2020. augusztus hónap bejegyzései

KORONAVÍRUS … KORONAVÍRUS?

KORONAVÍRUS … KORONAVÍRUS?

Megjelent a Magyar Közlönyben a szeptember elsejével hatályba lépő 408/2020. (VIII. 30.) Korm. rendelet a járványügyi készültségi időszak utazási korlátozásairól.

Miért pont most: miért nem előbb vagy később?

Persze jobb későn (vagy már minek?), mint soha, hisz a miniszterelnök (úr) már hetekkel ezelőtt megemlítette a „satut”, márpedig, ha ő az „első felvonásban” mond valamit, az előbb-utóbb el is sül, poén lesz. De mégis: miért pont most? Hiszen a koronavírus MÁR BENN VAN AZ ORSZÁGBAN, nem is kicsit, nagyon; a tavaszinál gyorsabban terjed és a megbetegedettek között nő a fiatalabbak aránya.

A suli is most kezdődik. Meg hamarosan a rossz(abb) idő is beköszönt, a programok mehetnek a zárt térbe.

Azok a qur@a migránsok sem jönnek: csak a vészhelyzet-hosszabbítás!

Szóval: miért és miért most?

Elolvasom a rendeletet, hátha okosabb leszek: hátha választ kapok a kérdéseimre.

FRÁSZT kapok, nem választ!

Éppen ellenkezően: további kérdések fogalmazódnak meg:

  • miért csak a nem hivatalos célú határátlépésre vonatkozik;
  • a sportolókra, sportvezetőkre miért vonatkoznak speciális szabályok;
  • katonai konvojokra miért nem vonatkoznak a szabályok;
  • mik azok a méltányolható okok, amelyek miatt el lehet tekinteni a „satutól”;
  • a külpolitikáért felelős miniszter az infektológia szakembere is, aki speciális szabályokat tud megállapítani az ingázókra vonatkozóan;
  • miközben Európában csak Magyarországon nem zárt kapuk mellett játszák a labdarúgó mérkőzéseket, miért csak mi „satuzzuk” a határokat;
  • egyáltalán. a koronavírus olyan intelligens, hogy különbséget tud tenni ember ée ember között a határon?

Valami nem stimmel. Valami nagyon nem stimmel. A legfőbb szakértő azt mondja: a százezer külföldön nyaraló hozta be (miközben a kormány beszínezte a környező országokat veszélyesség szerint, de ahová a legtöbb nyaraló utazott, az nem volt veszélyes); a szuperkupát meg lehet rendezni, mert ki lehet alakítani a megfelelő szabályokat!

Akkor mégsem a „satu” a megoldás?!

Közben zavartalan az új Budapesti Atlétikai Stadion tervezése, a Tenisz Szövetség is két és félmilliárd forint plusz-pénzt kap az ellopott három és félmilliárd helyére (miközben deviza-hitelt vesz föl a kormány, mert akkora a költségvetési hiány)!

Talán csak a Budapesten megrendezendő Olimpiáról, akarom írni: a miniszterelnök álmáról szól az egész?

Mert merjünk nagyot álmodni!

Én élni akarok…

  1. 08. 31. hétfő

FOLYTATÓDIK …

FOLYTATÓDIK …

Naponta kapok orvos-ismerősöktől Messenger üzeneteket, dobja föl a Face: „Magyarországon a járványtani kritériumokat figyelembe véve, eddig járvány nem volt és nem is várható…”; konferenciát rendeztek Magyarországon a koronavírussal járványt tagadó orvosok; Berlinben hatalmas tüntetést szerveztek; közben tegnap a regisztrált új betegek száma a legmagasabbra ugrott; a kormány lezárja szeptember elsejétől a határokat.

Mit csináljak?

Mi a helyes magatartás?

Nem vagyok orvos, csak egy „buta” hetvenes-közgazdász”.

Kinek higgyek és mit higgyek el?

Apámnak elhittem, amikor mondott valamit: mert soha nem csapott be; mert mindig „olyan” példát mutatott és ezért bíztam benne.

De ma kiben bízzak?

Ma kinek higgyek: „az én sohasem hazudtam” miniszterelnöknek? „Nyunyókának”, aki össze-vissza beszélt a maszkról? A SOTE rektornak, aki részt vett az induláskor az iráni diákok meghurcolásában, „mert ők hurcolták be” a vírust? A főszócső Gulyásnak, akinél a teszteket soron kívül és hamarabb végezték? A többinek, akik az Adrián nyaraltak a Balaton helyett és oda is luxus-géppel utaztak? Az „Operatív Törzsnek”, akik zárt térben, közel egymáshoz maszk nélkül üldögélnek, röhögcsélnek? A Káslernek, aki … nem is érdemes róla beszélni.

Kár, hogy apám meghalt…

  1. 08. 30. vasárnap

LUJZA ÉS JENŐ (utánzat)

LUJZA ÉS JENŐ (utánzat)

  • Jenő, hova viszel idén nyaralni?
  • Lujza, most augusztus végén kérdezed: hova vigyelek?
  • Azt írja az internet, hogy az Adrián egy jachton, Horvátországban, Biograd Na Morutól 25 kilométerre délre, a Kornati-szigetek alatt, a szárazföldtől mintegy 15 kilométeres távolságra jól lehet pihizni!
  • Lujza, és hogy kerülnénk mi egy „olyan” jachtra, ami oda vinne bennünket: tudod mibe kerülne?
  • Nem, de nem is érdekel: hívd föl a Szíjj Lacit, neki van egy „olyan” jachtja, biztosan meghívna minket is.
  • Miért hívna meg minket a Szíjj László, aki az ország kilencedik leggazdagabb embere a jachtjára?
  • Mert a Pétert is meghívta nyaralni, ez a Szíjj Laci biztosan egy rendes ember, hívd föl Jenő és menjünk!
  • Aztán mit mondjak neki: szia Laci, mindjárt megyünk, hol találkozunk, repülőt is küldesz értünk?
  • Persze, valami ilyesmit, úgysem repültem még olyan gépen, amin a miniszterelnök úr is repült korábban: vinnénk neki ajándékot is!
  • Igen, és mit vinnénk?
  • Nejlon szatyorban egy üveg pancsolt bort, innen a sarki, éjjel-nappal nyitva-tartó közértből, azt úgy szeretem; meg egy kiló szeletelt Kárpátia kenyeret és abált szalonnát is.
  • Gondolod ezeket ő is szereti?
  • Nem tudom, Jenő, de én szeretem, akkor az rossz nem lehet!
  • Lujza! Te nem is értesz a borokhoz!
  • Nem? Ez igaz, de …
  • Lujza, különben is, a Laci a Macallan Amber, az Old Pulteny, a Nikka Whiskyt szereti, azoknak meg 20 ezer forintnál kezdődik az ára!
  • Nem baj, Jenő: egyszer élünk!
  • Lujza! Ne bomolj!
  • De Jenő, ott olyan jól tudnék jacht-offiszezni is!
  • Aztán miért akarnál „jacht-offiszezni”, Lujza?
  • Mert a Péter is azt csinálja, biztosan ez a Laci föltétele, hogy meghívjon bennünket is, Jenő: mi az a „jacht-offiszezés”?
  • Na látod, még ezt sem tudod, nem lenne ott jó nekünk!
  • Nem? Pedig fölvenném a bikinimet, tudod, amit még te vettél nekem negyven éve a Skálában!
  • De rád sem megy már!
  • Nem? Lehet, akkor kis szoknyában és abban a sárga-mintás kalapomban lennék…
  • Hagyd abba, Lujza, nem hívom a Lacit.
  • Kár, Jenő, pedig ott biztosan jó üzleti tárgyalásokat is folytathatnál a Lacival meg a Péterrel a közbeszerzésekről…
  • Miféle közbeszerzésekről?
  • Azt én nem tudom, te vagy a férfi Jenő, vagy azt se tudom már…
  • Lujza!
  • Na jó, Jenő, olvastad az interneten: azt mondta a miniszterelnök úr: „Geostratégiai tervet kell készítenie az EU-nak Fehéroroszország ügyében”, Jenő: mi az a geostratégiai terv?
  • Tényleg érdekel?
  • Nem, de olyan cuki.
  • Tudod, hogy most a Lukasenka üti-vágja-öli a belorusz tüntetőket, mert ők nem hiszik el a választási eredményt, hogy a Lukasenka nyert, de a miniszterelnök úr szerint Fehéroroszország Putyin érdekszférája, ezért hagyni kellene a kakast, hogy a saját szemétdombján kukorékoljon!
  • De hát bántja a tyúkjait?!
  • Na és? – ez a geostratégia!
  • Értem, az árok partján ütik-vágják-ölik a belorusz embereket, Jenő?
  • Nem, az utcán.
  • Aha, és a rendőrök, hol vannak olyankor?
  • Ők ott vannak.
  • Akkor értem a geostratégiát: mi hol vagyunk a geostratégiában, Jenő?
  • Mi győzelemre állunk, mert „Magyarország a zászlóit magasra emelve győzelemre áll”!
  • Ki mondta ezt a …?
  • Ki ne mondd! A drága miniszterelnökünk, ma reggel.
  • De jó: és ezt a betegek, öregek, munkanélküliek, a gyümölcsöt a gyerekeiknek nem tudó szegények is tudják?!
  • Persze, nekik ott van a zászló, különben is: annyit érnek a Lázár szerint…
  • Értem, Jenő, miért nem keres mindenki annyit, mint a Schmidt Mariska, aki havi 5 millát visz haza?
  • Miért keresne annyit mindenki?
  • Mert győzelemre állunk, Jenő!
  • Hagyd abba, Lujza, ne dühíts!
  • Jenő, te kaptál idén kitüntetést?
  • Nem kaptam.
  • Idén sem?
  • Idén sem.
  • Kár. Pedig mondtam neked: történelemmel kellene foglalkoznod és olyanokat írnod, hogy a zsidók elvették a magyarok vagyonát.
  • Én ilyeneket akkor sem írnék, ha történész lennék.
  • Jól van Jenő, értelek és szeretlek is, de legalább az első kerületi önkormányzati bérleményünket kiadhatnánk albérletbe turistáknak és annyi pénzt kereshetnénk vele, nem lenne bűncselekmény!
  • De Lujza: nincs is az I. kerületben…
  • Nincs, érdekes, nekünk miért nincs, Jenő?
  • Nincs és kész!
  • Értem, de ne idegeskedj, most jobb lesz a gyerekeknek, mert az iskolában betartják majd a távolságot, mint az üveggolyót, és akkor nem kapnak kokit a tanároktól meg az iskola-rendőröktől sem, mert ők is távolba kerülnek tőlük, de jó lesz; de Jenő, milyen hosszú a gumibot, azzal elérik mégis a gyerekeket?
  • Lujza, ezt csak írta az EMMI, nem gondolta komolyan.
  • Nem? Akkor mit gondol komolyan az EMMI?
  • Hogy van elég tanár, meg tornaterem, meg elegen járnak egyetemre, de most már hagyd abba, Lujza: együnk valamit!
  • Jó, de előbb beszéljük meg: mikor hívod a Lacit, mert szeptembertől már nem mehetünk, a Gulyás miniszter úr ezt jelentette be tegnap…
  1. 08. 20. csütörtök

LUKASENKO, A BELARUSZ MINTA

LUKASENKO, A BELARUSZ MINTA

Erdők. Patakok. Virágok. Kerti grill. Csönd. Nyugalom. Tisztaság. Elhúzott függönyök. Türelem. Mosoly. Fehérek-feketék-„tarkák”. Tolerancia. Béke.

Ja: nem otthon vagyok.

Délelőtt 9 óra van. Kiülök a teraszra, iszom a harmadik kávét, benyomom a notebookomat, lapozgatok a hírek között. Mert az interneten jönnek azok: innen is, onnan is. Mint az étlapot, itallapot gyorsan átfutom, aztán választok majd. „Nem stimmelnek a KSH adatai” – mondta Mellár tegnap; „Orbán Viktor miniszterelnök beszámolt az Országgyűlésnek az uniós csúcsra adott mandátum teljesítéséről”, miközben a rendkívüli ülést szabotálta; „Felfüggesztette DK-s párttagságát Göd három önkormányzati képviselője” – írja az egyik olvashatatlan hírportál;  „Most jobb érzés, hogy rajtunk próbáltatok röhögni?” – reagált(?) Rátóti Karsai György komoly kritikájára; „Lukasenko vagy Lukasenka? Fehérorosz vagy belarusz? Segítség!” – így(?) ír az „Index-rom”; „ha nem 18 órában menne a propaganda, csak 12-ben, máris volna hat óra jó műsorokra” – nyilatkozta Egri János (84) a HVG-nek; „a felcsútiak szeretnének önmaguknak és Magyarországnak is bizonyítani” – írja az NSO, mint a kisvasúttal is, gondolom tovább.

Minden rendben. Otthon semmi sem változik, semmi nem változott, amióta eljöttem.

De mitől is változna?

Egy darázs húz el a fejem előtt, először körberöpül, aztán a kávés-poharamat zümmögi, majd elszáll balra egy sárga virágra és ráül. Végzi a dolgát.

A darázs már régen elszáll, de Lukasenko nem hagy nyugodni: ha olyan fölénnyel nyert, akkor miért menekült el; ha az ellenzék olyan kevés szavazatot kapott, hogyan tud annyi embert kivinni az utcára; Minszkben miért szavaztak olyan kevesen; sztrájkba borul majd az ország?

Orbán már gratulált, az EU a szokásos tilitolit folytatja.

Mi fog ma-holnap történni?

És 2022-ben?

A darázs megint a fejem körül zümmög…

  1. 08. 11. kedd

(A kép Kirill Voloshintől)

A HATÁRON …

(akár egy iskolaőr)

Már tíz órája utaztak. A két öreg: a fiatalosnak tűnő 76 éves asszony és a mindig mogorva 71 éves „vénember”. Évente mennek látogatóba a gyerekekhez, unokákhoz, akik még az átkosban a „szabad életet” választották és ezért inkább kiköltöztek Svájcba, azóta kinn élnek.  Persze szabadon (de ez egy másik történet, majd talán egyszer elmesélem.)

Megérkeztek arra a határra. Aznap már a negyedik határ-átlépésükre készülődtek. Eddig sehol nem volt probléma: ugyan lelassultak a kocsik, a határőrök maszkban. kesztyűben álltak strázsát, de mégis, a „hivatalosságok” mindenütt simán átengedték őket, meg se állították az autót, csak unottan intettek, menjenek már, mit totojáznak, ne tartsák föl az autókat, hát mindenütt mentek is.

De most, az utolsó határon, amikor már megérkeztek a célországba, hirtelen föltorlódott a kocsisor, majd megállt: a határon egy busz álldogált, a határőrök föl-le ugráltak a buszról, pedig azon – a vezetőn kívül – egy teremtett lélek sem volt. Aztán egyszer csak becsukódott az ajtó, a busz elindult és a sor is. Sehol egy hangos szó, tolakodó előzés, türelmetlen tülkölés, minden rendben haladt.  A „vénember” – szája előtt a maszkkal – kicsit rálépett a gázra, néhány métert előre gurult, kettesbe kapcsolt, a kocsi ment magától, neki csak a fékre kellett óvatosan csúsztatnia a lábát, hogy ne gyorsuljanak és már ott is voltak az őrbódénál; bal-lábát a kuplungra tette, a jobbal fékezett, lehúzta egy kicsit a Skoda ablakát, kimosolygott, ami persze nem látszódott a maszktól, de ekkor a fiatal határőr fölemelte a kezét, megálljt parancsolt. Németül megkérdezte: hoztak-e valamit, ő nyugodtan válaszolta, hogy nem, semmit, mire a fiatal határőr jobbra mutatott és határozottan mondta is: álljanak félre, nyissák ki a csomagtartót. A „vénember” engedelmesen félreállt a járda mellé, leállította a motort, a biztonsági övet kicsatolta, megigazította a szája előtt a fekete maszkját, az asszony ugyanígy cselekedett, közben a határőr – akinek a száját nem fedte maszk – is odaért és körbejárta az autót, benézett a kocsiba és beszólt az ablakon: nyissa ki a csomagtartót. A „vénember” kicsit bosszúsan kiszállt és a kocsi mögé lépdelt, megnyomta a slusszkulcs csomagtartó gombját, amire a csomagtér rögtön kinyílt. A határőr odalépett a kocsihoz, belenézett a csomagtartóba és – kesztyű nélküli kezével – elkezdett kotorászni benne: először az ajándéknak szánt zacskót húzta csupasz kézzel és ujjaival elkezdte tapogatni az ajándékot; majd leemelte a notebookot tartalmazó kézitáskát, széthúzta a cipzárát, kivette az egeret, megnyomkodta, visszatette; aztán a bőrönd következett, elhúzta annak is a cipzárát, beleturkált a katonás renden sorakozó alsógatyákba, zoknikba, az ingek alá, majd megemelte az összes holmit, amik ettől a mozdulattól össze-vissza elmozdultak, akkor a neszesszeres kistáska cipzárja jött, azt is elhúzta, kivette a fogkrémes tubust, megnyomkodta, aztán visszadobta azt a neszesszeres zacskóba, összehúzta a cipzárat… majd kicsit később, mint aki jól végezte a dolgát lenyomkodott mindent és megpróbálta becsukni a bőröndöt. A „vénember” ekkor már nem bírta tovább cérnával, és magyarul rámordult a maszk és kesztyű nélküli határőrre: majd én, mintha megértette volna, a határőr elröhögte magát és úgy hagyta a nyitott, megalázott bőröndöt.

De még nem fejezte be a dolgát!

A kocsi belseje felé vette az útját, a „vénember” kézi-poggyászát vette csupasz-kezelésbe, kivette belőle a gyógyszeres tégelyt, kihúzogatta a fiókjait, beleszagolt, majd visszarakta a kézi-poggyászba, ekkor már a fiatalosnak tűnő 76 éves asszony is érezte, hogy baj lesz, szemével intett a „vénembernek”, hogy hagyja „a dagadt ruhát másra”, de a „vénember” nem értette, vagy nem akarta megérteni az üzenetet és kirobbant: egyenruha van rajta és fegyvere is van, hát rögtön azt képzeli, neki mindent szabad, azt a kiba@@ott életet, az a jó édes anyukáját, menjen a … milyen világ ez itt is, nincs menekvés?!

A határőr semmit nem értett az elhangzottakból, már indult a következő „kuncsaftjához”, előre röhögött magában, milyen jó móka lesz…

  1. 08. 07. péntek

AZ INDEX KAPCSÁN, ÜRÜGYÉN…

Olvasom az okos, pc cikkeket a (még) független sajtóban, hallgatom az interjúkat a (még) független rádióban, olvasgatom (még) a hozzászólásokat kommenteket a Facebookon és elcsodálkozom: még mindig nem ért(jü)ik?

„hol zsarnokság van,/ mindenki szem a láncban” – írta Illyés Gyula annak idején.

Miért nem lehet ezt megérteni?

Ja, hogy most nincs zsarnokság?

Vagy csak úgy viselkedünk, mintha nem lenne?

Soroljam?

  1. Most az Index van soron: „Bodolai, aki a szerkesztőség tagjainál közelebbről ismerhette a valódi tulajdonosok ill. a NER szándékait, hiszen ő tárgyalt velük folyamatosan, megpróbálta menteni a menthetőt, és olyan megoldást kitalálni, amely megmentheti a portált… egy tisztességes, becsületes, rokonszenves embert láttam benne, akinek erkölcsi feddhetetlenségéhez nem fért kétség. Egy ilyen manipulatív, zsarnoki hatalom könnyűszerrel tudja úgy keverni a kártyákat, hogy az ellenük kűzdő barátok, bajtársak egymásnak ugorjanak és ne a közös ellenség, a zsarnokság, hanem egymás ellen harcoljanak…” (Vásárhelyi Mária); „… súlyos aránytévesztés a kiváló egyensúlyozóművész és hintapolitikus Bodolai Laszlon leverni az Orbán-rendszer borzalmas sajtópolitikáját azután, hogy egy ősrégen Fidesz-közeli tulajdonba került újságot üzemeltetett függetlenként és kritikusként évekig, és most sem látszott meggyőző bizonyíték a politikai beavatkozásra…” (Bodoky Tamás).
  2. Az ellenzéki pártok összehívták a parlament rendkívüli ülését, mert Orbán Viktor nem hajtotta végre (az általa is) kreált országgyűlési határozatot arról: mit kell képviselnie a brüsszeli csúcson. A kormány azonnal jelezte: nem vesz részt az ülésen, vélhetően a kormánypárti képviselők sem.
  3. Az MTA átszervezése után pályázni (kell) lehet a kutatóknak kutatási pénzek megszerzésére: egymondatos érvelés alapján dönt majd a kuratórium(?)!
  4. Alapítványi formában működnek majd a továbbiakban egyetemek: Vidnyánszkyt már ki is nevezték.

„mindenki szem a láncban”, írta a költő: amíg nem szakad a lánc…

Az Index szerkesztősége tett ezért!

  1. 08. 01. szombat