A nap folytatódik

2 Flares Filament.io 2 Flares ×

(a Krónikás 6. rész)

Ilonka kivitte a „sittet” a kis-konyhába, berakta a mosogatóba, majd visszament az íróasztalához és leült. A háttérben már „ment” a TV, éppen a délutáni híradót vezette föl a hírolvasó: megalakult az „Egy Legendát Megteremtő, Új Igazságot Meghirdető, Mindennemű Vitát és Ellen-mondást Megszüntető, a Hitetlenséget és a Piszít Megsemmisítő Mozgalom”, amelynek vezetősége éppen most ülésezik – harsogta. Átkapcsolt egy másik, baráti kereskedelmi csatornára, ahol szó szerint ugyanazt kiáltották az éterbe. Megint tovább kapcsolt, a szöveg nem változott, csak a hírolvasó hangja, úgyhogy minden a legnagyobb rendben megy a maga útján – gondolta. Ránézett a forgatókönyvére, ahol az állt, 18 órától kezdődnek majd a háttérbeszélgetések a szakértőkkel, a késő-esti órákban pedig a kormányszóvivő és a belügyi tárca vezetője rodeózza körbe a stúdiókat. A reklám-spotok majd holnap reggel indulnak, az óriásplakátokat pedig a hétvégén kezdik kirakni a szokásos helyekre. Semmi gond, minden a legnagyobb rendben – nyugodott meg újfent.
Mégis hirtelen görcsbe rándult a gyomra, mintha valamiről elfeledkeztek volna. Aztán bevillant: a nemzetközi sajtó, oda alig van ráhatásuk, a Berci is mindig amiatt aggódik, mert persze a lejáratósdi velük szemben is hatásos, meg a tömeg úgysem tud angolul, még magyarul sem rendesen, nem mindig értik a hallottakat, de mégis. Újra ellenőrizni kéne a lobbista-hobbistákat Washingtonban meg Londonban, és rá kellene tekinteni a visegrádiakra is – fűzte tovább gondolatait, ne csak a közpénzt számolgassák, amit kapnak, tegyenek is érte valamit.
Már éppen nyúlt a telefonhoz, hogy keresse Bercit, amikor kettőt csörrent a „Sas” telefonja, ami egyezményes jelük volt: azonnal menjen be. Fölkapta a ceruzáit meg a gyorsírófüzetét, ránézett a lányokra, akik leszegett fejjel dolgoztak, majd belépett az ajtón.
A „Sas” ugyanúgy ült az íróasztala mögött, ahogyan néhány perccel előbb ült, a kezében a kormány félhivatalos lapját tartotta, de biztosan nem azt olvasta, mert az újság lapjai lefittyenve lógtak az asztalra, „olvasójuk” azonban üveges szemmel nézett az íróasztalon álló, bronzból készült Puskás szobrocskára: valahol egészen máshol járhatott. Ilonka ismerte ezt a „nézést”, ami megint szélsőséges amplitúdóra utalt, valami most megint nagyon kilengett! Ezek a kilengések (vagy inkább: kitörések) egyre gyakoribbak lettek, és ami még inkább aggasztotta, hogy egyre szélsőségesebbek is! Se egy telefon, se egy váratlan vendég nem volt a kávézás óta (a „Sas” nem használt elektronikus kütyüket), tehát akkor még mindig a megbeszélés körül jár – gondolta Ilonka.
Nem tetszik, ami mostanában körülöttem zajlik – csapott rögtön bele, valami nagyon nem stimmel, rendet kell vágnom megint közöttük, mert ennek nem lesz így jó vége, számtalanszor elmondtam már: a gondolkodás az én feladatom, nekik ehhez nincs közük, de amikor végre a gondolataimból döntés lesz, majd program és az ütemterv is összeáll, akkor már a cselekvésnek kell következnie, azt már nekik kell! – dörögte megint egyre hangosodva. Ilonka várt, tudta, még nincs vége, még nem jött el az utasítás, addig Isten Mentse megszólalni, az csak olaj lenne a tűzre! Úgyhogy, hallgatott és várt. Mondtam már: minden napra kell Velem egy Esemény, sőt akár több is, amit aztán dokumentálni kell, beszélni, írni róla, orrán-száján nyomni a TV-ben, elemezni, hogyan lépkedtem, mit mondtam, hogyan fogtam kezet, aztán legendává nemesíteni – folytatta egyre emelkedettebben, most meg mi van, napokig nincs hír rólam, ez így nem mehet tovább! – vett most megint levegőt és egy rövid ideig elcsendesült. De ez csak egy pillanatnak tűnt, még talán annyinak sem, és már megint magas hangon belevágott: megmondtam, akkor foglalkozzanak a saját bizniszükkel, amikor az enyémét már rendbe rakták; akkor helikopterezzenek, amikor már van hír Rólam; akkor lövöldözzenek a fácánokra, ha már a Krónika nyomdába került – süvöltötte.
Ilonka még mindig várt, érezte, még nem jött el az ő ideje, még nem kapott utasítást.
Ebbe az „Egy Legendát Megteremtő, Új Igazságot Meghirdető, Mindennemű Vitát és Ellen-mondást Megszüntető, a Hitetlenséget és a Piszít Megsemmisítő Mozgalom” -ba is azért vágok bele, hogy történjen végre valami, mert események mindig vannak, csak észre kell venni, és azokat Hozzám Kell Igazítani – mondta tovább, mert ahol gólt rúgnak, ott is Én vagyok ott; ahol árvíz van, ott is Én vagyok a gáton; ha leomlik valami és segíteni kell, ott is Én vagyok; ha Olimpia lesz, azt is Én akarom, mert El Akarom Mondani azt az Egy Mondatot: „A Budapesti Olimpiai Játékokat ezennel megnyitom”, ha beledöglünk, akkor is – hanyatlott most már le a keze az újsággal. Ilonka odaugrott a tárgyalónál lévő kancsóhoz, amiben mindig volt friss ivóvíz, vizet töltött egy kristálypohárba és odanyújtotta a „Sas”-nak. Ő, egy kicsit remegő kézzel elvette, majd gyors öblítésekkel azonnal megitta. Így egy kicsit jobb – suttogta halkan, majd most már megnyugodva folytatta: összeállítottam az „Egy Legendát Megteremtő, Új Igazságot Meghirdető, Mindennemű Vitát és Ellen-mondást Megszüntető, a Hitetlenséget és a Piszít Megsemmisítő Mozgalom” vezetőségét, ne keressen benne ismert neveket, csak kezdő írókat, költőket, történész-hallgatókat, néprajzosokat delegáltam, Ilonka, Új Idők, Új Dalokkal és Új Kobzosokkal Indulnak!
Ilonka elvette a kancsót és elindult kifelé tiszta vizet önteni bele…

2017. 01. 22.

2 Flares Twitter 0 Facebook 0 Google+ 2 Email -- Filament.io 2 Flares ×

Hozzászólás