Tegnap nem voltam itthon, kimentünk egy napra Bécsbe az unokatestvér-gyerekekkel. Így egy napra kiestem az egyre elviselhetetlenebb, durvább, lélekölőbb napi dagonyából. Egy napra – mint régen – beszippantottam a szabadság édes illatát, amikor átgurultunk a határon; amikor elhagytuk Parndorf butikjait; amikor balról megpillantottuk a bécsi tározók hatalmas „hordói” -t. Pedig nem volt igazán jó idő, a nap is csak néha-néha, unalmában bukkant elő a szürkébe borult ég egyhangúságából.
És mégis! Pont ugyanúgy, mint régen. Kísérteties. Mert nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.
A Ringen az autók hangtalanul, tisztán, ragyogva suhantak; az emberek az utcán mosolyogva, kart-karöltve sétáltak; volt, aki pipáját tömködte, mások kutyájukat hívogatták füttyöve; még a kuporgó koldus szemében is megcsillant egy apró fénysugár – bár inkább az egy könnycsepp lehetett.
Éppen ugyanúgy, mint régen. Kísérteties.
Can I get a Latte? – kérdi mellettem Ricsi a kávézóban, s ahogyan 30 évvel ezelőtt anyámmal (csak akkor talán 6 schillingért kaptunk egy kávét a legendás Eduscho-ban), leülünk az egyik asztalhoz, kényelmesen elterpeszkedünk, és semmivel nem törődve isszuk a kávénkat. Az ablak előtt hullámzik a tömeg, a Karntner mindig tele van gondtalanul sétáló emberekkel, akiket nem érdekel: ki és honnan és miért érkezett, sétálnak, beszélgetnek. Talán az Opera mellett áll egy rendőrautó, ami jelzi: vigyáznak ránk!
Éppen ugyanúgy, mint régen. Kísérteties.
A Schönbrunni kastély kertje szintén csurig emberekkel: fényképeznek, sétálgatnak, nyomkodják a telefonjukat, szabadok! Mosolyognak. Most nincsenek gondok, nincs aggódás: kisimult és kipirult arcok néznek felém mindenféle hátsó gondolat és szándék nélkül. Szép ez a szabadság!
Éppen ugyanúgy, mint régen. Kísérteties.
Aztán este kilenc-körül megérkezünk, bekapcsolom a gépet, ugrom az internetre, nézem: mi történt. „Gulyás Mártont nem törte meg a börtön, azonnal egy speciális társkeresőn vigasztalódott…” – így a kormány-pénzelt, undorító szócső; ezt a hírt („Gulyás Márton a bíróságról egy társkereső oldalra rohant”) veszi át a másik (nézhetetlen, olvashatatlan), jobbnapokat megélt hírportál.
Végre itthon – súgom magamnak, csak olvass nyugodtan: „halált virágzik most a türelem” …
Szinte hallom a vitát:
egyszer egy, az egy
buzi vagy, kuss
szól rá az „érv”!
Végre itthon …
2017. 04. 16.