Féligazság…

0 Flares Filament.io 0 Flares ×

(„… a nem értésnek marad nagyobb jelentősége…”) Nádas György

Olvasom Nádast, csócsálom, ízlelgetem, hogyan emlékezik Ő: ahogyan forgatja erre, forgatja arra az emlékeket; nézi innen is, onnan is, azok meg egy kicsit mindig változnak, vagy így, vagy úgy mutatják magukat. Gyerekként nem értette. Miért nem értette – kérdezi magától, vagy lehet, hogy nem is kérdi, én kérdem magamtól. Körbejárja, újra és újra megtapogatja: „Az emlékezet egyenragúként őrzi a nem értést és az értést, habár a nem értésnek marad nagyobb jelentősége.”.
„… az ékkő, a foglalat, a nyakék, a drágakő, főleg a féldrágakő. Féligazság…”.
Leteszem a könyvet. Előveszem a pipámat, megnézem a fejét is, szárát is, mennyire tiszta, szelel-e; kinyitom a pipadohány zacskóját, megtömöm a pipa száját, átszurkálom a jó szelelés végett, aztán előveszem a pipagyújtómat is, és lassan, akkurátusan meggyújtom a dohányt.
Közben nemcsak a kezem jár.
Féldrágakő, féligazság – szólítanak meg.
Fél.
De ez nem a fele. Nem arról van szó, hogy nem egész, hogy nem annyi, talán csak valamivel kevesebb. Ez nem azt jelenti, hogy nem számoltunk bele mindent, nem számoltuk végig és ezért most itt tartunk, most ennyi jött ki. Nem arról van szó, hogy csillog ez is, ragyog ez is, igaz, nem igazi, de mégis.
Itt másról van szó.
A féligazság nem ez!
A féligazság nem az igazság fele!
Semmi köze, az igazsághoz – fogadom el, értem meg talán.
Gondolkodva szívom tovább a pipám, jól szelel, a dohány se nem túl nedves, nem is száraz. Pont jó – gondolom, akkor végig szívom.
De még nem nyúlok a könyvhöz, nem folytatom az olvasást, már nem a féldrágakő, az ékkő, a nyakék meséje foglalkoztat. Már az elmúlt napok filmje pereg előttem, ahogyan a híradó kockái is követik egymást, hírről hírre, megállíthatatlanul. Már Kövért hallom, hogy mi lesz itt ősszel, „jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok” fenyeget, fölszedik majd a flasztert, gyújtogatni fognak, lezárják a várost, fröcsögése „magyaros bajuszán” megül, és csak hergeli, csak hergeli „népét”, kidagadt ütőerei majdnem megpattannak a halántékán; már a film Németh Szilárdot mutatja, aki meg úgy öklendezi föl a szavakat, mintha hányna, mert amit mond, az büdösebb, savasabb, rosszabb annál is; már magyar zászlóerdő előtt szórja átkait a miniszterelnök, háborúról, a haza veszélyeztetettségéről, idegen érdekeket behozó civilekről, belső és külső ellenségről vízionál, amit egy kéz irányít, egy spekuláns keze van a dologban és Ő ezt nem hagyja; és már peregnek is a kék óriás és kisebb plakátok, már szinte csak a kékség látszik, semmi más, már kékre lépünk, kékbe töröljük a lábunkat is… Mindeközben halk, visszafogott hangon, olyan magaskulturálisan, szinte viszolyogva ejtjük ki a szájunkon: „fasiszta”, és már vitatkozunk, ellen-érvelünk, osztunk és szorzunk, pedig már egy szikra is elég lenne…
„Féligazság” – súgom magamnak, csak figyelj és gondolkozz nyugodtan, hisz „Halált virágzik most a türelem”: hisz „van benne valami”, hiszen nincs már más eszköz, csak az engedetlenség; hiszen az indulat szüli az indulatot; hiszen „a haza minden előtt”; a Soros meg tényleg pénzember, még ha vagyona egy részét a köz jobbítására fordítja is.
Akkor mégis „lehet benne valami”?! (És hogyan fogok én emlékezni ezekre a féligazságos napokra vajon – fut el a szemem előtt egy belső futóhír, de ahogy jött, tovább is szalad…)
Nem!
Ahogy Hofi mondta annak idején, itt elveszett már az „i”: ez gazság, még talán annál is rosszabb, mert elaltat, megnyugtat, leszerel és csak arra inspirál: fogadd el, és állj mögé!
A pipám teljesen leégett már, észre sem veszem és már csak a szárat szívom, már íze sincs.
Fölemelem hát Nádast, folytatom az olvasást a brillekről, a gyémántról, a féldrágakőről meg a féligazságról.

2017.07.08.

0 Flares Twitter 0 Facebook 0 Google+ 0 Email -- Filament.io 0 Flares ×

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük