 Alapító atya úr, akinek már az ükapája is alapító, a Magyar Olimpiai Bizottság alapító-elnöke volt, hogy van?
 Köszönöm a kérdését, ami ebben a politikailag kiélezett és áthatott világban nagyon jól esik, khm, de honnan is jött Ön?
 Innen az utcáról, az aluljáróban fölállított, rendőrökkel körülvett, védett és ezért elzárt, alig megközelíthető stand mellől, ahol gyűjtögetjük az aláírásokat a budapesti olimpia megrendezéséről, pontosabban a nem-megrendezéséről szóló népszavazáshoz
 Szóval, akkor maga egy ilyen, hogyan is mondjam: „… az olimpia egy eszköz saját politikai ismertségének a növelésére…” típusú emberféle?
 „Csak” egy budapesti polgár vagyok, aki aggódik egy kicsit a gyerekei jövője miatt
 És ebben én mit tudok segíteni?
 Hát, Kuratóriumi elnök úr, Budapest 2024 Pályázati Bizottság védnöki testületének tagja úr, az olimpiai projekt nemzetközi nagykövete úr, szakközgazdász bankár úr, nem is tudom, talán elég sokat
 Kezdje csak
 Akkor még egyszer nekifutok, hogy van, kedves egykori öttusázó úr, aki majd csak az aláírásgyűjtés lezárása után lesz hajlandó az olimpia budapesti megrendezéséről érvelni?
 Miközben természetesen jól vagyok, visszautasítom a tendenciózus, politikai tartalommal is bíró kérdését: az Olimpia szent dolog, azt nem szabad alantas politikai célokra fölhasználni!
 Értem, akkor most Ön szerint arról van szó, hogy az olimpia megrendezésére való jelentkezés nem politika, hanem nem is tudom: milyen döntés volt?
 Civil: ÉN kezdeményeztem „2005-ben Magyarország 15 meghatározó vállalatával és több mint 100 közismert személyiséggel közösen … a BOM (Budapesti Olimpia Mozgalom) elnevezésű közhasznú civil egyesületet”, létrehoztuk és elkezdtük szervezni a pályázatot
 Aha, értem, aztán ez a kezdeményezés úgy dagadt, mint a jól előkészített kelt tészta
 Mert igazi civilek voltunk, csak a szent célt néztük, semmi mást
 Értem: AEGON, CONCORDE, IBM, Keler, KPMG, MET, PWC, Telekom, mint civilek, aranyos; aztán persze „váratlanul” és „véletlenül” jött a „2016. évi LVIII. törvény a XXXIII. nyári olimpiai és XVII. nyári paralimpiai játékok pályázatáról és rendezéséről”, benne a kormány garanciájával; majd a Ríoi Olimpián a főember nyilatkozataival, hogy ezt mi is meg tudnánk, még jobban is képesek lennénk, ide nekünk a lehetőséget
 Na, jó, ez igaz, de a Kósa tanár úr az ATV-ben mégis azt mondta, hogy ehhez nekik annyi közük van, mint a Diósgyőr focicsapatának az összeállításához
 Segítsen nekem: van olyan kérdés e világon, ami nem bír politikai tartalommal?
 Persze hogy van, csak most erről nem akarok beszélni
 Akkor most már tényleg áttérhetünk arra a kérdésre: minek akarunk olimpiát rendezni?
 Ne ugorjuk ilyen gyorsan át a népszavazás kérdését: vegye tudomásul, hogy ugyan egykor ÉN is akartam, de most már nem tartom aktuálisnak a népszavazás megrendezését, már túl vagyunk azon, hogy ilyet le lehessen bonyolítani
 Tényleg? Mert maguk, „néhányan” eldöntötték, hogy legyen Budapesten olimpia, ezért már nem időszerű megkérdezni az embereket, mint más jelentkező városokban megtették
 El akarjuk kerülni a blamázst
 A blamázst, azzal, hogy nem lesz népszavazás, ez még viccnek is gyenge, ha ezt a Bödöcs hallaná…, miért nem kezdeményezték maguk a népszavazást, még korábban, akkor most nem lenne politikai felhangja
 Nem volt rá pénzünk se, meg hagyományunk se
 Nem is értem a válaszát, megismételné?
 Nem volt pénzünk arra
 Azt hallottam, de nem értettem, de most már értem, hogy megismételte
 Ha érti, akkor rendben
 Mondja: és akkor is, minek nekünk olimpia?
 Egyesíti majd a nemzetet
 Mit csinál?
 Egyesíti, ezért nem szép, amit maguk csinálnak: elárulják a nemzetegyesítést
 Aha, egyesítés, ahogyan egyesegyesítők akarják, ha más nem úgy akarja egyesíteni, akkor áruló
 Ez érzelmi közelítés, ami nagyon jó közelítés
 Az árokpartján is, ahová annyian kiszorultak?
 Nem értem, amit mond: az olimpia majd gazdaságélénkítő, gazdaságfejlesztő lesz, és akkor majd több fog lecsurogni alulra is
 Tudja mit, inkább ne csurogjon: már eddig is sok csurgott, nem is volt benne köszönet…

2017. 02. 17.