2020. október 26. nap bejegyzései

NAPLÓSZERŰEN…

(8.)

Néhány napot egy tó partján, kellemes környezetben töltöttem: sétáltam, beszélgettem, írtam – csak ritkán pillantottam a hírekre, nem mélyedtem el a napi politika mocsarában, nagyon jól éreztem magam, ennyi jár(hat) nekem is.

Most újra itthon vagyok, a kutyáink vesztesége még mindig megráz: azok a szemek, ahogyan keresték a kontaktust a „gazdival”; az összegömbölyödő, lábamat melegítő, ütemesen lüktető kutya-test hiányának az érzése nem enyhül. Ahogy megálltak az ajtó előtt: gazdi engedj ki, nem látod, rohanhatnékom van a kertben…

Megint visszazökkenek a napi mókuskerékbe: a „biztonságot-adó” – már csak nekem fontos – mindennapos cselekvésekbe, a megszokásba. Most „már” ez is elég nekem; pedig: nem elég szemlélni, megérteni, meg is kell változtatni a világot, jut eszembe hetvenévesen is és megszívom a pipámat, kortyolok egyet a kávémból, ajjaj, főzhetem a következőt!

Esténként olvasom Martel könyvét, a Vatikán kínos titkai-t, Ferenc pápa küzdelmét, szélmalom harcát a bíborosokkal, érsekekkel, a konzervatív és kétszínű vatikáni adminisztrációval, a „kőszívűekkel”, akik „azt akarják, hogy minden maradjon a régiben”. De hát „Nem zsarnok, de keresztyén fő vagyunk,” (Shakespeare V. Henrik, 1. felv. 2. szín) idézi a szerző: akkor hogyan szálljon szembe velük? Hogyan küzdjön a kúriai „betegségek” ellen, „amelyek meggyengítik az Úrért végzett szolgálatunkat”? És Ferenc pápa megnevez 15 lehetséges betegséget. Rögtön az első: „… „halhatatlannak”, „felmentettnek”, vagy még inkább „nélkülözhetetlennek” érezzük magunkat”. Kezdem megint érteni, hogy a magyar keresztény-konzervatív kormány és a miniszterelnöke miért nem szereti Ferenc pápát, miért „engedték”, hogy a mocskos-szájú Bayer Zs. „argentin libsi”-nek, később pedig „derék liberális, gender-ben hívő marhá”-nak” titulálja az egyházfőt. Aztán fölvillan az interneten: „45 percen át vitatkoztak Európa vezetői Orbánnal a „gender” szóról”! Ők még(?) nem tudják, hogy az ember, aki még soha nem hazudott, nem akar és nem tud veszíteni?! Ehhez kell neki a zsarnokság, de Brüsszel (még) nem az övé, még nem hódolt be. Orbán azt mondta: „Magyarországon mi nem használjuk azt, hogy gender equality. Ez egy túlideologizált szó.” – így, (zsarnoki) királyi többesben, mintha a választási győzelem egyúttal azt is jelentené, hogy ő a mi is egyúttal, hogy amit ő gondol a világról, azt gondolja mindenki.

Aztán eszembe jut: (Magyarország) Orbán is csatlakozott az „abortusz”-lobbihoz, ami ellen Lengyelországban óriási tüntetések kezdődtek, míg nálunk méla csönd van; a Fradi-Újpest meccsen a Fradi ultrák beszóltak az SZFE színinövendékeinek, nyilván maguktól, hisz egy „rendes” focirajongó képben van: mikor kell menni az OVB-hez megakadályozni egy népszavazási kérdés elsőként történő leadását…

Nem érdekes. Már a kávé sem ízlik, a pipafüst is oszlik.

De legalább néhány napot egy tó partján tölthettem…

  1. 10. 26. hétfő

(Kép Hadházi István Facebook oldaláról)