2020. február hónap bejegyzései

TELEFONOS INTERJÚ

TELEFONOS INTERJÚ
– Áldott és békés szép jó napot kívánok, Kovács úr!
– Magának is.
– Telefonos Kérdőívet töltenék ki magával együtt, ugye érti?
– Értem én, de honnan van az úr?
– A NÉZŐVESSZŐ és SZÁZADELŐ Intézettől!
– Akkor rendben, de a nevemet honnan tudja?
– Kubatovics elnök úrtól, ő mondta: magához nyugodtan forduljak kérdezőív-kitöltésből kifolyólag.
– Máris kezdhetjük, csak megiszom a kávémat.
– Csak nyugodtan, cukorral?
– Ez már a kérdés?
– Dehogyis, ez még csak a fölvezető.
– Akkor cukor nélkül, arra sem telik, a kávé is a zaccból lett újrahasznosítva.
– Vicces maga, Kovács úr, bár a vicceket nem szeretjük.
– Nem-e?
– Hagyjuk, akkor kezdeném.
– Kezdje.
– Neve?
– Mi van, jóember?
– Ja, ezt nekem kell beírnom meg az értékelést is, akkor most kezdjük: mikor találkozott legutoljára gyöngyöspatai cigány gyerekekkel, akik nem abba, hanem a másik iskolába járnak?
– Nem találkoztam velük.
– Jól értettem, hogy azt válaszolta: NEMRÉG találkozott velük?
– Akkor úgy.
– Ezzel megvolnánk, jön a második kérdés: mikor tudta meg, hogy ezek a gyerekek nem akarnak ugyanabba a vécébe járni, mint a keresztény hetero-fehér gyerekek?
– Nem tudtam erről!
– Jól értettem, hogy NEMRÉG tudta meg?
– Akkor úgy.
– Ezzel is megvolnánk, a harmadik: mikor tudta meg, hogy a független magyar bíróság…
– Van független magyar bíróság még?
– Ne szóljon közbe! Szóval, hogy a független magyar bíróság tárgyalta és jogerősen elítélte a gyöngyöspataiakat, sőt kártérítésre is kötelezte őket, mert megkülönböztette a cigány és az igazi magyar gyerekeket?
– Mért: megkülönböztette?
– Jól értettem, hogy az M1 Híradójából, amikor a Miniszterelnök úr elmondta, hogy nem igazságos?
– Jól, akkor így jól.
– És mit szólt hozzá?
– Mit is szóltam?
– Föl volt háborodva és kikérte magának, elkezdett kiabálni a feleségével, belerúgott dühében a kutyájába…
– Nincsen kutyám, se apám, lassan már tiszta gatyám se…
– Szóval csak a kávéscsészéjét törte ripityára.
– Tényleg úgy volt, ahogy most mondta, írja csak.
– Hallott-e arról, hogy Soros által…
– Persze, csak arról hallottam, meg a Gyurcsánynéról is…
– Akkor ez is rendben, majd befejezem a mondatot.
– Fejezze. akkor végeztünk?
– Még nem: jönnek a börtönbizniszes kérdések…
– Még nem voltam börtönben.
– Nem? De még lehet, ha…
– Na, ne viccelődjön ezzel, én sem szeretem az ilyen vicceket.
– Majd fogja, higgye el, majd fogja, szóval van ez a börtönbiznisz, amit azok a sorosista ügyvédek meg civilisták forszíroznak üptre, mit szól hozzá?
– Szóhoz se jutok.
– Akkor jó, nehogy valami Facebook bejegyzésben melléjük álljon!
– Dehogy, hová gondol, nincs is internetem csak az M1 meg a HÍR TV megy, néha az M4 is, de ott is csak a híreket nézem meg negyedóránként.
– Ez egy piros pont lesz, még nyer a végén egy Bayer összegyűjtött kötetet.
– Nem lehetne inkább Demetert vagy L. Simont?
– Majd meglátjuk, de akkor mit szól a NAT-hoz?
– Tiltakozom?
– Maga csak ne tiltakozzon!
– Hát a tiltakozók ellen tiltakozom!
– Az más, az rendben van, és mit szól Varga Judithoz?
– Hű, az egy jó bula!
– Nem úgy, amiket mond!
– Jaj, azt nem értem… de szeretem, ha az a jó…
– Na jól van, akkor a záró kérdés: mi legyen a túlzsúfolt börtönökkel, hogyan enyhítsük a zsúfoltságot, konténer-börtönöket építsünk?
– Dehogy: ott állnak üresen a Tesco meg a Lidl áruházak, a polcokra lehetne…
– De Lölő bá’ már bevásárolt egy csomó konténert a Vateráról.
– Ja, az más, akkor kellenek a konténerek.
– Akkor meg is volnánk, Kovács úr, be is fejeztük az anonim kérdőív-kitöltést: szép napot!
– Magába is…
2020. 02. 28. péntek

A KEDVENC POLITIKUSOM

A KEDVENC POLITIKUSOM
(Setétes Pisti hetedik osztályos tanuló dolgozata)
Engem csak úgy hívnak az osztályban, hogy a bokszos-cigány, merthogy olyasmi a nevem, meg sötét a bőröm, állandóan izgek-mozgok, nem bírok a seggemen ülni és a hajam is fekete a fejemen. Mér is tudnák ülni nyugton, minek, meg hallgatni többieket, főleg a tanárnőt. Elég, ha otthon löki az öreg, doszt.
Szóval az a föladatom, hogy egy politikuscsávóról írjak valamit, aki nekem a kedvencem, bár olyant én nem is ismerek, de írok egyet. Az semmibe se nem kerül, de legalább jót röhögünk majd az osztályban, he nekem kell fölolvasnom az irományt.
Van az a bajszos csávó, tudja a tanárnő, aki ott povedál a csúcsosban és a magasban, mindig morcos, mert biztos nem ivott eleget, vagy cukra van, bár ez nem biztos. Azt a csávót én csak „vad-barom”-nak hívom, mert olyan baromian vad kinézete van a csávónak mindig, mint a sziú indiánoknak a Winettuban, de ezt lehet, hogy nem jól írom ide névileg. Mindegy, de a „vad-barmot” még röhögni nem láttam, de ha a tanárnő látta, akkor bocsi.
Ez a „vad-barom” mindig a végén jön be, amikor már mindenki, na jó, majdnem mindenki benn van, mert a SAS nem mindig száll le addigra a helyére, csak későbben lesz benn, ha benn lesz olyankor, szóval akkor mindenkinek föl kell ugrálnia a padjából, mint nekünk is, de mi nem szoktuk azt csinálni, mert minek, hiába szólogat a tanárnő. De ők csinálják odabenn, mert azér’ választották őket meg, hogy ugráljanak, ha kell, ha nem. de közben sokan rájöttek, hogy lehet idegesíteni és froclizni a „vad-barmot”, hát táblákkal és rögtön el is kezdtek táblázni. Ez olyan műveleti esemény, mint a helyszínelés, amit sokszor láttam már itt nálunk is, amikor a kocsmai balhék után megérkeznek a jardék, és mindenféle kötelet meg szalagot meg táblát raknak ki mindenfelé, hogy tiltsák a ki-bejárást a műveleti területre, de itt a csúcsosban nem ezér’ tábláznak a műveleti területen, főleg a Hadházy nevű illetőség, hanem mert tiltakoznak a fölállás ellen, vagy másért is. De lehet, hogy nemcsak az ellen. Mindegy is: a „vad-barom” rögtön ideges lesz, begurul, a bajusza elkezd idegesen ugrálni, a szemei felé emeli két ujját, hogy abba nézzenek bele, de nem értem miért, és ők se nem értik, ezér’ bele se néznek, aztán irgalmatlanul elkezdi verni a kis-harangját, amin én csak röhögök, mert még az nincs fölszentelve és akkor nem is ér.
Aztán viszonylagos elcsöndesülés érkezik, mert többen benyomnak egy gombot a padjukon (tényleg: nekünk mért nincs ilyen gombunk?) és hadoválni kezdenek, mások meg egy sonkás-lazacos szendvicset. Akkor ez egy kérdezz-felelek játékká alakul, vagy barkochbává, amikor a választ előre nem mondják meg, csak mindenki tudja. Ilyet mi is szoktunk játszani, de én már nagyon unom, mert én utána se értem mindig a választ. Csak a tanárnő élvezi ezt a játékot.
Aztán a Lajos, aki nagyon okos gyerek az osztályban, ki is van nevezve a legokosabbnak a tanárnő által, szokta nekem mondani, mert mi jobba vagyunk, mint a többiek, mert én jól verekszem, de a Lajos nem, hát én megvédem, amikor kell, ő meg jobba van velem. Szóval a Lajos mondta nekem egy megvédése után, hogy a „vad-barom” szokott nyilatkozni is, amit nagyon szeret hol itt, hol ott, de mindig csak a védett helyen, mint a Merlénél a védett férfiakban, amit már el is olvastam többszőr, mert egy jó könyv a Merlétől, de nem kötelező és akkor olvasni érdemes. Szóval odamondta a „vad-barom”, a sziú indián-kinézetű, hogy ma már nagy háború van a szabadságot akarók, meg a rend által korlátolt szabadságot akarók között, amit én nem értek, mert vagy szabadság van, vagy korlátok mindenfelé és coki, de a „vad-barom” ezt mondta, biztos érti, amit mond, vagy nem. Aztán van a többségi hatalom is, ami ma Európában nem igaz, mert Soros. Már régóta meg akarok ismerkedni a Soros bá’-val, hátha jól össze tudnánk fogdosni a tanárnő többségi hatalma ellen, de nem találom a mailcímét, pedig már a Lajos is kereste. Aztán a „vad-barom” nyilatkozott rólam is, hogy a háttérhatalom sok pénzt akar nekem idenyomni, de én ezt nem tapasztalom, bár a fatert nem kérdeztem.
De a legjobban azt a „vad-baromi” mondást szeretem, hogy a „Jog és igazság nem kerülhet egymással szembe”, de nem fejtette ki, hogy akkor mi lesz a joggal és kinek lesz coki.
Na, mára elég a leckéből, mert hallom, hogy kinn megint verik a Lajost, megyek megvédeni…
2020. 02. 27. csütörtök
ui: megvédtem

MEGNÉZTEM…

MEGNÉZTEM…
Megnéztem. Nem kellett volna. Olyan, amilyennek leírták: hamisító! Történelem-hamisító. Ha valaki ebből a kiállításból akarná megismerni a Trianon-utáni Magyarországot a kormányzóválasztástól, akkor bizony nehéz dolga lesz. Persze csak akkor, ha a tényekkel akar ismerkedni. Azzal, ami valóban történt. Na azzal nem fog. Van itt Horthy ruhájától kezdve, ajándék-tollakig minden. Csak a történelem nincs.
Sok a külföldi. Persze vasárnap van, talán azért nincsenek magyar iskolások. A tanáraik vezetésével. Csodálkozva nézegetnek, mosolyognak, inkább befelé beszélnek, egymással csak suttognak.
Nézem a kiállítást. Normális, szabad élet volt. Csak az a TRIANON, azt tudnák feledni. De nem tudják. Az okok nem érdeklik – a kiállítókat, a szervezőket. Csak a látvány. Csak a felszín. Abból is csak az, ami felül van. Alul nincs is. Szegények se. Kitaszítottak se. Zsidók se.
Nézem a kiállítást. Beleolvasok az emlékkönyvbe. A nyugdíjasok valami szövetsége ömleng: milyen szép, milyen jó, mennyire meg vannak elégedve. Meg rengeteg kriksz-kraksz. Nem értem. Ha csak ezt nem érteném.
Szégyen. Annak, aki készítette, annak, aki engedélyezte, de én is szégyellem magam. Mert manipuláció az egész. Ma minden manipuláció. Meg kéne tanulni manipulációban manipuláció nélkül élni. Persze ahhoz nem elég a sör mellett. Ahhoz utána kell menni, tovább kell gondolni. Ma ez úri huncutság.
Megnéztem. Nem kellett volna.
2020. 02. 23. vasárnap

BOLDOGSÁG…

BOLDOGSÁG…

Ma végre a boldogságról fogok írni: a csoda-szép gyerekkoromról, az izgalmas ifjúságomról, a szerelemről, az eszmélésemről, mert az élet szép!

Aztán leülök a gépem elé, „fölélesztem”, jobbról lassan előbukkan a Word, benne a „naplóm” éppen ott „kinyitva”, ahol tartok, a tegnapnál, a pénteknél. És akkor balról meg a Google oldalai lökődnek elő, benne a hírekkel.

Ba@@us!

Ez kár volt: „Ezt posztolta a KDNP frakcióvezető-helyettese Facebookon” és megjelenik egy kép (amit a hír szerint a „szerző” azóta már törölt is, mintha attól semmissé vált volna, milyen ember is ő), „nem értem….ha a magyar börtönlakó elítéltek 80%-a roma, akkor a bírók is rasszisták”??”

Belenézek Facebook névjegyébe: Dr. Aradszky, a KDNP(?) frakcióvezető-helyettese, aki „értelmiségi családban” született Békéscsabán, a József Attila Tudományegyetem Jogi Karának nappali tagozatán 1982-ben szerzett diplomát, nős, két leánya van és már saját maguk építette családi házban laknak Érdligeten.

Korrekt. Miért nem ilyen az ember is? Persze arról nem ír, hogy államtitkárként egyszer arról povedált, hogy „„A sátán/Soros terv ellen küzdeni keresztény kötelesség”. Így. Egyszerűen.

Ja, jut eszembe, hisz’ benyújtották azt a börtönbiznisz-izét, a törvényjavaslatot, hogy „nehogymá” meggazdagodjanak a bűnözők, mert xaros a kübli a börtönben, meg állni tudnak csak bent, mint a heringek, azok a gazok. Meg különben is: Gyöngyöspata is égbe, Krisztusért kiált! A nemjóját! Szóval, adni kell nekik, no nem zsozsót, hanem ami jár az olyanoknak. A 80%-nak! Mert, ahogy az azóta letörölt bejegyzés sugallja: a börtöntöltelékek 80%-a cigány! Hogy honnan vette? Nem írta meg. Nem todományos esszét írt: minek oda hivatkozás. Különben is: a szájhagyomány útján terjed. Akkor meg biztos igaz, ugye?! Legutóbb a SAS mondott százalékot valahol külföldön a fasisztáknál: de ő „csak” 75%-ot taksált, hogy annyi keresztény ember él a honban. Puff! Hogy ő is honnan vette? A KSH-tól? Vagy a Századvégtől? Esetleg a Nézőpont nevű izé mérte a rokonságnál? Mindegy. Hazudott. Persze vannak keresztények. Mint az a Dr. Aradszky is.

Szóval: akkor is nagyon boldog vagyok!

Nagyon boldog vagyok!

Boldog vagyok!

Vagyok…

2020. 02. 22. szombat

ÁLOM…

ÁLOM…
Alvás közben, kivált az ébredés felé, mikor az öntudat kezd feléledni, de még csak zavartan működik, e működés tévelygésekben, hallucinációkban jelentkezik, melyeket álmoknak nevezünk. Míg ébrenlétkor képzeleteink öntudatunkra jutnak, addig alvás közben többnyire objektiv érzésekként jelentkeznek. Az álomban öntudatunk működése zavart bizonytalan és azért nagyok ilyenkor tévedéseink.”
Bánt, hogy náciznak, mert székely vagyok, és a székelyek nem nácik.”

Appel! – harsant bele a hajnali sötétbe és mintha elsütötték volna az ágyút, mi négyen, a priccsen fejtől-lábtól fekvő árnyak – ahogyan a többi árny is – gurultunk, zuhantunk a dermedt betonra, otthagytuk meleg foltjainkat a deszkákon, próbáltunk értelmet keresni a homályban, ami nemcsak a fejünkben volt, lassan zajongva, csoszogósan tisztulni kezdett a kép, de élessé sohasem vált, lökdösődve botorkáltunk a bűzös küblik, koszos mosdók mellett, ki a szúrón-fájó, hasító hidegbe, ösztönösen a hátsó sorokba törtünk, inkább tolakodva-törekedtünk, mert a kitaszítottságban, a légürességben, a fogódzkodhatatlanságban is kapaszkodót kerestünk, a légürességben is a megmaradt életösztön irracionalitása mozgatta lassan lábainkat, az, hogy „hátul” talán rejtve, bújva vagyunk és ránk ma sem kerül a szelektálás sora, talán nyerünk még egy órát, napot, reményt, az őrök könyörtelen püfölése közben is csak nagyon lassan rendeződtünk, de aki már helyet fogott magának dideregve dülöngélt előre-hátra, várva a bevárhatatlant és akkor megláttam magam mellett, először nem is ismertem meg, csak tudtam, hogy ismerem, aztán bevillant, hisz a Szilárd az, a Demeter Szilárd, ő is itt van, az lehetetlen, de hisz semmi nem lehetetlen ma már, miközben én is elkezdtem hullámozni, pedig a szél nem is, csak az a metsző hideg, azt lehetne feledni, lopva ránéztem megint, a székelyre, mert ő székely, ezt mondta valamikor, akkor a székelyeket is, gondoltam, vagy lehet, hogy másokat is, de nem mertem már csak előre nézni a homályba, vártam a nevemet, a számomat fölharsanni, de nem hallottam, csak jöttek elém az arcok, a szemek, de nem röhögtek, csak torzan vigyorogtak: Csurka, Schmidt Mariska, Kövér, Varga Judit, Bakondi, Földi, Németh Szilárd, csak arcok, semmi más, aztán vége lett.
Mit kiabálsz, nem tudok aludni – rázta a vállam a feleségem és
lassan kitisztult miden,
lassan kitisztult,
lassan…
2020. 02. 21. péntek

A TEREMTÉS ÚJRA FELFEDEZÉSÉÉRT – DOLGOZAT A CREATION RAJZPÁLYÁZATHOZ

 
(Kovács Pisti harmadik osztályos tanuló, 10 éves leszek, évvesztes)
Anyu mondta nekem, hogy elindult egy nagy pályázat az országban, amin a nagy-fater és én is elindulhatunk, mert olyan fontos, hogy fölfedezzük újra a teremtést, amit a mi kormányunk is támogat, lehet nyerni akár 15000, azaz tizenötezer forintot is (a nagy-fater akár 25 ezret is nyerhetne, de szegény nem lát már jól, meg sehogy se, de lehet, hogy a nagyszájú Gizit, a másod-unokatestvéremet ráveszem, hogy csináljon egy rajzot a nagy-fater helyett, hátha nyer vele a nevében), ha akarunk, ami nagyon jó dolog lenne, mert a támogatás az jó, ha és amikor megkapjuk, de nem szoktuk. Erre pedig szokott esélyünk lenni, mint a lottón, mert megvesszük azt is, bár most drágább lett és akkor se nem nyerünk soha, viszont ahol lakunk van kis-Fidesz iroda és anyu ott takarít meg főzi a kávékat, amikor köll és ezért bizakodók vagyunk.
Szóval van az a rajzos-pályázati izé, amin el köll indulnom, mert anyu mondta, akinek meg a kis-Fidesz irodán mondták, hogy Juli mama (ez az anyukám neve ott, mert viccesek azok a fiúk ám): indítsa csak el a Pistit a versenyen, biztosan nyerni fog, mint a Lölő bá’ szokott nyerni a közbeszerzési vissza nem térítendő rajzversenyeken is. Mást nem mondtak? – kérdeztem anyutól, amikor hazaérkezett a takarításból, de nem mondtak.
Akkor elindulok, de rendhagyó módon, mert tornából és rajzból fölmentettek és az éneket meg nem szerettem az óvoda-előkészítőben, ahova viszont nem jártam, mert nem is volt, ezért írásban és nem rajzban „engedem szabadjára” fantáziámat a teremtésből. Már meg is néztem a honlapot az interneten, hogy mi ez, de ott nincsenek képek, csak egy nagy rakás marhaság van a dinókról meg valami „Nóé”-ról, aki állítólag jobb volt úszásban, mint a Shane Tusup, de ez nem biztos, mert még nem láttam a filmet. A dinókról nem sokat tudok, mert nem vagyok már én dedós, vagy mi a szösz, de a teremtés már birizgálja a fantáziámat. Anyu a múltkor mondta is, hogy még kicsi vagyok hozzá, de ezek szerint nem, mert nyerhetek is vele, ha van elég fantáziám: Az ám, Hazám”! Ezt most azér’ írtam le, mert ez nagyon tetszik, mert az a költő, aki ezt írta, olyan jókat írt meg mindent, ezt például a születésnapjára írta csecse becsének magának. Az Attila nagyon szerette a Hazát, aki viszont nem mindig, sőt ritkán, de ez is mindegy. A költemény ugyan nem a teremtésről szól, hanem egy szablyával vagdalkozó Horger úrról, de most ez sem érdekes, mert nekem ez tetszik és kész, ha nyerek, akkor adok belőle kétszázat biztosan.
De vissza a teremtéshez, ami nem a leteremtésből fakad, mert azt csak én kapom mindig (és én már meg vagyok teremtve), amikor megnézem a Cinát, aki a szomszéd padban ül és olyan érdekes arca van, meg a bőre is sötétebb, mint a miénk, meg fekete a haja is, a szeme is, és sok testvére is van, akik hangosak, de olyan jó viccesek és énekesek. A többiek nem szeretik a Cinát, azt mondják rá, hogy cigány egy lány, és neki nem itt lenne a helye, hanem máshol, de hogy hol, azt nem mondják, csak mutatják neki. Én meg mindig megvédem, meg haza is kísérem egy darabig, amíg sokat beszélgetünk, de nem a teremtésről, hanem a kajáról meg a jövőről, hogy mi lesz majd azután, amikor nem ma lesz. A Cina azt mondja, hogy ő orvos akar lenni, aki gyógyítja majd a romákat meg a nemromákat, meg nyelveket is akar beszélni, pedig magyarul is tud már. Néha nagyon furcsákat mond, amiket nem is értek: hogy újra kéne teremteni a világot, mert ez nem jó világ, mert ember embernek a farkasa itt mindenki, különösen, ha cigány az ember, és valami nagyon el lett cseszegetve, hogy vonyítani van kedve a farkas fiának vagy lányának, ha tudna vonyítani. Én elmondtam akkor neki, hogy elindulok írásilag a rajzversenyen a teremtésről, és akkor majd írok a farkasokról is a dinók helyett, de ő ezen nem nevetett, hanem szomorú lett a kedve. És akkor azt mondta, hogy inkább arról kellene írni egy rajzosat, hogy mindenki megértse, hogy milyen lenne a világ, ha a mai eszünkkel és okosságunkkal teremtenénk meg azt: lenne-e alul meg fölül, kívül meg belül; lennének-e éhezők meg szomjazók; az új megteremtetésben is verné-e apu az anyut; s lenne-e tűz, amihez közelebb lenne valaki, más meg nem; lennének-e menekülők a határon, sőt lenne-e határ, a kerítésről nem is beszélve. Akkor Cina azt mondta, hogy úgysem lehet a világot újjáteremteni, legföljebb hazudni lehet róla, hogy a régi milyen jó és szép lett.
És akkor én elhatároztam, hogy mégis újjáteremtem a világot és ott Cinának is jó lesz és orvos lesz és nyelveket tud majd beszélni és rögtön hozzá is fogtam:
„Kezdetben teremtette…”
2020. 02. 20. csütörtök

LUJZA ÉS JENŐ…

LUJZA ÉS JENŐ
(utánzat)

– Jenő! Végre egy jó hétvégénk lesz!
– Örülök Lujza, miért is?
– Mert megrendezem a mi kocsonyafesztiválunkat! Ugye Jenő szereted a kocsonyát?
– Lujza, hát persze hogy szeretem, de nem kell ahhoz fesztivál, hogy kocsonyát csinálj nekem!
– Nem? Pedig arra gondoltam, kérhetnénk rá tahó pénzeket is, s akkor …
– Lujza! Ne bomolj! tao pénzeket nem adnak kocsonyára, pláne nem nekünk!
– Nem, Jenő? Miért nem? Te lennél a büfés-focistám, de ha akarsz, akkor legyél pályamunkás és akkor lehívhatnánk a TAHÓ pénzt! Most írta az internet, hogy…
– Lujza! Az nem tahó pénz!
– Nem?!
– Lujza! TAO, betűzöm: T mint Tichy, A mint Albert, O mint Orbán, érted már? A tao közpénz, amit célzottan is el lehet költeni, amire a kormány akarja!
– Nem tahó? Érdekes, pedig úgy mennyivel érdekesebb lett volna. És mi nem kaphatunk egy tao pénzt?
– Kik azok a mi, Lujza?
– Hát a kocsonyások! Mondjuk azt, hogy …
– Nem, mi nem csalunk!
– Hülye tahók vagyunk, ugye Jenő, még csalni sem tudunk?
– Azok vagyunk.
– De mondd Jenő, mi nem tudunk fölhúzni gyorsan egy stadiont ide, a lakótelepi házunk elé, a parkoló helyett?
– Nem! De miért építenénk ide egy stadiont? Nincs is annyi pénzünk.
– Nincs? Miért nincs nekünk annyi pénzünk? Azt mondta az évértékelőjén az Orbán Viktor, hogy az elmúlt tíz év az elmúlt száz év legjobb tíz éve volt, úgy gazdagodunk, hogy az már…
– Hagyd abba, Lujza! nagyon kérlek, fejezd be: nekünk nincs annyink.
– Akkor kérjünk egy állami banktól, biztosan ad majd nekünk is.
– Nekünk nem ad.
– Nem? Nem értem, miért nem ad?
– Mert szórakozásra nem ad.
– Jenő, a Hernádinak és a Pistának nem szórakozásra kell?
– Milyen Pistának?
– Hát a saját tappancsain állónak.
– Ja, neki ad, de nekünk nem.
– Jenő, mert nekünk nincsenek tappancsaink?
– De vannak.
– Hát akkor?
– Mert te Lujza, nem dobálod el a pelenkát az út mellé.
– Ha csak ezen múlik.
– Nemcsak ezen.
– Jenő, legyünk klímaharcosok!
– Miért legyünk klímaharcosok?
– Mert most ez lett a kormányzati divat, azt mondta az…
– Tudom, mit mondott, már harmadszor hallom az M1-en.
– Jenő, akkor szülnék neked egy kisbabát és kapnánk tíz fát azonnal, amit ide ültethetnénk a sarokba a tévé elé.
– Lujza, ne csináld.
– De Jenő, ha nem születnek gyerekek, akkor kivágják a fákat?
– Miért vágnák ki a fákat?
– Érdekes: a Pokorni is ezt mondta, hogy nem vágják ki, aztán mégis kivágták a Nomafánál, persze a Pokorni azt is mondta, hogy a Turulról az oda nem való neveket leszedeti, aztán…
– Még nem ért rá leszedetni…
– Jenő! Menjünk ki megnézni a Giro d’Italia budapesti futamát.
– Menjünk.
– Jenő, és hol lesz?
– Nem tudom, még nincs meg a pontos útvonal.
– Mert a Kövér nem engedi a Parlament elé? Biztos azért nem, mert táblát lógatnak majd és akkor kitiltja őket hat hónapra és megbünteti kétmillára a szervezőket.
– Lujza: fejezd végre be, olvasni akarok.
– És mit olvasnál, Jenő? Magyar írókat? Kik azok a magyar írók, akiket olvasnál, mert ha nincsenek benne a NAT-ban, akkor azok nem is igazi magyar írók.
– Nem baj Lujza, nem baj: ha jó a könyv, akkor nem érdekel a Takaró meg a Demeter véleménye.
– Jenő, ne olvass, inkább segíts nekem a kocsonya-főzésben, nembaj, ha nem tao-ból csináljuk…
2020. 02. 19. szerda

A HUSZONKETTEDIK TE MAGAD LÉGY…

Megint beszélt.
Akinek nem a szavait: tetteit kell figyelni. (Nem is értem: minek beszél?)
Meghallgattuk. (Már aki.) Túl-vagyunk rajta. (A következőig.)
Persze megint nem a Parlamentből. Idegenben másképp’ beszél. Ott nem lehet „a Sorost”, „a diplomás kommenistát”, „Trianont” emlegetni, „Nem! Nem! Soha!” szavaknak megfelelő kifejezéseket kiáltani! Mert a Parlament neki ilyen idegen pálya. Mert – ugyan olyan, amilyen, de – még egyáltalán van. Mert ott még nem mindent szabad. Még neki sem. Hiába van a házmestere.
Hát buszokkal, kerítéssel eltakart helyre ment. A gondosan kiválasztottjai közé. A hálásan, kipirult arccal tapsolók elé. Az általa kreáltak, a tőle – anyagilag, egzisztenciálisan, kinevezésileg – függők közé. Akik aztán „csüggtek ajkán…”, bár nem „szótlanul…”.
Megtudtuk: már rendes tollra sem telik neki. Pedig nem is volt „tintás”. Mégis tintás lett. Mert – H. Bertalan szerint – még az utolsó pillanatban is javította a szövegét.
Nem sikerült kijavítania.
Most sem sikerült.
Pedig nagyon akarta. Mert történelmi szerepre vágyott (és vágyik). Világtörténelmire. Mintha az a szavaktól függene. Sok szerepet kipróbált már: volt lázadó; forradalmár; szókimondó-leleplező; liberális demokrata; (Hornnal) kedves, megértően vitatkozó; telefonkönyvet összetépető; a Nándorfehérvári teremben focizgató; politikai elemző; rebellis; konzervatív; keresztény és fehér és heteroszexuális. Már eljátszott Petőfit is. Most az „országépítő Horthy Miklós” volt a minta.
De rosszul, hiteltelenül játszott, így hamisnak is hallatszott. Az értőkből (utólag, hisz nem lehettek jelen) nem elismerést, röhögést, gúnyolódást váltott ki. És ez (a hiú embernek) nagyobb pofon, mint az apai verés. Még ha az anya simogatja is, hűbéresei tapsolják is.
Egyszer megnézni és meghallgatni is sok volt. (Mégis: a „köztévé” már „hurok”-filmszerűen ismétli és ismétli, mintha kötelező tananyag lenne, amiből kikérdezi majd a NAT tanára?!) Szemelgetni nem érdemes belőle, mert néhány nap múlva, mint M. György piros pöttyei a seggén, feledésbe merülnek. Ahogyan az az előző 21 beszéd ígéreteivel is történt.
De vajon mi fog holnap, holnapután és azután történni? Az évet értékelő „ócska-tollas” mit fog cselekedni? Vajon a Várbazárba (alaptörvény-ellenesen) meghívott Főtisztek megjelenése, a Dunaújvárosban elszenvedett csúfos választási kudarc, a sályi „fasiszta” vonulás, a T/9241. számon „a börtönzsúfoltsági kártalanításokkal kapcsolatos visszaélések megszüntetése érdekében szükséges haladéktalan intézkedésekről” (a kártérítési kifizetések azonnali leállításáról is) szóló törvényjavaslat benyújtása után mi jön még?
Jön még?!
Jön…
2020. 02. 17. hétfő

(ÁL)HIRDETÉS

(ÁL)HIRDETÉS


Kifejezetten keresztény-magyar emberek jelentkezését várjuk, akik hajlandók a Nemzeti Konzultatív Kérdőív Számláló és Ellenőrző Bizottság (NeKoKéSEB) munkájában részt venni és megfelelnek az alábbi követelményeknek


– vállalják, hogy saját szemökkel látták a 3 657 423 kitöltött és visszaküldött K Kérdőívet;
– saját kezükkel és legalább 76 különböző IP címről bejelentkezve kitöltik a K Kérdőívet;
– megnézik a Nemzeti Múzeum 18. termében az „1920-30-AS ÉVEK MINDENNAPI ÉLETE” Horthy Miklóst dicsőítő kiállítását, kedves és méltató szavak emlékkönyvbe beírásával kifejezik hálájukat az országépítő tengernagy, valamint a kiállítást szervezők iránt;
– aláírják a NAT IGEN petíciót és arcuk takarásával képet töltenek föl a Facebookra egy táblával, amin az áll: „ÉLJEN A NAT!”;
– naponta legalább 47-szer ráklikkelnek a Fidesz, a 888, az Origó, a Pesti Srácok, a Bádog-blog, Rétvári Bence Facebook oldalára annak érdekében, hogy nőjön a nézettség és a reklámbevétel;
– megveszik a Magyar Nemzet újságot és minden nap fölolvasnak a gyereknek és a feleségüknek egy-egy cikket;
– rendszeresen olvassák, D. Tamás Twitter bejegyzéseit;
– minden hónapban egyszer fölülnek a felcsúti kis-vasútra;
– „Novák Katalin jó családanya és államtitkár” föliratú kitűzőt viselnek;
– követelik Nyírő József és Wass Albert összegyűjtött műveinek újra-kiadását a Szikra Kiadó kiadásában;
– követelik a Bagi-Nacsa párosnak a Kossuth Díjat; M. Lölő „nem-közszereplő”-vé nyilvánítását;
– Brüsszel kizárását az Európai Unióból, a Néppárt kizárását a Fideszből!


Díjazás megegyezés szerint krumpliban, oktatási-képzésben, Mészáros utalványban.


A jelentkezéseket egész-alakos, fürdőruhás képpel, életrajzzal és aláírással H Árpi mailcímére kérjük rejtjelezve beküldeni: „ennél nagyobb marhaságot még nem hordott a hátán a föld” jeligére.


2020. 02. 15. szombat

MEGINT NEMZETI KONZULTÁLUNK…

MEGINT NEMZETI KONZULTÁLUNK…
A magyar alaptörvény tartalmazza a NÉPSZAVAZÁS megrendezésének a lehetőségeit és a következményeit. Persze ettől még nem kell népszavazást tartani.
A magyar alaptörvény nem „ismeri” a „NEMZETI KONZULTÁCIÓ” fogalmát. Ettől persze még – jogi és más kötelező érvényű következmények nélkül – lehet azt szervezni, lehet konzultál(gat)ni.
Az Orbán-kormány úgy változtatta meg a jogi környezetet, hogy NÉPSZAVAZÁS megrendezése szinte lehetetlenné (ahogy pl. sztrájk szervezése is), érvényessé válása is irreálissá vált. Emlékeztetőül: 2016. október 2. vasárnap Orbán népszavazásra hívta Magyarország lakosságát abban a kérdésben, „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”. A népszavazás ÉRVÉNYTELEN volt, mert az érvényességhez szükséges 4 136 313 „IGEN” szavazat nem, csak 3 362 224 érkezett. (A H. Árpád menedzselésével zajló állami propaganda-gépezetet ez persze hidegen hagyta: óriási sikerről és kötelező intézkedésekről hadovált.)
A kudarc miatt viszont föl kellett éleszteni a „valamit”, s az Orbán-körüli „fehérgalléros kopaszok” föl is élesztették a „semmire nem kötelező”, ellenőrizhetetlen, minimális aláírási és kitöltési kötelezettséggel sem bíró, viszont propaganda célokra „qurvára” hasznosítható „Nemzeti Konzultáció” politikai-kérdőív intézményét: az un. „választópolgárokkal folytatott párbeszéd”-et. A kérdések sugallják a választ, egyben manipulálják az olvasót.
A technika fényesen bevált a hat kérdőívnél.
Most jön a hetedik.
Még nem ismertek a kérdések, csak a tény, amit maga O. Viktor jelentett be egy zártkörű (ezért az ott elhangzottak egy része azonnal nyilvánossá vált) Fidesz-(KDNP) frakció ülésen. A Magyar Nemzet információja szerint: „a kormány tudni szeretné, hogyan vélekednek a magyarok
– az iparággá vált börtönbiznisz,
– a feltételes szabadságra bocsátás szigorítása,
– a Szeviép-ügy kapcsán felmerült bírói korrupció gyanújáról és
– a gyöngyöspatai romák kártérítése kapcsán
felszínre került kérdésekről”.
Nekem is lennének „NEMZETI KONZULTÁCIÓS” kérdéseim
1) Az Orbán-kormány Gyöngyöspatán nem biztosította, hogy a roma és nem-roma gyerekek azonos feltételek között tanuljanak, helyette eltűrte a szegregált oktatást, miután a Bíróság jogerősen döntött a roma gyerekek javára, uszító kampányba kezdett a romák és a romákat segítő civil szervezetek ellen.
Egyetért Ön azzal, hogy véget kell vetni az Orbán-kormány uszító kampányának, mert annak következményei beláthatatlanok?
2) A magyar egészségügyi ellátás romokban, az oktatásra sem jut elég pénz, a Lánchíd felújítása késik, miközben a látványsportágak létesítményei építésére, labdarúgók fizetésére, a miniszterelnök rezidenciájának kialakítására ömlenek a milliárdok.
Egyetért Ön azzal, hogy be kell fejezni a kormányzati pazarlást?
3) Az országot vezető politikusok vagyonnövekedése irreális és ellenőrizhetetlen, a vagyonbevallás intézménye „közröhej” tárgya.
Egyetért Ön azzal, hogy lehetővé kell tenni a politikusok vagyonbevallásának civil ellenőrzését?
4) Az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal számos ügyben terhelő megállapításokat tett a magyar gyakorlatról, kezdeményezett nyomozást az elkövetőkkel szemben. P. Péter legfőbb ügyész mindannyiszor vádemelés nélkül és mosolyogva lezárta a nyomozást.
Egyetért Ön azzal, hogy csatlakozni kell az Európai Ügyészséghez?

A kérdésekre adott válaszok földolgozása megkezdődött. A válaszok 96,8%-ának elemzése alapján megállapítható, hogy az IGEN válaszok száma meghaladja a kormány várakozását…
2020. 02. 13. csütörtök