(20.)
Megint búsuló idő van, már elmúlt tizenegy és még mindig olyan az idő, mintha hajnali hat lenne: ez a tél már csak ilyen, pedig, ha a hó ropogna a talpam alatt! De nem ropog, csak csúszik a vizes terasz, sár ragad a cipőmre a fűben, a fekete rigónk sem trillázik a kertben. Már egy hét sincs karácsonyig, de hol van az a „régi” karácsonyi hangulat? Mikor volt utoljára fehér karácsony, olyan meghitt, izgalmas, gyermek-kacagásos, gyertya-gyújtogatást várós? Viszont a kivágott fenyőnk helyén a föld már zöldell, az elvetett magok vékony szálai kibújtak és elindultak, de nagyon várják a hótakarót a hideg ellen. A kerti tavunkat is föltöltöttem vízzel, aranyhalaink már lehúzódtak a „mélybe”, mozdulatlanságba merevedtek, csak a keringető forrás dallamos csobogása hallik…
Az asztalomon megint kinyílik a könyv: „Szivemet a puskatus zúzta,/ Szememet ezer rémség nyúzta,/ Néma dzsin ült büszke torkomon/ S agyamat a Téboly ütötte” – írta Ady, pedig nincs is háború, csak a miniszterelnök vízionálja a vírus (Soros, Brüsszel, álbaloldal) ellen és rögvest megveszi az izraeli Vaskupola radarrendszert 125 millió dollárért (35 milliárd forintért), miközben „Húsz éve nem haltak meg annyian egy hónap alatt az országban, mint novemberben”, ami 52%-os(!) növekedés az előző évhez képest. A koronavírus nemcsak butít, öl is, de sajnos nemcsak közvetlenül, hanem áttételesen is, ahogyan azt a számok mutatják. „Ember az embertelenségben,/ Magyar az űzött magyarságban,/ Újból-élő és makacs halott.” – olvasom tovább a költőt, de most magyar – nemcsak a vírus, hanem – a magyar ellen is háborúzik: akkoriban aki nem értett egyet a háborúval és hangot adott nemtetszésének az minősült hazaárulónak, ma mindenki, aki nem ért egyet a magyar kormány (Orbán) háborús retorikájával, intézkedéseivel. Nagyot fordult a világ, vagy csak visszazökkent a kerékvágásba?
Itt van mindjárt a karácsony: milyen lesz?
„… Krisztus születése … a szeretet, az ige … megkaptuk az alapvető, a földi léten túlmutató célunkat … magyarság esetében … ősi kultúra …nemzeti érték … hálás …” – koppannak a szavak Káslertől, miközben a kormány valódi tettei (a táppénz, a teszt mizéria, az elmaradt bérek) naponta korbácsolják a pedagógusokat: micsoda hazugság, képmutatás a Krisztusi parancsokat emlegetőtől!
A homály kinn sem oszlik.
„Az apa férfi, az anya nő, erről beszélni sem érdemes” – így a miniszterelnök, de beszél róla, beíratja az alaptörvénybe az „evidenciát” és közben megkülönböztet, kirekeszt, megaláz embereket. „Idén kis karácsony lesz … egy este lehet, hogy belefér”, már ami a vírus elleni harcot illeti, de a síelést továbbra is kéri mellőzni: vajon hol él ez az ember?
A kerti tavunkat viszont már föltöltöttem vízzel, aranyhalaink lehúzódtak a „mélybe”, mozdulatlanságba merevedtek, csak a keringető forrás dallamos csobogása hallik…
- 12. 18. péntek