2019. november 14. nap bejegyzései

VÁGOD? (7.)

VÁGOD? (7.)
Marisom, adjál már egy sört, nem látod, hogy mennyire ki vagyok száradva? Te meg, haver, vágod? Bementem reggel a Klárikához, tudod, a polgármester lányához, az új dohánybáróhoz bagóért, mondja nekem a Klárika, hogy olvasni nem akarok-e, mert megjött egy darab Demokrata és az az egy még nem ment el, a Zoli gyerek se vette meg csákónak, mert annak se jó, de nem akarja remittendálni, mert újabban morognak, hogy csak a Népszavát fogadják el, meg a HVG-t, de azt nem kell remittendálni, mert azokat bezzeg olvassák, nem érted? Mit nem értesz ezen, pedig olyan egyszerű, mint az egyszeregy, de te számolni se akarsz, mert minek, ugye, igyál, az kivilágosít, szóval, mint a megsavanyodott tejjel, azt csinálják az újsággal is, csak nem kiöntik, hanem visszaadják a feladónak, érted már, nem ittál még eleget, akkor igyál, szóval a Klárika odalökte nekem az újságot mondta, legközelebb csak akkor ad bagót, ha ezt most elviszem, nem akar ő bajt magának meg még baja lesz az apjának is, a polgármester úrnak, ha ezt is visszaküldi a központba, hát elhoztam, te nem hoztad volna el, ha a Klárika úgy néz rád? Igyál még egyet, Maris, adjál már neki, vágod, haver? Hajnali négykor, a melóba menve a buszon most nem tudtam visszaaludni, a kátyúk meg a gödrök ellenére sem, pedig azok mindig álomba ringatnak, de most a Binci sem akart szarvast levadászni a busszal, csak néha kacsázott egyet a böfögésből adódóan, hát elkezdtem olvasni, vágod, haver? Hogy abban mi minden van, vágod? Majdnem leestem a székről, pedig az ülés olyan öblösen mély, hogy kiszállni se tudok belőle, mert beleakad a rugó a gatyámba, de most az olvasásomba akadtam bele, haver. Vágod? Hogy te nem olvasol újságot, meg mást se, persze, hogy tudom, neked nem kell olvasni, csak inni és már jönnek is a gondolatok abba a nagy fejedbe, meg mennek is ki onnan, haver, de nem baj, így is szeretlek, ha eleget iszom, szóval a Demokrata interjút csinált egy proffal, nem pofával, bár az ennek is elég nagy, hanem egy többszörös professzorral, aki mindenfelé tanítja a „Z” generációt, vágod? Te, te nem vagy Z, te Baby boom korszakos vagy haver, inkább igyál, ne számold az éveket, csak megbánod. Maris, adjál már nekem is még egyet! Szóval az az aranyos nagypofájú professzorkám azt mondta a fölkérdezőnek, hogy nála az egyetemista olyan, mintha „a hallgató egy magyarul beszélő külföldi lenne”. Vágod, haver? Ez hülye, a magyarok magyarul se tudnak, na jó, te tudsz, amikor elég van benned, de csak akkor, egyébként olyan vagy, mint a többi: mintha külföldiül beszélő magyar lenne, érthetetlen. De haver, ez folytatta, licitált, nem kontrázott, még a Fedák Sarolta Klára Máriát se mondta be, de marha vagy, hanem folytatta, hogy „Az alapszakos hallgatók magyarságtudata kognitív szinten 15-21 százalék, a mesterszakos kontrollcsoporté 33…”, nem érted, én se, pedig én majdnem mindet értek, amikor elég van bennem, de amikor a fószer azt hörögte ki magából, hogy „Egy 21 százalékos kognitív nemzeti identitás nem szükségszerűen tartja vissza a hallgatót attól, hogy egy magát határozottan nemzetinek deklaráló kormány ellen – és ne mellette – tüntessen. Ez komoly akadálya lehet a a magyar kormány tudatos nemzetállam-építési és – erősítési politikájának”, akkor lehúztam az ablakot és kiba@tam a Klárika újságját azon keresztül. Na, igyál még egyet, ne gondolkodj!
2019. 11. 14. csütörtök