthatatlan vitáknak vége – mondta a focista, nem lesz itt okos gyülekezet, még mit ne! A Karácsony meg kapja be, atlétikai VB-t sem akar, pedig már a „Mészáros gyerekek 4,1 milliárdért tarolják le a budapesti atlétikai stadion helyét”, ez meg belepofázik, megtanítjuk majd, hogy kiknek ugasson.

3. „LENYŰGÖZŐ VIDEÓVAL KÖSZÖNTI ORBÁN VIKTOR A PUSKÁS ARÉNÁT”
Ma ne menj a Hungáriára, a Keleti környékére se, csak a Vérhalom térre, hogy hungarikumot láss, legalább te javítsd a statisztikát, hogy ne egy magyarul beszélő külföldinek nézzen, még tüntetni is kezdesz a végén, szóval: ne menj oda! Ma lesz a szalagavató nagy buli, a FŐNÖK is megy, persze, hogy megy: száz évente, ha akad ilyen a világon, ott a helye. A szlovákoknak, cseheknek, ukránoknak, szerbeknek, osztrákoknak nincs ilyen, nekik minek? Ők tudnak focizni, mi meg lopni, na: szerinted, mi a jobb?

4. „Jávor: rekordbüntetést kapott Magyarország az uniós források szabálytalan felhasználása miatt”
Nem tudod mennyit? Hát aztán, kb. 600-at, nem milliót: milliárdot! Én se tudom elképzelni az mennyi pénz, hogy ki fizeti vissza? Hát nem azok, akik ellopták? Dehogy: te meg én, nem is tiltakozott a kormány, minek: megvan az a pénz!

5. „Angelina Jolie anyukája egyszerűen gyönyörű volt”
Most ezt se találom…


2019. 11. 15. péntek

VÁGOD? (7.)

VÁGOD? (7.)
Marisom, adjál már egy sört, nem látod, hogy mennyire ki vagyok száradva? Te meg, haver, vágod? Bementem reggel a Klárikához, tudod, a polgármester lányához, az új dohánybáróhoz bagóért, mondja nekem a Klárika, hogy olvasni nem akarok-e, mert megjött egy darab Demokrata és az az egy még nem ment el, a Zoli gyerek se vette meg csákónak, mert annak se jó, de nem akarja remittendálni, mert újabban morognak, hogy csak a Népszavát fogadják el, meg a HVG-t, de azt nem kell remittendálni, mert azokat bezzeg olvassák, nem érted? Mit nem értesz ezen, pedig olyan egyszerű, mint az egyszeregy, de te számolni se akarsz, mert minek, ugye, igyál, az kivilágosít, szóval, mint a megsavanyodott tejjel, azt csinálják az újsággal is, csak nem kiöntik, hanem visszaadják a feladónak, érted már, nem ittál még eleget, akkor igyál, szóval a Klárika odalökte nekem az újságot mondta, legközelebb csak akkor ad bagót, ha ezt most elviszem, nem akar ő bajt magának meg még baja lesz az apjának is, a polgármester úrnak, ha ezt is visszaküldi a központba, hát elhoztam, te nem hoztad volna el, ha a Klárika úgy néz rád? Igyál még egyet, Maris, adjál már neki, vágod, haver? Hajnali négykor, a melóba menve a buszon most nem tudtam visszaaludni, a kátyúk meg a gödrök ellenére sem, pedig azok mindig álomba ringatnak, de most a Binci sem akart szarvast levadászni a busszal, csak néha kacsázott egyet a böfögésből adódóan, hát elkezdtem olvasni, vágod, haver? Hogy abban mi minden van, vágod? Majdnem leestem a székről, pedig az ülés olyan öblösen mély, hogy kiszállni se tudok belőle, mert beleakad a rugó a gatyámba, de most az olvasásomba akadtam bele, haver. Vágod? Hogy te nem olvasol újságot, meg mást se, persze, hogy tudom, neked nem kell olvasni, csak inni és már jönnek is a gondolatok abba a nagy fejedbe, meg mennek is ki onnan, haver, de nem baj, így is szeretlek, ha eleget iszom, szóval a Demokrata interjút csinált egy proffal, nem pofával, bár az ennek is elég nagy, hanem egy többszörös professzorral, aki mindenfelé tanítja a „Z” generációt, vágod? Te, te nem vagy Z, te Baby boom korszakos vagy haver, inkább igyál, ne számold az éveket, csak megbánod. Maris, adjál már nekem is még egyet! Szóval az az aranyos nagypofájú professzorkám azt mondta a fölkérdezőnek, hogy nála az egyetemista olyan, mintha „a hallgató egy magyarul beszélő külföldi lenne”. Vágod, haver? Ez hülye, a magyarok magyarul se tudnak, na jó, te tudsz, amikor elég van benned, de csak akkor, egyébként olyan vagy, mint a többi: mintha külföldiül beszélő magyar lenne, érthetetlen. De haver, ez folytatta, licitált, nem kontrázott, még a Fedák Sarolta Klára Máriát se mondta be, de marha vagy, hanem folytatta, hogy „Az alapszakos hallgatók magyarságtudata kognitív szinten 15-21 százalék, a mesterszakos kontrollcsoporté 33…”, nem érted, én se, pedig én majdnem mindet értek, amikor elég van bennem, de amikor a fószer azt hörögte ki magából, hogy „Egy 21 százalékos kognitív nemzeti identitás nem szükségszerűen tartja vissza a hallgatót attól, hogy egy magát határozottan nemzetinek deklaráló kormány ellen – és ne mellette – tüntessen. Ez komoly akadálya lehet a a magyar kormány tudatos nemzetállam-építési és – erősítési politikájának”, akkor lehúztam az ablakot és kiba@tam a Klárika újságját azon keresztül. Na, igyál még egyet, ne gondolkodj!
2019. 11. 14. csütörtök

KIS SZÍNESEK…

KIS SZÍNESEK…

  1. „Nincs eléggé kidolgozva”

Emlékszel? Nem? Pedig nem is olyan régen történt: hát persze, a „Borkai-ügy”-ről van szó. Most már csak az erkölcstelenségről, mert azt láthattad, csócsálhattad, a jachtot is, azt az ügyvéd-pofát is, azt már nem tudják tagadni. Hát úgy tesznek, mintha beleállnának: már nem is tagja a Fidesz-(KDNP) „közösségének”, persze nem rúgták ki, hisz az „ő kutyájuk kölyke” a Borkai, hát megdumálták vele, de az se jött be. Akkor jött a FŐNÖK és egyetértett, hogy ne kapjon életjáradékot, ja, persze: csak olimpiait ne. Emlékszel, mondta is, ha lesz ilyen javaslat, Ő támogatja. Hát lett. De nincsen eléggé kidolgozva. Értitek? Amikor kell, akkor egy éjszaka alatt átnyomják a gránitszilárdságút is, aztán a következő napon módosítják. Érted?

Közben meg marad minden a régiben, a gyerekek jattja, az Audi-ügy, hogy én miről nem elmélkedek itt ebben a kis-színesben…

  1. „A magyar állam fizet a Türk Tanács budapesti irodájáért”

Hát persze, hogy fizet. Miért ne fizetne? A türkök barátaink, hát még a Türk Tanács tagjai! Hát persze, hogy fizetünk, mint a katonatiszt! Az orosz bankért is fizetünk, hát mit nem lehet ezen érteni…

  1. Benyújtották „Az Országgyűlés működését és a képviselők jogállását érintő egyes törvények módosításáról” szóló törvényjavaslatot

Ez tényleg színes, nem fogod föl? Ne randalírozzanak a képviselők odabenn a parlamentben, mint az angolok, csak üljenek nyugodtan a helyükön, ha fölszólítja majd őket a tanító néni, akarom írni a pedellus bácsi, akkor illedelmesen álljanak föl, hajoljanak meg, nyilvánítsák ki tiszteletüket és alázatosságukat a magosban ülő felé, aztán óvatosan és „suk-sük” nélkül, szigorúan a tárgyhoz kapcsolódóan mondjanak valamit, lehetőleg ne a javaslat ellenében. Ha nem, akkor vessenek magukra, úgyis annyit keresnek, hogy csak na, svájci indexálás nélkül is, úgyhogy legyen végre „kuss!” és rend!

  1. „Itt az idei karácsonyi trend: rénszarvascicik – 18+”

Sajnos ezt a hírt most nem találom…

  1. 11. 13. szerda