VALÓSÁGOS RÉMÁLOM

Hű de jól érzem magam, minden a legnagyobb rendben halad. „A terrorizmus előretörése Európában ma már valóság… európai ember áll támadás alatt, az európai ember szabadsága és életformája… Európának képesnek kell lennie arra, hogy megvédje magát… Új politika kell… Mi magyarok készek vagyunk együttműködni…” – de jól beszélek; most már Párizsban vagyok, ott tülekszem, hogy az első sorban legyek, a nagyok mellett, már ott is vagyok, csak néznek rám, ki ez a vagány gyerek, ki lenne, ti még nem tudjátok, mert lenéztek engem, a keletről jöttet, de most mindjárt én kezdem fújni a passzát-szelet, ti meg kapkodjátok majd a fejeteket; ni csak, már az Árpival, a Petivel, a Lacival beszélgetek, milyen jó a hangom, hogy ez a nagy esély a kitörésre, ezzel lehet majd nagyot kaszálni, de csak a fejüket rázzák, sokba kerül, át kell hangolni a sajtót, pedig még csak az elején vagyunk a letarolásában, de ez lesz a vezérfonal, a fő-üzenet, amire mindent fölfűzünk, amitől hangos lesz a világ, minden csak erről fog szólni, de látom a Laci szemén, nem hisz nekem; most meg már heverésznek, esznek, pisálnak, alszanak a Keletinél meg a Nyugatinál, most szállnak föl a vonatra, amit leállíttattam később; most meg már az osztrák kancellárral beszélek, hogy milyen remegős a hangja, meg hogy beszél majd Angelával és utána visszahív, nagyon helyes, már érzitek, hogy velem nem lehet babrálni, komolyan kell venni; jól megszerveztük azt a röszkei csetepatét is, bejöttek a csőbe, milyen látványos, ahogy peregnek előttem a képek, na ezt lökhetjük orrvérzésig itthon és a világban is; ez meg mi a fene, ki ez a Sargentini, mi a francot akar, hogy jön ez ide; na jó, már túl is vagyok, Angela asszony is megérkezett és a sajtóértekezlet rendben lezajlott; a Soros ötlet virágba borul, látom a vigyori plakátokat, csörög a telefon, meg jön a Weber, hogy szedjem le, milyen jót röhögök, ahogy mondom neki, hogy persze, ahogy tudjuk és lejár a bérleti díja, amit a Lajosnak leperkáltam; de azok a rohadtak nem jönnek – mondja nekem a Bakondi, de a tévében jönnek, ez a lényeg, meg menjetek ki, oda, ahol balhéznak, milyen jókat mondok; de továbbra sem jönnek, a francnak se; most már Receppel beszélgetek, lapogatja a hátam, ölelget, mire kitalálom a kipcsakokat, de jó ötletem volt, már a Türk Tanácsban ülök, de azok nem jönnek, csak nem jönnek; és akkor a jó haver Recep bejelenti, hogy „megelőz” és odalő, én rögtön megértettem, hívom a Petyát, nehogy engedjétek az uniós tiltakozást, nem is engedik; és akkor végre a Recep rendet vág, hívom és beszélgetünk, mondja, hogy elindítja őket; na végre, akkor nekünk védeni kell a kerítést; de mi ez a szar vírus itt, ami csapong körülöttünk, már itt is van, akkor csinálok egy törzsöt, de jól beszélek megint, de a vírus is itt van, akkor is a migránsvonalat visszük, az a tuti, a vírus meg úgy lesz, ahogy …, de miért nem jönnek már, mit tökörésznek annyit a görögök, nehogy elvigyék előlem a … mit is ne vegyenek el, mi van, hol vagyok…

Ba@@a meg, mi a @art álmodtam, ki a @asz voltam én, kár, hogy nem emlékszem rá, de hogy összeizzadtam magam, a takaró is a földön, meg fáradt vagyok, levert: elkaptam volna a vírust, hol is voltam tegnap …

2020. 03. 06. péntek