Mi lesz veled, Ráchel…
Elhangzott egy beszéd. Nem nagy ügy: a miniszterelnök amúgy is sokat beszél. Persze mindig kinyilvánít. Megmondja, merre van az előre. Nem szerinte, hanem egyáltalán. Megvitathatatlanul. Megfellebbezhetetlenül. Mindig az aktuálpolitikai érdekei szerint. Most például a világról szólt, de ahogyan szokta, a magyaroknak üzent. Semmi más nem érdekelte, csak az, hogy a magyarok értsék az üzenetét. Mintha lehetne úgy jó a magyaroknak, hogy közben a világ teljesen másképp gondolkodik, másképp cselekszik. De ez egyáltalán nem érdekes. Csak az a fontos, hogy a hívek, a hívők megértsék. És ebben is követőkké váljanak. Mert most ez lesz nekik az egyszer egy. Még gondolkodni se kell majd rajta. A nem hívek meg úgy is zavarodottak.
Most arról szónokolt, hogy a bevándorlók potenciális terroristák. Ugyan nem ezért hagyják el a hazájukat, hiszen megélhetési bevándorlók, de más a kultúrájuk, más az életmódjuk, egyáltalán: mások, és ez veszély. Tavaly már több mint negyven ezren jöttek. Hívás nélkül. Elszívni a magyarok elől a levegőt, elvenni a munkát, a kenyeret, a jövedelmet, az életteret. És ezt a miniszterelnök nem hagyja. Amíg él és miniszterelnök, addig ezt nem hagyja. Mert Magyarország a magyaroké.
Mintha a terrorista nem tudná megoldani a határok közötti átjárást másként. Mintha bevándorlónak kellene magát álcáznia. Mintha a bevándorlók csak azért váltanának hazát, hogy szétrobbantsák a világot. Mintha nem az ellenkezőjét bizonyították volna az elmúlt évtizedekben: Magyarországon is, és szerte Európában és a világon is. A magyar kivándorlók is! Akik Európába, Amerikába, Ausztráliába mentek új életet, boldogulást keresni. Hogy alkalmazkodtak, hogy beilleszkedtek, hogy élték az életüket a befogadó ország normái szerint.
De ezt Orbán nem érti. Sőt szándékosan félreérti, félremagyarázza. Mert rendszere a konfliktusra, az összeütközésre, a harcra épül. Neki mindig kell egy ellenség, egy megkülönböztetett ember, csoport, réteg, bárki, akivel harcolni lehet.
Neki mindig meg kell különböztetni valakit!
És ezzel saját magát és követőit különbözteti meg. Megjelöl másokat, és közben saját magát jelöli meg. Kirekeszt másokat, és közben kirekesztődik. Kiválasztottnak hiszi magát, és közben elkülönül, leválasztódik. Védeni akar, s közben árt és újabb és újabb támadásokat generál.
„Eddig otthon éreztük magunkat, de az után a vasárnap után más íze van mindennek, a szavaknak, az életnek…” – mondta Bourgla Oszama az ATV Egyenes Beszéd című műsorában. Mondta ezt az orvos, aki hazájának tekintette Magyarországot, és aki most lehet, hogy új hazát lesz kénytelen keresni magának és családjának. Akit elfogadtak, szerettek: akitől nem féltek! Szegény Ráchelek, Mónikák, Tamások, Jancsik: mi lenne veletek, ha odaát ugyanígy gondolkodnának?
2015. január 22.