ÍRJ RÖVID FOGALMAZÁST – FÁRADTAN BIZTATJUK EGYMÁST (ADY ENDRE)
(fogalmazások egy magyar általános iskolában)
Én ezt már nem is értem most kell az Ady vagy nem kell az Ady. A múltkor a tévében aztat (ezt aláhúzta pirossal a helyesírást javító amit használok hogy ne kövessek el hibákat de ezt nem értem mért) mondta egy nagyon okos politikus vagy nő hogy Ady nem része a magyarnak mert voltak olyan de olyan versei amik nem valók. Akkor minek ad föl az ofő ilyen verseket nem is szeretem a verseket és kész.
Azt is mondta az ofő hogy mindig próbáljuk megtalálni a kulcsos szót ami a vers sorának a lényege és akkor könnyebb lesz. Na most itt van az első
Zászlónk lehanyatlik untan,
Fáradtan biztatjuk egymást,
Bízunk még, de nem magunkban,
Be gazdátlan, be keserves bizodalom.
szerintem is fáradtak vagyunk ha tudná az ofő hogyan jön haza apa minden nap nem adna föl ilyen verseket nekem és nem bízunk eléggé magunkban amin persze nem csodálkozom mert állandóan vesztesek vagyunk és azok hogyan bízzanak magukban amikor vesztesek. De az tetszik hogy Bízunk még mert az reményt adhat.
A második versszakot nem értem
Szivünk is már olyan terhes,
Fölemelni hogy nem tudjuk,
Csak hazudjuk, hogy szerelmes:
Parazsai feketedő tegnapiak.
csak a hazudjuk mert az világos mert mindenki hazudik az osztályban is és apa is mondta hogy ez a mai világnak a rendje a hazudozás meg nem szabad megmutatnunk az igazi arcunkat mert akkor kiszolgáltatottak és aztán megalázottak leszünk de hisz már azok vagyunk vagy nem?
A harmadik nagyon izgalmas kezd érdekelni ez a vers mi van velem
Babonáink megfakultak,
Csodáink elesteledtek,
Jövőink eleve multak,
Csak szégyeljük ezt a vén gyászt bevallani.
mert a nagyi is fél a fekete macskától de én már nem viszont a csodákban sem hiszek mert olyan még nem történt velünk csak az osztályban a Mészáros gyerekkel de őt nem szeretjük mert egy seggnyaló hülye viszont amikor meghalt a nagypapi csak otthon sírtam mert hogy néz az ki hogy én sírok ezért nem sírtam csak otthon. Azt az eleve múltat sem értem mert nem lehet a jelen és a jövő múlt csak később amikor kiderül de anya szerint ha tanulok akkor van remény a jövőre.
Aztán itt van a következő
Öreg vitézink ühmögnek,
Ifjú bajtársak lázadnak
S így megy a had, megy a ködnek:
Siker útját kedvetlenül keresgeti.
ez nagyon ott van mert én is mindig lázadok ha baj van de akkor is amikor nincs viszont az ofő csak morog mindig hogy hagyjam abba a többiek meg röhögnek és ezért nem mindig lesz úgy ahogyan én akarom pedig szerintem úgy lenne jó ezért majd beszélek a többiekkel is hogy menjünk neki a témának együtt ha kell beszéljük is meg.
Na és most jön a legizgalmasabb a legérdekesebb rész tud ez az Ady nem is értem azokat akik ki akarták őt írni a közösből
Valahol utat vesztettünk,
Várat, tüzet, bizodalmat,
Valamiben késlegettünk
S most harcolunk kedvet vallva kedvetlenül.
ezt meg is fogom tanulni kívülről mert ez annyira király mert arról szól hogy nem találjuk a helyünket a világban se itthon se máshol hiába keresgéljük kóválygunk föl és alá közben mindenünk oda mégsem értünk semmit se csinálunk mindent ugyanúgy tovább és megyünk a lecsóba végül kedvetlenül bár nem oda készültünk menni.
Aztán az utolsó megegyezik az elsővel ez frankón bekeretezi az egészet mintha becsukódna mögöttünk az ajtó.
Ne haragudjon az ofő ez egy kicsit hosszabbra sikeredett de legalább vigyáztam a helyesírásra és használtam a gépi szoftvert is de a vesszőket megspóroltam.
Nagy Gábor tanuló
- 09. 11.szombat