2020. június 5. nap bejegyzései

CSÖNDEK…

CSÖNDEK…

  1. A fekete zongora a színpad közepén állt. A nézők zsibongtak. Aztán egyszer csak karonfogva az egyik riporter bevezette a lányt. Lépésről-lépésre, lassan haladtak. A zsűri kérdezte a nevét, korát, az életét. Hogy ideges-e, meg miért jött. A lány halkan, remegő hanggal válaszolgatott. Aztán sok sikert kívántak. A lány bátortalanul álldogált, amikor bejött két ember, egyikük óvatosan a zongorához vezette őt, leültette a zongora elé állított puffra, a lány a kezét a fekete-fehér billentyűkre helyezte, közben a másik ember a lány szájához igazította az érzékeny mikrofont, picit megbökte a lányt, súgott a fülébe valamit, majd kiment. A nézők felől egy pisszenés se hallatszott. Csak a csönd. A lány a billentyűkre tette kezeit, óvatosan billentett ujjaival, a zene és a lány hangja betöltötte a termet, hol erősebben, hol halkabban zengett, majd elhalkult. Csönd lett. Csönd. A lány ölébe tette kezeit, fejét előre billentette: akkor pattant föl mindenki a nézőtéren, a zsűri-tagok a székeikből …
  2. Becsöngettek. A gyerekek az udvarról kipirulva, egymást lökdösve és zsibongva rohantak föl a lépcsőn, nem figyeltek semmire és senkire. Leültek a helyükre, Mindenki tudta, milyen óra következik: a matek. Nem szerették. A számokat se, de ahogyan Margit néni azt a fejükbe akarta verni, az mindennek a teteje volt. Azonnal büntetett, mikor kokival, mikor körmössel, volt, hogy sarokba is kellett állnia a rosszul felelőnek az egész órán. Úgyhogy féltek. Mindenki félt. Még a jó matekosok is. mert ők sem szerették Margit nénit. Ahogy leült mindenki, azonnal csönd lett. Beszédesen néma csönd. A gyerekek összezsugorodtak a padokban, leszegték fejüket, mintha az segítene. Némán vártak. Volt, akinek összekoccantak a fogai. Volt. aki összeszorította a combját, mert annyira kellett hirtelen pisilnie és volt, aki zsebkendőjével törölgetni kezdte izzadt homlokát. Féltek. Nagyon féltek. A csönd is félt. Akkor lépett be Margit néni az osztályterembe.

2020.06.05.péntek