– János, rendben vagy?
– én igen, és te, András, már meg is borotválkoztál?
– most a háromnapos változatot preferálom, az megy a pályázatomhoz, amit majd elnyerünk
– akkor minden ok, hogy csináljuk a sajttájt holnap
– ne aggódj, lezavarjuk
– azt tudom, milyen csontokat dobunk oda nekik?
– hát: beszélünk a kormányülésről, és szóba hozzuk a vasárnapi nyitva tartást is
– miért, baj van vele, szerintem minden rendben, lassan emelkedik a templomok látogatottsága is…
– de morognak a Balaton mellett élő üzlettulajdonosok, meg a Balatonra utazó vendégek
– ne morogjanak: nyaraljanak, nem kell mindig vásárolni meg költeni a pénzüket, pihenjenek és nézzék a köztévét, hallgassák a közrádiót, dobáljanak kaját a sirályoknak, hajókázzanak
– ha megkérdezik: a hajók mennek vasárnap is?
– persze, miért ne mennének
– nem is tudom, a zárva tartás rájuk miért nem vonatkozik?
– a menetrendet mégsem rúghatjuk föl
– ez jó, ezt így add majd elő, nagyon hiteles vagy, ugye neked nincs üzleted a Balatonon, meg már régen nyaraltál Aligán
– ne is mondd, gondoltam ugyan, hogy megveszem a tihanyi visszhangot, de aztán a könyvelőm azt mondta, hogy ne bomoljak meg: mire az pozitívra fordul, mi már rég fölfordulunk
– miért nem az állammal finanszíroztatod: legyen ez is közhasznú tevékenység
– jól mondod, majd szólok az Antinak, hogy csináljanak gyorsan egy törvényt rá
– a fociról nem kellene beszélnünk?
– minek, megszűnik az majd magától is, a Puskás Akadémia lesz az utolsó bajnok
– a tüntetésekről mit mondjunk, ha kérdezik?
– „Hogy ugatni már szabad, hogy ugatni még szabad!”…
– nem kellene kirakatnunk a 12 éven aluliaknak nem ajánlott emblémát?
– aztán már minek
– mert a gyerekek hajlamosak komolyan venni és elhinni, amit mondunk
– lehet benne valami…
2015. május 15.