És amikor a SAS hazaérkezett a moldovai halaszthatatlan útjáról és felhörpintette az utolsó korty pálinkáját is, azonnal megmosták kezeit, rögtön táskahordozójához fordult és berendelte magához a nemzet gázszerelőjét. A gázszerelő helikoptere néhány perccel a SAS leszállása előtt a bázisra érkezett, és akkor megindult Magyarország sorsát eldöntő beszélgetés:
– Lölőkém, hogy ityeg a fityeg?
– Nem panaszkodom: duing gud biznissz.
– Örülök neki: ha neked megy, akkor NEKEM is!
– Örülök, hogy örül, FŐNÖK.
– Hanem most nagy dolgok vannak alakulóban: óriásplakátok!
– Készülnek a rettenetes migránsokról, a közkérdezéses levelekről.
– Megtanulhatnád már végre: Konzultációs Kérdőív!
– Mindegy nekem, FŐNÖK, ha időben jön a pénz, akkor mindegy.
– Az időben megy majd, hanem Lölőkém, álmom volt az éjjel.
– Az jó, FŐNÖK, aludni én nem tudok az idegességtől, hát még álmodni.
– Aludj nyugodtan, amíg ENGEM látsz, meg a Péter.
– Az már igaz, addig igen.
– De térjünk a tárgyra: az álmomban megszállt ENGEM valami, nem is értem MAGAM, szóval új plakátok kellenek!
– Meglesz, FŐNÖK: a Giro-ról, az atlétikai VB-ről, az aranylábúakról, mi legyen?
– A koronavírusról akarok használható információkat látni az egész országban: hogy tudják a nagymamák, nagypapák mit kell tenniük, hogy a még nagyobb bajt elkerülhessük; hogy a pedagógusok is tudják; hogy a szolidaritás a legfontosabb eszközünk; fölajánlhatnál néhány milliárdot lélegeztetőgépek vásárlására, védőruhákra, szájmaszkra; átcsoportosítok majd a költségvetésből az orvosoknak, ápolónőknek.
– FŐNÖK, jól van?
– Persze.
– Mert még így nem hallottam beszélni.
– Nem is fogsz, Lölőkém: most is csak vicceltem!
– Jó vicc volt, FŐNÖK, jó vicc…
2020. 03. 12. csütörtök
ui: a beszélgetést nem erősítette meg H Bertalan, a gépelést sem ellenőrizte, ezért felelősséget nem vállalunk