2020. március hónap bejegyzései

CSAPDA…

CSAPDA…

Csak egy csapda volt, és ez a 22-es csapdája volt, amely leszögezte, hogy bárki, aki közvetlen és valós helyzetben saját biztonságára gondol, az döntésre képes elme természetes működéséről tesz bizonyságot. Orr őrült, tehát le lehet szerelni. Csak annyit kell tennie, hogy kéri a leszerelését, de ha kéri a leszerelését, akkor nem lehet őrült, és további bevetésekre küldhető. Orr lehet őrült, ha további bevetésekre megy, és lehet egészséges, ha nem megy. Ha egészséges, akkor viszont mennie kell. Ha megy, akkor őrült, és nem kell mennie; de ha nem akar menni, akkor egészséges, és mennie kell.” (Joseph Heller: A 22-es csapdája)
Szóval akkor most mi van?!
Tombol a járvány: már Európa a góc, folyamatosan vezetnek be mindenütt az emberek életét (az ő érdekükben) korlátozó intézkedéseket, az élet kizökkent a normális kerékvágásából. A határok lezárva, a „maradj otthon” utasítás kiadva, 71 vállalatnál már katonák, néhány napon belül az utcán is, hétfőtől várhatóan(??) a kormány ellenőrizhetetlen hatalmat kap a magyar parlamenttől. Közben nem ismertek az igaz tények, csak a valódivá silányítottak: 85-7-3-116-3007 (2020.03.20. 11:17); minden eszköz a rendelkezésre áll – mondja a „TÖRZS”; hiány van – mondják a frontvonalon „harcoló” orvosok, gyógyszerésze, mentősök, ápolók; nem kell szűrni – kell szűrni; csak az öregekre veszélyes – nemcsak rájuk; folytathatnád, ha akarnád, de nem akarod.
Az emberek ezt félelemmel vegyes türelemmel veszik tudomásul, próbálnak partnerek lenni, hisz’ róluk, életükről van szó.
Most mi lesz? Mi vár ránk? Mi fog holnap történni?
Együtt kell működni a kormánnyal. Együtt akarok működni a kormánnyal.
És a kormány ezt akarja, ezt várja tőlem?
Vagy „csak” alattvalói, gondolkodásnélküli parancs-végrehajtást?! Arctalan, hangnélküli összejátszást?! Ha nem így teszek, akkor én már „a vírusnak szurkoló” leszek?
Az ember nem megy egyszerűen a „kolomp” után, akkor nem ember: egyszerű csorda-tag, vagy birka. Ennek már sajnos ismerjük a kimenetét. Akkor miért ezt várják tőlem?
Aggódom. Aggódunk: „rongyos” életünkért, szeretteinkért; féltjük munkahelyünket, jövedelmünket, nyugdíjunkat; már elfogadnánk a kisebbik rosszat is akár, hisz lemondanánk megszokott életvitelünkről; mert, itt „a város peremén” már tudomásul vennénk a „véges végtelent” is, csak látnánk, hogy tényleg ezt kell tennünk, hogy elhinnénk, úgy igaz, ahogy írva, mondva van, hisz’ „… itt vagyunk, gyanakvón s együtt … Emeljétek föl szivünket!”.
Segíteni akarunk. Együtt akarunk működni.
Közben kirúgjátok a digitális(?) oktatás miatt fölöslegessé(?) vált pedagógusokat; megrendelt közvéleménykutatásokkal manipuláljátok a lakosságot; politikai ellenfeleiteket továbbra is ellenségnek mutattatjátok; csöpögtetitek az igaz információkat; nem segítetek a bizalom helyreállításához.
Pedig tényleg együtt akarok, akarunk működni.
Mert most nincs más út.
De nem birkaként!
2020. 03. 20. péntek

HÍVATTA…

És amikor a SAS hazaérkezett a moldovai halaszthatatlan útjáról és felhörpintette az utolsó korty pálinkáját is, azonnal megmosták kezeit, rögtön táskahordozójához fordult és berendelte magához a nemzet gázszerelőjét. A gázszerelő helikoptere néhány perccel a SAS leszállása előtt a bázisra érkezett, és akkor megindult Magyarország sorsát eldöntő beszélgetés:
– Lölőkém, hogy ityeg a fityeg?
– Nem panaszkodom: duing gud biznissz.
– Örülök neki: ha neked megy, akkor NEKEM is!
– Örülök, hogy örül, FŐNÖK.
– Hanem most nagy dolgok vannak alakulóban: óriásplakátok!
– Készülnek a rettenetes migránsokról, a közkérdezéses levelekről.
– Megtanulhatnád már végre: Konzultációs Kérdőív!
– Mindegy nekem, FŐNÖK, ha időben jön a pénz, akkor mindegy.
– Az időben megy majd, hanem Lölőkém, álmom volt az éjjel.
– Az jó, FŐNÖK, aludni én nem tudok az idegességtől, hát még álmodni.
– Aludj nyugodtan, amíg ENGEM látsz, meg a Péter.
– Az már igaz, addig igen.
– De térjünk a tárgyra: az álmomban megszállt ENGEM valami, nem is értem MAGAM, szóval új plakátok kellenek!
– Meglesz, FŐNÖK: a Giro-ról, az atlétikai VB-ről, az aranylábúakról, mi legyen?
– A koronavírusról akarok használható információkat látni az egész országban: hogy tudják a nagymamák, nagypapák mit kell tenniük, hogy a még nagyobb bajt elkerülhessük; hogy a pedagógusok is tudják; hogy a szolidaritás a legfontosabb eszközünk; fölajánlhatnál néhány milliárdot lélegeztetőgépek vásárlására, védőruhákra, szájmaszkra; átcsoportosítok majd a költségvetésből az orvosoknak, ápolónőknek.
– FŐNÖK, jól van?
– Persze.
– Mert még így nem hallottam beszélni.
– Nem is fogsz, Lölőkém: most is csak vicceltem!
– Jó vicc volt, FŐNÖK, jó vicc…
2020. 03. 12. csütörtök
ui: a beszélgetést nem erősítette meg H Bertalan, a gépelést sem ellenőrizte, ezért felelősséget nem vállalunk

VÁGOD? (14.)

VÁGOD? (14.)
Régen láttalak, haver, mi van veled, nekem?, sok a dolgom, alig tudok bejönni inni egy jót, na: az első kör az enyém, Maris, mindenki a vendégem, igyunk egy jót, még nincs itt a világvége, igyál te is, haver, igyál, ne kíméld magad, addig jó, amíg ihatsz és tudsz; hogy hol voltam? – azt kérded, nem, nem Olaszban, nem is Iránban, a szomszédba járok, Bécsbe, a szomszédokhoz, amíg lehet, ott ugyanazért többet adnak, mint itthon, persze, ott nem szalad a szekér, azok már közelebb vannak Brüsszelhez, rohadnak cefetül, ahogy a Janó is mutatta néhány éve, de fizetnek, vágod, haver: fizetnek! Ne rinyálj, igyál, amíg lehet, aztán majd meglátjuk, ott? – azt kérdezed, teszik, amit tudnak, meg figyelnek mindenre, tudom, te is figyelsz, persze, ott is van, oda is megérkezett, már több, mint 200 a beteg, vészhelyzet nincs, azt nem hirdettek, minek, mit mondasz, hogy a rohadt migránsok hozzák ide a vírust Iránból, honnét veszed ezt a marhaságot, ja, hogy az asszony mondta, mert ő hallgatja és nézi a tévét, és ott mondta a SAS, és ha mondta?, akkor mi van, attól még az a vírus úgy jár-kel, ahogy akar, vágod, haver? Figyu, haver, tudod hol van Irán, tudod, hogy onnan nem errefelé menekülnek az emberek, hülyék lennének átkelni a háborús övezeten, vágod, haver, marhaság az egész, inkább igyál még egyet; hogy már ki fogja hirdetni a kormány a veszélyességi helyzetet, mert az okosok azt tanácsolták neki, láttam én is, már 2015 óta helyzet van nálunk, vágod, haver, aztán: mit láttál belőle, ja, hogy üresek a stadionok, de nem azér’, haver, nem azér’, hogy te milyen hülyeséget mondasz néha, de azér’ szeretlek, akkor is szeretlek, mert haver vagy, na igyál még; hogy mi az a veszélyességi helyzet, először is veszélyhelyzet, másodszor meg azt csinál a kormány, amit jónak lát és akar, hogy eddig is azt csinált, na látod, akkor meg minek, hogy mutassa, hogy csinál valamit, meg rendeletileg is csinálhatja akkor, hogy az mit jelent, nem kell a parlamentben cicózni, meg hallgatni az ellenzéket, még táblát mutogatnának föl és a Laci bá’ gutát kapna szegény, az meg hogy nézne ki, az téged nem érdekel, rendben, de megtilthatja a szeszes italok fogyasztását árusítását és tárolását is, vágod, haver, na ez már fájna, tudom, de ne aggódj itt még nem tartunk; hogy mit hallottál, hogy a SAS azt mondta: a magyar karakter megvéd, tényleg ilyet mondott van, hogy miket tud mondani a SAS, persze, az megvéd: jön a vírus és 1 méterrel előtted leesik és kampec dolores, mert a vírus olyan intelligens, messziről látja a magyar karaktert, tudod haver, ebben ne higgyél, nem érdemes, inkább igyál; hogy te nyugodt vagy, mert a törzs meg akik ott vannak, jól teszik a dolgukat, a pánikot sem engedik, azt kordában tartják, hogy hallottad valakitől, hogy a pozitív eredményt sem engedték az iráni diáknak, hogy elmondja a társainak a pánik miatt, ez jó, ezt hol hallottad, ja, ezt is a tévében kérdezte volna meg az RTL újságírója, de már a kérdést se engedték föltenni neki, na látod, nincs is pánik, ne is legyen, csak följelentés van pánikkeltés miatt, haver, arról hallottál, hogy az orvosok, ápolók védőfelszerelésével: szájmaszkjával, ruháival mi van, nem, én se, de biztos lesz majd valami, ne aggódj, moss kezet, tartsd tisztán a házat, jó, hogy azt az asszony teszi, hát segíts neki, néha, hogy akkor inkább el se mész dolgozni, mert a Milánóban is otthon dolgoznak, aki teheti, és te otthon mit csinálnál, aludnál, értem, hogy mi van, már a focit se a régi, mert nem mehetsz ki a meccsre se a hétvégén, mert a polgármester zártkapussá tette azt, hány meccsen voltál, még nem is voltál sohase, na jó, most elég belefáradtam, hagyjuk a francba az egészet.
Inkább igyál, ne gondolkozz…
2020. 03. 11. szerda

(Kép INDEX)

MIT KELL TENNI JÁRVÁNY IDEJÉN…

MIT KELL TENNI JÁRVÁNY IDEJÉN

(Kovács Pisti ötödik osztályos tanuló, 12 éves leszek, év-vesztes)

Tele van a város, de nem szerelemmel, amit a Vörös Pista énekel olyan ritmusosan, hanem ezzel a vírus-izével, a koronával, amit azok az iráni csávók hurcoltak be magukkal hozzánk, a mi szépséges medencénkbe, ide a világ közepébe, ahonnan minden eredezve van, ahogyan azt mindig hallom a tévéből. De nálunk az emberek élete és a biztonsága az első, ahogyan azt Magyarország első embere is mondotta három nappal ezelőtt, mert láttam a hivatalos koronavírusos oldalon a legelején az aktualitásokban, mert ennél nincs is aktuálisabb azóta se, még a Kásleres doktor se tudott jobbat mondani ennél, pedig ö aztán szokott. Amikor először hallottam erről a hírről, akkor nagyon rácsodálkoztam a hírre, mert nem értettem, hogy mi a franctól cidrizik mindenki egy kis köhögéstől meg slájmtól, vagy hogy a köcsögbe mondják, az még nem lesz a világnak a vége. Aztán beszélgettem a Gabival, aki a legokosabb az osztályból, pedig nem is év-vesztes se ismétlődő, és ő azt mondta, hogy az apja statisztikus és modellekkel foglalkozik, de nem repülőkkel, hanem ami előre jelzi, hogy mi fog történni, ha minden úgy alakul, de persze nem alakul minden úgy, mert emberek is befolyásolhassák és akkor még rosszabban alakulhatna. Szóval a Gabi azt mondta nekem, mert ő azért többször szól igazat, mint én, hogy ez a koronavírus egy terjedő izé, ami mindig gyorsabbá válik, mint a Ferrari is, de ez olyan exponenciálisan is tud gyorsulni, amit én nem tudok, hogy micsoda, de a Gabi szerint az egyre gyorsulóbbat és egyre gyorsulóbbat jelent, hogy a végén hamarabb odaér, mint hogy mi is észrevennénk. Szóval a világban is így ment a többi országban, hogy az első napokban alig írtak róla valamit az újságokban, aztán a második héten már többet és aztán elkezdődtek szájmaszkolások, már ahol voltak és lehetett kapni, aztán a karanténozások is, meg a mindenféle fölvásárlási lázak, meg az utcák kiüresedése is beindult. Aztán a ráta is beindult, de ezt már ne tőlem kérdezze a tanárnő, hogy mi a csoda, mert a rátát azt nem ismerem. És mindenütt így volt: ottan is, ahol ügyesebben szerveződtek védekezésileg, bár ott lassabban és nem olyan erősen, de ottan is; és ottan is, ahol titkolóztak meg azt mondták, hogy nem így lesz az, mert föl vagyunk mi kérem-szépen jól készülve, mert nekünk például ott van a 120 éve épült Szent László kórházunk, amink még most ott áll a helyén, míg a dél koreai kacsalábas kórházak mindenfélével fölszerelve csak néhány éve épültek, a miénket meg már mindjárt kifestik is, igaz, csak a várótermeket. Szóval én most nagyon nem aggódok, csak egy kicsit féltem a nagyit, mert nehogy legyen vele valami, mert akkor kitől kapok majd pénzt a bulira. Azt mondja a Gabi, hogy ez a korona nem az a korona, ez nem tesz ember és ember között különbséget, teljesen mindegy neki, hogy kire szavaztál, hogy kitöltötted-e a konzultatív kérdőmarhaságot, bár, ha jársz magyar meccsekre, akkor nagyobb a kockázatod, hogy nem csak röhögni fogsz a fiukon. Szóval a vírus egy igazi szocilista vírus és nem illiberalista, mert végre nála minden ember egyenlő! Csak azt nem értem, hogy másban miért nem egyenlő minden ember, de ez most nem ide tartozik. Én inkább nem akarok egyenlő lenni, inkább nem kockáztatok és magamban hallgatom a szobában a Vörös Pistit: „Tele van a város szerelemmel! Nem baj, ha egyedül vagy!”

2020. 03. 08. vasárnap

VALÓSÁGOS RÉMÁLOM

VALÓSÁGOS RÉMÁLOM

Hű de jól érzem magam, minden a legnagyobb rendben halad. „A terrorizmus előretörése Európában ma már valóság… európai ember áll támadás alatt, az európai ember szabadsága és életformája… Európának képesnek kell lennie arra, hogy megvédje magát… Új politika kell… Mi magyarok készek vagyunk együttműködni…” – de jól beszélek; most már Párizsban vagyok, ott tülekszem, hogy az első sorban legyek, a nagyok mellett, már ott is vagyok, csak néznek rám, ki ez a vagány gyerek, ki lenne, ti még nem tudjátok, mert lenéztek engem, a keletről jöttet, de most mindjárt én kezdem fújni a passzát-szelet, ti meg kapkodjátok majd a fejeteket; ni csak, már az Árpival, a Petivel, a Lacival beszélgetek, milyen jó a hangom, hogy ez a nagy esély a kitörésre, ezzel lehet majd nagyot kaszálni, de csak a fejüket rázzák, sokba kerül, át kell hangolni a sajtót, pedig még csak az elején vagyunk a letarolásában, de ez lesz a vezérfonal, a fő-üzenet, amire mindent fölfűzünk, amitől hangos lesz a világ, minden csak erről fog szólni, de látom a Laci szemén, nem hisz nekem; most meg már heverésznek, esznek, pisálnak, alszanak a Keletinél meg a Nyugatinál, most szállnak föl a vonatra, amit leállíttattam később; most meg már az osztrák kancellárral beszélek, hogy milyen remegős a hangja, meg hogy beszél majd Angelával és utána visszahív, nagyon helyes, már érzitek, hogy velem nem lehet babrálni, komolyan kell venni; jól megszerveztük azt a röszkei csetepatét is, bejöttek a csőbe, milyen látványos, ahogy peregnek előttem a képek, na ezt lökhetjük orrvérzésig itthon és a világban is; ez meg mi a fene, ki ez a Sargentini, mi a francot akar, hogy jön ez ide; na jó, már túl is vagyok, Angela asszony is megérkezett és a sajtóértekezlet rendben lezajlott; a Soros ötlet virágba borul, látom a vigyori plakátokat, csörög a telefon, meg jön a Weber, hogy szedjem le, milyen jót röhögök, ahogy mondom neki, hogy persze, ahogy tudjuk és lejár a bérleti díja, amit a Lajosnak leperkáltam; de azok a rohadtak nem jönnek – mondja nekem a Bakondi, de a tévében jönnek, ez a lényeg, meg menjetek ki, oda, ahol balhéznak, milyen jókat mondok; de továbbra sem jönnek, a francnak se; most már Receppel beszélgetek, lapogatja a hátam, ölelget, mire kitalálom a kipcsakokat, de jó ötletem volt, már a Türk Tanácsban ülök, de azok nem jönnek, csak nem jönnek; és akkor a jó haver Recep bejelenti, hogy „megelőz” és odalő, én rögtön megértettem, hívom a Petyát, nehogy engedjétek az uniós tiltakozást, nem is engedik; és akkor végre a Recep rendet vág, hívom és beszélgetünk, mondja, hogy elindítja őket; na végre, akkor nekünk védeni kell a kerítést; de mi ez a szar vírus itt, ami csapong körülöttünk, már itt is van, akkor csinálok egy törzsöt, de jól beszélek megint, de a vírus is itt van, akkor is a migránsvonalat visszük, az a tuti, a vírus meg úgy lesz, ahogy …, de miért nem jönnek már, mit tökörésznek annyit a görögök, nehogy elvigyék előlem a … mit is ne vegyenek el, mi van, hol vagyok…


Ba@@a meg, mi a @art álmodtam, ki a @asz voltam én, kár, hogy nem emlékszem rá, de hogy összeizzadtam magam, a takaró is a földön, meg fáradt vagyok, levert: elkaptam volna a vírust, hol is voltam tegnap …

2020. 03. 06. péntek

TE MIT SZÓLSZ?!

Nézem a képeket. Amit az előbb „dobott” föl az internet. Megáll a kezem. Lefagyok. Amit látok attól, meg amit nem látok, csak gondolok.
Te is megnézed? Akkor fölrakom. Neked is megáll egy pillanatra a kezed? Te is lefagysz a látványtól?


Te mire gondolsz?
Ugye arra, amire én?! Hogy kétségbeesett menekültek. Hogy okuk volt rá, hogy elhagyják a helyet, ahol éltek. Hogy nincs már hazájuk se. Hogy véglegesen és végletesen menekültek, kiszolgáltatottak lettek. Hogy szar a világ. Hogy megint szar lett a világ! Hogy én ülök a melegben jóllakottan, pipázva. Hogy ők meg úszva, átázva, rettegve keresnek egy darabka földet. Kenyeret. Biztonságot. A gyereknek jövőt!
Erre gondolsz?
Vagy arra, hogy az iszlám vad és könyörtelen? Hogy a civilizációk háborúja zajlik? Hogy az könyörtelen, de inkább „ők”? Hogy a mennyiség átcsap majd minőségbe? Hogy „ezek” terroristák mind? Hogy „ezek” föl akarnak robbantani bennünket? Hogy „ezek” el akarják venni a földünket, lányainkat, meg akarják becsteleníteni asszonyainkat? Hogy „ezek” maguknak keresték a bajt, mert tanulatlan, műveletlen hülyék?
Én nem erre!
Én arra: miért, hogyan alakultak így a dolgok? Mi vezetett ide? Van oka is? Hibázott-e valaki vagy valakik? Van-e ember és ember között különbség? Ez a „természet” rendje? Mert vannak a fehér-hetero-keresztények és van „mindenki más”, aki egye csak meg azt, amit főzött; akit ott egyen meg a fene, ahol van?
Te másra?
Talán arra: de jó, hogy megvéd a kerítés? Hogy milyen „bölcs” a VEZÉR? Mert Ő mindig tudja, honnan fúj a szél? És már hívja is telefonon, akit kell? Akinek a járványnál is nagyobb „járvány” a migráns-áradat? Aki tudja, mondja, kiáltja: MAGYAR!
Látod: én nem erre. Éppen ellenkezően! Mégis magyar vagyok! És – számomra – Te is magyar vagy. Számodra én is magyar vagyok? Biztos?
2020. 03. 01. vasárnap

(A kép Lovas Zoltán)