2022. augusztus 1. nap bejegyzései

NEM ŐRÜLT: VEZÉR!

„Az elmúlt 20 évben minden alkalommal felbosszantott, amikor valaki nyilvánosan vagy társasági beszélgetés során Orbán Viktort őrültnek, bolondnak, elmebetegnek titulálta” – olvasom a Facebookon Vásárhelyi Mária bejegyzését. Biztos igaza van. Orbán nem (lehet) őrült, bolond. Hogy sokat ismétli önmagát? Legföljebb más sorrendbe rakja a szavakat? Ugyanazokat csépeli, mindig van, akire uszít? Ez még nem a „bolond”-ság jele. Hogy maga-kreálta világot valóságnak hiszi? Abban él? Sokan hisznek abban, hogy jön majd a királyfi és elveszi, majd elviszi őt, mégsem bolond. Vagy tán ő mégis az?

 

„… Csak jön! Talán még furcsán is nézünk,

ahogy először előlép s beszélni kezd,

talán fakó a hangja, az arca bíbor,

s nem sztárok arca, ha kémleli a messzeséget,

de valami mégis odafigyelni késztet!

 

S ahogy egymáshoz hordja az igéket,

ahogy a mondatokat kiszórja szívvel,

ahogy megremegtet fel-felcsukló hangja,

ahogy lehunyt szemeit is egyre szebbnek látom,

ahogy elragad magával könnyedén és csaláson,

ahogy megmutat rútat és szépet,

ahogy valóra váltja tettel a meséket,

ahogy odaáll, küzd és vérzik,

ahogy kezet fog, ha nézik, vagy nem nézik,

ahogy megáll és azt zúgja: utánam!

ahogy gondolkodás nélkül elindulsz utána, s ha fejjel vezet

a falnak, fejjel a legmagasabb hegynek,

nem keresed, mit és miért akarhat,

csak úgy érzed, nincs más, aki

jobban tudjon bármit, mint ahogy ő tud,

s szentül hiszed beváltja, amit ígér,

s esküdni kezdel rá, mint Istenre, szentre,

nevével ébredsz, nevével alszol este,

nélküle nem látod a jövőt szépnek,

benne látsz Hitet, Hazát, Törvényt,

s úgy érzed, meghalni érte

a legszebb álommal felér!

Akkor, Testvér, tudd meg, Ő a: Vezér!”

 

Olvasom Alföldi Géza 1944-ben írt hírhedt versét, amit Zoltán Gábor idéz Szép versek 1944. című könyvében. Zoltán Gábor megemlíti: „Alföldi Géza tanúságtétele hozzásegít, hogy valamelyest megértsük a vezér iránti rajongást, de a mindenkori rajongókat is. Szálasi Ferenc katolikusként határozta meg magát, és minden jel szerint abban hitt, hogy isten akaratából lett vezér, és egészen a végső bukásig látszólag semmi kétely nem gyötörte; nyilván úgy gondolta, Isten majd megsegíti választottját…”

Ismerjük annak a történetnek a közepét, végét. Azt, ahová elvezetett „minket”. A Vezérséghez nemcsak a Vezér kell, kellenek hozzá az Alföldi Gézák, a névtelen Gézák is. Persze: a fő felelősség akkor is a Vezéré, akik szépnek láttatja a jövőt; aki fejjel megy a falnak is, ha azt érzi szükségesnek; aki valóra váltja a meséket; akinek nevével ébredni, elaludni, meghalni is érdemes. „Ismerjük annak a történetnek a közepét, végét. Azt, ahová elvezetett „minket”.” Nem (volt) érdemes követni.

Nem, nem őrült.

Szerintem sem az…

  1. 08. 01. hétfő egyszáz-ötvennyolcadik nap